Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-27 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

A Vasárna

pi Oj Sió előbbi két s

zám

ában Irodalom, próza, vers, k

öltésze

t címmel tanulm

ányt közöltünk az irodalom fogalmáról, a versnek és a prózának egymáshoz való vis

zonyáról és arról, ho

gy mi tekinthető költészetnek, a

z i

rodalomb

an művészetnek. A hasonló témával most más aspektusból foglalkozunk. Földes Annán

ak A giccs az irodalomban cím

ű k

önyvéből közlünk részletet arról, hogy mi is tulajdonképpen az irodalmi giccs, és hogyan hat a giccses irodalom az emb

er életére, gondolkozására. A

giccsnek ls megvan a maga esztétikája. Ez az esztétika, amely a tömeglélektan törvényeinek figyelembevételével, a szellem divatjának megfelelően alakul, rendkívül dogmatikus. Az igazi író, akinek anyaga maga a valóság, sokkal szabadabban alakftja (a valóság mozgástörvényeit kutatva) a maga világát, mint az irodalmi mesterember, aki nem akar és nem is tud letérni korábbi sikereinek szintjéről, s ezért az adott laboratóriumi készletnek cselekményelemelből, kész jellemsémáiból, bevált epizódjaiból szerkeszti öszsze regény-konstrukcióját. A sikeres giccs-szerző éppen abban különbözik a dilettánstól, hogy e törvények, szabályok útvesztőiben tökéletesen kiismeri magát, és az igényeknek mindenben megfelelő „jó" giccset szállít a közönségnek. Egy festőművész barátjáról méséli Nagy Endre, hogy nagy anyagi szorultságában elvállalta egy szappangyár plakátjának elkészítését. De hiába mázolta mégoly csodálatosra a szappan kiválóságát bizonyító hölgyet, sehogy sem sikerült eltalálnia a szappangyáros ízlését. Mert hiába látszott szépnek a festő szemében a modell és a mű, a közönség Igényeit Ismerő gyáros attól tartott (és Joggallj, hogy a hölgy túlságosan eltér a megszokott édeskés babaideáltól, s ezért nem Jog hódítani. A művész egy ideig megpróbálta mind konvencionálísabbra mázolni a szappankirálynőt, végül ls fel kellett adnia a meddő erőfeszítést, s ki kellett hogy adja a megbízást „albérletbe". Az új vállalkozó — közismert kontár — néhány perc alatt, néhány durva ecsetvonáskorrekcióval a szappangyáros legteljesebb megelégedésére teljesítette a megbízást. Az irodalmi giccs ars poeticájának legelső osztálya, hogy ha a mű megméretik — könynyűnek találtassák. A kikapcsolódást, pihenést szolgáló olvasmányok nagy tömegben való fogyasztása, — legfeljebb érzékszervi fáradtságot okozhat (megfájdul a szemünk a betütengertől), de szellemi kimerültséget soha. Nincs is ami az olvasó szellemét igénybe venné: gondolkodásra, az olvasottak mérlegelésére, az új összefüggések feldolgozására, az asszociációk követésére, az érzelmek hatásának, a megrendelésnek elviselésére, emlékezésre, összehasonlításra, az olvasottak kiegészítésére, a velevaló vitára, az író nyelvi, formai bravúrjainak megértésére nincs szükség. A nagy író megköveteli az olvasótól, hogy az ő szellemi szintjére emelkedjék, a giccs-szerző leszáll az olvasóhoz. (Bár sokszor le sem kell szállnia, mert maga sem rendelkezik a művében kifejezésre kerülő banalitásokat meghaladó szellemi tartalommal.) A könnyűség azonban nem közérthetőséget jelent, hanem súlytalanságot. És ez a művészetben jelentkező súlytalanság nem egyszerűen a különböző negatívumok összegéből adódik (az új eszmék, gondolati tartalmak, összefüggések stb. hiányából ), hanem elsősorban egy nagyon is kézzel fogható sajátosságból: a mű megszokottságából. Minél többször hallok laikus füllel egy klasszikus zenemüvet, annál ismertebb, megszokottabb, annál érthetőbb, könnyebb lesz számomra. Minden új gondolat, kifejezési forma meghökkent, vagy legalábbis — elgondolkodtat. Az Ismert, a szokvány ezzel szemben szinte mindenfajta szellemi tevékenység nélkül elraktározódik, félfüllel is követhető. A beidegzett versforma „könynyebb", mint a szokatlan. A tizedszer, századszor készen kapott angyali jóságú hősnőt már aranyhaja megcsillanásakor ismerősként köszöntjük! nem gátló, valamint az értelmi fejlődést befolyásoló hatását. Megállapításaiból különösen lényeges a ponyva okozta pszichofizikai idegfeszültség regisztrálása: a ponyva az olvasás, az első oldalak (esetleg kötetek) kellemes izgalma után túlterheli az