Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-06 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

• .*••. • •;' • •-'•:.-ľ ' V . ­Tíz éven belül m e g s z (í nik a parasz J : f :gazdaságok f g' e 1 e CSALÁDI GAZDAS^G^K Bármilyen nagy változások mentek végbe az utóbbi húsz év alatt Európa mezőgazdaságában, lényegében ma­radt a „családi gazdaság". 1967-ben Franciaországban 71 szá­zalék volt a 20 hektáron aluli gazda­ságok száma, 93 százalék az 50 hek­tárnál kisebb területű gazdaságoké. A gazdaságok 93 százalékának volt 15-nél kevesebb fejőstehene, és 90 százalékának 30-nál kevesebb szarvas­marhája. Nem vitás, hogy ennek a mezőgaz­daságnak súlyos hátrányai vannak. Legfőbb hibái a konzervativizmus és az anarchia. Bizonyos az, hogy a fran­cia paraszt jó gazda, szakképzett és szorgalmas, de állami támogatás és ösztönzés, valamint pénz hiányában nem tud lépést tartani a haladással. Ha pedig hasznosítani akarja a tech­nikai vívmányokat, nemegyszer meg­esik, hogy a haladás ellene fordul: például a traktorok és a mezőgazda­sági gépek túlzott használata a kis földterületeken. A Mansholt-terv véget akar_ vetni ennek az elmaradottságnak és pazar­lásnak. Vezérelve a „rentabilitás", A mezőgazdasági termelésnek hir­deti Mansholt — annyira A' odő­nek kell lennie, mint az ipari ti a ke­reskedelmi tevékenységnek. A terme­lés irányítóját elsősorban a termelé­kenység, a jövedelem, a profit, a piac érdekelje". Vannak elátkozott nevek. Ilyen lesz a MANSHOLT név is. Mansholt holland miniszter a szerzője a nevét viselő tervnek, amely a kővetkező tíz évre meghatározza a nyugat-európai mezőgazdaság fejlődését. Az európai szakemberek azt mondják róla: „Meg merte hangosan mondani azt, amit mindenki csendben gondolt". Terve kétségtelenül ésszerű. Csak egy hibája van: az, hogy túl­ságosan nagyszabású, megfeledkezik az emberről. Mint a legtöbb ka­pitalista terv, a profitot helyezi a dolgozók érdekei elé. Tekintve ezeket az elveket, nyilván­való, hogy ez a program mélyreható változásokat hoz a hagyományos me­zőgazdaságban. Mansholt és az európai szakértők jóslata szerint 1980-ig 5 millió pa­rasztgazdaság szűnik meg és a pa­rasztoknak a jele válik ki a mezőgaz­daságból. Ugyanis a terv értelmében olyan mezőgazdasági egységeket kell kialakítani, amelyek legalább 80—120 hektár földterülettel rendelkeznek és olyan sertéstenyészeteket, amelyek évente 450—600 állatot hizlalnak, a szarvasmarha-tenyésztésben pedig 60 —80 fejőstehénnel rendelkező gazda­ságokat, a baromfitenyésztésben éven­te legalább 100 ezer szárnyast produ­káló gazdaságokat stb. kell létrehoz­ni. Láthatjuk tehát, hogy az európai mezőgazdaság óriási változáson megy át. Azokat a gazdaságokat, amelyek megfelelnek e hivatalos normáknak, az állam és a Közös Piac ösztönözni és támogatni fogja. Korszerű felsze­relésükkel, szakképzett dolgozóikkal képesek lesznek nagy hozamok eléré­sére, vagyis divatos szóval élve „ver­senyképesek" lesznek. ? TERMELÉKENYSÉG Első tekintetre, mint mondottuk, a Mansholt-terv reálisnak tűnik. A ter­melékenység terén bizonyára nagy haladást eredményez. Franciaország­ban jelenleg hektáronként átlag 29,3 mázsa a gabonatermés, egy tehénre számítva 2763 liter az évi tejtermelés, az átlagos évi cukorrépahozam hek­táronként 414 mázsa. Ezek az ered­mények a jövőben bizonyára fokozód­nak. A terv kezdeményezői rendet akar­nak teremteni a terményfelesleggel kapcsolatos botrányos helyzet terén is. Évről évre jóminőségű mezőgaz­dasági termények tonnáit semmisítik meg „az árak fenntartása" érdeké­ben. E felesleg a termelési anarchia, valamint a lakosság gyenge vásárló­képessége miatt halmozódik fel. A Közös Piac hűtőházaiban például jelenleg 300 ezer tonna vajat tárol­nak (másfél