Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-06 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

SUGÁR ANDRÁS londorfl riportja a jSegfontofásból kiindulva, hogy jobb a legális rulett, mint az illegális, s a kincstár bőségesen megadóztathatja a játékbcrlanKi hitte volncfia tisztes honatyák közül, hogy alig egykét év alatt London alaposan lefőzi az amerikai Las Vegast és az európai Monte Carlót? Na Angliában legafább 35Ö0 legális játékkaszinó működik, aho! esténként iki#jui««ívíri: ssuí«« iimmnnH alsóház 1960-ban m Az arab herceg ... Belépünk a Victoria Sporting Club nagytermébe. Számos asztalnál pörög a rulettkerék, gondterhelt arcú játékosok dobálják, vagy rakják ki nagy óvatosan a különféle színű zsetonokat. Balra baccarat folyik egy nagy asztalnál csöndes, csaknem templomi áhítattal: egy ismert arab olajherceg egy szempillantás alatt veszít ezer fontot (hatalmas, négyszögletes gyöngyházzseton), P. T. filmrendező ugyanekkor 500 fontot nyer. A terem mélyén magyar cigányprímást imitáló muzsikus húzza a „Csak egy kislány"-^ jobbról négy méter hosszú teknőszerű asztal mélyén folyik a kockajáték. A tét öt shillingtől ezer fontig váltakozik. Közönséges huszonegyest is lehet játszani, ennek „Black Jack" a neve. A rulett a legegyszerűbb, minden Igazi szerencsejátékos ezzel kezdi. Harminchat szám, plusz a nulla, ami a Victoria klubban „játszik", tehát tenni lehet rá, bár a lordok háza külön jogi döntésben mondta ki, hogy a nulla „beépített jogtalan előnyt" jelent a klub, azaz a bank számára. Ha ugyanis a játékos nem számra, hanem színre tesz (fekete, vagy piros), akkor a nulla megfosztja minden pénzétől, a bank jogosulatlan haszonhoz jut. Furcsa, hogy ezzel a lordok háza volt kénytelen foglalkozni, de így van. A klub egy-kétszáz font pénzbírságot fizetett, aztán ott folytatta, ahol abbahagyta. Mit számit Itt akár ezer font is? Szisztéma? Kezdő, piruló amerikai turista próbálkozik a rulettel, öt perc alatt elveszít tíz fontot. Belemelegszik. Mindenkinek elújságolja, hogy csalhatatlan szisztémája van: egy órája jegyzi, milyen számok jönnek ki. — Látja, uram, a tizennyolcas kijött hatszor, a huszonegyes hétszer, a huszonkilences hatszor, sok szám háromszor, vagy négyszer. Most figyeljen ide: a harminckettes egyszer sem jött ki! Ennnek feltétlenül fel kell bukkannia! Erre teszek minden pörgetéskor egy fontot középre, négyet a szélére. Ha kijön, 103 fontot nyerek! Nézem az órámat: egy jörgetés, elszámolással, nyerő zsetonok kifizetésével körülbelül húsz másodperc. Barátunk, a piruló amerikai tehát egy perc alatt tizenöt fontot veszít. (Honnan van ennyi pénze? j Társa nem ért vele egyet: — Rossz szisztéma. Inkább arra a számra kell tenni, amelyik gyakran JiJn ki. Volna... I.ehet, hogy neki van igaza, mert a 32-es csak nem akar kijönni. Végül, mire a piruló amerikai már kétszáz fontot veszített, szomorúan abbahagyja: — A fene egye meg, összesen egy fontom maradt taxira. Egy perc múlva kijön a 32-es. Az amerikai felüvölt. A négyszög üresen állt, senki sem tett rá. Ojabb pörgetés: megint 32-es. És aztán még kétszer jön ki. Az amerikai a fogát csikorgatja. — Látják, igazam volt! Ha ez öt perccel ezelőtt történik, most már 412 fontot nyertem volnál De nem nyert. Ez a rulett. Barbara várja... A piruló fiatalembernek nyilván sok pénze van. De itt teng-leng egy öregedő úriember is, aki nagyon óvatos. Tízpercenként felrak „színre" egy-egy fontot. Ha történetesen kijön a fekete, nyert egy fontot, ha a piros jön ki, elveszíti. Ha a zéró, mindenképpen veszít. Erős lengyel akcentussal kezd panaszkodni: — Urain, amikor ezt a marhaságot elkezdtem, egy este nyertem 150 fontot, s gyorsan abbahagytam. A feleségem boldog volt, és hajszolt, kergetett játszani minden este. Aztán nyertem, aztán vesztettem, aztán megint nyertem, s amikor 250 volt a tiszta haszon, abba akartam végleg hagyni. De Barbara nem engedte. Most aztán ötszáz fontot vesztettem négy estén. Én már számra nem is merek tenni, csak színre. Kiderül, hogy lengyel emigráns, havi keresete 140 font. Most már a család megtakarított pénzét veri el, de nem tudja abbahagyni. Szenvedélyévé vált a rulett. 