Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-25 / 97 . szám, péntek

Néhány szó a kommunistákhoz NAGYMAMÁK A kommunisták bizonyos megkönnyebbüléssel és elégtétellel fogadják a CSKP KB áprilisi plénumának tanácskozását, mert választ kapnak a már hosszabb idő óta nyugtalanító kérdésekre. Hiszen nem első ízben kapott hangot a gyűléseken és aktívákon a párt, a párt egysége és akcióképessége miatt érzett aggodalom. Nem egyszer és nem egyetlen párttag terjesztette ezt sürgetőleg a KB és annak vezetői elé. Kár, hogy ezek a gondterhelt hangok nem találtak midenkor megfelelő visszhangra, és ezért nem csodálható, hogy sokan, akik életüket a párttal kötötték össze, időnként már bízni sem tudtak abban, hogy a reménytelen helyzet megváltozhat. Különösen nehéz volt a becsületes párttagok számára az a tény, hogy éppen a január utáni időszak legbonyolultabb szakaszában nélkülözték a felsőbb pártszervek rendszeres segítségét, és sértéseknek kitéve, magukra maradtak a különféle találgatásokkal. Sokszor kérdezték önmaguktól: mi a vétkünk? Az, hogy tekintet nélkül szabad időre és családra, önzetlenül dolgoztunk a köztársaság érdekeiért, azokért is, akik ugyanakkor önző módon csak saját boldogulásukat keresték és most rólunk csak elítélő módon nyilatkoznak? Ez még elviselhető, érthető volt. A kom-" munistákat azonban legjobban az bántotta, hogy áldozatkészségüket lebecsülik. Bizakodásukban gyakran csalódtak. Becsületesen igyekeztek végrehajtani a KB és a funkcionáriusok utasításait, olyan kijelentésekre támaszkodva, amelyek mögött gyakran nem a tétel hirdetői álltak, vagy. amelyeket a párton kívül másképpen értelmeztek. És éppen emiatt minősítették a pártalapszervezetek számos becsületes tisztségviselőjét szektásnak, dogmatikusnak, maradinak. Míg többeket azok közül, akik a párt elvi határozatainak teljesítésével nem sokat törődtek a leghaladóbbaknak nyilvánították. Az emberek kiábrándultak az egyoldalúságból, a minden bírálattól mentes népszerűségből, mert ez ellentétben állt az ésszerű ismeretekkel. Ez okozta gyakran az alapvető kérdések ellentéte* megvilágítását, ez volt a különféle hírek és szenzációk forrása. A nyilvánosság előtt közismertek a szónoki kijelentések: „Amit tőlem megtudhatnak, nem tudhatják meg senki mástól". Ezeket a nyilatkozatokat bizalmas bejelentések kísérték: „Ezt csak a mikrofon számára — ezt pedig önöknek mondom". Így is megteremthető a nélkülözhetetlenség látszata. És mit számít az, hogy ezzel ócsárolták a kommunisták fegyelmezettségét és a párttagok százezreinek önfeláldozó munkáját. A párt vezető szerepéről a közelmúltban sok szép, szellemes elméletet fogalmazták meg. De valami mégsem volt rendben. Ahelyett, hogy ez a gazdasági és a kulturális életben elmélyült és megszilárdult volna, gyengült és megsemmisült. Az ellentét az volt, hogy míg szavakban a párt vezető szerepét a párttagság révén akarták biztosítani a valóságban a párttagság szerepe állandóan csökkent. Mindenre bőven volt idő, csak éppen a döntő tényezőre, az alapszervezetek kommunistáira nem jutott. Pedig hány hívás volt! Gyertek közénk, adjatok tanácsot! Szeretnénk valóban bevezetni a pártmunka új formáját, ismét érvényt szerezni a

