Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-06 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

ILYEN LESZ AZ ÚJ HÚSIPARI ÜZEM % A rimaszombati járás vidéki kerekasztal sfSmSifcffl» fi A Rimaszombat felett emelkedő Akasztó-hegyről mint a tenyerünket úgy látjuk az egyre növekvő járási székhelyet, s szemünkkel végigpásztázhatjuk a járás hossztengelyét képező Rima völgyét. Északon a Vepor hegyig látni, délen pedig az országhatáron húzódó hegyvonulat zárja le a horizontot. Változatos az Alacsony-Tátra déli lejtőjéig húzódó erdő-hegyes, délen pedig a Sajó—Rima-medence területét elfoglaló rimaszombati járás. Változatos a domborzata, változatos a gazdasági élete, s ilyen a mintegy százezer lelket számláló lakossága is. Van azonban egy közös vonása: ez az ország egyik gazdaságilag legelmaradottabb része. Ha röviden akarnánk jellemezni a járás gazdaságát, így foglalhatnánk össze: területének túlnyomó része mezőgazdasági jellegű. Nagyobb ipari üzemeket csak Rimaszombatban és a járás északi részén (Hnúšfa-Likier, Tiszolcj találunk. A« ipari foglalkoztatottság igen alacsony (a járás lakosainak csupán 6,6 százalékát teszi ki), s ennek következtében ilyen a lakosság jövedelme is. Mi több, a meglevő üzemek többsége (a rimaszombati dohánygyár, konzervgyár, cukorgyár stb.) nagyrészt szezonmunkát végez, s ez lehetetlenné teszi a dolgozók stabilizálódását A járás északi részén található magnezités mészkőtermelés és a fafeldolgozás a többi ipari üzemekkel együtt ugyan 12,9 százalékos ipari foglalkoztatottságot biztosít az ottani lakosoknak, a déli (magyarlakta) részen azonban — ha eltekintünk a most épülőfélben levő tornaijai ruhagyártól — nincs egyetlen számottevőbb ipari létesítmény sem (itt csupán 4,8 százalékos ax ipari foglalkoztatottsági ) Elnéptelenedik a járás A statisztika megdöbbentő képet nyújt a járás népesedéséről. Rimaszombat lakosainak a száma az 1960. évi 10 508-ról ugyan 13 245-re emelkedett (1985-ban a prognózisok szerint 35— 40 000 lakosa leszi), rosszabb viszont a helyzet járási viszonylatban. Két évvel ezelőtt 90 712 lakos élt itt, a múlt év végén pedig csak 717-tel több ... — Az ok nyilvánvaló — magyarázta Ladislav Hanzel, a JNB alelnöke és tervezőbizottságának elnöke. — Különösen a középkorúak és a fiatalok vándorolnak el tömegesen a járásból. Oda mennek dolgozni, ahol több a munkalehetőség. Nyilvántartásunk szerint évente átlag 1400—1500 munkaerő (a produktív korban levő lakosságnak több mint 10 százaléka) keres munkát az ország más részén. A mezőgazdaság a dolgozók 45 százalékát (a járás lakosságának 16 százalékát] foglalkoztatja. (Sajnos, a mezőgazdasági termelésben az utóbbi években a termények nagy részénél nem érték el az országos átlagot, aminek természetesen kihatása van az állattenyésztés színvonalára ls. Számos hátráltató körülmény játszik itt közre, egyebek között az, hogy a Sajó, a Rima, Gortva és Turóc, vízmellékén Igen gyakoriak az árvizek.) Az úgynevezett terciálls szféra sem ad elég munkalehetőséget (a dolgozóknak nem egész 20 százalékát foglalkoztatja). Egészben véve tehát rossz a helyzet, amit az a tény ls kifejez, hogy az egy főre eső átlagkereset szempontjából a járás az utolsó helyen áll a közép-szlovákiai kerületben. — Viszonylag nagy a gazdaságilag nem tevékeny lakosok arányszáma, és még borúsabb kép tárul'elénk a távlati tervben — mondotta Hanzel elvtárs. — 1980-ig (a háztartásbeli nőket is beszámítva) mintegy 4000 szabad munkaerővel számolunk. A helyzeten némileg javítani fog a Tornaiján épülő ruhagyár, amely befejezése után (1971ben) mintegy 1400 dolgozót, túlnyomórészt nőt tud majd foglalkoztatni. A szabad