Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-06 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

Hü HHHsQ 'é^^^BS^ ..v..'. ••••v - • - * • ' x-xx:x x^x,.-'.: x.-xxx : ^^x

1: x wv- rrsúlt virágzóbb jövőre érdemesíti a várost A

völgy, amelyben a város fekszik, temploma tornyából jói megfigye szorúzza, körülötte mindenütt li Thököly Sebestyén nem véletlenül csinál melyek előtt szívesen elüldögélt vendég szépségeiről, vagy éppen kedvteléssel sz székben . .. Kézsmárk már 700 éves de, hogy senkinek sem sikerült eldönteni, jobban markt" (Sajtvásár) elnevezés mellett va sok a kvádok után „Qoadsmark"-nak n ahányan voltak, annyiféle névvel illetté Egy bizonyos, vásárváros, az egész vid pontja volt. Az itt tevékenykedő külön ma is áll. Hatalmába kerít a múlt Nem nehéz felidézni az ősi város gazdag múltját. Bármelyik utcáját járod és körülnézel, az épületek, a műemlékek mind-mind erre utalnak. A város birtokában levő, évszázados dokumentumok megörökítik Kézsmárk gazdag, gyakran változó, s zajos múltJát. Képtelenség lenne ilyen formában mindezekről aprólékosan beszámolni. Inkább adjuk át a szót dr. Szontágh Józsefnek, a járási levéltár vezetőjének. — Városunk a XII. században állítólag három településből alakult. Lakosai már II. Géza királysága Idején őrizték az Itt áthaladó kereskedelmi utat. 1269-ben, tehát 700 esztendővel ezelőtt IV. Béla király ruházta fel városi, bíróválasztási és vásártartási joggal. Ez az okmány, sajnos, nincs birtokunkban, elveszett. De itt van Zsigmond király 1399-ben kiadott alapítólevele — mutatja dr. Szontágh a hatalmas pecséttel ellátott, pergamentre írt okmányt — ez hivatkozik IV. Béla király döntésére ls. Tehát Kézsmárk város 700 éves létéhez semmi kétség sem férhet... Virágzott kereskedelme és ipara Számtalan hiteles feljegyzés tanúsítja a város hajdani pezsgő gazdasági életét. A Magas-Tátra alatti juh- és szarvasmarhatenyészet központja volt Itt gyártották a Juhsajtot, túrót és egyéb tejtermékeket, amit délre szállítottak. Cserébe bort, gabonát hoztak. Hatalmas raktárokkal rendelkezett a város, és élvén a király által adományozott joggal, a hetivásárokon kívül évente: február 2-án és június 29-én ún. Jubileumi vásárokat szerveztek, melyek egy-egy hétig tartottad. A kézműiparosok sátraitól tarkállotiak ezek a vásárok. A helyi múzeumban található dokumentumok hitelesen igazolják a város fejlett iparát. Több mint harminc céh létezéséről tanúskodnak. Ezekből megtudható az ls, milyen nagy különbség kivájt teknőhöz hasonló. Bármelyik Ihető ez. Észak felől a Magas-Tátra koegyek. A kézsmárki várurak egyike, tátott a hegyóriás felé tekintő ablakokat, eivel, és gyönyörködve mesélt a Tátra undikált az ablakhoz helyezett kényelmes neve honnan, kitől származik még eddig mondva, bebizonyítani. Egyesek a „Käsllanak, a szász kolonisták idejéből, máevezték. Maguk az akkori uralkodók, k a várast. ék jelentős kereskedelmi és ipari közböző céhek régi házaiból egynéhány még volt a csizmadia és cipész, a kovács és patkolókovács között, hogy működött itt még lövész-, szűr- és mézeskalácscéh is. Már 1475-ben létezett a posztókészítők, később a bőrkészítők, gazdag mészárosok, csuporkészítők, cipészek, kötélverők, lakatosok céhe. A takácsok már a XV. században szervezkedtek, de céhet csupán 1587-ben alakíthattak. Két évvel később a sörfőzők is céhet létesítettek. Ez azt jelenti, hogy nálunk valamikor nemcsak a pálinkát, hanem a sört is házilag főzték. A XVI. században Kézsmárkon valósággal „hemzsegtek" az aranyművesek ... Az ipar fejlődése Kézsmárkon 1715ben alábbhagyott. Akkor a város 263 műhellyel rendelkezett. Ennél kettővel több csak Kassán volt abban az időben. Lassan-lassan apadt, megcsappant az iparosok száma, s végül 1860ban megalakult a lengyár, a ma ls egyetlen jelentősebb iparágat képviselő üzem Kézsmárkon. Ahogyan változtak az országhatárok Közép-Európában, úgy vándoroltak a lenfeldolgozógépek egyszer Lengyelországba, máskor Németországba, Csehországba és vissza. Ennek kedvezőtlen hatását sok-sok évtizeden át megérezte a mai Tatralan. A csaknem százéves épületekben, a közel félévszázados gépekkel képtelen volt lépést tartani a korszerű Ipari termeléssel. Az ígéret papíron maradt Három esztendővel ezelőtt, közel 144 millió korona ráfordítással hozzáláttak a lengyár felújításához, korszerűsítéséhez. Jelenleg, az ütemtervnek megfelelően már német szakemberek dolgoznak a külföldi gépi berendezések szerelésén. Előreláthatólag 1971-ben százhatvanöt százalékkal növekszik az üzem