Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-27 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

A török otthonok belliiről • Mozgal­mas az igazhitűek élete • Ä XX. szá­zadba átmentei! kö­zépkor • A társa­saim! életben egyen­jogúak, a vallási életben megkiilön­izieieUžk a r.ök KARDOS MÁRTA ÍRÁSA Az angliai Southhamptonban egy nemzetközi biológiai értekezleten több tudós figyelmeztetett arra o veszélyre, amelyet a Cladosporium resinae gom­ba jelent a modern repüiéstechniká­ban. Ez a gomba befészkeli magát a sugárhajtású gépek üzemanyagtartá­lyaiba, s bármelyik pillanatban eltöm­heti az üzemanyag-vezetéket. Küzdeni eüene nagyon nehéz, bizonyos ered­ményt akkor értek el, ha élősdiirtó vegyszereket kevertek az üzemanyagba. E vegyszerek azonban meggyorsítják a motor korrózióját. A leghatásosabb szer az időszaki vizsgálat és tisztítás, ez azonban nem könnyű feladat, mert modern repülőgépeken nehezen meg­közelíthetők az üzemanyagtartályok. tó kerékpár A japán Jakushima szigeten fedez­ték fel a világ legősibb fáját. A 16 mé­ter átmérőjű cédrus korát a kutatások alapján 7200 évre becsülik. A mecsetek rendkívül egysze­rűek. Festményt vagy szobrot kitiltottak innen. A mecset dí­sze a szószék még a sok szí­nes ablak, — ilyen pompás al­kotásokat a prágai templomok­ban is láthatunk. A pazar üveg­csillárok inkább gyakorlati, mint művészeti célokat szolgál­nak, akár a süppedő, színpom­pás, puha szőnyegek. Padokra nincs szükség — így aztán a mecset kong az ürességtől. Ez a puritánság sem véletlen, meg­van a maga oka. A Korán úgy rendeli, hogy semmi se terel­je el a hívők figyelmét az imá­ról. A hadisi — Kár, hogy nem lesz itt a ramazánkor —, sajnálkozott Ibrahim. Ilyenkor a minarettek estén­ként fényárban úsznak. Az igaz­hitűek 29 napig böjtölnek, ami azt jelenti, hogy csak este a mozsárágyú eldördülésekor nyúlhatnak szegényes ételhez, s vízipipájukat, a nargilét is pihentetniük kell. — Megszok­ták a jegyeimet, nem esik ne­hezükre a lemondás. Apáról fiúra száll az ősi szokás, s a gyerekek el sem tudják kép­zelni, hogy ez másként is le­hetne ...' — fejtegeti Ibrahim. Hirtelen egy felénk tartó papra hívja fel a figyelmet. — Hadzsi, vagyis tudós — mutat rá. Olyan ember, aki időnkínt elzarándokol Mekkába. Ezek köztiszteletnek és megbecsülés­nek örnvedenek. Még a súlyos betegek ágyához is elhívják őket. Jól megosztják a munkát az orvossal, bár kérdés, egyál­talán hívnak-e a mohamedánok orvost a haldoklóhoz. A had­zsi mindvégig a beteg mellett marad, imádkozik vele, s is­mételteti vele az igét: „Eskü­szöm, hogy egy az isten, Allah, s Mohammed az ő prófétája". A hadzsi pótolja a haldokló fe­leségét a betegágynál. A hal­dokló férj sohasem töltheti utolsó óráit felesége társasá­gában, mert az asszony sírása zavarná az Allah színe elé ké­szülő lelket. Ugyancsak ezért nők legkö­zelebbi hozzátartozóik temeté­sén sem vehetnek részt. Sze­mélyesen meggyőződhettem ró­la, milyen szigorúan betartják ezt a tilalmat. Az egyik faluban történt. Hosszú gyászmenettel találkoz­tunk. A három nyitott deszka­koporsót, amelyben egy tömeg­szerencsétlenség áldozatai fe­küdtek, nem tették kocsira, ha­nem vállról vállra adogatták egymásnak, hogy a gyászolók ősi szokás szerint adják meg halottjuknak a végtisztességet. A gyászmenetet a temetőbe is elkísértem. Itt megtudtam, hogy a halottakat