kiló egy lakosra számít­va). Ha semmi sem történik, akkor ezek a készletek 1971-ben elérik a 800 ezer tonnát, 1974-ben pedig a 2 millió tonnát. Ez egy európai lakosra számítva 11 kilót jelentene, míg az évi fogyasztás 6,5 kiló. Az egyensúly helyreállítása érdeké­ben a „terv" hárommilió fejőstehén levágását Irányozza elő 1976-ig. AZ ÁLDOZATOK Míg a Mansholt-terv elvei ésszerű földművelésre ösztönöznek, látni kell azt is, milyen ellentmondásokhoz ve­zetnek. Ki esik áldozatul ennek a politi­kának? A válasz ugyanaz: a kispa­rasztok, mégpedig a közös piaci or­szágok ötmillió kisparasztja. Míg a nagybirtokosok (e terv úttörői) ma­gukhoz ragadják a földeket, különféle ösztönzésekkel a kisparasztokat gaz­daságuk elhagyására csábítják. Egy­részt a kisparasztok nem kapnak anyagi támogatást, hitelkönnyítéseket, ha továbbra ls fenn akarják tartani gazdaságukat, másrészt viszont kár­pótlásban részesülnek (pl. 55 vagy 60 éves kortól kis nyugdíjban) ha felad­ják gazdaságukat. Ez a politika arra irányul, hogy a kisparasztot elűzze földjéről, olyan konkurrenciát állítva vele szemben, amellyel nem tud versenyre kelni. Embereket, családokat áldoznak fel a pénz oltárán, s csak nyomorúságos kárpótlást nyújtanak nekik, hogy ele­jét vegyék a még nagyobb elkesere­désnek. A Francia Kommunista Párt által hirdetett összefogás sok esetben el­lensúlyozná e politika károsságát. A kilátások azonban igen gyengék. Cáfolatlan bizonyíték Az egyik New York-I árn­házban olyan kesztySket hoztak forgalomba, ame­lyek belsejében a vevők — hazaérve — a következő levelet találják: „E kesz­tyű dél-amerikai vaddis»­nó-ragadozó, bősz fene­vad bőréből készült. Ezért bármilyen karcolás vagy hasadás a kesztyűn, melyet önök utólag felfedezhet­nek, garancia arra, hogy az önök kesztyűje valódi vad disznóbőrből készült." Sértés Még az amerikai elnökvá­lasztási kampány idején történt, hogy Austin Miles, neves amerikai cirkuszi ar­tista felszólította az újság­írókat, „ne nevezzék a fo­lyó politikai eseményeket cirkusznak, mert az ilyen hasonlat sérti a nevezett művészi ág dolgozóit. Aki esetleg a kormányt bohó­cok csoportjának nevezné, biztos lehet benne, hogy éles hangú hivatalos tilta­kozást kap az Amerikai Bo­hócok Klubjától". Mitől optimisták a pigmeusok Francia dietológusok azzal magyarázzák az afrikai pig meus törpe törzsek derűi á tását és életvidámságát., hogy táplálékok a T vita minhoz hasonló anyagot tartalmaz. Ez a vitamin mindennapi táplálékukban fellelhető, éspedig megta lálhatő a különféle boga rakban, hangyákban éi sáskákban. Góliátnak befellegzett... Napjaink komor híreiben az egyetlen derűs jelenség az an­guillai eset. A modern hadá­szat történelmében a legmeg­döbbentőbb forradalmi változást jelentette a parányi tehetetlen és mindeddig gyakorlatiatlan Nagy-Britannia győzelme: le­verte a hatalmas anguillai csa­tasorokat, és bevette ezt a be­vehetetlennek tartott szigeterő­döt. A szakértők megdöbbenésére és a gyengébb ellenfélnek szur­kolók legnagyobb örömére Nagy-Britannia, mint a bibliai Dávid, leterítette az anguillai Góliátot. „Ki hitte volna, hogy a britek képesek lesznek rá", — cso­dálkozott egy londoni Tudósító a Nemzeti Sajtóklub bárjában, amikor mindenki koccintani akart vele a győzelem alkalmá­ból. „Most már hiszem, hogy Őfelsége kormányát többé sen­ki sem tarthatja papírtigris­nek.". Az egész bár tűzbe jött. „Az anguillalaknak torkukon akadt a falat", — kiáltotta közbe va­laki. Mindenki tudni akarta, mi­lyen könnyen sikerült a brit ej­tőernyősöknek és a tengerész­gyalogságnak áttörnie az an­guillaiak nehéz védelmét, mely a napoleoni idők mozsárágyúi­ből, 12 kézifegyverből, három öreg Ford-kocsiból és kétezer juhból állott. „Az anguillaiak nagyon