Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-06 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

Budmerlce 1968. X. 26. r Alkonyat, 6 óra Az erdőben két őzikét láttam zavartalanul legelni. Amikor meghallották közeledésemet riadtan menekültek. Náluk jobban, csak az ember fél... 1968. X. 27 Ma azt tapasztaltam az erdőben, hogy itt a repülő zúgása megkétszereződik és a madarak is elhallgatnak ilyenkor, annyira félnek az idegen, fenyegető hangtól. Ez a zúgás nemcsak hogy megzavarja az erdő csendjét, de borzalmat ls kelt, és úgy tűnik, mintha a fák a visszhanggal tiltakoznának. Ma délben az ebédnél elmondtam a két őzike esetét, és ekkor egy négyötéves fiúcska jelentkezett, azt mondta, az őzikéket szeretné látni, ezért elkísérne engem az erdőbe. Beleegyeztem, szívesen magammal vittem, értelmes gyermeknek tartottam és barátságunk már „régebbi" keletű, hisz napok óta ismerjük egymást. Es mert az őzikékkel nem találkoztunk, hogy szórakoztassam, tanítom a gyereket, nagyban mutatom neki, hogy a rikító vörös kalapot viselő, mérges, — és mellette az apró, szerény a jó, a nemes gomba. — Látod aprócska — Ismétlem — TÓ g nem esett az eső, szárazság miatt nem tud fejlődni. A gyerek figyelemmel hallgatta a mondókámat, utána hirtelen nekem szegezte a kérdést, hogyhát akkor a mérgesgomba miért nőtt olyan nagyra? ... — Az ami gyatra — válaszoltam — ami rossz, az gyorsan nő, akkor ts, ha nincs eső. Az olyan megátalkodott, hogy más növénytől ts elviszi a nedvet. Ilyen a mérges gomba is, a nemes gombától elviszi az élelmet. — Es miért mérges a gomba — kérdezte a fiúcska — miért nem ment 6 is nemes gombának? — Nem mehetett fiam — válaszoltam — mert az ilyen fafta. Az emberek közt Hitler volt ilyen. — Hitler bácsi? ... — Az nem bácsi, ezt vedd tudomá\ sul — szóltam rá ridegen. — Az Hitler, és semmi több. Megértetted? ... — Meg ... tessék mondani, Hitler sosem fog megjavulni? ... — Nem, már halott. — Es a mérges gomba sem fog megjavulni? ... — Nem! — Es hagyja az aprócska gombát elpusztulni? — Hagyja. — Akkor én, ne ts tessék rám haragudni, de akkor én lepisálom, és a jó gomba ezt nem ts fogja tudni, mert azt fogfa hinni, hogy eső esett ráfa. — Jó, nem bánom — válaszoltam megadón és visszamentünk néhány lépést, utána a kisfiú nagykomolyan esőt adott a nemes kis gombának. Amikor visszafelé főttünk, a ktsftú ámulva megállt, mert látta, hogy egy kis béka nagyokat ugrik, aztán ugrásra készen hirtelen megáll, nem mozdul, csak tágranyílt szemmel figyel... — Es tessék mondani — kérdezte ekkor — a kisbéka az haza talál? A legnagyobb zavarban voltam. Persze nem haboztam soká, reputációm nyomban oda lett volna ... Nem volt hát mit tennem, minthogy rávágtam, hogy Igen, és hogy elhiggye még hozzátettem: — Nem látod milyen otthonosan ugrik? . — Hát igen, igen — bólogatott a gyerek szórakozottan, mert a kisbéka az óvatos pihenés után újabb lendülettel még nagyobbakat ugrott, mint az előbb. — Es a kisbékák ls versenyeznek egymással? — folytatta a kérdezősködést, mert az ilyen állandóan kérdez, mtntha egyik kérdés a másikat szülné. — Valószínű — feleltem rá, és siettem vele visszafelé a kastélyba, mert féltem, ha ez így megy tovább, akkor tudományom könnyen csődöt mondhat. Közben a két gomba között a következő párbeszéd zajlott le. A mérges gomba imigyen szólt nemes társához: — Hallotad, hogy ezek itt mi mindent összefecsegtek? — Az nem volt fecsegés — válaszolt higgadtan a nemes gomba. — Node ilyet — szólt erre a mérges felháborodottan —, hogy te nemes, én meg mérges vagyok. Ez sértő rámnézve, és szerintem tiszta rágalom. Miért vagyok én mérges? ... Azt kérdem én tőled, akit jámbornak, nemesnek, meg mittudom én minek neveztek. — Nem neveztek jámbornak — utasította rendre — ami pedig téged illet, te valóban mérges vagy. Ha