Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-27 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

A latin-amerikai óriás közelről • Nyomorgó kariokák es milliomosok • Varázsereíu név: Matarazzo • „A kék madár" nyomában • Egy modern Bábel Brazília Latin-Amerika felét foglalja el, ám területének csak egyharmada lakott. Folyói között van a: a világ legnagyobb folyama, az Amazonas, az ország O mégis vízhiányban szenved. Brazília világméretben — első helyen áll a kávétermesztésben, itt lelhető a ^ világ vasérckészleteinek egyharmada, a lakosság <j életszínvonalát tekintve még-is a legutolsó országok =j j közé sorolják. < Brazíliának három fővárosa van: Sao Paulo az §j; ipari központ, Rio de Janeiro a politikai, Brasilia- a | világ legmodernebb városa pedig a közigazgatási I székhely. jósolni. Odább egy zsidó borbély földig hajlongva tessékeli beljebb a vendégeket. Lépten-nyomon szembetűnik a város kozmopolita jellege, japánok, arabok, skandinávok, afrikaiak, lengyelek és mexikóiak tűnnek fel az utcákon hömpölygő tömegben, s emennyi nációról tanúskodik az üzletek és vendéglők, borbélyműhelyek és fényképészműtermek tulajdonosainak neve. Sao Paulóban vannak komplett zsidó, japán, olasz és német negyedek. Gyakori jelenet az utcákon, hogy japánok csoportja figyeli egy fehérre meszelt arcú néger bohóc mutatványait ... ... Este van. Térjünk vissza Rióba, az életöröm városába. Egyesek kaszinókban, bárokban élvezik az élet örömeit, mások, akiknek nem jutott osztályré- 1 szük annyi életvidámság, a holnapra gondolva nyugovóra térnek, mert reggel ismét várja őket a hétköznapok megszokott dolgos élete. Rio fölött a középső hatalmas hegyen széttárt karokkal áll az óriás Krisztus-szobor. Mintha őrködne a város fölött, de kőből van. (KÜLFÖLDI LAPOK NYOMÁN/ Rio Brazíliai monda, hogy amikor isten hozzáfogott a világ teremtéséhez, a hat napból kettőt a Guanabarai-öböl vidékének a megmunkálására fordított. Páratlanul szimmetrikus lett, arra teremtve, hogy egy nagyváros épüljön itt. Ez a város Rio de Janeiro. A part hosszú időre berendezkedtek. 1567 januárjában a portugálok másodszor is felfedezték Riót. Január 20-án, Szent Sebestyén napján összecsaptak a franciákkal. Ezért kapta a város hosszú nevét: San Sebastian do Rio de Janeiro. A város aztán fejlődésnek Indult, s 1763-tól 1960-ig az ország fővárosa lett. félkörben öleli át az öblöt, melynek közepén a CukorsOveg-hegy emelkedik, mintegy őrizve az öböl bejáratát. Há rom Irányban terjednek szét a hegymasszívumok. Ez lett Rio alapja. Amerlgo Vespuccl portugál tengerészel 1502-ben pillantották meg ezt a szép folyótorkollatnak vélt öblöt, s mivel január volt, a folyót Január-jolyónak — Rio de Janelrónak nevezték el. Később aztán meggyőződtek róla hogy valójában nincs itt semmilyen folyó, nevén azonban nem változtattak. Évekkel később francia hugenották vetették meg itt a lábukat. Erődött építettek. Kariokák és üzletemberek Rio milliók éltetője. Ezrek számára egy hatalmas „kocsma", melyet leereszkedően Riónak becéznek. Sokak számára meg előnyős vállalkozási lehetőséget Jelent. Szorgalmas és örökké vidám emberek lakják a várost. A kariokák, az itteni őslakók sok száz szép dallal ajándékozták meg a világot. A mindennapok fárasztó munkája megtöri őket, de Jókedvük megmarad, s a látványos riől karneválon önfeledten elmerülnek a szórakozásban. A Javellák, ezek a sajátos brazíliai nyomortanyák nyomasztó teherként ülik meg a kariokák életét. A favellákban „Egy gőzmozdony és húsz üres vagon" Ez a mondás járja Sao Paulóban. A város fanatikus szülöttei a gőzmozdonyon Sao Paulót, a húsz üres vagonon meg a többi húsz államot értik. A hasonlat célzás Sao Paulo virágzására a többi brazil állammal szemben. Sao Paulóban minden idegennek szemébe tűnik az Anyangabao úton egy fényűző palota, melyet különlegesen e célra Olaszországból ideszállltott márvánnyal burkoltak. „Matarazzo" — súgja a bámészkodó fülébe természetes megilletődöttséggel a véletlenül arra menő levélhordó. Matarazzo — a brazillal Rockefeller. Gyárak, újságok, gőzhajók tulajdonosa. Az idegeneket mindjárt egy romantikus mesével traktálják, mely arról szól, hogyan szállt partra Brazíliában 1892-ben egy olasz nincstelen, akinek minden vagyona belefért egy batyuba, ma pedig az ország legnagyobb milliárdárosa. Sao Paulóban és a többi városban kisebb Matarazzókról szóló hasonló történeteket