idegrendszert, kimerültséget okoz, amely az érzékenyebb olvasóknál gyakran a sűrített izgalommal együtt kell az író elemezte, sokszor apró villanásokban érzékeltetett meglátásaiból magunknak megalkotnunk a jellemet. A megszokottság mákonyát a szórakoztató ipar mesteremberei évtizedek óta használják íőzeteikben — a slágerekben, kuplékban, kabarétréfákban... Hogyan nyilvánul meg napjainkban a giccs? Elsősorban az adott viszonyok elemzését megkerülő, a valóságot szépítő, lakkozó ábrázolási módban, — ennyiben ikertestvére a sematizmusnak —, de ugyanakkor változatlanul érzelgősségben, dagályosságban, az emberi érzelmek ábrázolását nagy szavakkal pótló leegyszerűsítő írói fogások alkalmazásában. Az álművészet jellemző vonásai — az érzelgősségtől a harsányságig — nem tilthatók be rendeleti úton, s mindezek továbbélése ma ís kísért. Nem kell különböző könyvtári búvárkodás ahhoz, hogy felleljük, mely regényekben épít az Író kizárólag a sodró cselekményre, hol sorolja a magát irodalmi műnek valló, Igényében társadalmi regény a ponyva határait. A feszültség fokozására ma sem kizárólag drámai anyagot vesznek Igénybe a szervezők: a bűnügyi izgalom vagy a közönség be nem avatása ma is nemegyszer jelenik meg a tényleges drámai feszültség pótanyagaként színpadjainkon. Ma is akad író, aki előszeretettel tallózik a történelem antikváriumában azért, hogy a história előregyártott cselekményszála köré korhű kulisszák és jelmezes hősök regényét szője. Ezek giccses effektusait még egy másfajta, haladóbb, de nem kevésbé sematizált történelemfelfogás sem menti. Az érzelmesség a mai giccsben éppúgy elengedhetetlen feltétel, mint a bestsellerek virágkorában. Nem feltétlenül szükséges, hogy a gépírólány ábrándozzon giccses szirup-öntettel a vezérigazgatóról: hasonló érzelmi hatást esztergályosok és osztályvezetők közt is el lehet érni. A szocialista környezet és a kispolgári érzésvilág igen sok irodalmi alkotásban nem kibékíthetetlen ellenmondásban jelenik meg — mint a valóságban —, hanem eszményített harmóniában. Az érzelmi harsányságtői a deus ex machina megoldásokig bátran sorra vehetnénk még az egyes jelenségeket, elvi megállapításunk lényegén nem változna: korunk irodalmában ls éberen kell küzdeni a kispolgári giccs ideológiai és esztétikai öröksége ellen ... Bizonyára akadnak, akik az általános jellemzés után a kényes területen is példák sorát várnák most a bírálótól. Valószínűleg nem is lenne különösebben nehéz feladat, pl. az ötvenes évek kőnyvtermésének Igen jelentős részére ily módon ráhúzni a vizeslepedőt. A bírálatnak ez a módja azonban nemcsak az alkotók érzékenységét sértené, de az olvasók megtévesztéséhez -is vezethetne. A tehetség fogyatékosságaiból vagy a világnézeti bizonytalanságokból eredő hibák, ha magukon is viselik a giccs esztétikájának itt tárgyalt jegyeit, — mégsem mérhetők a tudatosan álirodalom termelésére vállalkozó kiadványok leleplező mércéjével. Hiszen ha megszépíti is a valóságot Karinthy Ferenc Kőművesek című regénye, — ki vonná kétségbe, hogy sematikus ábrázolásmódja ellenére új színeket is hozott az irodalomba? Ha kimutathatók is giccses momentumok Bárány Tamás Csigalépcsőjében, akad-e olvasó, aki ne érezte volna, hogy társadalmunknak egy igen élő problémájához nyúlt, s a háromszög séma felelevenítése nála nem figyszerűen írói fogás, hanem a valóságban felismert jelenség megelevenltésének eszköze? Vagy milyen hamis kritikai mérce lenne az, amely Fekete Gyula gazdag epikus áradású, bátor és okos regényét, a Fiatalasszonyt néhány érzelgős jelenet miatt egyértelműen elmarasztalná? Tudatosan még ebben a negatív felsorolásban is tehetséges Írók műveire hivatkozunk, — nehogy a giccs világnézeti vádjával most a tehetségtelenségnek adjunk esztétikai menlevelet ... Meggyőződésünk, hogy szocialista irodalmunkban nem a giccs, hanem a giccses megoldások, motívumok ellen kell küzdeni. Ez pedig elsősorban a kritika feladata ... A művészet — a valóság megismerésének eszköze, az emberi lélek alakítója, gondolatok ébresztője, tettek serkentője, A művészet — esztétikai élmény. A művészet nevel, felemel, gyönyörködtet... De milyen hatással van az emberi életre, az emberi lélekre az álművészet? A vélemények — nagyon ls eltérőek. A vád közismert: lélekmérgezés, hamis illúziók táplálása, a kulturális igénytelenség stabilizálása. A koronatanú a lovagregényekbe beleszédült Don Quijote ükunokája, a vezérigazgató közeledését váró szende gépírókisasszony. Az ügyész — halált kér a giccs fejére. A közönségnek az a része, amely már részt vesz a tárgyaláson, elfogadná az Ítéletet, de a giccs régi és új hívei az irodalmi közvélemény folyosóin aggódnak szellemi társukért. A különös az, hogy még a giccs esztétikumát világosan felismerő, értéktelenségét felmérő, magas szinten gondolkodó, felelős alkotók közt is akadnak a giccsnek védelmezői ... Tóth Béla: Ifjúság és ponyva című tanulmányában tárgyalja, milyen eszközökkel befolyásolja a fiatalokat a társadalomellenes magatartás Irányában és sorra veszi a ponyva idegrendszeri, erkölcsi fejlődést Jelentkező, kínos emlékkel fonódik össze. Ami a ponyva erkölcsi fejlődést gátló hatását illeti, az utánzási hajlam következtében tapasztalható Jelenségek a giccs-irodalom esetében egészen más kategóriában kerülnek. Ezzel szemben a szellemi fejlődés és a ponyvaolvasás összefüggéseit mutató statisztikai táblázatok igazsága (amelyek a gyerekek ponyvaolvasó szenvedélyének kapcsolatát bizonyították) — más vonatkozásban a giccsolvasó közönségnél még kézenfekvőbb. A felnőtt giccsolvasók tanulmányi eredménye ugyan az esetek túlnyomó többségében nem mérhető, de a giccsolvasás elvonja őket az igazi irodalom élvezetétől, s irodalmi műveltségük szintje még a rendszeres olvasás ellenére is reménytelenül alacsony marad. A giccsirodalom hatása tehát meglehetősen sokrétű. A társadalmi hatásokon túl befolyásolja az emberek érzelmi életét. Abrándozóvá, érzelmessé tesz, s a regények szerelemcentrikus világa, különösen a lányregényeken felserdült nőolvasók világképét rendkívül leszűkíti. A romantikus érzelmek felületes ábrázolása nem segít az életben adódó értelmi konfliktusok megoldására, sőt ellenkezőleg? az élettől elvonatkoztatott „tapasztalatokat" ad. A serdülő lányt csak arra buzdítja, hogy egy méter nyolcvan centi alatt rá se hederítsen udvarlójára, mert a regényekben minden „nagy ö" legalább olyan magas, s az Ifjú embert, hogy választottja egyetlen mákul ányi hibája elriassza: az igazi ideálok mentesek minden földi gyengeségtől. Az élet lényegesen bonyolultabb, mint a bestsellerek világa, és buktatói nagyon is meglepik, készületlenül érik azt, aki elhitte az olvasott délibáb-világot. Az egzotikus környezetű gicscsek, a kalandos bestsellerek hatása ugyancsak az ábrázolt és a valóságos világ között tátongó szakadékkal függ össze. Mert amíg az ilyen típusú mű csak kitágítja a tér és idő korlátait az olvasó számára, esetleg a mozgás, a szabadság hamis Illúzióit keltve, — még kevesebb az erkölcsi károsodás, mint amikor az olvasó felszított kalandvágya tettekbe csap ét. A tettekben ebben az esetben nem feltétlenül, sőt nem ls elsősorban a kivándorlást, illetve a disszldálást értem, hanem a kalandkeresés ennél sokkalta tipikusabb formáit: amikor az olvasót csak a társadalmi és morális korlátok áthágásának a vágya vonzza, s csak abban látja az élet értelmét, a nagy kalandot... A giccs hatásának elemzésénél azonban ne feledkezzünk meg egy igazságról — Tóth Béla fogalmazta . meg ilyen frappánsan idézett tanulmányár ban: ez is csak sorozatban hať mint a morfin! Tehát aki egj(két ponyvát vágy giccset elot vas, azt semmiféle szellem! ár" talom nem fenyegeti. Sőt, még haszna is lehet belőle, mércét szerez és kontrasztot lát, amelynek segítségével kôny* nyebben összehasonlíthatja, értékelheti, becsülheti igényes olvasmányait. Vannak magas műveltségű értelmiségiek, sokszor írók, tudósok ls, akik szellemi ventilátorként használják az idegfeszültséget okozó, s ugyanakkor megnyugtató logiJcai rejtvényjátékot, a detektív regényt. Igaz, a giccs még pihenés közben, betegség alkalmával ls giccs marad, s értéktelenségén, sivárságán semmiféle „kifogás" nem segít, semmilyen jogcím nem adhat esztétikai menlevelet számára. A

1 giccs káros társadalmi hatásáról elmondottak mégis elsősorban abban az esetben érvényesek, ha az olvasó kizárólag, vagy elsősorban ilyen alkotásokkal él. Ha nem egyszeri, véletlen tapasztalata, hanem szellemi kenyere a giccs..« BERNATH AURÉL 1950 Marili olvas