'émmmtmmmM Egy előkelő londoni klnb rulettkártyája. A játékosok hadd higgyék, hogy létezik valamiféle szisztéma,' hadd jegyezzenek csak. Sokan így szívesebben játszanak, és dühösebben veszítenek. Negyven fontot elveszít szép lassan, s káromkodva hazaballag. Barbara várja otthon ... Van, aki mindig nyer: a bank. Senki sem tudja ellenőrizni, mennyi példáal a Victoria tiszta haszna, de éves távlatban nyilván a milliós régiókban jár. Az állam nem ellenőrzi a forgalmat, ez úgyis reménytelen volna, inkább év elején egyszerre veti ki a magas adót a klubokra. S ők bírják. Tombol a tombola A Victoria tulajdonosai ravasz emberek. Mi van például akkor, ha valaki bejön este tízkor, nyer mondjuk egy félóra alatt száz fontot, és boldogan haza akar menni? Csaknem biztos, hogy nem megy haza. Ugyanis belépéskor „ingyen" kapott egy sorsjegyet, amivel éjfélkor, majd minden kerek órában nyerhet 20, 25, 30 fontot. Minden órában egyetlen játékos nyerhet, de a házban van 300 ember. Játékosunk tehát itt marad, hogy részt vegyen a húzáson (szombat éjfélkor 100 fontot sorsolnak ki, de az összeg kivételes esetekben 1000 font is lehet). Ha pedig már itt marad, valamivel agyon kell ütni az időt. Nézi, hogy megy a rulett. Hirtelen valami ötlete támad. „Bedob" egy kis pénzt, aztán még többet kockáztat. Csaknem bizonyos, hogy hajnalra elveri azt is, amit éjfél előtt nyert. A sorsolás miatt nem mer elmenni, de 300 vendég közül miért pont ő nyerne? És ha nyer, többet veszített. Évente legalább 150 „rulettöngyilkosságot" tartanak számon. Feldúlt családi otthonok, percek alatt elúszott házak, autók ... Egy-egy munkásélet évtizedeinek megtakarítása pörög el a keréken. Betiltani? Ugyan, hogy képzelik? Hiszen akkor mi lesz a személyi szabadsággal? És hogyan lehet megakadályozni az illegális szerencsejátékot? A lordok és a junket Ezt gyakran hallani, de a lordok háza most mégis megszorongatott egy-egy kaszinót. Betiltották a nullát, mert úgy vélik, hogy ez a szám eleve a banknak kedvez. A klubok fizetnek egy kis bírságot, és folytatják ott, ahol abbahagyják. A kaszinóüzlet óriási iparággá nőtte ki magát, hétfejű sárkány lett belőle, lehetetlen eltiporni. Amerikából különleges csoportok érkeznek hetenként a londoni repülőtérre. Junket" (ejtsd: dzsankit) az ilyen csoportok neve. A felhajtó mondjuk Chicagóban összetoborozza a város ismertebb gazdag szerencsejátékosait, igyen repülőjegyet, ingyen elsőosztályú szállodát ajánl fel nekik. Igaz, a játékosoknak fejenként 2000 dollárt letétbe kell helyezniük; ezért Londonban különleges zsetonokat kapnak, amit nem lehet pénzre beváltani, csak eljátszani lehet. A junket tagjai közül a legtöbben már az első este elverik a 2000 dollárt. Ha valaki óvatosan játszik, és netán nyereséggel zárja a londoni utat (mert ez is előfordul), a junket szervezői soha többé nem hívják meg. Egy-egy junket minimum 15 ezer font tiszta hasznot jelent a szervezőknek. A londoni Hilton-szálló mellett külön luxus-szálló épült a junket-„paZrmadarak" elszállásolására, a Londonderry House Hotel. Itt ingyen kapják a vendégek a lazacot és a kaviárt. Telik a pénzükből. Végül is a londoni kirándulás 2000 dollárjába került egy-egy tagnak, míg rendes turistarepülőjeggyel 300-ból futotta volna úgy-ahogy. De így megvan az a tudat, hogv „ingyen" utazott. .. Méz fiúk Ahol ekkora összegek cserélnek gazdát, ott mint a méz körül a legyek, rajzanak a bűnözők. A legelterjedtebb forma a „protection gang", a védő banda. Ez valahogy így folyik: egy kifogástlanul öltözött úriember, maga mögött két ugyancsak jólöltözött, markáns arcú, széles vállú, kétméteres „nehézfiúval" udvariasan bekopogtat a klub igazgatójának ajtaján. Halk, civilizált hangon kifejti, hogy ugyebár manapság mennyi veszély leselkedik egy Ilyen jólmenő klubra. Ha például banditák törnek rá és összezúzzák a berendezést, vagy elverik a vendégeket, oda a klub teIgy vonzza az ,,űj kádereket" a Victoriakaszinó. Az „útlevél" belsejében ingyen vacsora és bor-,,vízum" van. A vacsora és az ital önköltsége maximum 3 Iont, az egy főre eső veszteség átlaga esténként — ellenőrizhetetlen becslés szerint - ötven font. kintélye, senki sem jön majd játszani. E bevezető után fölajánlja a klubIgazgatónak, hogy az ő erős fiai csekély havi díjazásért hajlandók megvédeni a kaszinót. Ha a főnök rááll az ajánlatra, akkor a klub valóban biztonságban van — legalábbis addig, amíg egy újabb protection gang ner tűnik fel a láthatáron. Ha kiteszi a látogatók szűrét, csaknem bizonyos, hogy a védő banda átalakul dúló bandává. Ha konkurrens banda jelentkezik, következik a véres leszámolás, chicagói stílusban, Al Capone-módra. És közben a fehér golyó. A kaszinó-városában, minden felnőtt font „forgalom" ték Anglia mondja egy nemes i

Vid« i.™,dok házában.