Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1969-04-29 / 100. szám, kedd
SZÁZÖTVEN FILM A TÜKÖR FÉNYBEN... A magyar rövidfilmek fesztiváljáról A televízió és a magyar mozik műsorának mintegy százötven filmje versengett az öt-öt kategória- és a két fődíjért Miskolcon, a magyar rövidfilmek minap véget ért tizedik fesztiválján. A másfélszáz film tükrének fényében az átlagosnál általában nem jobb színvonal mellett is kezd kirajzolódni a magyar rövidfilmgyártás helyzetének néhány új sajátossága, amelyet szavakba öntve a következőképpen foglalhatnék össze. Az első és legfontosabb jelenség, hogy megkezdődött a nemzedékváltás a magyar rövidfilmalkotók sorában ls. A folyamat, amely a játékfilmgyártásban közel öt esztendeje tart, most kezdődik a rövidfilm-műfajokban, ezért a fesztivál legjobb, legérdekesebb és legkorszerűbben, legeredetibben megoldott filmjeit éppen a fiatalok munkái között láthattuk. Ugyanakkor a középgeneráció, mely egy évtizeden keresztül számos nemzetközi siker birtokosaként jelentős és fontos rövidfilm-művészetet teremtett, elfáradt, megszürkült, régi módszerekhez ragaszkodó alkotásokat produkált, amelyek tematikai érdekességük ellenére is túl hosszadalmasak, körülményesek, vagy nem elég lényegre törőek voltak. A fesztivál nagydíját a fiatal Reisenbüchler Sándor „A Nap és a Hold elrablása" című rajzfilmje kapta, amely Juhász Ferenc egyik versén alapul, de teljesen eredeti és önálló, képzőművészeti szempontból pedig rendkívüli értékű alkotás. Miskolc város nagydiját Szabó Sipos Tamás, a „Magyarázom a mechanizmust" című tízrészes tv-sorozat alkotója nyerte. Nem törekedve a teljességre, a továbbiakban csak a jelentősebb filmekről szólunk. Csányi Miklós „Boldogság" című alkotása, mely a fiatalok „romantikus" házasságiának hamis problémáját boncolgatja, meglehetősen leleplező és irónikus hangon, szintén díjnyertes. Mint kísérleti kisjátékfilm kapott értékes díjat a főiskolát most végző Szomjas György „Diákszerelem" című alkotása, a maga műfajában kiválóan sikerült munka, továbbá Gémes József már tíz fesztiválon jutalmazott „Concertissimó"- ja és Nepp József, a hatvannál több részből álló Gusztáv-sorozat alkotója, egyik legutolsó Gusztávjával nyert kategória-díjat. , A zsürí Kilöndíjjal jutalmazta Jancsó Miklós „Vörös május" című félszázad előtti eseményekre emlékeztető alkotását, a „Tiszazúg" című filmet, mely nemcsak az emlékezetes tiszazúgi események, de egy politika hátterének leleplezése is, továbbá Schirilla Györgyről, az ismert távfutóról készült „Hoszszú jutásodra mindig számithatunk" című alkotást, mely a sporteredmények és teljesítmények körüli haszonlesés módszereit mutatja be és leplezi le. A tv-fllmek öt kategóriájában az egyik díjat az „Egy életben maradt varsói" című, különösen szépen sikerült 'Wsérleti film kapta, melynek alkotója, Sykora Sándor Schőnberg zenéjét és Oratóriumszövegét használta fel egy izzóan antifasiszta mű elkészítésére, melyben nem szerepelnek emberek, csak egy emberkéz és néhány kiló plasztilin. A film mégis meggyőző és megrázó. A nem díjazott filmek között is volt egy-két figyelemre méltó. Szemes Marianne például ,JKzt csinálok, amit akarok" című egyórás dokumentumfilmjében a megtévedt lányok problémájának gyökereit keresi. A film azonban adós maradt az őszinte válasszal, ezért nem kaphatott díjat a meglehetősen erős mezőnyben. Vas Judit „Mert fél tőle" című filmje a szülők és fSTEf gyermekek kapcsolatát elemzi. ' IMIM Az elmondottakat összegezve: a X. Miskolci filmfesztivál sok 1969 év után végre nemcsak jelentős filmeket, de az állandóbb IV. 29. fellendülés lehetőségének ígéretét is hozta a rövidfilmes mű5 fajok területén. FENYVES GYÖRGY A művészi pálya delelőjén ... JOZEF KÔSTKA PLASZTIKAI ÉS RAJZAI Az élete és művészi pályája delelőjén álló mester alkotásai népesítik be a pozsonyi Művészetek Házának kiállítási helyiségeit. Müvek, amelyek szüntelen keresésről, elért eredményekről, megállást nem ismerő tovább- és feljebb lépésről vallanak. Invencióval és emócióval ötvözött, magas fokú technikai tudással életre keltett anyag, a gipsz-, kő-, bronz- ós faszobrok s domborművek — az utolsó 8 esztendő termése tanúskodik Kôstka, a nemzeti művész eredeti tehetségéről, a külső világot átformáló, a belsőt feltáró szárnyaló, költői képzeletről. A plasztikai készségnek három évszázados hagyományából, habán gyökerű, szlovák agyagművészek forma- és szépérzékéből csírázott ki J. Kostkának, Ferdiš Kôstka unokaöccsének és tanítványának nagyszerű művészete. A 30-as években Prága ösztönző szellemi és művészi levegőjében K. Dvoŕák profeszszor vezetése alatt érlelődik tudása. 