: párt vezető szerepének. Hányszor álltak šzemtől-szemben a különféle „biztos" hírekkel, hiáfvyplva a felsőbb pártszervek megbízható és világos információit. A fontos — ahogy mondani szokás: első kézből származó — információkat a külföldi adók jelentették. Nem kellemes védeni a párt pozícióit azzal a tudattal, hogy az ellenfélnek volt igaza, akit nem kellett volna tájékoztatni. Ebből származik a kommunisták gyakori depressziója, szkepszise, aggodalma, valamint a párttagok részéről elhangzott figyelmeztetés, hogy nem vállalják az elkötelezettséget, amennyiben idejekorán nem történik javulás, és ha az elvi ügyekben nem alakul ki a pártpolitika alapvető problémáinak egységes magyarázata. A párt tagjai nem óhajtanak visszatérni a múlthoz, helyesen értelmezik az áprilisi plénum követelését, miszerint az elfogadott határozatok sikeres teljesítése érdekében mindenekelőtt a módszereket, a problémák megközelítését I és a taktikát kell megváltoztatni. A kommunistáknak érezniük kell, hogy őszintén számítanak rájuk. Azonban határozottságot és nyíltságot követelnek. A kommunistákat érthetően és elsőként tájékoztatták, tehát az eredményeket közölhették a dolgozókkal és megnyerhették azók támogatását a fontos intézkedések és a pártfeladatok végrehajtására is. A párttagság, különösen az eszmei előkészítés szakaszán nagy gondosságot és segítséget érdemel a felsőbb pártszervektől. A tagság képességeitől, pozitív példamutatásától függ döntő mértékben, hogy az egyes helyeken hogyan értik és valósítják meg a párt politikáját. A párttagok többsége a mai nehéz feltételek között is áldozatkészen akarja teljesíteni pártos kötelességeit. Természetesen megkövetelik, hogy ne tűrjék és ne hagyják jóvá az alapvető párthatározatok ellentétes magyarázatát és feltételezik, hogy a marxi-^lenini alapelveken valósítják meg a párt egységét. Nem szabad könnyelműen lebecsülni azokat az intő figyelmeztetéseket sem, hogy amennyiben nem valósítjuk meg következetesen az áprilisi plénum által elfogadott intézkedéseket, az alapvető pártaktívát egészen megbonthatjuk és ezzel végtelenül gyengíthetjiik a pártot. Ez egyben azt is jelentené, hogy a párt egész szerkezetét nagy fáradsággal és nehéz feltételek között kellene az alapoktól kezdve felépíténi, ezt pedig semmi esetre sem engedhetjük meg. Mivel ha rendben lesz a párt, akkor eredményesen fejlődhet az egész társadalom is. (A Rudé právo április 23-i vezércikke ] (TGTHPÁL GYULA felvétele] Vasárnap összeül Bratislavában (CSTK) — Vasárnap, április 27-én lesz Bratislavában a szlovákiai Cigányszövetség — Romov — alakuló kongresszusa. Ezzel kapcsolatban Anton F a c u n a, a szövetség elnöke a következőket jelentette ki a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának: — Az alakuló kongresszus legfontosabb feladata a 25 tagú központi bizottság, az elnökség és az ellenőrző .bizottság' megválasztása. A szövetség elsődleges célja az, hogy megnyerje a tömörülés számára az egész cigányságot, amely a többi lakossághoz viszonyítva elmaradott. Biztosítani fogja tagjai jogvédelmét, és küzdeni fog a megkülönböztetés minden formája ellen. A szövetség havilap kiadását tervezi, és megalakítja a saját hivatásos zeneés énekegyüttesét. Jelenleg a c s oh országrészben hasonló szövetség alakul és a két nemzeti szövetség megalakítja a szövetségi-bizottságot. Szlovákiában összesen 200 000 cigány él. A szövetség járási és helyi szövetségének 4000 tagja van. Céljuk, hogy a tagok számát az év végéig 6000-rel növeljék. ban a faluban jártam, már másokra hivatkozott. Elsőnek ifjú Tóth Sándort említette, (most került a vezetőségbe), aki ezt a kérdést a taggyűlésen szóvá is tette, de nem kapott rá választ. Tóth Sándor viszont azt, állítja, hogy tényleg felszólalt a gyűlésen, de ilyesmiről nem beszélt. Kifogásolta viszont, hogy a beszámoló egy kicsit „vérszegény" volt, meg hogy a gazdasági eredmények is jobbak lehetnének. A darával kapcsolatban Csicsó Vendel neve ís szóba került. Igy válaszolt: Szomorú dolog, hogy ma olyan a szövetkezetünk, mint a férges alma. Belülről akarják bomlasztani. Kelemen Gyula szerint azonban könnyen előfordulhatnak hasonló dolgok — mint ahogy már nemegyszer megtörtént. Hiba