termelése, ugyanakkor a dolgozók mai 1300-as létszáma csak tizenöt százalékkal lesz több. Közel 14 millió folyóméter jóminőségű terméket: abroszokat, törülközőket, ágyneműanyagot fog gyártani — exportra Is. Az előzetes számítások szerint 1975-lg a korszerűsített üzem minden kölcsönt a kamatokkal együtt viszszafizet és 30 millió korona tiszta Jövedelme lesz. Egyéb, hasonló üzeme nincs a városnak, s így nem véletlen, hogy a kormány 1967. évi 426. számú határozata a várost is a gazdaságilag elmaradt körzetbe sorolja. Az ősi városban csaknem 5200 ember, köztük 3000 férfi keres munkát. Naponta közel kétezren járnak máshová munkába. ígéreteket kapott a város. A CSKP országos konferenciáján, 1960-ban hozott döntés értelmében a Kézsmárkon felépítendő motorfejgyárban már 1967 folyamán háromezer embernek, főleg férfinak kellett volna dolgozni. Azonban 1964-ben leállították az előkészületeket, és végül is az egész terv maradt. Pedig az iparra, amely munkalehetőséget nyújtana az embereknek, olyan szükség van, mint a sóra, ebben a virágzó múltú városban. Itt élt... Tegyünk egy rövid sétát a város műemlékei kőzött. A Poprád felől vezető utak kereszteződésénél két érdekes evangélikus templomot találunk. Az egyikük az ún. öreg fatemplom — 1717-ben népi barokk stílusban épült — kívülről olyan egyszerű, hogy Inkább gazdasági épületre, mint templomra emlékeztet. A másik sokkal nagyobb, impozánsabb, építészetileg ls nagyon érdekesen kivitelezett. Az evangélikus fatemplom mögött áll egy aránylag egyszerű kétemeletes, feliratokkal és emléktáblákkal ékesített épület, melyet a kézsmárkiak régi líceumnak neveznek. A krónikások szerint 1775-ben épült. Ha már ennél a Jelentős kulturális Intézménynél tartunk, tegyünk említést azokról a hírneves emberekről, akik itt végezték tanulmányaikat, vagy itt éltek, tevékenykedtek, és nevük szorosan összefügg a líceummal. Illetve a város kultörtörténelmével. Pavel Jozef Šafárik, mint a líceum diákja itt írta és adta ki első verseskötetét, Jén Chalúpka szlovák író, a Kocúrkovo közismert szerzője, aki 1821ben itt alakította meg a különböző nemzetiségű diákok szövetségét, Hunfalvy Pál, a modern magyar összehasonlító nyelvtudomány megalapítója, utazó, filozófus és közismert politikus. A szlovák Írók és költők közül Itt tanultak, tevékenykedtek: Jonáš Záhorský, Janko Kráf, Ľudovít Kubány, Pavol Országh-Hviezdoslav, Martin Kukučín, Ladislav Nádaši-Jégé, Janko Jesenský, Martin Rázus, Ivan Stodola és mások, akikre nagyon büszke lehet a város. A régi városháza Kézsmárk főterének közepén fekszik, egy hozzáépített toronnyál. Erről az építkezésről a történészek feljegyzései a XV. századba nyúlnak vissza. Az eredeti gótikus városházát 1461-ben a szepesszombati György mester építette. Ez az épület azonban 1553-ban leégett. Ojból felépítették, de az 1541—1553-as években Kutz építész teljesen átépítette a szepességi reneszánsz szellemében. A tornyot 1642-ben emelték. Egy pillanatra álljunk meg a XIIL század korabeli vár előtt, új köntösbe öltözik. Az ellipszis alakú várnak öt bástyája, kettős védőfala van. Múltja Igen gazdag. Kezdettől fogva stratégiai Jelentősége volt. A vár krónikájában már 1462-ben találkozunk Jiskra várkapitányainak: Brcolnak és Bartosnak a nevével, akik tizenhatezer aranyért átengedték a várat Szapolyal Imrének. Sokszor cserélt gazdát a vár. Thököly, Sebestyén 1583-ban vált a vár urává, aki tetemes összegeket fordított a tűzvész okozta károk helyrehozására, és a vár felújítására. 1962 óta restaurálják a várat, 1970-re tervezik a befejező munkálatokat. Joggal siránkoznak A 700. jubileumát ünneplő város vezetői joggal siránkoznak, hogy Kézsmárkról a területi átszervezés óta megfeledkeztek a felsőbb szervek. A műemlékek felújítására ugyan jelentős öszszeget kapott Kézsmárk, de magának

1 a városnak korszerűsítésére annál kevesebbet. — Nincs elég lakás — panaszkodik' Tibor Paško, a Városi Nemzeti Bizottság elnöke. — Nincs a 11 ezer lelket számláló városnak egy sporttelepe, modern kórháza. A volt JNB épületében gyógyítják a betegeket. Évente közel százezer hazai és külföldi turista látogat városunkba, de azonnal „szaladnak" tovább, mert nincs egy szállodánk, ahol lakhatnának. Igy a pénzűket ls másutt költik el... A lakásépítkezés terén bizonyos javnlás észlelhető, a város több helyén A] lakónegyedek, ntak építését kezdték el. Készül az ősi város, gazdag knlturális rendezvényekkel tarkított jnbileumi ünnepségére... A 700 esztendős Kézsmárk többet érdemelne, szép szavak helyett több tettet. KULIK GELLERT