hallhatunk. Egyébként Sao Paulo nemcsak az autógyártásban, hanem a multlmilliosok provttsunk létkörülmény etnken". A karlókákon kívül más „őslakói" ls vannak Riónak. Amikor kigyulladnak a neonreklámok, szinte az égre vetítődnek az ESSO hatalmas fénybetűl, aztán következik a Generals Motors, a Wolkswagen, a Pepsi-Cola, majd a több száz hazai cég és társaság rekámal. A vállalatok tulajdonosai szintén őslakók, de ők nem fenn, a favellák birodalmában, hanem lent, fényűző, ultramodern épületekben terpeszkednek, a golyóálló ablakon keresztül szemlélik a külvilágot. Copacabana ... így hívják az öböl mentén kilométereken át húzódó pazar tengerpartot nincs víz, itt nincs csatornázás, s az első kiadós trópusi eső után összeroskadnak a kunyhók, a gyerekek meg szennyáradatban fulladoznak. Hát még ha a hegyről zúdul le a természeti csapásl — Ha egy évig élnék ilyen favellában, kommunista válna belőlem, — Irta beszámolójában a Machete című folyóirat hasábjain az amerikai „békehadtest" egyik tagja, aki évekig élt Rióban. A festői szépségű város panorámáján két szám sötét foltot hagy: mintegy kétszázezer javella van Rióban, s ezekben több mint nyolcszázezer nincstelen zsúfolódik össze. A városatyáknak néha eszükbe jut a favellák negyede. Ilyenkor felkapaszkodnak lakóikhoz a hegyoldalba, hogy ígéretek özönével árasszák el őket. Különféle kampányokat indítanak de eredménytelenül. Végül azzal próbálják Igazolni a fennálló helyzetet, hogy a kariokák „fanatikusan ragaszkodnak" a favellákhoz, amelyek bizonyos színt kölcsönöznek az „isteni városnak". Guanabara állam (Rio is ide tartozik) favellalakói azonban hevesen tiltakoznak az ilyen célzatos ferdítések ellen, s mint megírták: „Mi javellalakók csak egyben hiszünk: a kérdés megoldásának abból kelll kiindulnia, hogy mi szükségből élünk a favellákban, s nem a dalok kedvéért, amit egyes költők írtak rólunk. Favellák a ml otthonaink, mert nincs rá módunk, hogy bármiképpen is jaCopacabanára azonban nemcsak az aranyló homok jellemző. Vannak itt tízemeletes luxusszállók, penziók, meg milliomosvlllák is. Itt minden négyzetméternyi föld egész vagyonba kerül — egész Amerika legdrágább földjel. Brazília „műhelye" Sao Paulo egyáltalán nem hasonlít a festői Rióra. Az ember úgy érzi itt magát, mintha Chlcágóban járna. Az óriási épülettömbökön kereskedelmi cégek címerei. Itt van Rockefellerék First National City Bankjának a fiókja, londoni, spanyol, portugál, japán bankházak kirendeltségei. Az aranyborjú vasbeton templomainak közelségében az ősi székesegyház a múlt eltörpülő emlékének tűnik. Sao Paulo valaha a kávétermesztés központja volt. 1950-ban a lakosságnak mintegy 46 %-a még földműveléssel foglalkozott, 1963-ban a lakosságnak csak 30 százaléka maradt falun. 1930-ban egymillió, ma már több mint hatmillió lakosa van Sao Paulónak. A munkaképes lakosságnak a felét az elektromos és textilipar foglalkoztatja. Azt mondják, Sao Paulóban még nemrégen minden húszharminc percben elkészült egy nagy épület. Fő nevezetességei: a felhőkarcolók. A zajos utcáról nézve kővé meredt óriásokként hatnak. Pezsgő üzleti élet folyik bennük; itt ütötték fel hadiszállásukat a legnagyobb cégek és társaságok. dukálásában is rekordtartó. A hazai mágnások Idegenekkel versengenek minél nagyobb profit kisajtolásában ... Sao Paulo más meglepetéseket ls tartogat. Az ember sohasem tudja, nem eslk-e áldozatul az eszeveszet autóforga lomnak. Mintha Itt senki és semmi sem engedelmeskedne a rendőri szabályoknak és az emberi logika normáinak. Sao Paulo sugárútjain és mellékutcáin bolyongva az ember maga körül kibontakozó nagyarányú színjáték akaratlan nézője lesz. Ez egy előés utójáték nélküli dráma, melynek szereplői keresik a maguk „kék madarát", s remélik, hogy ebben a beton-, üveg és acéldzsungelben meg is találják. ...Milliók keresik a „kék madarat", de csak egy, Matarazzo találja meg. Népek tarka tömegében Keresik a maguk „kék madarát" a tarka sorsjegyeket árusító maszatos fiúcskák. Ugyancsak a „kék madarat" hajszolja a tőlük takarékosan csak egy sorsjegyet vásárló fáradt tisztviselő. Egy üres cipőüzlet ajtajában ácsorgó három elárusító ls várja, hogy rájuk mosolyogjon a szeren cse... A külföldit felismerve hanyat-homlok fut utána egy kis néger fiúcska, hogy felkínálja cipőtisztítási szolgálatait. Egy cigányasszony ajánlkozik, hogy kártyából kiveti az idegen sorsát, vagy tenyérből fog