Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-12 / 86 . szám, szombat

A mezőgazdaság fontos és erős láncszem J. JANOVIC elvtárs beszéde a mezőgazdasági dolgozok nyitrai aktíváján Miről írnak a Tény, hogy a legfelsőbb állami és pártvezetés legutóbbi intézkedései nyomán a cseh sajtó is az eddigitől eltérő hangot üt meg. Ha az ember összehasonlítja az előző hetek cseh lapjainak hangnemét a legutóbbi hét lapjainak tartalmával, azonnal szemébe tűnik, hogy eltűntek az éles hangú, ún. kényes belés külpolitikai kérdéseket boncolgató írások. Az olvasónak az az első benyomása, hogy a cseh sajtó többsége a tömegtájékoztatási eszközök címére intézett bírálatból még nem ócsúdott fel. Feltűnő, hogy mennyi a helyi jellegű „szenzációs" anyag: pl. a Chemapol külkereskedelmi vállalat épülő új székháza egyik emeletének kiégéséről, vagy a húsvéti ünnepekről terjedelmes beszámolók jelentek meg ... Azonban a hét végére újszerű hang is jelentkezett. A több, mint egymilliós példányszámban megjelenő Rudé právo-ban Jiŕí Svoboda, a lap levelező osztályának vezetője kommentárban foglalkozott az újságírói felelősség kérdésével. Differenciálódás a cseh újságírók között A Rudé právo kommentárját méltán lehet egy kommunista újságíró őszinte, párthű kiállásának tekinteni. Jirí Svoboda a CSKP KB végrehajtó bizottsága legutóbbi, a Cseh Újságíró Szövetség nyilatkozatára adott válaszával kapcsolatban ezeket írja: „A párt Központi Bizottsága bennünket, kommunista újságírókat elsősorban arra figyelmeztet, hogy ne tépjük fel a sebeket, ne öntsünk olajat a tűzre, inkább törekedjünk elősegíteni a megértést és az együttműködést a szocialista országokkal. Néhány újságírónak azonban más a véleménye. A beszélgetések általában azzal végződnek, hogy „mindennek az oka" augusztus 21, ami akkor történt, azt nem lehet elfeledni, sempedig helyrehozni. A legjobb esetben azt válaszolják, hogy azok után senkitől sem kívánhatjuk, hogy dicshimnuszokat énekeljen. De erről nincs szó" — írja J. Svoboda, majd így folytatja: „De felszaggatni sebeket, gesztusokkal ellenállást és dacot előidézni, felhívni a figyelmet a nemzeti büszkeségre, s ugyanakkor megsérteni rfiások nemzeti büszkeségét, dicshimnuszokat zengeni naponta és lépten-nyomon a durva erő fölött győzedelmeskedő szellemi fölényről — erre ugyancsak nincsen szükség." A központi pártlap kommentátora azonban a tömegtájékoztatási eszközöket általánosságban bíráló vezető személyiségekhez is szól. Véleménye szerint a felelős személyeknek nem jelentene nagyobb gondot, ha a „tömegtájékoztatási eszközök nem mindig végeztek jó munkát" sablon helyett pontosan megmondanák, hogy ebben és ebben az újságban ez és ez a kifogásolnivaló Mi is történt a Vencel téren? A csehszlovák jégkorongozók kettős győzelmének prágai visszhangjával a héten egyedül a Študentské listy, a cseh és morvaországi egyetemisták hetilapja foglalkozott. A lap cikkírója szerint a prágai események, pontosabban a szovjet válogatott fölötti győzelem utáni éjszaka eseményeinek jellege, azonkívül, hogy karneválhoz és igazi szurkoló örömmámorhoz hasonlított, politikai arculatot is öltött. A diáklap így írja le a Vencel tér alsó felében, az Aeroflot szovjet légiforgalmi kirendeltség előtt lejátszódó eseményeket: „Tizenegy óra körül csak elvétve csapódott egy-egy kődarab a Vencel téren levő egyetlen szovjet reprezentációs helyiség kirakatablakába. Tizenkettő