el­kapatták magukat", — jegyezte meg a tudósító. — „Azt hitték, katonáink majd megijednek az 6 juhalktól. A felfuvalkodotta­kat azonban alaposan meglec­kéztettük. Amikor fregattjaink megjelentek, a juhok egymás hegyén-hátán szétszéledtek. A pásztorok hiába akarták össze­terelni a nyájat, a juhok any­nyira megzavarodtak, hogy már nem tudtak tájékozódni és el­lenállni. Ismét beigazolódott, hogy jól kiképzett ejtőernyősökből és tengerészgyalogosokból álló ki­csi, de felzárkózott hadsereg a sokkal nagyobb számbeli fö­lényben levő juhok csatasorait is legyőzheti, ha az az elszánt­ság hatja át, hogy végrehajtja harci feladatát. • * • Anguilla történelmében ez volt az ország első katonai ve­resége. Három rendőrből, hat alseriffből és három vöröske^ resztes nővérből álló hadsere­gében most alapos igazoltatás folyik. A köyetkező hónapok­ban nagy személyi változások várhatók az anguillai hadse­regben. A Washingtonban működő an­guillai megfigyelők véleménye szerint, a brit invázió követ­kezményeit az egész világ meg­érzi. • „Anguilla nagyhatalmi sze­repe a vissza nem térő múl­té", —• jelentette ki a bárban a külügyminisztérium embere. „Koncepciónkat mielőbb az ő katonai erejükhöz kell idomíta­nunk. Ha az anguillaiakat nehéz fegyverzetük ellenére legyőzhe­ti egy olyan kicsi ország, mint Nagy-Britannia, akkor más ka­rib-tengeri védelmet kell ki­eszelnünk." A londoni tudósító kijelentet­te: „Mindig mondtuk, bármikor meghódíthatjuk Anguillát, ami­kor csak kedvünk támad, de mindenki csak gúnyt űzött be­lőlünk. Nem hiszem, hogy most is kedvük volna nevetni. Ma az egész világnak rá kell ébred­nie, senkinek sem engedjük meg, hogy csak úgy játszadoz­zék birodalmunkkal." A továbbiakban aztán elárul­ta, hogy a brit galambok az in­vázió ellen voltak — nem any­nyira az utóbbi erkölcstelensé­ge miatt, hanem inkább azért, mert a briteknek nincs elég erejük. A héják azonban kitar­tottak a maguk álláspontja mel­lett, hogy hirtelen támadással előbb legyűrik az anguillaiakat, mielőtt azok a kazalból előhúz­hatják a vasvillákat. Bebizonyo­sodott, hogy a héjáknak volt Igaza. „Most hogy térdre kényszerí­tették, Anguillát, ml a prog­ramjuk?", — kérdezte egy ame­rikai tudósító. „Békeszerető nemzet va­gyunk", — válaszolta a londo­ni tudósító. — „Csak azért avatkoztunk be Anguillán, mert érdekeink veszélyben forogtak. Azt hiszem, ez figyelmeztetés lesz mindenkinek: bármely földrészen kövessenek el ag­ressziót, nem marad büntet­len". Az Angolul Beszélők Uniójá­nak tagja a homlokára tolta szemüvegét: — „Ma Anguilla — holnap az egész világ." ART BUCHWALD Csak az égnek engedelmeskedik Egy kanadai úrvezető pa­pot megidéztek a rendőr­ségre, hogy fizessen bír­ságol gyorshajtásért. A lel­kí»: eleinte csfirte-csavarta a Colgot, hogy nyilván fél­reértésről van szó, mert őt senki sem állította meg ai óton. A rendőrségen aztán felvilágosították, hogy gyorshajtását egy őrjáratát végző helikopterről állapí­tották meg. „Nem szállhatok szembe azzal, ami a ma­gasságból jön", — válaszol­ta a pap és megfizette • bírságot. Akasztófahumor Az amerikai Kentucky ál­lam Louisville városában egy cég másfél hónappal alapítása után tönkrement s ezt röviden így hozta részvényesei tudomására: „Tévedésből nyílt meg". Zenekedvelő cápák Az utóbbi években Ausztrá­lia partjainál a cápák több mint 370 embert faltak fel. Ausztráliai tudósok cso­portja Theo Brown vezeté­sével megállapította, hogy a cápák élénken reagálnak a zenére. Elég valamilyen melódiát reprodukáló mű­czereket bocsátani a vízbe, i a cápák máris megmere­rednek, mintha figyelme­ten hallgatnák. Egyesek ritmikusan csóválják a far­kukat, mások transzba es­nek. A legnagyobb hatással Brahms Altatódala van rá­juk.

Next

/
Thumbnails
Contents