azonban, hogy aki tud róla, az hallgat. Ami pedig a személyemet érintő vádat illeti, már fejből tudom: meg akartam tizedeltetni az ekecsi szövetkezeti tagokat. Lehet, hogy tettem ilyen kijelentést. Akik velem voltak, bizonyíthatják, mi volt a helyzet az árvíz idején. Az állomáson több mint fél ezer jószágunk állt, és nem akadt ember, aki „bevagonírozza őket", a víz meg már a kert alatt leselkedett. Talán olya is mondtam, amit higgadt fővel az ember nem mondana. Nem emlékszem rá, de ha Csóka még ma is állítja, lehet, hogy mondtam. Hogy durva vagyok? Akik rászolgáltak, azoknak mindig megmondtam a véleményemet. Sajnos, Ekecsen a közös vagyont egyesek még ma is ösz___ szetévesztik a sajátjukkal. Vagy QQQ talán azt kívánnák tőlem, hogy amikor valakit tolvajláson ka1969 punk, az Illetőnek még a vállát is megveregessem, vagy v" térden állva könyörögjek neki, 5

hogy a tojást ne haza hordják, hanem a közösbe, hogy a drága keltetőgépről az alkatrészeket ne tulajdonítsák el. Hogy most szóba került az a dara, én — őszintén szólva — nem bánom, az sem aggaszt, hogy nemrégiben valaki azt mondta: ha neki baja esik, mások is sorra kerülnek. Kerüljenek. Az én véleményem is az, hogy bizonyos dolgoknak egyszer máivéget kell vetnünk. Az én kezem tiszta, aki meg bűnös, vállalja a következményeket. Ami pedig Csókát illeti: tudom, hogy ellenségem, azt is, hogy az ellenem indított akciókat ő kezdeményezte. lül'ért nem férnek össze? — teszem fel a kérdést az elnöknek. — Csóka már a régi elnök kel sem fért össze. Első összetűzésünk - akkor volt, amikor csak az elkönyvelt malacok után engedtem számára kifizetni a prémiumot. Másodszor akkor kerültünk szembe, amikor följelentette Szajkó Aladárt, a HNB titkárát, hogy mint vadászgazda egy „vlecskányi" ocsút eltulajdonított. Nagy felhajtás volt belőle. Csóka viszont semmit sem tudott bizonyíani. Cselekedetét rágalmazásnak minősítettem, és akkor még, mint kommunista a kommunistának, alaposan megmondtam a véleményemet. Azért is arról, hogy később kizárták a pártból. Ez egyébként a pártbizottság ügye* volt. A döntéssel viszont egyetértettem, akkor is meg ma is. Csóka most összehord hetet-havat, a múltban meghurcoltak mezében akar tetszelegni, az igazság viszont nagyon prózai: ha jól emlékszem, fél esztendeig nem fizette a tagdíjat, s ezért törölték a párttagok sorából. Csóka László — szerintem kapzsi ember. Ezt az árvíz után szemébe is mondtam. Kapott a szövetkezet az árvíz után hatvanezer koronát, hogy segítse a legjobban rászoruló szövetkezeti tagokat. Az elosztásnál az volt a feltétel, hogy a biztosítási díjon és az állami támogatáson felül abból a bizonyos 60 000 koronából egyegy családnak csak annyit adhatunk, hogy a végösszeg ne haladja meg az ötvenezer koronát. Csóka László is kapott tízezret, de ő azt keveselte. Állítólag a járásiak közül, valakik azt mondták neki, hogy őt több pénz Illetné meg. Amikor nagyon követelődzött, akkor mondtam neki, hogy kapzsi ember. Most meg azzal támad, hogy a feleségét nem vettük fel takarítónőnek. Mivel jól ismerem Csókáékat — habár volt más takarítónőnk —, kérelmét mégis a vezetőség, elé terjesztettem. Hogy elvetették, nem én tehetek róla, mégis az én rovásomra írta .. . Ami pedig a választást illeti, talán mások mondjanak véleményt. Csóka László legjobban azt fájlalja, hogy nem titkos választás volt. Nem volt titkos választás, de miért? A pártszervezet elnöke szerint a szö vetkezet kommunistái nem tar tották szükségesnek a titkos választást. Ám, hogy csorba ne essék a szövetkezeti demokrácián, az évzáró közgyűlésen feltették a kérdést; milyen legyen a szavazás, titkos, vagy a szokásos. Akkor senki sem kérte a titkos választást, még Csóka László sem. Tóth Dénes szerint náluk az a szokás, hogy szemtől szembe beszélnek az emberek. Hogy állítólag az elnök nem kapta meg a döntő szavazattöbbséget? Fekete László, a HNB elnöke szerint a szövetkezeti tagok döntő többsége — akik jelen voltak — Kelemen Gyula mellett szavazott. Ellene senki. Csak Németh Károly esetében volt ellenvetés. A szavazattöbbséget ő is megkapta. H