körül azonban a helyzet feszültebbé vált. A tömeg jelszavakat kiabált. Már egész kőzápor hullik a kirakatba. A neonbetűk csodálatosan ellenállnak, de mindhiába. Tizenkettő után a tömeg benyomul a helyiségbe. Két-három szék, asztal és szekrény kikerül az utcára és percek alatt pozdorjává zúzzák. A rendőrség, amely negyedmilliónyi tömeggel állt szemben, végre prágai lapok? megszállta a helyiséget és elejét vette a további fejleményeknek." A Vencel téren történt vandalizmust azóta már elítélte az egész ország. A cseh lapok rendszeresen helyet adnak az üzemek, szervezetek és intézetek megnyilatkozásainak, amelyekben a dolgozók, az ifjúság elhatárolja magát a párt politikai törekvéseit súlyosan gátló vandál, s kultúrnemzethez méltatlan antiszovjet provokációtól. Az ármódosítás előtt a nép ismerje meg a gazdasági helyzetet A cseh sajtóban ezen a héten viszonylag számos cikk jelent meg a kiskereskedelmi ármódosítással kapcsolatban. Jifi Krátky a Svobodné slovo-ban a több vezető politikus által már bejelentett „szükséges gazdasági intézkedések" egyikének, a kiskereskedelmi árak módosításának okait boncolgatja. Leszögezi, hogy „ma már olyan a helyzet, hogy a vevő nem is a jó minőségű árut keresi, hajlandó bármilyen árut megvásárolni: tehát nem azt, amire valóban szüksége van, hanem azt, ami éppen a pulton van." A cikkíró válaszol arra a kérdésre, hogy a termelés miért képtelen kielégíteni a piacot. Ezeket az okokat sorolja fel: 1. iparunk szerkezete nem felel meg a követelményeknek (húsz évig főleg a nehézipart fejlesztettük); 2. külkereskedelmünkben nagy a pénzügyi feszültség; 3. általánosan növekedett a lakosság jövedelme (de a termelés nem tudja kielégíteni a keresletet). A kiskereskedelmi árak emelése azonban csak olyan orvosság, amely a következményt számolja fel, nem az okot: az ármódosítás egész sor szociális igazságtalanságot hozhat magával, azaz nem lehet elkerülni, hogy éppen a legalacsonyabb jövedelmű embereket sújtsa a legjobban az ilyen Intézkedés." A Práce, a cseh szakszervezetek lapja április 10-én „Egy nyílt tiiukhoz" címmel megjegyzést fűz a kiskereskedelmi áremelés kérdéséhez. A lap véleménye szerint mielőtt a lakossággal nem ismertetik meg a népgazdaság valóságos helyzetét és mielőtt nem terjesztik elé a gazdaság fellendítésére irányuló elképzeléseket, addig nem lenne helyes emelni az árakat. Köntörfalazás nélkül Az elmúlt héten kialakult és bonyodalmakkal telt veszélyes helyzetért a Tribuná-ban Oldŕich Švestka közvetlenül a pártot teszi felelőssé. A cseh iroda hetilapjának főszerkesztője annak a véleményének ad kifejezést, hogy e helyzet okainak forrása közvetlenül a pártban rejlik, de a párt kezében van a jelenlegi helyzet megoldásának kulcsa is. A párt eszmei és akciós egységének hiánya, számos kommunista felelőtlensége és avanturizmusa, a párt politikája, határozatai és alapszabályzatának opportunista megkerülése adott a párton belüli jobboldali erőknek és az antiszocialista elemeknek bátorságot. Nyilvánvaló tény, hogy a CSKP soraiban vannak olyanok, akik tagadják a párt vezető szerepét, a demokratikus centralizmus alapelveit, szembeszállnak a párt jelenlegi politikájával, sőt a nacionalizmus és a szovjetellenesség híveivé váltak. Oldŕich Švestka nyíltan leszögezi: „Köntörfalazás nélkül ki kell mondani, hogy a szovjetellenesség táplálása nem a nemzeti érzés hősies megnyilvánulása, az