Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-06 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

HÍRES EMBEREK Ez év április 8-án emlékezünk meg Eötvös Lo ránd halálának 50. évfordulójáról. Ki volt ez a nagy tudós, akinek a nevét úgyszólván az egész világon ismerik? Budapesten született 1848. július 27-én. Apja Eötvös József író és politikus, édesanyja Rošty Ágnes volt Eö tvös La ránd tisztelte apja írói tis államférfiúi hírnevét, de sohasem foriT ált erre a hírnévre örökse gi jogot Telítve volt becsvággyal, életét nevéhez méltó alkotásoknak kivárta szentelni. Attól azonban az apai b ifolyás sem tudta eltéríteni, hogy a sima életutat biztosító jogi tanulmányol at otthagyja, és a fizikával kezdjen behatóbban foglalkozni. Már kisdiái korában megmutatkozott a természettudományok iránti érdeklődése. A gimnáziumban Jedlik Ányos, a kor legnagyobb magyar fizikusa — a dinamógép feltalálója — volt a tanára. Másik oktatója Krenner József, a nagyhírű ásványtudós volt. A kémiával Than Károly európai hírű tudós laboratóriumában ismerkedett meg alaposabban. A fiatal Eötvös 21 éves koráan a heidelbergi egyetemre került, ahol fizikai és kémiai tanulmányokat folytatott: Doktori szigorlatát Heideibergben tette le. Budapesten 1871-ben magántanár, majd 1872-től az elméleti fizika tanára lett. Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után, 1875-ben kinevezték a Budapesti Tudományegyetemen a kísérleti fizika rendes tanárává. Az apa és a gyermekei között meleg baráti viszony alakult ki, együtt turistáskodtak, lovagoltak és kerékpároztál" Nyaranta Dél-Tirolban tartózkodott néhány hétig, ahol egy csúcsot ő mászott meg először, s azóta is Cima-Eötvösnek nevezik. A fényképezés, kerékpározás kedvenc szórakozásai, időtöltései közé tartozott. Kevesen tudják róla, hogy — külföldi tapasztalatai alapján — ő rendszeresítette a hazai oktatásban a diaképvetítést, az ismeretterjesztésnek és tanításnak ezt a ma már szinte nélkülözhetetlen bevált eszközét. SOKOLDALÚ PEDAGÓGUS ÉS SZERVEZŐ A Budapesti Tudományegyetemen tartott előadásait nemcsak a hallgatói, hanem a nagyközönség, írók, művészek, elökélösegek is látogatták. Sokat beszéltek gondosan előkészített kísérleteiről. A tudományos ismeretterjesztésének is egyik úttörője volt, a Természettudományi Társaságban előadásokat tartott, ismeretterjesztő cikkeket írt és fordított, könyvek kiadását szorgalmazta. A Tudományegyetem kísérleti fizika tanszékén Eötvös sokkal szorosabb kapcsolatba került a középiskolával, hiszen az elsőéves fizikus tanárjelöltek az ő előadásait hallgatták. Az országos átlagot akkoriban csak negatív kritika érhette. Jogos bírálat alá esett — némi kivételtől eltekintve — a tanárság alacsony tudományos színvonala is. Ezen Eötvös Loránd később közoktatási minisztersége idején úgy igyekezett segíteni, hogy a középiskola minden szakjára kiterjedő intézetet akart létesíteni. Édesapja emlékére megalapította az Eötvös József Kollégiumot, amelyben szegény, de tehetséges ifjak készülhetek tudományos vagy tanári pályára. A középiskolai tanárok továbbképzése céljából 1891-ben megalapította a Mathematikai és Physikai Társulatot, amely csak a felszabadulás után vált ketté. 1950-ben a Magyar Fizikusok Egyesülete felvette az Eötvös Loránd Fizikai Társulat nevét, és híven megőrizte mindmáig. Ugyanakkor megalapította a Társulat lapját ls — a Mathematikai és Physikai Lapokat. Ennek utódjaként indult meg a Fizikai Szemle, amely ma is magáénak vallja az Eötvös által megfogalmazott célkitűzést. Szólni kell arról is, milyen megítélés alá esik maga Eötvös világnézeti és társadalom-politikai szempontból. Már pályaválasztásával a kornak megfelelően hátat fordított a politikának. Tisztán látta, hogy csak a nemzetgazdaság szolgálatába állított tudomány, műszaki munka és magasfokú kultúra biztosíthat hazájának befelé jólétet, kifelé pedig tekintélyt. Nézeteit nyíltan hangoztatta az általa megalapított Kis Akadémia elnöki székéből is. Hallgatósága