Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1969-05-04 / 18.szám, Vasárnapi Új Szó
A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. május 4. A NAP kel: 4.23, nyugszik: 18.59 órakor. A HOLD kel: 22.40, nyugszik: 5.14 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük FLÓRIÁN n n v fi kedves olvasóinkat • 1849 ben ezen a napon tette le a kormányzói esküt Kossuth Lajos. • 1884-ben halt meg FRANTIŠEK CERWÄK festőművész (szül.: 1822). m 1919-ben halt meg MILAN RASTISLAV ŠTEFÁNIK szlovák csillagász és politikus (szül.: 1880). Számadás Május 1-et ünnepeltük, a munka napját. Ez egyben alkalom arra, hogy ebben a kis rovatunkban, amelynek küldetése, ügyes-bajos dolgainkat leszegetve, szüntelenül kapcsolatot tartani olvasóinkkal — néhány szót szóljunk saját munkánkról is. Nem akarjuk egész tevékenységünket felmérni, hisz erre lehetőséget sem nyújt az itt rendelkezésünkre álló néhány sornyi hely. Csak egy részletkérdést kívánunk megpendíteni és kissé elgondolkodni fölötte. Azokkal a számonkérS észrevételekkel. hangokkal akarunk legalább röviden foglalkozni, amelyek szórványosan ugyan, de célba veszik a lap — tán Igy mondhatjuk — politikai profilját. EbbOl a kérdéskomplexumból Is eleve kiejtjük egy-egy névtelen levélíró szidalmakat és rágalmakat tartalmazó támadásait, amelyek rendszerint vészesen emlékeztetnek a tiranai rádiónak hangvételére és tarlalmukban például gyűlölettől átitatva acsarkodnak a „szovjet revizionizmus" ellen. Sajnos, ilyfajta, véres bosszút lihegő levelet is hoz néha a szerkesztőségi posta. Ezzel szemben levélben, de sióban is, egyes gyűléseken, olyan emberek részéről, akiknek becsületességében nincs okunk kételkedni, szintén elhangzik az elmarasztaló Ítélet. Vannak elvtársak, akik hajlamosak arra, hogy a nézetüktől csak árnyalatban ls eltérő véleményre azonnal ráhúzzák az „elhajlás" vizes lepedőjét. Az esetek zömében viszont alig mondanak konkrétumot és az érvek is gyakran vérszegények. Ezeket a hangokat azonban gondosan fontolóra vesszük. Elsusorban abban a tudatban, hogy bár az elmúlt mozgalmas esztendőben igen ritkán vetettük el a sulykot, hiba és vitatható, sőt téves nézet bizonyára nálunk is akadt. A kritika ilyenkor nemcsak helyénvaló, hanem számunkra is szükséges, mert elősegíti a nézetek kikristályosodását. A célba taiáló, érvekkel alátámasztott, és jó szándékú bírálatot — mindig elfogadjuk. Ez nem erény, hanem kötelességünk és végső soron érdekünk is. ha erősíteni akarjuk kapcsolatunkat az olvasók tömegűivel. S az Ily jellegű bírálatot sokkal elvszerűbbnek tartjuk annál az előforduló fenyegetőzésnél, hogy — lemondjuk a lapot . . . A Vasárnapi Üj Szó követkelő számában Tóth Endre DélSzlovákia időszerű gazdasági kérdéseivel foglalkozik. Munkatársunk, Csetfi jános Július Vargával, a Komáromi Járási Pártbizottság vezető titkárával készített interjút: Erősítsük az összekötő kapcsokat címen. A lap 10. oldalán Mózsi Ferenc írását közöljük. A cikk szerzője a művelődési szint kiegyenlítődésének kérdéseit elemzi. Az irodalom kedvelői Hana Prošková és Péterfi Gyula novelláit találják meg lapunk hasábjain. A televízió és rádió műsorát — mint azt már korábban jeleztük — technikai okok miatt e héten sem tudjuk közölni a Vasárnapi Gj Szóban, de a napilap hasábjain megtalálják olvasóink mind a kót programot. A SZERKESZTŐSÉG BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Aktív nyugalmat Az idei esztendő első három hónapja már három komoly, feszült belpolitikai válságot hozott az országnak ... A januárban rövid egymásutánban két ízben is fölkavart kedélyek általános megnyugvása után, februártól március végéig pozitív irányú továbbfejlődésünket lehetővé tevő „aktív nyugalom" időszakát éltük. 