férfimunkaerő kérdésének megoldása azonban még várat magára. Feltétlenül szükségünk van ipari üzemrel A járási nemzeti bizottság tervezésügyi osztályán nem tétlenkednek. Igen pontos távlati fejlesztési tervet dolgoztak ki és terjesztettek elő a Tarvezésügyi Minisztériumnak. A jövendőbeli beruházók négy térség között választhatnak Rimaszombat környékén. — Feltétlenül szükségünk van ipari üzemre — hangsúlyozta Hanzel elvtárs, és Ľubomír Zachar, a tervezésügyi osztály vezetője hozzátette: „Terveink nan) Illuzórikusak, hiszen az 1968. évi 78. számú kormányhatározatra támaszkodunk, amelynek értelmében „a Szlovák Nemzeti Tanáesnak az illetékes központi szervekkel közösen az ötödik ötéves terv irányelveiben biztosítania kell egy kb. 2000 embert foglalkoztató ipari üzem felépítését Rimaszombatban." Az Iránt ls érdeklődtem, milyen fejlődést várnak a meglevő üzemekben. A Hnúšfa-Likier-i vegyi műveket bővítik, és a tiszolci gépgyárban ls számolnak a kapacitás növelésével. Szó van a rimaszombati konzervgyár bővítéséről is. Feleden egy nagy kapacitású gabonatároló épül (itt lesz a járás legfontosabb felvásárló központja), ezenkívül egy malomnak a járásban való telepítése is reális, hiszen a beruházó 40 százalékos állami dotációt kaphat. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a járás vezető dolgozói annak a húsipari üzemnek ls, amelyet Rimaszombat déli részén kívánnak üzembe helyezni 1972lg. Itt vághatják majd le és dolgozhatják fel az egész járásban felvásárolt állatokat (a juhokat a járáson kívüli területekről is). A kb. 70 milliós beruházással felépülő új húsipari üzem 250—300 embernek fog munkát biztosítani. Nincs építőanyag, hiányzik a bankkeret A járás lakásépítkezése a legfontosabb településekre összpontosul. Rimaszombatban befejezéséhez közeledik a 808 lakásos második lakótelep, s előkészületben van egy további, 1200 lakásos lakótelep építése is, amelynek megvalósítására az 1971—75. években kerül sor. Hasonló nagyobb arányú lakásépítkezést készítenek elő Tiszolcon, Hnúšfán, Tornaiján és Feleden. Rossz a helyzet itt is az építőanyaggal való ellátás terén. A nemzeti bizottságokhoz tartozó építőipari üzemek (íéldául erre az évre a múlt évben beépített falazóanyag csupán felerészének leszállítására kaptak ígéretet, ez pedig a lakásépítkezésekhez is kevés. A jövőben némileg javít a helyzetein, hogy öt téglagyárat rekonstruálnak, illetve bővítenek. — Nehéz helyzetben vagyunk, hiszen építőanyag nélkül nem lehet építkezni — panaszkodott az alelnök. — A magunk részéről hiába bővítjük az építőipari szervezetek kapacitását, ha anyaghiány miatt nem tudunk számukra munkát biztosítani... Ezzel összefüggésben meg kell említenem még egy fájó problémát. Több olyan akciónk van már ugyanis ez évi tervünkben, amelyekre biztosítottuk a pénzeszközöket, a banktól azonban még nem kaptunk űn. keretet, enélkül pedig nem kezdhetünk meg egyetlen 1,5 millió koronánál drágább beruházási akciót sem. Ezek közé tartozik például a rimaszombati kultúrház, a ratkói közszolf

áltatások háza, a rimaszombati Járási pítőiparl Vállalat iparitanuló-otthona stb. Problémák a vízzel A vízhiány komoly problémákat okoz, de az is rossz, ha túlságosan sok van belőle. Mindkét eeet fennáll ugyanis a rimaszombati járásban. Erről beszélgettem Ondrej Cimmerman mérnökkel, a JNB vízgazdaságügyi, mező- és erdőgazdasági osztályának vezetőjével. — Jelenleg elég kritikus a járás vízellátása. Magában Rimaszombatban is kevés a víz, mivel a zamatos ízű vizet szolgáltató „Vyvieračka" forrás ma túlnyomórészt a helyi sörgyár számára szolgál. Nagy reményt fűzünk a klenóci víztárolóhoz, amely 1972-ben készül el, s gyakorlatilag