arccal Mek­!ta felé temetik el. Kripta csak a főpapokat és az érdemes pol­gárokat illeti meg. Virág he­lyett vízzel telt edényt helyez­nek a kőlapra, hogy a halott éjjel szomját enyhíthesse. Az egyszerű polgárok sírkövé­ről sem hiányzik a felirat, de nélküle is megállapítható, ki nyugszik a hantok alatt. A fér­fiak sírkövének egyetlen dísze a kőbe vésett turbán, míg a nők sírkövére virágot és gyü­mölcsöt faragnak. Nagoiban a japán Cunoda Itanho cég íoszíoreszkálá kerékpárok gyártá­sát vezette be. Ezek éjjel, különösen a rosszul megvilágított utcákon és uta­kon, jól láthatók. A sötétben világító kerékpárok hozzájárulnak az országúti balesetek számának csökkentéséhez. tévékészülék A Macuszita Denki japán cég szu­perminiatűr televíziós készüléket dobolt a piacra. A zsebben könnyen elférő négy centiméteres átlójú képernyős té­vékészülék fél kilogramm súlyú. A kép­csőnek nincs szüksége nagyfeszültségű áramra; egy lapos dinamikus hangszó­ró kitűnő hangot biztosit. i,Ez megölte a születések szabályo­zásába vetett hitemet" — jelentette ki a kanadai Vietor Miliárd, amikor fele­sége, aki egész éven át fogamzásgátló tablettákat szedett, négyesikrekkel aján­dékozta meg őt. A többgyermekes apa most egy ottawai gyógyszergyártó tár­saság épületét őrzi. A Bajor Alpokban lakó Joseph Schratt 80 éves cipész három és fél méter hosszú és 2 kilogramm súlyú ci­pőt varrt, s erre húsz marhabört és 150 méter hosszú cipészfonalat használt fel. Az öreg cipészt három ok késztette erre a nem mindennapi teljesítményre. Először is kérkedni akart művészetével, másodszor minél több turistát akart odacsalogatni szülővárosába, Obers­dorfba, harmadszor meg akarta dönte­ni előző rekordját - mindjárt a máso­dik világháború után 35 kilogrammos cipőt fabrikált. A belga Antoinette Schutz azzal ün­nepelte 70. születésnapját, hogy már 49-edszer adott kosarat kérőjének, Ca­mille Vanderbergnek. „Barátságunk annyira eszményi, hogy fel borításának még a gondolatától is irtóztam" — mondotta az idős hölgy. „Lehet, hogy jövőre beleegyezem a házasságba, mert aligha lesz erőm ötvenedszer is kikosarazni kérőmet". A török kisvárosok, szűk többnyire lépcsős utcái, ala­csony rozzant házikói vagy viskói a jellegzetes délvidé­ki sikátorok látványát nyújtják. Sok a hasonlóság a török és a szicíliai kisvárosok között. A különbség, legalább is a szem­betűnő eltérés az, hogy a török sikátorokban nem látható a szicíliai utcák elmaradhatatlan dísze, a szemközti ablakok kö­zött kifeszített száradó fehérnemű. Mondhatnám: tisztábbak, ápoltabbak a törökök, otthonaikból nem árad orrfacsaró bííz. A miniatűr ablakokbői kaktusz, muskátli, fukszia dús virágai bólogatva köszöntik az erre vetődőt. Az Istenfélő mohamedán Ilyenkor csapot-papot otthagy­va siet a legközelebbi mecset­be. Persze illetlenség volna, ha izzadtan, porosan járulna Allah színe elé, s a tisztelet megkö­veteli, hogy előbb mosson ke-­zet, lábat és nyakat. A mecsetben A mecset udvarán álló kutak­nál egyszerre tizen-tlzenketten is eleget tehetnek a Korán tisz­tálkodási parancsának. Tisztál­kodás után az udvaron kiterí­tett gyékényen rövid imát mon­danak, csak azután léphetnek be — természetesen mezítláb — Allah házába. Attól nem kell tartani, hogy a mecset előtt sorakozó cipők valamelyikének „lába kel". — Erre még nem volt példa — hajtogatják a jám­bor