Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-27 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

Látogatóban FELD LAJOS kassai festő- és grafikusművésznél Feld Lajos kassai festő- és grafikusművész az idén, tavasz elején töltötte be 65. évét. A művészt Kassán mindenki ismeri, megbecsüli ós ezen aa évfordulón méltón megünnepelték. Magam is Jól emlékszem rá, évtizedekkel ezelőtt, amikor Kassán éltem, nemegyszer láttam őt rajzállványával a Dóm előtt, ahol a ragyogó épület egy-egy részletét, zugát vetette papírra. Járókelők, felnőttek és gyermekek vették körül és csodálattal nézték apró, fürge keze nyomán alakult finom épület- és utcarészleteit. Rajzait realizmus és ugyanakkor az a meghittség is jellemzi, amely őt a városhoz és környékéhez fűzi. E rajzokkal telo van aggatva napfényes lakása. Ogy ttl most képei között, mint aki eddigi működésével számadást cslnáL ifit nyitott, ahol a fiatal, növekvő generációt rajzra tanította. Az iskolát 1844 tavaszáig tartotta fenn, utána a nőmet fasiszták „jóvoltából" az auschwitzi koncentrációs táborba került Ott, éppen visszamaradt növésének köszönheti, hogy dr. Mengerle parancsára kiemelték a halálba menők tömegéből. Meghagyták neki a kabátját, nem nyírták le, a papírt sem vitték •1 tőle, rajzolhatott, amennyit akart, csak a kész rajzokat át kellett adnia Mengerleéknek. — Arcképeket, jellegzetes típusokat rajzoltam akkor — mondja — és máig is sajnálom, hogy a képek nincsenek meg... A tanúság erejével bírtak. A tanúságról eszébe jut, hogy megmutassa azt a rajzot, amely a kassal realizmus és meghittség jellemzi A művész elmondja, hogy Kassán végezte el a reáliskolát, ós 1923-ban érettségizett. Hangsúlyozza, hogy nehezen, mert a matematika és a fizika nem érdekelte. Vizuális képessége volt, figyelme a földrajz, geológia és a rajz felé fordult. E tantárgyakban kitűnő volt, de ahol goldolkodni kellett, agya gyorsan belefáradt. Ez nyilván gyerekkori betegségével függ öszsze ..., mert a betegségből ered az ls, hogy növése abbamaradt. A rajz, a tárgyak és a tájak vonalai ragadták meg, az a vágy élt benne, hogy újjá teremtse a látható világot. És szerencséje volt. Akkoriban Krón Jenő festőművész a Kommün bukása után Kassára menekült, ahol dr. Pollák jóvoltából a múzeum épületében, 1920-ban rajziskolát nyitott. Ide, ebbe az iskolába került a kis Feld Lajos. Krón Jenő öt évig nemcsak díjtalanul foglalkozott vele, hanem személyesen felvitte Pestre is az akadémiára. — Neki köszönhetem — mondotta a jubiláns —, hogy művészi pályára léphettem. És én nagy hálával gondolok ma is szeretett tanáromra. Ö mutatott be Pesten Olgyai Viktornak, aki a grafikát, és Rudnai Gyulának, aki az alakrajzot tanította. Az alapot azonban Krőn adta meg nekem és társaimnak, akikkel együtt tanultam. Így többek között Koloman Sokolnak, Jakobinak, Kolenásinak, dr. Fabininak és Oravecz Imrének is, aki most készül egy kiállításra. Krón körül csoportosult az emigráns művészek csoportja, köztük Bortnyik Sándor is. A mester humánus, haladó szellemű művész volt, ózondús levegőt jeentett számomra ez a légkör, erőt, amire nagy szükségem volt, mert hiszen fizikailag nagyon gyenge votam. Budapesten 1933-ban fejezte be tanulmányait. Ekkor visszajött' Kassára és Krón nyomdokaiba lépve rajzlskotéglagyárl, 1944-ben alakult gyűjtőtábort ábrázolja. Ahogy az asszonyok {őznek, mosnak ős gyermekeiket táplálják a mostoha körülmények közt Valóban tanúság ez a kép, híven ábrázolja az akkori fasiszta légkört. Ott lóg a kép a szobája falán, mintegy figyelmezteti négy testvére és szülei pusztulására, akiket a német fasiszták elhurcoltak. Több hasonló megrázó rajzot, skiccet mutat, amelyek híven tanúskodnak arról, hogyan készültek asszonyok, férfiak, gyermekek a halálra. E képek között ott az egyik húga — úgy látszik, a legfiatalabb — arcképe. A Békemozgalom tagja volt Egyszer lebukott és akkor hat hónapi fogházra Ítélték, amit le ls ült. Amikor másodszor elfogták, már a koncentrációs táborba, a halálba vitték. A kép gonddal, szeretettel, a megszépítő messzeségből készült. A művész mozdulatain látni, remegő hangján érezni, hogy élete döntő állomásait Jelzik ezek a rajzok. — Most egy érdekes fényképet mutatok — villan fel a szeme, majd könyvel közül kiemel egy albumot és kinyitja. Egy auschwitzi kép tárul elém, amely csíkos öltözetű, menetelő gyermekeket ábrázol, köztük a művészt Feld Lajost. A kép hátterében ott vannak az elmaradhatatlan szöges drótok. — Az albumot — folytatja — a NaSe Vojsko adta kl ezzel a címmel: „A gyerekek ts a halálba meneteltek '. A felvételt a szovjet katonai filmesek készítették a felszabadulás napján. E képről tudta meg egyetlen élve maradt bátyám, hogy élek, hogy megmaradtam, hogy Mengerle-éknek már nem volt Idejük arra, hogy elpusztítsanak bennünket. Kérdésemre, hogy a hírhedt Mengerle milyen ember volt, hogy nézett kl, a következőket válaszolja: — Egyszer láttam, amikor kiemelt A KASSAI DOM FELD LAJOS a szelektálásnál. Közép termetű, csinos katonatiszt volt. Velünk nem állt szóba, banem átadott bennünket a szakorvosoknak, akik különböző vizsgálatot végeztek rajtunk. Ebben a Mengerle-csoportban 108 pár Iker és 10 törpe volt. A kísérletezésekről Mengerle előadást tartott az előkelő SSorvosoknak és újságíróknak. Előadásában nyilván bizonyította a nem árják degeneráltsága. Íme, ezek azok a keserves, gyászos emékek, amelyek a művészt a második világháborúhoz fűzik. Hangsúlyozza, hogy a művészethez való ragaszkodása átsegítette a legsúlyosabb válságokon. Így például a koncentrációs táborban az mentette meg, hogy lehetősége volt rajzolni. Olyan szorgalmasan rajzolt, mintha valaki sürgette volna, hogy feltétlenül, minél több képet készítsen. A rajzolás elterelte a figyelmét a körülötte lejátszódó kegyetlen és Irgalmatlan gyilkosságoktól. És újra sajnálatát fejezi ki, hogy a koncentrációs táborban készült képei eltűntek, és bizonyára elpusztultak. Arra a kérdésre, kelendők-e a képei? ... így válaszol: — Tekintettel arra, hogy a régi Kassának a krónikása vagyok és köztudomású, hogy Kassa most újjá épül, az emberek szívesen veszik meg emléknek a régi városrészről készült rajzokat. Ezenkívül külföldről, a Kassáról elszármazottak ls kérnek rajzokat, festményeket a régi Kassáról. Valóban szépek ezek a képek. Csak az tud ily gonddal ábrázolni házakat, utcarészleteket, aki szereti szülővárosát. Arra a kérdésre, rendez-e külön kiállításokat; azt válaszolja, hogy nem. Ezt azzal indokolja, hogy máig ls őrzője maradt a képzőművészet régi hagyományainak, mert úgy érzi, hogy a hagyományos festői eszközökkel kl tudja magát fejezni... Ezért csak a tagsági kiállításokon vesz részt. Mosolyogva teszi még hozzá: — Ha képeim nem ls kerülnek előtérbe, a látogatók mégis rájuk találnak. Befejezésül a művész a következőket mondja: — Annak ellenére, hogy két világháborút éltem át, és az utolsóban á legborzalmasabb megaláztatásban volt részem, hiszek az emberben, hiszek az emberiség nagyságában, zsenialitásában, hogy megtalálja az utat a harmóniához, a békéhez. — Nagy művésznek tartom Köthe Kollwitzot és fáj, hogy nem tudtam ügy harcolni az emberért, a nincstelenekért, mint 6. De mentségemül szolgáljon, hogy az én fizikumom ezt a harcot nem bírta. Én csak úgy tudtam és tudok élni, ha ebből a városból, ebből a világból egy kis csendea részt ragadhatok ki, ahol összhang, ahol béke uralkodik. — Ez pedig nem kevés — vigasztaltam Feld Lajost, a jubiláló művészt, mert tájképel szépek, rajzainak nemes vonalai arról adnak hírt, hogy minden szenvedés és megaláztatás ellenére is érdemes ragaszkodni a tájhoz, a világhoz, és szeretni az embert, az emberséget SZABÓ BÉLA