Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-04 / 18.szám, Vasárnapi Új Szó

ilág proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Lorincz GyüTá rajza INTERNACIONALI ! ájus elseje a múltban és ma is a munkának, a dolgozók szolidaritásának, a követ, kezetes proletár nemzetköziségnek nagy ünnepe. Ez eszmeiségének magvas tartalma, változhatatlan közös nevezője, a vörös zászlók alatt világszerle felvonuló embermilliók valósággá ért álma, vagy fcarcra mozgósító jelszava. Természetesen ennek az ünnepnek jellege az időtől és a tértől függően más és más. Ez ránk, a mi hazánkra is vonatkozik. Szépszerével voltak rendőri segédlettel megrendezett és gumibottal feloszlatott május elsejéink. Voltak nyomasztóan sötét évek, amikor a fasizmus tilalma szakította meg ünnepeink láncolatát. S amikor az ünnep ismét beköszöntött a mi utcánkba is, felejthetelenül szép és lelkes volt az első május elsejénk légköre. A szocializmus építésének hőskorát hosszú évek követték, amikor állami s pártéletünk deformációi ezt az ünnepünket is beárnyékolták. Tömegek vonultak fel ekkor is, sőt sokkal többen voltunk, mint bármikor azelőtt. Csakhogy a tudatos meggyőződéit, eszménk önkéntes vállalását és pártolását mind inkább háttérbe szorította a gondolatot sekélyítő és a lelkesedést lohasztó „muszáj", a zsinóron rángatás, a pompában tetszelgő lelketlen formalizmus. Most újra május elsejét ünnepelünk és megint más, de könnyűnek semmiképpen sem mondható feltételek között. Sőt, ez a nap talán súlyosabb próbának teszi ki elsősorban a kommunistákat, de egyben a haladást pártoló többi dolgozónkat, polgárunkat is, mint a múlt május elsejéinek bármelyike. Most ugyanis nem az osztályellenséggel, a tőkés uralom csendőrével és rendőrével, nem a szocializmus bürokratikus kinövéseivel, hanem nem egy esetben önmagunkkal kell megküzdenünk és — csatát nyernünk. Saját kételyeinkkel és aggodalmunkkal, vélt és valódi sérelmeinkkel. Az okok közismertek. Az elteJt egy esztendőben néhányan olyan jelenségnek és eseménynek voltunk tanúi és részesei, amelyek elsősorban éppen az internacionalizmus gondolatót kezdték ki. Elég ennek bizonyítására annyit mondanunk, hogy az esetleges konfliktusok elkekülése érdekében néhány hetVen az idén nem rendezik meg a május elsejei felvonulást. Ez érthető, magyarázható, hiszen számolnunk kell nemcsak az emberek jelentős részének felkavart érzékenységével, hanem a szocializmus ellenségeinek esetleges provokációival is. Csakhogy belenyugodnunk ebbe nem lehet és nem szabad! Nem lehet és nem szabad, mert bármi is történt az elmúlt esztendőben és bármiképp is értékeljük a történteket, a tavaly tavasszal bennünket érzékenyen érintő nacionalista hullámot épúgy, mint az augusztusi eseményeket, az internacionalizmus gondolatának gyengülése óva intő körülmény. Aki ma a szocializmus hívének vallja magát, annak tisztán kell látnia, hogy a jobb, igazabb, boldogabb és emberibb társadalmat csak a sroUST! cialista közösség országaival és elsősorban a Szovjetunióval vállvetve építhetjük fel. Lehetnek vitáink, eltérő véleményeink, de egy dolog nem vitás: a nacionalizmus mérge nem mételyezheti meg barátságunkat és szövetségünket a szocializmust építő népekkel. • Ma ezt inkább a józan ész diktálja. De elveket fai nem adó s ugyanakkor türelmes meggyőző munkával «J kell érnünk azt, hogy az értelmen kívül a szívünk is eit vallja. Ne csak másokban, hanem magunkban is keressük a hibát, ha úgy érezzük - srengült bennünk az együvé tartozásnak tudata. Még akkor is szükséges ez, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a csehszlovákiai magyarság zöme a próbák idején állta a sarat immúnis maradt a nacionalizmussal szemben. Szocializmust építünk, a hibáitól mentesített január utáni politika szellemében. Pártunk vezetésével göröngyös és kanyarós úton igyekszünk elérni haladó programunk reális célkitűzéseit. Ez a marxizmus-leninizmus alapelveire támaszkodó egységet követel. S az ilyen egység kikovácsolásának legfontosabb feltétele éppen a nemzetköziség zászlajának magasbo emelése. Május 1. a legjobb alkalom annak értelmi és érzelmi felmérésére, ami nemcsak ránk érvényes, hogy: ninc« szocializmus internacionalizmus nélküli GAIV IVAN