a Kelemen Gyula tényleg olyan rossz elnök volt eddig, miért szavazott rá a tagok többsége? Miért nem szavaztak ellene, akik más véleményen voltak? Csóka szerint «nem mertek. Példákat hoz fel arra vonatkozóan, hogyha valaki Kelemen Gyula ellen mer szólni, nincs maradása a szövetkezetben, vagy ha tisztségben van, leváltják. Példaként egyik alkalommal Mátyás Ferencet meg Lakatos József nevét említette. Igaz, Mátyás Ferenc is azt állítja, hogy évekkel ezelőtt azért váltották le a dohányos csoport éléről, mert nem mindig volt azon a véleményen, amelyen az elnök. Kelemen Gyula szerint viszont azért döntött így a vezetőség, mert a szövetkezet dohánya még október derekán is kint volt. A sorozatos mulasztásokból a szövetkezetnek is tetemes kára származott. Csóka László Lakatos Józsefet is az „áldozatok" között említi. Sőt kiegészíti azzal, hogy évekkel ezelőtt Ollé Imre pártelnök még össze is rugdosta Lakatost. Ojból csak féligazságot mond. A tények másik felét Ferenczi Nándor mondta el. Ugyanis elsőnek Lakatos József ütött. Ollé Imre már csak a két pofont fizette viszsza. Az írásom elején említett gyűlésen is szóba került Lakatos József neve. Csóka említette, hogy az 'elnök ki akarja tenni a szűrét. Ahogy később megtudtam, ilyesmiről szó sincs. Még ha menni akarna, sem engednék el addig, amíg bizonyos dolgot nem tisztáznak. Ugyanis a szövetkezet ellenőrző bizottsága nem talált mindent rendben a könyvelésben. Ha jók az értesüléseim, a dolgok további tisztázását a bíróságra bízzák. Ezzel kapcsolatban jelentette ki Lakatos József az elnöknek, hogyha tovább feszegetik a dolgot, ő sem tesz lakatot a szájára. Ez viszont egyeseknek kellemetlen lesz. Erre mondta aztán az elnök, hogy bárcsak mielőbb sor kerülne rá. Még csak annyit: ahogy a címben is mondtam, a harag rossz tanácsadó, elragadtatja az embert. Csóka László őszintén szólva rossz vizeken csónakázik. Vitorláját a bosszúállás, a gyűlölet feszíti. Minden olyan elejtett szót, vagy mondatot szívesen fogad, följegyez, amivel, úgy véli, árthat Kelemen Gyulának. Amint tapasztalhattuk, régi dolgokat, sérelmeket próbál újra tálalni. Készpénznek vesz minden olyan állítást, amely azoktól származik, akiknek valamilyen oknál fogva rosszul áll a szövetkezetben a szénájuk. Ezeket mint kész tényeket felhasználja jelentgetéseiben. Amikor viszont bizonyítani kellene, megsértődik. A demokráciát emlegeti, de mások véleményére nem kíváncsi: azt eleve hamisnak, igaztalannak tartja. 0 a múlt hibái ellen vívott harc zászlóvivőjének tünteti fel magát, de nem vállalja a nyíltsisakos harcot. Rendet akar teremteni a pártban, holott nem tagja a pártnak. Akaratát rá akarja kényszeríteni a szövetkezet tagságára, holott — betegsége miatt — már régebben nem dolgozik a szövetkezetben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs joga beleszólni a szövetkezet dolgaiba. Sőt, a bíráló szónak is helye van, ha az őszinte, a segíteniakarás szándékával hangzik el. Nincs azonban helye a hátbatámadásnak, az alaptalan vádaskodásnak, az egyéni számlák törlesztésének, a bosszúállásnak, mert ez súlyosan árt a közös ügynek. A

zért sem kell megsértődni, ha a másik fél véleményét is meghallgatjuk és tiszteletben .tartjuk. A január utáni politikához, a szocialista demokrácia elmélyítéséhez ez is hozzátartozik. SZARKA ISTVÁN