lényegében nemzeteink érdekei ellen, s a szocializmus alapvető érdekei ellen irányul Csehszlovákiában ... Szocialista barátainknak nyíltan megmondhatjuk, miben nem értünk velük egyet, éppúgy, ahogy ők is megmondhatják nekünk véleményüket. A szocializmust nálunk úgy fogjuk építeni, ahogy a legjobban tudjuk, s ahogy az a legjobban megfelel feltételeinknek. Ebben nem kell kételkedni, ebben senki sem akadályozott bennünket és most se, sem pedig a jövőben nem fog akadályoznú" (sm.) Mezőgazdaságunk az utóbbi években sok változáson ment át — mondotta beszéde bevezető részében J. Janovic mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. — Később azonban a borúlátó hangok ellenére, melyek azt jósolták, hogy a mezőgazdasági termelés szövetkezetesítése káoszt teremt, gyakorlatilag fellendülést eredményezett. Voltak még hibák is. Új utakat kellett keresnünk, újonnan kellett megszerveznünk és irányítanunk a nagy szövetkezeti vállalatok munkáját. Később, 1960-ban — mondotta a miniszter —, amikor a szocializálás elérte csúcspontját, a szlovákiai mezőgazdaság a háború előttihez viszonyítva mintegy 36 százalékkal többet termelt. Ennek ellenére 1965-ig — a várakozás ellenére — bizonyos stagnálás következett be, sőt szlovákiai viszonylatban részben csökkent is a termelés. A hatvanas évek második felében — az 1966—1968. években — lényegesen növekedett a termelés. 1968-ban például a szlovákiai mezőgazdasági termelés terjedelme a háború előttihez viszonyítva csaknem 60 százalékkal nagyobb volt. ERÖS BÁZIS Szocialista mezőgazdasági nagytermelésünk — folytatta a miniszter — 1985 egységes földművesszövetkezetben 93 állami gazdaságban összpontosul. Egy nagyüzemre megközelítőleg 730 hektár közösen megművelt föld, 130 állandó dolgozó és 6,75 millió korona értékű termelő-alapeszköz esik. Egy EFSZ évi piaci értékesítési tevékenysége átlag 4 millió korona. A termelés összpontosítása és műszaki fejlesztése lehetővé tette a munkatermelékenység növekedését — szlovákiai viszonylatban, a háború előtti színvonallal összehasonlítva — 360 százalékkal. Egy mezőgazdasági dolgozó ma tíz lakos számára termel, 1936-ban csupán 3 lakos számára biztosította a mezőgazdasági terményeket LÉNYEGES JÖVEDELEMNÖVEKEDÉS Az egyéni jövedelem a mezőgazdaságban az elmúlt évben szlovákiai viszonylatban átlag 1413 koronára rúgott, ami az iparban elért jövedelemnek több mint 90 százaléka, és megközelíti az állami gazdaságokban elért jövedelmet. Vannak persze még olyan szövetkezetek is, ahol kevesebb a kereset, ugyanakkor számos egységes földművesszövetkezetben lényegesen növekedtek a saját felhalmozási alapok, ami lehetővé tette a beruházások növelését, és a szükséges tartalékalapok létrehozását. Ezt a helyzetet sok tekintetben rontja az a tény, hogy távolról sem kielégítő a mezőgazdaság gépekkel és vegyszerekkel való ellátása, valamint az építkezés színvonala. Ez tovább nem tűrhető, ezért gyors változást kell ezen a téren eszközölni. Kedvezőtlen a helyzet az egyes feldolgozó iparágakban is, különösen a tej, a hús feldolgozását, illetve tartósítását illetően. A mai kritikus helyzetet némileg a már épülőfélben levő kapacitások üzembe helyezése fogja enyhíteni. Egyúttal feltétlenül meg kell kezdeni az élelmiszeripari üzemek korszerűsítését és egyúttal a végtermékek gvártásának és a választék bővítésének a feltételeit. Ez a mezőgazdasági termelés érdeke és egyúttal a