megesznek, halálra mérgezed őket. — Hát ne egyenek. Ha nem nyúlnak hozzám, én senkit sem bántok. Annyi fogom csak van, hogy védjem az életemet. — Látod, én nem védem. — Te elég hülye vagy, és erről jut eszembe én téged nem nemesnek, hanem hülyének neveznélek. Es őszintén megmondom, ha nevetni tudnék, hangosan felnevettem volna a gyerek érthetetlen beszédén, amikor a felnőttnek feltette azt a naiv kérdést, hogy miért nem mentem én nemes gombának. Hát ilyesmi kész ostobaság. En ünnepélyesen kijelentem neked, ha mehetnék, szóval, ha rajtam múlna, akkor sem választanám a te sorsodat. — En sem a tiédet. — De bocsáss meg, azért némi előnynyel mégis csak rendelkezem. Téged minden kétlábú leszakíthat, míg énhozzám nem ts nyúl. — Mégsem cserélnék veled. Láthatod a gyerek velem érzett és nem veled, engem öntözött meg és nem tégedr„ — Csak azért, hogy holnap vagy holnapután leszedjen és levesét ízesítje veled. — A gyerek nem erre gondolt. Egyetlen szava sem árulta el azt a szándékát. Biztos tudom, hogy részvétet érzett irántam és segíteni akart rajtam. Látta, hogy mennyit szenvedek a szárazságtól. — Hát ez majd rövidesen kiderül. — Te mindenkit rágalmazol — szólt rá dühösen a nemes gomba — te nemcsak mérges, hanem gonosz ts vagy, holott az öntözés áldásának nagyrészét csápjaiddal elszívtad, elloptad előlem. — Csak azt tettem — válaszolta erre a kitörésre — amit minden tisztességes gomba tenni szokott. Es vedd tudomásul, hogy én rendes körülmények között szóba sem álltam volna veled. Mert mi dolgom nékem egy ilyen egérszürke, rögszínű gombával, amely észrevétlenül úgy múlik el, hogy véletlenül rátaposnak. De engem messziről látnak, én szép vagyok, virulok és nagyra növök En most, ha szóba álltam veled, csak azért tettem, hogy figyelmeztesselek; idejekorán készülj a halálra. — Hát engem ne figyelmeztess, és szóba se állj velem, szavad épp úgy rtr ktt, akár a színed és oly élvezhetetlen, akár a mérea tatesttytág. — Nos, majd meglátjuk ... Mihelyt ez az éjszaka elmúlik és újra kisüt a nap, majd kiderül, hogy kinek van igaza. En tudom, holnap ugyanebben az időben, de nincs kizárva, hogy előbb is — a gyerek újra megjelenik itt, első dolga lesz, hogy megnéz téged, elég nagy, elég húsos vagy-e már arra, hogy leszedjen. A nemes gomba erre már nem válaszolt, érezte, hogy kár minden szóért, mert gonosz szomszédja még arra is képes, hogy a halál különböző módjait ts lefesti előtte, csak azért, hogy szenvedést okozzon neki. A rémület már most ls hatalmába kerítette, különösen az a néhány szó fojtogatta, hogy: „nincs kizárva hogy előbb is." Ez a mellékesen odavetett kijelentés kegyetlenségről és irgalmatlanságról tett tanúságot. Kár, már arra gondolt, hogy megmondja neki az Igazat: hiába pöffeszkedik, halála az ő végét is jelenti, mert egyazon földrög táplálja az életüket és ha öt kimozdítják a helyéről, alatta is megindul a föld. De nem szólt, nem találta értelmét... Az árnyékban a nap felé ágaskodott, érezte, hogy nő, hogy gyarapodik és az erőt adott neki, hogy túltegye magát a rémületen, a szomorúságon ... Nem akart pillanatnyilag a holnapra gondolni. A holnap azonban általában megjön, ha gondolnak, ha nem gondolnak rá. Most is úgy történt... és mihelyt befejeztem az ebédet sétára indultam. Am alig érkeztem az ebédlő ajtajáig, már ott is volt a kisfiú. Nem szólt semmit, csak kézen fogott, mint valami szövetségest, akivel már régebben megállapodott, hogy közös kirándulásra indulnak. E nagy, ragaszkodó barátságba nekem bele kellett nyugodnom. Végül is nem mondhattam meg egy gyereknek, aki kitüntet bizalmával, hogy hagyjon magamra. Másrészt amint már említettem, nagyon kedves és értelmes kisfiú volt. Nyomban, amint a szabadba érkeztünk, ő úgy intézkedett, hogy egyenesen a gombák felé Irányította a léptelmet. Az őzek pillanatnyilag nem