1938 őszén jut el a Szajna-parti fővárosba, melynek avult szokványosságtól és merev szabályoktól mentes atmoszférájában, a Szépművészetek Akadémiáján, a kor ritmusára lüktető műtermeiben találkozik és jegyzi el magát az új irányzatokkal, a modern művészettel. Bensőséges kapcsolat alakul kl közte és František Kupka, az absztrakt művészet egyik kezdeményezője között. — Kôstka felszabadultan keresi önmagát és fokozatosan körvonalazódnak művészi szándékai és tervei. A fasizmus sötét veszedelmektől terhes felhői már előre vetítik árnyékukat. S 1939-ben, a világrengető katasztrófa előérzetében Párizsban a művészvilág formai kérdései mellett egyre sürgetőbbé és izgalmasabbá válik a probléma, hogyan lehet a műalkotás mondanivalójával, a belső tartalommal a fenyegető barbárság elleni irtózásukat, tiltakozásukat kifejezni. A néhány hónapos, de egész életre szóló élményt adó párizsi tartózkodás kényszerű megszakítása után Kostka ismét a Fehér-Kárpátok tövében fekvő kis faluba tér meg. S a művészetek Mekkájában alakult, hazai ós gyermekkori emlékekből sarjadó vázlatok és eszmék közül először a Költészet-nek elnevezett szobrát valósítja meg. ms Majd Pozsonyban küzd tovább a szilárd és biztos formáért, a lényegért, az egyszerű szépségért, az ember, az anyag, a széliéin minduntalan megújuló problémájáért. A Műszaki Főiskola tanársegédjeként működik s közben a gyermekkori látomások a modern szobrászat nyelvén kívánkoznak agyagban és bronzban való megtestesülésre. Az elkötelezett művésznek, Kostkának, a nyomasztó háborús évek alatt született műveiből komor fájdalom árad. S most nem szólva mindezekről és az 1945 utáni új, békésen induló életben megvalósított magas színvonalú műalkotásairól, csak a pozsonyi Szabadság szobor szárnyas géniuszát említem meg. A jelen tárlat anyagára összpontosítva figyelmünket, az 1960-as évjelzésü Szobrász és modellje, s a Háborús fejek mellett megállva, — mélyeu átérzett, költőien átírt valóságot és szürrealista hatásokat észlelünk. A vázlatkönyv fölé hajló, töprengő Szobrász, mögötte a tömbszerű matéria, a születendő mű anyaga, a szakadatlanul felvetődő művészi problémákra világít. — A Heltai vasárnap a monumentális nyugalomnak, — az Anyaság, s az Anyai öröm (1965) a formát öltő bensőséges érzésnek tolmácsolója. A A FEKETE AKTOK CIMO CIKLUSBÓL bronz domborművek: a Nyár négyszögbe foglalt fénylő, kerek napkorongja, a lírát lehelő felületkezelés, — a Hold a táj felett, a művészi fantáziának sűrített megfogalmazásai. A Kis és Nagy Virágok, az Ünnep a növényvilág áhítatos rajongójának átszellemült megnyilatkozásai. — Lenyűgöző hatásúak az erőteljes plasztikai megoldású Don Quijote-íe j, a Partizán Madonna, s az Áradás. A szürke szerpentinből faragott, érdes felület-megmunkálású Ballada nemcsak megrázó régi történetekről, de sajátos technikájával a művészről magáról is lényegeset árul el. A merészen újat kereső és mondó mester krédója az Avantgard-ban nyer kifejezést. A Koldus befeléforduló fájdalmas arca az együttérző humánum hangján szól. A Clementis emlékét idéző Anyai kezek-et meg nem alkuvó bátor bírálat, belső "feszültség fűti. A témák és kifejezés gazdag skáláját éreztetik az elmúlt évből való plasztikák: a Mezőn. Két színezett gipszfej, a kendők háromszögében. Friss, gipsz fiatalos szemmel látottak, egészséges életkedvet sugárzó optimista hangvételű művek, melyek a természet valóságából és mélyéről fakadó poézisból születtek. Az egyszeri ós ismételhetetlen formájú Csók spontán lírai vallomás, egyszersmind fegyelmezett kompozíció. A legújabbak a faplasztlkák. A két egymásfelé hajló fatörzsnek nyers, fanyar Illatát érzem, párbeszédük hangját szinte hallom. A Költő oszlopa, az Uralkodó, a Mária völgyi oszlop gyönyörűséggel megmunkáltak. Magukon viselik az életérzést és formát adó szekerce határozott nyomát. Jozef Kostka felfogása egyezik Henry Mooreval. Ö is vallja „nem szabad rákényszeríteni az anyagra, hogy lényegétől idegen szépségeszmét hordozzon." A háronx kiterjedésű