Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-06 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

ai! m KUSZTOS ENDRE: ÖREG SZÉKEI.Y És, akide, hanem... A kötőszók, mint tudjuk, a mondatrészeket vagy az összetett mondatok tagmondatait kapcsolják egymáshoz. Egyegy kötőszó többféle mondatfajtát is kapcsolhat, mások viszont csak egyfélét. Némelyek elhagyhatók másoknak meghatározott helyük van a mondatban. Egyszóval állományuk rendkívül gazdag, funkciójuk nagyon különböző. Az és kötőszó kapcsolhat mellérendelt mondatrészeket és tagmondatokat is. Kapcsolatos összetett mondatban az és-sel bevezetett taemondatnak utóidéjű értelme van az első tagmondat idejéhez viszonyítva. Meglehetősen gyakran találkozhatunk olyan kapcsolatos mellérendelő tagmondatokkal, melyeket a fogalmazó aki-vei fűz össze. Például: „Ondrej Klokoč, az SZNT elnöke tegnap fogadta az Osztrák Köztársaság bratislavai konzulját, akivel szívélyesen elbeszélgetett a két szomszédos ország kapcsolatairól és egy szlovák—osztrák társaság megalapításának lehetőségéről." Az idézett terjedelmes mondat értelme ez. „fogadta azt, akivel valamikor, már régebben szívélyesen elbeszélgetett". Valami hasonló olvasható ki ebből a mondatból is: „Ceaucescu, az RKP Központi Bizottságának első titkára fogadta Gomulkát, a LEMP Központi Bizottságának első titkárát, akivel baráti eszmecserét folytatott a két párt és a két ország közötti kapcsolatokról.. Ez a mondat sem fejezi ki pontosan a szerző mondanivalóját, mégpedig azért nem, mert az aki-vei kapcsolt tagmondat pont az ellenkező értelmet kapja: azaz előidejűvé válik. A helyes megoldás mindkét esetben az és-sel való kapcsolás: „ ... konzulját, és szívélyesen elbeszélgetett..."; ugyanígy „ ... titkárát, és baráti eszmecserét folytatott...". Az és kötőszó említett jelentésmódósító befolyása érvényesül ebben a mondatban is: „Ezen a napon jelent meg ugyanis 1918-ban, nem sokkal a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után az új állam által kibocsátott és a prágai vár panorámáját ábrázoló első bélyeg." Ebben a mondatban • második szerkezet jelzőt kapcsoló és idegenül hangzó mondatszerkezetet eredményez. Elhagyása gördülékenyebbé teszi a mondatot: „... az új állam által kibocsátott, a prágai vár panorámáját ábrázoló első bélyeg." Több azonos mondatrész kapcsolásakor csak az utolsó elé tesszük ki az és-t, hogy a szóismétlést elkerüljük. Bár ebben ismétlés nincs, a kötőszók nehézkéssé teszik a mondatot: „Az andalúziai Rafael Alberti (1902) költő, író és-Lenin-díjas festő meg grafikus." Az egyik kötőszó elhagyható: „ ... költő, író, Lenin-díjas festő és grafikus." Régi vád a de kötőszó ellen, hogy gyakran kiszorítja jogos helyéről, a hanem-et: „Nem objektív realista, nem kívülről szemléli a jelenségeket, de velük, benrjük él." — „Pesszimista életérzését nem takargatja, de feltárja, mert..." Helyesebb: „ ... nem kívülről szemléli a jelenségeket, hanem velük, bennük él."; „... nem takargatja, hanem feltárja ...". Ismeretes, hogy a de kötőszó úgynevezett megszorító ellentét kifejezésére használatos. A hanem ellenben kizáró ellentétbe állítja a tagmondatok jelentését. Fölcserélésük, illetve a hanem mellőzése ezt a különbséget mossa el, tehát a nyelv szegényedését idézi elő. Olykor az is előfordul, hogy a de helyébe furakodik más kötőszó: „Az Anderlecht védelme nagy munkában volt és néha megingott." A nyilvánvaló ellentét ide a de-t kívánja. „Az ültetőanyag hiánya közis'mert probléma, bár nem tudjuk, miért." A mondanivaló ebben az esetben is a de használatát teszi indokolttá. Kapcsolatos mellérendelő tagmondatok közt a kötőszó használata szorosabb kapcsolatot eredményez, elhagyása lazábbat. Vannak tagmondatok, melyeket célszerűbb az utóbbi módon írni; ugyanis mondanivalójuk annyira eltér, hogy laza kapcsolást kíván: „A hadosztálynak 14 500 katonája van, és a partra szállás után a Vietnamban állomásozó amerikai csapatok létszáma eléri a 370 000-et" Ebben a kötőszó elhagyása mutatkozik Jobb megoldásnak. E néhány példán talán sikereit bizonyítanom, hogy a kötőszó sincs minden befolyás nélkül a mondanivalóra. Helytelen használata értelmi zavart okozhat a mondatban. MORVÁT GABOB FINN KÖLTŐK HELVI JUVONEN: Fekete fa Hölgymenyét a rözserakásban, borz a manók barlangjában, lomha madár éji lomb közt, kegyetlen kígyó a fü közt — mind, akinek joga mérges, mind, akinek karma éles, mind, aki vad, ki vakmerő: büvigéket adott elő. Halál hozott hideg hangot, zúgott a vér élő zenét. Megfizettem a halálnak: holt apám sírjára sírást ültettem élő ajakkal, \ hadd öntözze a sírt örökké, gyötrő gyász fekete fája, halál háza közelében. PEKKA LOUNELA: Régen Régen szerettem a kisebbeket, azokat, akikben összeolvadtak a szavak, akikben a gondolat mélyhűtött tükrökké fagyasztotta a felszínt és lezuhantak, szilánkokra pattantak a tükrök, a szilánkok rokon körökbe gyűltek. PENTTI SAARIKOSKI: Este Este tisztábban látszik a füst és jobban hallatszik a szél főzzek-e kávét a szikla valakinek az ökle bejött a mezőkről Finnországra gondolok annyi mindenre gondoltam és már este van fáradt vagyok és a madár szárnyában homok csikorog. TUOMAS ANHAVA: Versek 1961 -hol A sirályok a kőodúkba nyomultak. Szürke és fehér szárnyakon repül a tenger. Távolodnak a távoli hangok, a közeliek közelednek, a szél elül a fák s a víz közt. Hullámok nem jönnek, nem mennek, az erdő kezd sűrűsödni, mélyül az ég, pontról pontra, idáig. Parttalan. Olyan sokan néztek tengeren át a messzeségbe. Felhőtlen. Olyan sok szem fölé ereszkedett le az ég. S én állok feszülten úgy mint a tenger, úgy mint a tenger, úgy mint az éj. PENTTI SAARIKOSKI: A fáknak.*. A fáknak is van világuk: fenyő-ágakkal Intenek Ide ülök hátul a szobában s új ábécéket gondolok kt a pohár összeroppan a sejt falai széttörnek mint a csónak fordul a tenger valaki ordít fahangon a fáknak. PAAVO HAAVIKKO: Most

f hogy senki se hall... Most hogy senki se hall, kérkedem, hogy sose halunk meg, nemzetiségem sem hal meg, élünk, földből gyúrtak minket, agyagból és a legjobb anyagokból és ok nélkül nevetünk, mint teljesen ok nélkül halnak meg az álmafák, súlyos terheket cipelünk át a mezőkön: én és a fiam, mindenki, nincs bennem kivetni való, követtem magamat attól kezdve, hogy apám kétszer olyan magas volt, láttam őt meghalni, mikor kisfiú voltam, emlékezetem ls rövid, most másképp futnák a dolgok: emlékszem a tegnapiakra és varjak jöttek, hogy igazságot tegyenek, az ám, varjak, koromfeketék, jöttek, itt az idő, ideje, hogy kicsépeljem ezt a beszédet ts. HELVI JUVONEN 1919-ben született. Közép-iskolai tanulmányai után tisztviselőként működött. A költőnőt 1949-ben és 50-ben megjelent első kötetei már a modern finn költészet első vonalába emelték. A modern finn költészet kialakulására nagy hatással volt. 1959-ben öngyilkos lett. PEKKA LUONELA 1932-ben született. Egyetemi tanulmányai után egy ideig a finn Nemzeti Színház dramaturgjaként működött. Ez alatt írta színpadra Kivi „Hét testvér" című regényét, amely a tamperei Munkászsinház nagysikerű darabja lett. Jelenleg a finn rádió drámai osztályának vezetője. PENTTI SAARIKOSKI (ejtsdt Szárikoszkf) az 4J finn költőnemzedék legszínesebb egyénisége. Merész hangja, eredeti képalkotó és nyelvalkotó tehetsége külön helyet jelöl kl neki a modern finn irodalomban. TUOMAS ANHAVA (ejtsd: Tuomász Anhóvá) 1929-ben született. Költő és műfordító. A modern francia, angol, amerikai ós Japán költészet hivatott fordítója. PAAVO HAAVIKKO (ejtsd: Pávo Hávikko) 1931-ben született Helsinkiben. 1951 óta szabad író, mint költő, drámaíró és elbeszélő egyaránt eredeti tehetség. Nagy feltűnést keltet „Yksityisíö asioita" (Magánügyek, 1960) című regénye. KÉPES GÉZA fordításai.