lakosság jobb élelmezésének a követeljnénvR. NEM MINDEN ARANY Igaz, az átlagos szlovákiai, kerületi vagy járási, esetleg vállalati eredmények mögött az egyes termelő részlegek kiváló, máskor átlagon aluli, sőt kimondottan rossz eredményei is rejtőznek. Éppen ezért nemcsak átlagban kell értékelnünk a mezőgazdasági termelést, hanem aszerint is, hogyan nyilvánul ez meg konkrétan az egyes helyeken. — Vegyük például a szarvasmarha-tenyésztést — mondotta a miniszter. — Az utóbbi öt évben szlovákiai viszonylatban a tejhozamot átlag 568 literrel növeltük, ugyanakkor viszont a dunaszerdahelyi járás 651 liter, a komáromi járás 682 liter, az iglói járás 888 liter, a prievidzai járás pedig 1067 tejhozam-növekedést ért el. Különös figyelmet érdemel gyakorlatilag az egész kelet-szlovákiai kerület, ahol viszonylag nagy haladást értek el ezen a téren. Egyúttal azt is látnunk kell, hogy számos járásban még nem birkóztak meg ezékkel a kérdésekkel. Ez vonatkozik különösen a losonci, a nagykürtösi, a zsolnai, nagytopolcsányi, senicai és egyéb járásokra. Ez persze nem jelenti azt, hogy itt is több szövetkezet nem ért el jó eredményeket a szarvasmarhatenyésztésben. Ami a tejhozamot illeti, egészben véve elégedettek lehetünk, sőt egyes helyeken — különösen a nyári időszakban — viszonylagos tejfölösleg van. Rosszabb viszont a helyzet a szarvasmarha-állományt illetően. Az ez ideig legmagasabb tavalyi húsfelvásárlást ugyanis az állomány rovására értük el. Ez év január elsején 97 000 szarvasmarhával kevesebb volt Szlovákiában, mint egy évvel ezelőtt. És ez kedvezőtlen jelenség, amelynek véget kell vetnünk. Lényegesen kedvezőbb a helyzet a gabonatermesztésben: a háború előtt 1400—1600 ezer tonnával szemben az elmúlt évben 2 560 000 tonnát, vagyis 75 százalékkal többet juttattunk a piacra. Sőt, ami a búzatermesztést illeti, ezt kétszeresére növeltük. Figyelemre méltó a szlovákiai burgonyatermesztés is. Az országos átlaghoz viszonyítva lényegesen (egyes járásokban 200 százaléknál is) gazdagabb terméshozamokat értünk el. A DUNASZERDAHELYI JÁRÁS PÉLDAADÓ — Különösen szeretném kiemelni a dunaszerdahelyi járás eredményeit — mondotta a továbbiakban J. Janovic miniszter —, ahol még a hatvanas évek elején is viszonylag alacsony alacsony színvonalú volt a mezőgazdasági termelés. Figyelmet érdemel például, hogyan alakult a helyzet a járás földművesszövetkezeteiben. A búza múlt évi hektárhozama meghaladta a 40 métermázsát, a járási tejhozam a 3090 litert... Miközben az egy hektárra jutó húseladás kerületi viszonylatban 223 kg volt, a dunaszerdahelyi járás EFSZ-eiben elérte a 294 kilót stb. Ez természetesen a termelés jövedelmezőségében is tükröződik, s úgyszintén az EFSZ-ek gazdasági helyzetében, valamint a tagok jutalmazásában is. Az elmúlt évben itt járási viszonylatban a havi átlagjövedelem elérte az 1848 koronát. Hasonló kimagasló eredményeket értek el a prievidzai járásban is, ahol a tejtermelés 3094 literrel az első helyen áll szlovákiai viszonylatban. A SZÖVETKEZETI PARASZTOK A POLITIKAI ÉLETBEN A szövetkezeti parasztság ma nem a politikai élet perifériáján, hanem a munkásosztályhoz hasonlóan a politikai élet középpontjában, áll — mondotta a továbbiakban a miniszter. — Nem csupán objektum, hanem öntudatos és szervezett szubjektum, politikánk alakító-ja. Joggal kér tehát szót és joggal megilleti őt a szó. A jövőben számos alapvető feladat