művészet mellett Kostka másik szenvedélye a két dimenziójú rajz, számos tanulmány és önálló remekművek. A dinamikus ecsetvonások közé fogott Fekete akt, — a Barna akt sorozata, művészi problémák felvetése és megválaszolása. A Duna-parti strandolok levegős akvarellek festését sugalmazzák. Sokatmondóak a fejtanulmányok s az Emlékezés Bourdellere. Az absztrahálás nagyszerű példái a Csellisták, a Legyőzött éjszaka, a Felszabadult Prométheusz. Maximális kifejező erővel érzékelteti a Menekülést, a Szatfr-t. Kifinomult kolorízmusát jellemzik A Színek anttszlmfóniáfa, a Hangok csendélete. Értékben és hatásban egymást múlják felül a csupa dinamizmus Főnix születése — az Álarcok és Don Quijote sorozat lapjai, s a több száz rajz, amelyeket tiszta poézis és emelkedett fantázia hat át. Jozef Kostka élő és növekvő nagyértékű alkotása nem csupán a hazai képzőművészetet gazdagítja, de szervesen és maradandóan belekapcsolódik az egyetemes szobrászat áramába. BARKANY JENÖN E A Jókoi Napok előtt OLASZ VÍGJÁTÉK LÉVAI BEMUTATÓJA A tavalyi Jókai-napok díjnyertes színjátszó együttese, a lévai Garamvölgyi Színház működése méltán áll a széles körű érdeklődés előterében. A Járási Művelődést Otthon mellett évek óta állandó jelleggel működő együttes a hazai magyar műkedvelő színjátszók legjobbjai közé tartozik. Olyan szerencsés összhangban érvényesülnek e csoportnál a művészi színvonal elérésének feltételei, hogy okvetlenül figyelmet érdemelnek. Az idei komáromi Jókai-napokra készülve a lévai színjátszók olasz vígjátékot tűztek műsorukra, amelynek bemutatója az együttes működésének újabb jelentős állomása. Scarnacci— Trabusl: Kaviár és lencse című vígjátéka, amelynek cselekménye egy szellemes öreg csirkefogó szélhámosságai körül bonyolódik. Az előadás olaszos temperamentumot igényel, ami nagy feladat elé állítja a rendezőt és a színészeket egyaránt. Ha mégis azt mondjuk, hogy sikerült megbirkózni a feladattal, ez elsősorban az öreg csavargó szerepét játszó Zórád Aladárnak, valamint Kabáth Gabinak, Prelovszky Évának, Mészáros Istvánnak, Bmák Antalnak, Prechtel Bélának, Frecska Gyulának és Váczi Sándornak köszönhető. Nagy László igényes rendezői munkát végzett. Érezni, hogy kidolgozott koncepcióra építette fel a cselekményt, s a bemutatón észlelt egyenetlenségeket még módjában áll kiküszöbölni. Végeredményben a Garamvölgyi Színház bemutatóját megelégedéssel könyvelhetjük el. A mostani teljesítmény azonban, a csoport eddigi eredményeit ós feltételeit figyelembe véve, nem jelent lényeges előrehaladást, inkább csak azt igazolja, hogy a lévai együttes kiegyensúlyozott teljesítményre, igényes feladatok megoldására képes. SÁNDOR KÁROLY Fiatalok bemutatkozása Fővárosunk zenei életének minden évben visszatérő kedves színfoltja a végzős konzervatóriuinos növendékek hangversenye, ahol bepillantást nyerhetünk az ifjú zenészgeneráció felkészültségi színvonalába. Az áprilisban hallott hangversenyek alapján megállapíthatjuk, hogy az előadások színvonala nagyjából a tavalyihoz hasonló szinten mozgott, csupán a húros hangszereknél észlelhettünk előrehaladást. Az első hangversenyen szereplő Hamar Péter teljesítményét már értékeltük lapunk hasábjain. Áprilisban ehhez hasonló színvonalas előadást hallottunk Llmpár Ferenctől és sikeres volt J. M. Händler bemutatkozása ls. Limpár Händel h-moll brácsaversenyét játszotta kiváló technikai felkészültséggel és korához kéj>est meglepő érett tolmácsolással. A mű rendkívül igényes előadást kíván, mert egyrészt az első két tétel barokkos hangvétele után a harmadik tétel már a klasszicizmusra emlékeztető jegyeket visel magán, másrészt viszont minden előadót komoly erőpróba elé állít az egyes átmenetek megfelelő megoldásának problémája ls. Limpárnak sikerült ezt a nem könynyű feladatot sikeresen megoldania. Az április végi hangversenyen lépett fel rendkívül igényes és hosszú műsorával J. M. Händler, aki Bach d-moll partltáját, valamint Bloch Három kép a Chassidok életéről című művét adta elő hegedűn. Händler lendületes előadásmódjával nagy közönségsikert aratott. Néhány helyen különösen az első darab előadásánál az intonálás hagyott maga után kívánnivalót és a hangkultúrán is van még mit javítani. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy Händler jó stílusérzékkel rendelkező hegedűs. (szilvássyf