a járás fele részét ellátja majd ivóvízzel. A 8,5 millió köbméter befogadásé víztároló, Illetve a mellette létesített víztisztító állomás másodpercenként 250 liter ivóvizet fog szolgáltatni, ebből Rimaszombat számára 50 litert másodpercenként. Ez rendben lenne, ha a víz el i« jutna rendeltetési helyére, például a fővezeték menti községekbe, 1973-ig pedig Feledre is. Sajnos, a járási szervek ezt nem minden esetben tudják biztosítani: hiányoznak az építőipari kapacitások és a pénz ls. A tervezést irányító felsőbb szerveknek nem lenne szabad szemük elöl veszíteniük ezt a komoly feladatot... Hogyan halad a folyók szabályozása? — A közeljövőbein megkezdjük a Sajó szabályozását Tornaija és Gömörpanyit között — mondotta az osztályvezető —. aztán a Turóc Beje és Harkács közötti, valamint Rima Slmonyi és Rimaszombat közötti szakasza kerül sorra. Nem feledkezünk meg természetesen a folyóvizek tisztaságárúi sem. Nemrégiben például 120 000 koronával bírságoltuk meg a rimaszombati cukorgyárat, mert mértékein felüli szennyvizet engedett a Rimába. Sok-sok iskolára van szükség — A Járás ebben az évben 1 millió 600 ezer koronát tudott biztosítani az Iskolai építkezések céljaira — tudatta velem Pavol Vanfio, a JNB oktatás- és művelődésügyi osztályának vezetője —, ez pedig a már megkezdett építkezések befejezéséhez sem elég. Az állami költségvetésből ezenfelül 2,5 millió koronát kaptunk. Mindez kevés, hiszen több iskola építését már ebben az évben meg kellene kezdenünk, többet pedig be kell fejeznünk. A Kerületi Nemzeti Bizottság pénzeszközeiből fedezzük például Rimaszombatban egy lparltanulóiskola és egy mezőgazdasági műszaki iskola építését, továbbá Tornaiján egy gyermekotthon és lparltanuló-lskola építését. 1970-ben további 22-osztályos iskolák építését kívánjuk megkezdeni Rimaszombatban, Tornaiján és Tiszolcon, továbbá 18-osztályosokét Almágyon és Fügén. A beszélgetés során megtudtam azt ls, hogy az alapfokú műveltséget nyújtó Iskolákban Járási viszonylatban 122 tanterem hiányzik, és 3028 tanuló (a tanulók 24 százaléka] Jár két műszakban iskolába. Emellett 100 olyan tantermet tartanak nyilván, amelyek öreg 130 éves épületekben vannak. Nagy gondot okoz a tanítók lakáskérdése. Azonnal 100 lakásra lenne szükségük. A tanítók 34 százaléka „bejáró". Az Iskolaépítkezés a Járási Építőipari Vállalat „monopóliuma". Egy-egy iskola építési ideje 5 hónap — a késés pedig 7—8 hónap. A szállítóvállalat kifogásai: rosszak, elégtelenek, nem színvonalasak a kivitelezési tervek — ezeket azonban a kivitelező vállalat tervezőirodája készíti. A legrosszabb a helyzet az alapfokú műveltséget nyújtó rimaszombati magyar iskolában, amely most kap generáljavltást. Sok osztályt a pincehelyiségekben kellett elhelyezni... Nem jobb a helyzet Meleghegyen, Guszonán, Várgedén, Harkácson és Lukovištén sem; az utóbbi községekben ugyan modern Iskolaépületek vannak — ám tornaterem, étterem és napközi otthon nélkül ... A fent elmondottak miatt és sok más miatt sorolta a kormány az ország gazdaságilag legelmaradottabb járásai közé a rimaszombati járást. Csupán dióhéjban ismertettem az ott szerzett információkat. A járási szervek mindmegannyi dolgozója sok-sok nehézséget, problémát, megoldásra várót emiitett. Még jó, hogy - Hanzel alelnök kijelentése szerint - a járásban nincsenek égető nemzetiségi problémák. Rosszabb viszont a helyzet a cigánykérdésben: a járás lakosainak 13 százaléka cigánpe A rimaszombati járás le akarja vetni magáról a sok évtizedes gubót, hogy szárnyra kelhessen, fellendüljön és legalábbis megközelítse a többi szlovákiai járás gazdasági színvonalát. DÓSA JÓZSEF a gazdasági felemelkedés előtt