érdekelték, a gombák foglalkoztatták, közölte velem, mint bizalmasával, hogy újabb öntözésre készül. Az arcán mosoly virított, látni lehetett rajta, boldog, hogy valakivel jót tehet. Utalt arra ts, hogy reggel óta tartózkodott ... szóval a nedvet erre a célra gyűjtögette. De ugyanakkor azt ls észrevettem csillogó szemén, hogy valamit titkol előttem, és valami meglepetést, tartogat számomra. Sajnos, ami történt nemcsak nekem, hanem neki is meglepetést okozott. Amint a gombákhoz érkeztünk, a gyermek mielőtt hozzáfogott volna a szertartásos öntözéshez, teljes lendülettel egyet rúgott a mérges gombába, az nyomban felfordult, szép, pettyes vörös kalapja is legurult vastag törzséről, de ugyanakkor a nemes gomba is erőtlenül ledőlt... Nem használt ekkor már sem könny, sem bánat, mert úgy volt az, ahogy a nemes gomba sejtette, sőt tudta. Es úgy van sokszor az életben, hogy a jó és rossz egymás szomszédságában együtt nő, és érteni kell hozzá, hogy egymástól elválasszák 5ket. VLAGYIMIR PANKOV: Mitől gyullad meg a széna ? boldogan a kollégám. — Valóban talány ... Szerintem a rejtély kulcsa nem a szénában hever. A nyomok Fredhez vezetnek. Nem vetted észre, hogy szemüveg helyett két puskagolyó van az orra fölött. Kezdem kapiskálni. Lehetett tegnap valami a tévében, amit els/alasztottam. S tényleg, látom a tévé-újságban: „25.15: Az áldozat". Átkozott tévé! Pont ilyenkor kellett elromolnia. Este nyolckor várok Zójára a szokott helyen az ékszerüzlettel szemben. Végre negyed kilenckor az üzlet elé gördül egy autó. A gépből azonban nem Zója lép ki, hanem két gyanús alak, kezükben jó nagy feszítővasakkal. Bemegyek a telefonfülkébe, hogy telefonáljak Zójának, s egyszercsak látom, hogy a két alak feszegeti az üzlet redőnyét. Feltárcsázom gyorsan a rendőrséget. Zója meg a rendőrség egyszerre érkeznek a színhelyre. Én Zójához sietek, a rendőrség az üzlethez. — Hát maguk nem nézik az áldozatot? - kérdezik a betörők a rendőröket, amikor első meglepetésüktől magukhoz tértek. — Az őrszobán elromlott a tévé — mondja a rendőrhadnagy. — Menjünk talán hozzám — javasolta Zója. Az egész kompánia - rendőröstől, betörőstől - elhelyezkedett az URH kocsijában. Időben megérkezünk, a krimi még csak tíz perce ment. A végén a rendőrök sokáig hálálkodtak. Köszönték, hogy éber voltam. Zója pedig olyan vendégszerető. Az elromlott tévékészülék - elmélkedett a hadnagy - végképp elszakíthatja az embert a társadalmi valóságtól. Fordította: PETŐ MIKLÓS Valahogy nem értem az embereket, amióta elromlott a tévékészülékem. - Mondja, szikrázott már magának a szeme? - kérdezte tőlem egy ismeretlen az autóbuszon. - Hogy érti ezt? - Ügy értem, hogy meggyuladhat-e ettől a szikrától a széna? - Milyen széna? - Hát a tehervagonban! És Fred? Gondolja, hogy nem Fred tette? Akkor mitől gyulladt meg a széna? Míg ki tudtam vergődni a peronra - sokan voltak a buszban a sapkám előrecsúszott, szemüvegem pedig az orromra. - Tipikus Fred! - mpndja a söfőr mosolyogva, miközben kinyitotta a kocsi ajtaját, öregasszony állt mellette: - Kiköpött Fred! - rebegte.- Mit gondol, elfogják, vagy nem fogják el? - Elkéstem a munkahelyemről. - Beszédem lenne magával — mondta a főnököm, amikor meglátott-, jöjjön be hozzám - tette hozzá szigorú hangon. „No tessék, — gondoltam magamba -, ha rosszul kezdődik a nap, így is folytatódik." - Mondja, mi a véleménye: ha sok szeszt iszik az ember meggyulladhat valami a lélegzetétől - kérdezi a góré. - Mért tőlem tetszik kérdezni? - Ügy tudom vegyészeti főiskolát járt... - Szerintem nem gyulladhat meg. - Szerintem se. Az öngyulladás tehát nem jöhet számításba. A rejtély kulcsa mégis csak az: Miért gyulladt meg a széna? Odakint beleütköztem a kollégámba. - Szervusz, Bocskin. Légy szíves, közöld velem, ml van a szénával .., - Szóval te b... - ölelt át