Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-25 / 97 . szám, péntek

néhány A SZ/iil^iŕii it VEZETI VILÁG­SZÖVETSÉG május 1. alkalmá­ból levélben fordult a világ dolgozóihoz. Ebben kifejezi szo­lidaritását a vietnami dolgo­zókkal és az egész néppel. Üd­vözli a szocialista országok dol­gozóit, továbbá köszönti a ka­pitalista országok dolgozóit és sikert kíván nekik abban a küz­delemben, amelyet munka- és életkörülményeik javításáért, a demokratikus jogokért, a mono­póliumok politikai és gazdasági hatalma ellen vívnak. JAROSLAV KOHOUT külügy­miniszter-helyettes Bécsben ta­lálkozott dr. Kurt Waldheim osztrák külügyminiszterrel. Ko­hout mérnök megbeszélést foly­tatott I. H. Abdurrahmánnal, az ENSZ Ipari Fejlesztési Szerve­zetének (UNIDO) vezérigazga­tójával. A SZOVJET sajtó teljes terje­delmében közli L. Strougalnak, a CSKP KB elnökségi tagjának április 24-én mondott beszédét. A moszkvai Pravda „Legyünk hűek Lenin tanításához" cím­mel közli a beszédet. ERHARD volt nyugatnémet kancellár hivatalos látogatásra Montevideóba érkezett. Erhard gazdasági kérdésekről tárgyalt Arek köztársasági elnökkel. JUGOSZLÁVIÁBAN diákok tüntettek Suharto tábornok el­len. Az AFP hírügynökség nem tesz emítést a tüntető diákok nemzetiségéről. Az Indonéz kor­mányfőt június 5-ére várják Ju­goszláviába. TOKIŰBAN tegnap hivatalos tárgyalások kezdődtek Zahadi iráni külügyminiszter ős Aicsi japán külügyminiszter között. BUENOS AIRESBEN a rend­őrség több mint 100 személyt tartóztatott le. A hivatalos je­lentés szerint a peronista moz­galom szélsőbaloldali elemei­ről van szó. BUDAPESTEN április 15-től 22-ig tartotta rendes ülését a vegyipari tudományos-műszaki és együttműködési bizottság. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK újabb hat torpedórombolóval erősítette meg a Japán-tenge­ren tartózkodó flottáját, mely jelenleg 29 amerikai hadihajó­ból áll. A LENGYEL EGYESÜLT MUN­KÄSPÄRT területi konferenciái már összeállították jelölőlistái­kat a lengyel szejmbe. A GYARMATI kérdés megol­dására alakított ENSZ-bizottság szerdai ülésén számos felszó­laló rámutatott, hogy a lenini eszmék ma is a gyarmati rend­szer felszámolásáért folyó harc alapvető tételei. F. CASTIELLA spanyol kül­ügyminiszter négynapos hiva­talos algériai látogatása befe­jeztével szerdán este visszare­pült Spanyolországba. Casteilla szívélyesnek és pozitívnak ne­vezte Bumedien algériai elnök­kel folytatott tárgyalásait. NYÜGAT-IRIANBAN összetűzés­re került sor az indonéz kato­naság és mintegy 2000 tüntető között, melynek során egy In­donéz katona az életét vesztet­te és 5 tüntető megsebesült. KOREÁBAN a fegyvermentes övezetben ismét tűzharc rob­bant ki a dél-koreai és a KNDK egységei között. A veszteségek­ről nem adtak ki jelentést. Halálra ítélték SÍM Los Angeles — A Los An­geles-i bíróság Sírhant, Róbert Kennedy szenátor gyilkosát ha­lálra ítélte. Ennek ellenére nem biztos, hogy a gyilkost kivég zik. Amerikai és arab ügyvédek sürgős lépéseket tesznek Sirhan életének megmentése érdeké­ben. Issa Nakleh palesztinai ügyvéd közölte a Reuter tudó­sítójával, hogy a jövő héten Bejrútba repül a Sirhan érde­kében teendő akciók egybehan­golása céljából. Az Egyesült Államokban je­lenleg 79 halálra ítélt várja ki­végzését, az elmúlt két eszten­dőben azonban egyetlen halálos ítéletet sem hajtottak végre. [+ÍJj -Grant Cooper, Sirhan ügyvéd­je a per újrafelvételét kérte. 19B9 Walker bír ô közölte, hogy kéré­' séről a bizottság május 14-én If 25. Í 0S tárgyalni. Walker a halálos ítéletet életfogytiglani börtön­3 büntetésre enyhíthetné, de a Reuter tudósítója szerint nincs sok remény rá. Szabotáz s te veken y s ég Észak-Írországban London — Csütörtökre virra­dó éjjel két óra körül ismeret­len tettesek felrobantották az észak-írországi főváros vízveze­tékének kb. egy méter átmérő­jű második főcsövét. (Az elsőt már a múlt héten felrobbantot­ták.) Belfast egész területén szigorú víztakarékossági intéz­kedéseket vezettek be. A rob­banás a fővárostól 60 kilomé­terre történt. Ugyancsak csü­törtökön éjjel benzinbombát dobtak Londonderry környékén egy római katolikus iskolára. E két eseményen kívül meg­lehetősen nyugodt volt a lég­kör a konzervatív-unionista képviselők ama döntése után, hogy megadják a lakosságnak az „egy ember, egy szavazat" elv alapján az általános válasz­tójogot. A szélsőséges protes­tánsok most a párt 320 tagú ál­landó bizottságához akarnak fellebbezni. Ez a bizottság a leg­utóbb 183:116 arányban szava­zott O'Neill miniszterelnök mel­lett. A polgárjogi mozgalom harco­sai a szerdai ülésről úgy véle­kednek, hogy O'Neillék enged­ményre kényszerültek ugyan, de hátra van a