1969 ben ekkor nyflt először lehetőség az őszinte, szókimondó párbeszéddel fémjelzett megújhodási politika s a párt tavalyi akcióprogramjában foglalt célkitűzések folyamatos teljesítésére. ]é|J<orongozóink stockholmi dupla győzelme a kilencszeres világbajnok szovjet együttes fölött azonban váratlanul az év harmadik, s egyben legnagyobb belpolitikai krízisének indítóoka lett... A lakosság érthető önfeledt örömmámorába vegyült meggondolatlan, felelőtlen megnyilvánulások sajnos megzavarták belső viszonyaink konszolidációját. A CSKP elnöksége és Dubček elvtárs belpolitikai életünk viharos hullámverése láttán nemrégen nyilvánosan leszögezték: az extremisták okozta válság augusztus óta a legnehezebb helyzetbe sodorta az országot, melynek megoldásához csak az erély és a józan ész diktálta megfontolt tettek vezethetnek! A köznapi gyakorlatban ez — gondolom — éppen a márciusi krízist megelőző „aktív nyugalom" követelményét jelenti, mely mai realitásunkban a januári politika demokratikus és valóban szocialista céljai félé vezető út egyetlen járható ösvénye. Kétségtelen: napjaink eseményei a lakosságtól nyílt szőkimondást követelnek. Mindenkinek azonban egyúttal tudatosítania kell: a demokráciának is vannak felelősséget és fegyelmezettséget célzó sajátos törvényei) Az ellentétek, nézeteltérések öncélú kiélezése csak tovább hátráltatná pozitív fejlődésünket, „leütésre játszva" ezzel épp a szélsőséges elemeknek. A közelmúltban lejátszódott (s az ehhez hasonló) nemkívánatos események, ugyanis csak a zavarosban halászó szélsőjobboldali, de főképpe na JANUÁR révén pozícióikat vesztett konzervatív erőknek kedveznek, akik a helyzet áttekinthetetlenségét kihasználva — a sürgető népgazdasági kérdésekről — egyéni és politikai szenvedélyek szítására fordították a közvélemény figyelmét ... És talán mondanom sem kell: éppen ez az, amire az extremista erők törekednek . . .1 Az aktív nyugalo miényege azonban — ahogy ezt már tapasztaltuk —, távolról sem a közönyben vagy a lemondásban rejlik, hanem éppen ellenkezőleg: a párt tavalyi akciótervének és novemberi plénumhatározatának, a szövetségi, illetve a nemzeti kormányok programjának gyors teljesítésében. A cél világos: megelőzni a szélsőséges elemek zavaró törekvéseit, s nyugodt légkörben, a lakosság állandó demokratikus kontrollja mellett biztosítani a progresszív erők — és gondolatok — túlsúlyát társadalmi és politikai életünkben. Emellett kezeskednek a megújhodás és a szocialista demokrácia szellemében — a tavaly beállt váratlan nehézségek ellenére — eddig elért pozitív eredmények: folyamatban vannak például a bírósági rehabilitációk, érvénybe lépett a szövetségi államforma és az itt élő nemzetiségek jogait vázoló alkotmánytörvény, a közeljövőben születik végleges döntés a népgazdaságunkban majd jelentős szerepet vállaló szocialista kezdeményezésről szóló törvényről stb. Ogy érzem, hogy aki mai helyzetünkben sem érti meg az aktív nyugalom szükségét, mint a januári politika és a CSKP novemberi plénuma határozata közti egységesítő kapocs-szerepét, az ma már semmiképpen sem számíthat a lakosság támogatására. Nem titok: az aktív nyugalom politikáját űzni nem egyszerű feladat. A látszat-egyetértés és a passzív beleegyezés veszélyét rejtegeti. Azzal is számolnunk keli, hogy a baloldali extremisták a január előtti viszonyok visszaállítására törekszenek majd. Így bár az „aktív nyugalom" hátterében elkerülhetetlenek lesznek a kisebb nagyobb nézeteltérések, ezeknek már nem szabad a demokrácia palástja alatt a józanság gátjait szakítva válságokká, esetleg a szomorú augusztusi napokat