vár a mezőgazdaságra — folytatta a miniszter. — A termelés Intenzív fejlesztésével és a belterjes gazdálkodás rendszerének érvényesítésével fokoznunk kell a mezőgazdasági termelést úgy, hogy évente átlag 2,5 százalékos növekedést érjen el és a piacon — a fogyasztás várt fejlődését figyelembe véve — kb. 3,6 százalékkal növelje értékesítési lehetőségeit. — Olyan területekre kell összpontosítani a mezőgazdasági termelést — folytatta a miniszter —•, ahol a legnagyobb termelésnövekedést érhetjük el viszonylag legalacsonyabb költségekkel. Elsősorban Dél- és Kelet-Szlovákia síkságaira gondolok. Itt már 1980-ig több mint 300 000 hektáron öntözőrendszert kívánunk létesíteni. Arra számítunk, hogy ezen a területen a mezőgazdasági termelés 1980-ig megkétszereződhet. GAZDASÁGOSABBA KELL TENNI A TERMELÉST — Agrárpolitikánk célja a mezőgazdasági termelés terén elsősorban a gazdaságosság növelése. Ogy véljük, hogy a mezőgazdaság mostani irányítási rendszere egészben véve bevált, s ezért gyakorlatilag nem kellene rajta változtatni. Természetesen szívesen vesszük, ha javítani fogják, különösen az árak reális módosítása útján. Ennek nagy jelentősége van nemcsak az egyes mezőgazdasági üzemek gazdasági fellendülése, hanem dolgozóinak jövedelme szempontjából is. Mindenekelőtt biztosítani kell azt, hogy az ebben a népgazdasági ágban dolgozók a többi dolgozókhoz viszonyítva a hasonló munkáért hasonló jutalmat kapjanak. — Teljes mértékben elismerjük, sőt követeljük, hogy azok a gépipari, vegyipari vagy építőipari ágazatok, amelyek a mezőgazdaság számára termelnek, kielégítő gazdasági feltételek között dolgozzanak és termékeikért kedvező árakat kapjanak. Ugyanakkor szükségszerűnek tartjuk, hogy a termelőeszközök áremelkedése ne bontsa meg az ár- és jövedelem-paritást, fékezze a mezőgazdasági üzemek érdeklődését a műszaki fejlesztés iránt... Ogy véljük ezért — hangsúlyozta a miniszter —, hogy a mezőgazdaság számára szolgáló termelőeszközök állami dotálása — az élelmiszerek hazai árpolitikája mellett — gazdaságilag indokolt. J. Janovic miniszter a továbbiakban a mezőgazdasági termelés több gazdasági és külkereskedelmi vonatkozásával foglalkozott. Érintette az élelmiszeripar azon égető problémáit is, amelyek megoldása nem tűr halasztást, ha azt akarjuk, hogy emelkedjék az életszínvonalunk. — „Megoldásra vár a földtulajdonkérdés is — folytatta j. Janovic —, mert az eddigi jogszabályok nem nyújtanak elegendő biztosítékot a szocialista mezőgazdasági vállalatoknak. Ezt a kérdést a földtulajdonról szóló törvénnyel kellene megoldani... Beszéde befejező részében a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter számos szervezési kérdéssel, a szakoktatás problémáival, a kistermelés fokozatos felszámolásával stb. foglalkozott. — Mi még, persze, teljes mértékben nem bontakoztattuk ki és nem hasznosítottuk a kollektív szövetkezeti gazdálkodás, a szövetkezeten belüli demokrácia és önigazgatás előnyeit — mondotta. — Még csak ma keressük a vállalaton belüli szervezés legjobb módjait és a szövetkezetek vállalkozó tevékenységének formáit. Mégis kétségtelen, hogy nemcsak szövetkezetesítésünk szocialista útja, hanem mezőgazdasági vállalatunk szocialista formája is — termelési-műszaki szempontból — sokkal életteljesebb, és főleg objektíve szilárdabb szociális-gazdasági alapokkal rendelkezik, mint a magán vagy részvénytársasági tőkés nagyvállalaté.