sohasem hallott tőle üres szólamokat; kétségtelenül haladó szellemű tudós volt. Tudományos tevékenységének elismeréseképpen a Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban levelező, majd 1883-ban rendes tagjává választotta. Eötvös nagyon sok időt töltött laboratóriumában, csak az bántotta, hogy nem lehetett állandóan ott. Gyakran idézték híres mondását: „A tudomány, mint féltékeny kedves, csak annak homlokára nyomja csókját, aki minden percét neki — a tudománynak — szenteli." ELISMERT SZAKTEKINTÉLY Korai kísérletei a molekuláris jelenségek széleskörű vizsgálatával foglalkoztak. Csak 1889-ben, 41 éves korában publikálta az első híres, gravitációval foglalkozó dolgozatát. Eötvös Lorándnak egyes nevezetes tudományos alkotásait rövid, találó elnevezéssel szokás jellemezni. Beszélünk a folyadékok felületi feszültségére vonatkozó Eötvös-törvényről, a mozgó testek nehézségváltozását kifejező Eötvös-effektusról, és különösen az utóbbi időben Eötvös-kísérlet néven emlegetjük i a tömegvonzás és a tehetetlenség arányosságára vonatkozó nagyjelentőségű vizsgálatait. Az Eötvös-törvénynek nagy jelentősége van a fizika, a kémia, a gyógyszerészet a biológia és az orvostudomány mindazon területén, ahol folyadékok tulajdonságaival foglalkoznak. Szakemberek előtt közismert, hogy Eötvös és munkatársai, Pekár Dezső, Fekete Jenő, a tömegvonzás és a tehetetlenség arányosságának vizsgálatairól szóló munkájukkal 1909-ben elnyerték a göttingei egyetem Benecke-pályadíJát. » Az általános tömegvonzás, a gravitáció mibenlétét — noha sokan megpróbálták magyarázni — még ma sem látjuk teljesen világosan. Az alaptörvényeket Newton állapította meg, de a lényeg megértése terén az ő vizs^ gálatai óta alig Jutottunk előbbre. A gravitáció tulajdonságait,, vagyis hogy a nehézségi erőtérben változik-e a gyorsulás az anyagi minőséggel, sokan és sokféleképpen vizsgálták. Erre a kérdésre már Galilei klasszikus ejtési kísérletei választ adtak, majd később Newton lengésidő megfigyelései a különböző fajta anyagokkal terhelt ingákon, amelyeket később mások, köztük, Bessel, nagyobb pontossággal megismételtek. Mindezek a kísérletek ahhoz a megállapításhoz vezettek, hogy a tömegvonzás független az anyagi minőségtől. Méltán állíthatjuk, hogy ezek között Eötvös kísérletei a legfontosabbak. A TORZIÓS INGA MEGSZÜLETÉSE Eötvös a tömegvonzás és a tehetetlenség arányosságára vonatkozó — a múlt század 80-as éveiben végzett — kísérleteihez a Cavendish-féle torziós ingát kitűnő műszerészének, Süss Nándornak segítségével úgy alakította át, hogy a műszer érzékenységét rendkívüli mértékben megnövelte. Ugyanezt a módszert alkalmazta tökéletesített eljárással és nagyobb pontossággal a századunk elején folytatott vizsgálatainál is. Sok számítás, kísérletezés, tervezés után ennek a módosításából született meg az Eötvös-inga. Ez alapjában véve szintén egyszerű szerkezet. Vékony, rendszerint századmilliméter „vastag" platinadróton függő rézcsőből, később szögletes alumínium drótból állt, melynek egyik végén kicsi aranytömeg, a másikon drótra függesztve ugyancsak aranytömeg lógott le. Ha e műszerrel közel állunk fel egy nagy tömegű testhez, például egy jókora sziklához, akkor az ingarúd kitér eredeti helyéből, és új egyensúlyi helyzetet vesz fel. Eötvös még egy másik módszert is alkalmazott a tömegvonzás és a tehetetlenség arányosságának megvizsgálására. Ez a módszer a Naptól származó árapálykeltő erőnek és a Föld keringési pályáján fellépő centrifugális erőnek az összehasonlításán alapul. Ennek a Jelenségnek a megvizsgálására is igen alkalmas a torziós inga. Viszont a módszer érzékenysége kb. harmadrésze az előbbi módszer érzékenységének. Az utóbbi években a tömegvonzás és a tehetetlenség arányosságának megvizsgálására lényegében ugyanezt az elvet használta fel Dicke amerikai kutató is, kísérleteihez azonban korszerű technikával kidolgozott műszert használt. Értesülések szerint a pontosság Dicke kísérleteiben még tovább növekedett. A TALAJ ALÁ PILLANTÓ TÜ Világos, hogy Eötvös munkájának a sikere rendkívüli gyakorlati haszonnal járt. A gravitációs mérőeszközök igazi alkalmazásának helye nem is a laboratórium, hanem a szabad természet, ahol a lengő tű tulajdonképpen a talaj alá pillant, pontos felvilágosítást nyújtva a láthatatlan rétegvonulatokról. Az eszköz a geológia készséges és megbízható szolgája lett. Eötvös a laboratóriumi kísérletek után a szabadban folytatott ingájával vizsgálatokat. Előbb a Gellérthegy tövében — a Rudas-fürdő területén — majd Lőrincen, később (1891 nyarán) a Celldömölk közelében lévő Ságon végzett gravitációs méréseket. Ezek a mérések azért voltak érdekesek, mert a hegy tömegét Sterneck, a bécsi Katonai Földrajzi Inézet tudós igazgatója előzőleg már kiszámította. A mérések pontosságát, a műszer alkalmazhatóságát bizonyítja az, hogy a hegy tömege által létesített vonzóerő éppolyan mértékben mozdította ki az inga lengőrendszerét, mint amilyen elmozdulást a hegy tömegére vonatkozó előzetes számítás szerint várni lehetett. Ezt a műszert 1900-ban Párizsban a világkiállításon mutatták be, és ott osztatlan érdeklődést keltett. 1901-ben és 1902-ben a Balaton jegén végeztek kísérleteket. A világ tu dományos közvéleménye 1906-ban a Budapesten tartott nemzetközi föld mérési kongresszuson ismerte meg f műszert. Különös nevezetességre az Eötvösinga akkor tett szert, amikor megmutatkozott, hogy nehezebb tej-epen is jól szállítható alakban készíthető és precíziós méréssel megbízható jelzője a földgáz- és kőolaj- előfordulásoknak. Ez a körülmény tette Eötvös nevét világhírűvé és eszközét keresett kutatóeszközzé. A tudományos világ azzal is kifejezésre juttatta elismerését Eötvös iránt, hogy a gravitációs erő térbeli változásának alapegységét róla nevezték el. Az Eötvös-ingát sokféle gyakorlati célra lehet használni. A geodéták a Föld valódi alakjának meghatározására használhatják, alkalmas — mint már említettük — a mélyben lévő ásványkincseknek a föld felületén történő megkeresésére, s ki lehet vele mutatni a föld alatti rétegek, gyűrődések legalacsonyabb és legmagasabb helyeit. A bányászatban a mélyben levő rétegeltolódásoknak, vízzáró mészkőrétegekben levő karsztüregeknek kimutatására alkalmas. Megállapíthatjuk, hogy Eötvös volt az első kutató, aki műszert és módszert dolgozott ki a földkéreg szerkezetének vizsgálatára — a felszínen végzett fizikai mérések alapján. Az Eötvös-féle torziós ingát a földkerekség számos pontján alkalmazták kőolaj- és földgázmezők felderítésére. Magyarország — éppen Eötvös és követői munkásságának köszönhetően — geofizikai szempontbői a világ egyik legjobban „feltérképezett" területe. Eötvös-ingákat először Magyarországon készítettek, később azonban több gyár foglalkozott vele külföldön is. Eötvös emberi nagyságát mutatja, hogy a műszert — noha milliókat kereshetett volna vele — nem szabadalmaztatta, s így kutatásainak eredménye közkinccsé lett. Az Eötvös-inga „születési évének" 1891-et tekintik, hiszen akkor végezrendkívül pontos műszerrel. Azóta a kutatók igyekeznek a torziós ingát tökéletesíteni. A legfontosabb feladatok közé tartozik a mérés automatizálása, amit 4r. Rybár István professzor és Banai Gyula geofizikus oldott meg sikerrel; továbbá a méretek kisebbé tétele és főként a mérési időnek 40 percről* 15—18 percre történő csökkentése. Eötvös a torziós ingát a későbbiekben tisztán elméleti jellegű kutatásokra is felhasználta, és ezzel nagy segítséget nyújtott Albert Einsteinnek a gravitáció elméletével foglalkozó vizsgálataiban. Az Eötvös-kísérletnek újabban az atomfizikában van jelentősége. Eötvös Lorándnak a gravitáció terén kifejtett tudományos munkássága igen széles körű, elért eredményei pedig alapvető jelentőségűek. Azok a . problémák, amelyekkel oly behatóan és nagy sikerrel foglalkozott, ma félévszázad múltán is korszerűek, a jelenkor kutatóiban is új gondolatokat ébmsztensk, s további kutatásokra ösztönöznek. KECSKÉS ÁRPÁD, adjunktus r\i A 0II0 ň J on \J \J D Cl M