emlékeztető válságokká erősödniük. MIKLÓSI PÉTER Leiáruit egy koriak Nem volt váratlan fordulat — különféle jelek, elsősorban az előzetes közvéleménykutatási eredmények már utaltak rá —, mégis megdöbbenést keltett Párizsban a vasárnapi népszavazás eredménye, mindenekelőtt a „nem" szavazatok határozott győzelme és De Gaulle elnök gyors lemondása. A politikai megfigyelőket elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, miért erőszakolta ki De Gaulle ezt a szavazást és tette függővé a területi és szenátusi refurmok sorsától saját politikai jövőjét, hisz kezdettől fogva igen bizonytalannak látszott a népszavazás kimenetele. Ha közelebbről vizsgáljuk Franciaország „nagy embere" bukásának az okait, látnunk kell, hogy De Gaulle az utóbbi hetekben és hónapokban leghűségesebb híveinek egy részét is elvesztette, az ország lakosságának számottevő rétegét képviselő kiskereskedőket és iparosokat, akik két héttel ezelőtt csaknem 100 százalékos sztrájkkal tüntettek a kormány pénzügyi és szociális politikája ellen. Kijelentették, hogy a kormány becsapta őket. Bár a tavaly májusi-júniusi hatalmas megmozdulások, sztrájkok idején ők mentették meg De Gaulle megingott pozícióját, ezért nem volt hálában ré.rzük, sőt, mellőzték követeléseiket. Így azután szervezeteik bejelentették, hogy a népszavazáson nemmel fognak szavazni. Az elnök bukásának másik oka abban kerosendd,. hogy míg 1968. júniusában és júliusában a nagy sztrájkok és a káosszal való fenyegetés hatására a nem szocialista pártok és csoportok egységfrontba tömörültek Re Gaulle védelmére, ez az egység most felbomlott. Sőt, a gaulle-istákkal mindeddig szövetségben álló centristák is elhagyták a süllyedő hajót. A bukás legfőbb oka azonban az volt, hogy a franciákra nem hat többé a káosszal való fenyegetőzés. De Gaulle ugyan a népszavazás előestjén újból bizonygatta, hogy Franciaországnak nincs más választása — vagy az ő személye, vagy a káosz, ezúttal azonban e fenyegetés nem hatott. Ez persze nem jelenti azt, hogy Franciaországban egy baloldali kormány kerülhet hatalomra — ehhez hiányzik a baloldal egysége —, de a kormány gazdaságpolitikájában mélységesen csalódott francia lakosság körében egyre inkább tért hódít az a felismerés, hogy a megoldást De Gaulle személyi uralma nélkül kell keresni. Az elnökválasztáson a távozó tábornok legesélyesebb utóda Pompidou volt miniszterelnök, a gaulle-ista párt jelöltje lesz, aki már az év elején bejelentette utódlási szándókát. Valamennyi politikai megfigyelő egyetért abban, hogy De Gaulle tábornok távozásával a francia történelem nagy korszaka zárult le. Franciaországra, amelynek gazdasági helyzete rendkívül kényes, súlyos válságokkal terhes időszak vár. PROTICS JOLÁN — kérdi a New York-i Daily World karikaturista. Pénteken, április 25-én a bratislavai várban aláírták a KGST1 statisztikai állandó bizottságának végleges jegyzőkönyvét;^ Felvételünkön: A. J. Jezsov, aki a szovjet küldöttség nevében irta alá a jegyzőkönyvi. {M. BORODÁČOVÄ felv.) De Gaulle,- a vasárnapi népszavazáson megbukott és lemondott francia köztársasági elnök. Bratislavában vasárnap, zajlott le a Szlovákiai Cigányok Szövetségének alakuló kongresszusa. A kongresszuson megválasztották a központi bizottságot, az elnökséget, valamint az ellenőrző bizottságot. A szövetség küldetése, hogy a Szlovákiában élő mintegy 200 000 cigányt felkarolják és életszínvonalukat felemeljék a többi lakosság átlagos színvonalára. Az alakuló kongresszuson megjelent Július Hanus szlovák miniszterelnök-helyettes (az asztalnál a negyedik balról!. A szövetség eddigi tevékenységéről Anton Facuna tett jelentést. (IVAN DUBOVSKÝ felv.)