bennszülöttek, s csodálkoz­nak, hogy egyáltalán még fel is tételezhetjük. A mecsetben csak a férfiak imádkoznak. Jelenlétükben nő' nem teheti be a lábát a me­csetbe. Ez a tilalom nem vo­natkozik a külföldi nőkre, az istentiszteleten viszont ők sem vehetnek részt. Ibrahimnak, az idegenvezetőnknek köszönhet­tem, hogy kitartó unszolásunk­ra becsempészett a mecsetbe. Így is csak percekig figyelhet­tem a szertartást (az egyik oszlop mögött megbújva), mert aztán kisült a turpisság, és szé­gyenszemre ki kellett somfor­dálnom a szent helyről. Sajnos, nem tuáom, miről be­szélt az imám. Ibrahim lefordí­totta volna angolra, de a Ko­rán nyelve arab, s még ha nem is értik, konzervatívan ragasz­kodnak hozzá. Csak a szertartás után me­részkedtem vissza a mecsetbe. A hívők egy része még mindig ott ájtatoskodott, drága szőnye­geken térdepelve. Tudomást sem vettek a külvilágról. Időn­kint fejükkel a földet verdes­ve hajlongtak Allah előtt... Miniszobák Kíváncsi voltam, milyenek le­hetnek belülről a török ottho­nok. Lehet, hogy kíváncsiságo­mat tekintetemről leolvasta egy kapuban álló egyszerű török asszony, s nyomban betessékelt kunyhójába. A török otthon kicsit más­ként fest, mint az európai. Ágy nem létezik. A széket rend­szerint pad helyettesíti, ha egyáltalán van. A szőnyegek viszont elmaradhatatlan lakás­kellékek. Egyetlen török házból sem hiányozhatnak. Bármilyen legyen a szőnyeg, megfelel cél­jának, mert a török házban minden a földön történik — a család szőnyegeken alszik, tö­rökülésben a szőnyegen étkezik és a szőnyegen imádkozik. Elkövettem azt a hibát, hogy az itteni illemszabályokat nem ismerve, cipőben léptem be a csinos, tiszta lakásba. Erre csak akkor jöttem rá, amikor meg­neszelve a vendéget, bekukkan­tott a háziasszony nyolcéves fia. Mielőtt bejött volna, szan­dálját kinn hagyta az udva­ron. Követni akartam példáját, de a háziasszony szabadkozott. Nyilván olyasmit mondhatott, hogy az előírás rám nem vo­natkozik, s ne sértsem meg túl­zott udvariasságommal. Ha jól értettem, a négy, egy­másba nyíló parányi szoba, amely bútorok nélkül is minia­tűrnek látszik, tizenkét ember­nek nyújt otthont. Szinte hihe­tetlen, hogy egy-egy szobában hárman alszanak. Sajnáltam, hogy tolmács híján nem vitat­hattuk meg ezt a bizonyára égető családi problémát. Gon­doltam, kivételes eset. A ven­dégszerető háziasszonyok jó­voltából más lakásokba ls be­térhettem, s meglepett, hogy minden esetben ugyanazt ta­pasztaltam. Miniszobák, elma­radhatatlan virágcserepek, tisz­taság. Persze a mi igényeink­kel nehezen tudnánk hozzá­szokni a környezethez. Lennének más nehézségeink ls. A kötelező napi ötszöri Imádkozáshoz ugyebár nincs mindenkinek kedve, márpedig egy derék mohamedán egyetlen ájtatosságl alkalmat sem sza­laszt el, mert arra gondol, hogy egyszer majd Allah színe elé kell járulnia, hogy számot ad­jon földi pályafutásáról. Régen a müezzin kiállt a karcsú mina­ret erkélyére s imára terelte össze az igazhitűeket. Ma már azonban korszerűsítették az Imára hívást. A müezzin vonta­tott hangú imáját magnószalag­ra vették és hangszórón közve­títik. A legkisebb város is több mecsettel büszkélkedik, melyek­nek müezzinjei lelkiismerete­sen, percnyi pontossággal na­ponta ötször teljesítik köteles­ségeiket, a derék polgároknak mindannyiszor pokoli lármában van része. 4

Next

/
Thumbnails
Contents