munkaügyi, a lakáselosztási és egyéb diszkri­mináció megszüntetése, vala­mint a munkanélküliség felszá­molása és a tartomány egyéb súlyos problémáinak a megold­dása. Egyelőre még nem vilá­gos, hogyan reagálnak az en­gedményre a reakciós protes­táns „vezér", a börtönben levő Paisley lelkész hívei. Kanada lépjen ki a NATO-béf A Kanadai KP nyilatkozata Ottawa — Az ottawai képvi­selőház szerdai vitájában Tru­deau kanadai miniszterelnök körvonalazta országának külpo­litikai álláspontját. A béke ér­dekében Kanadának meg kell akadályoznia — hangsúlyozta —, hogy komoly aránytalanság jöjjön létre a nukleáris fegyver­zetben, együtt kell működnie azoknak a konfliktusoknak a megoldásában, amelyek atom­háborúvá fajulhatnak. Ami az Európában állomásozó kanadai csapatokat illeti, a kanadai je­lenlét Európában már nem olyan fontos, mint a múltban volt, és Kanada katonai szere pe a NATO-ban nem olyan fon­tos, mint politikai ténykedése. William Kashtan, Kanada Kommunista Pártjának főtitkára az egész párt nevében nyilat­kozatot tett közzé, amelyben követeli, hogy az ország lépjen ki a NATO-ból és a NORAD-ból. Kanadának olyan politikát kell folytatnia, amellyel a nemzet­közi feszültségen enyhíteni tud és támogatja az összeurópai biztonsági tanácskozás összehí­vását. Választások Jugoszláviában Belgrád — Ötszáz jugoszláv községben az újonnan megvá­lasztott községi szkupstinák és az egyes munkakollektívák mintegy 80 000 tagja tegnap megválasztotta a szövetségi szkupstina gazdasági, szociális­egészségügyi és népművelési­kulturális tanácsának 360 kép­viselőjét. Egyúttal megválasz­tották a köztársasági és a terü­leti szkupstinák tanácsainak 1759 képviselőjét, és a kosovói területi szkupstina politikai ta­nácsának 70 képviselőjét. A belgrádi Politika közlése sze­rint a megválasztott jelöltek 70 százaléka először lett az egyes szkupstinák tagja, többségük magasabb fokú szakműveltség­gel rendelkezik. Május 6—12-én lesz a jugo­szláv választások utolsó mene­te. Az újonnan megválasztott köztársasági szukpstinák 20, a területi szkupstinák 10 képvi­selőt választanak a szövetségi szkupstina nemzeti tanácsába. Lengyel javaslat a leszerelési bizottságban Genf — H. Jaroszek, a 18­hatalmi leszerelési bizottság munkájában részt vevő lengyel küldöttség vezetője kifejtette, hogy véleménye szerint a bi­zottságnak még ebben az évben jelentős haladást kellene elér­nie a tengerfenék szovjet ja­vaslat alapján történő békés ki­használása ügyében. Jaroszek felszólalásában ja­vasolta, hogy a leszerelési bi­zottság fordítsa figyelmét az alapvető kérdésre, az általános és teljes leszerelésre, mint aho­gyan az előző ülésen Roscsin szovjet küldött javasolta. Ugyan­akkor szenteljen különös figyel­met a tengerfenék békés ki­használása kérdésének, amelyet számos küldöttség támogat. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy a Balti­tengert olyan területté nyilvá­nítják, amelyet csak békés cé­lokra fognak felhasználni. A vietnami háború történetének legnagyobb légitámadása 2500 tonna robbanóanyag zúdult a dzsungelre Saigon — A felszabadítás! hírügynökség szerint a dél-viet­nami szabadságharcosok a ta­vaszi offenzíva során a Me­kong-folyó deltájában három hónap alatt 17 000 ellenséges katonát, köztük 4992 amerikait, tettek harcképtelenné. My Tho és Binh Thuan tartományokban, amelyekre a jelentés vonatko­zik, lelőttek, illetve megsemmi­sítettek 164 repülőgépet, meg­rongáltak 276 katonai járművet, levegőbe röpítettek 21 üzem­anyag- és lőszerraktárt, elsül­lyesztettek 56 rohamcsónakot. Az amerikai stratégiai légi­erő csütörtökre virradó éjjel a háború történetének egyik leg­nagyobb légitámadását hajtotta végre a kambodzsai határ köze­lében a partizánok feltételezett „beszivárgási útvonalai" ellen. A nyolc hajtóműves, egyenként 25—30 tonna bombát szállító gépek 11 bevetésben, összesen 2500 tonna robbanóanyagot zú­dítottak a sűrű dzsungelövezet­re, valósággal levegőbe röpítve az őserdő egyes szakaszait. A bombázás 11 órán keresztül tar­tott. Amerikai jelentés szerint a szabadságharcosok tüzérsége 11 helyen lőtte Dél-Vietnam kü­lönböző pontjain az amerikai és a kormánycsapatok állásait. A hivatalos saigoni jelentés beszámol arról, hogy a közép­vietnami fennsíkon egy ameri­kai helikopter tévedésből a dél­vietnami rezsim egyik őrjáratá­ra nyitott tüzet. Öt dél-vietna­mi milicista és egy amerikai tanácsadó meghalt. Washington — Nixon ameri­kai elnök szerdán megbeszélést tartott Lax Lawrence Walsh-sal, a párizsi tárgyaláson részt ve­vő amerikai küldöttség helyet­tes vezetőjével. Walsh Rogers külügyminiszterrel is tárgyalt, mielőtt visszautazott volna Pá­rizsba. Partizánharcok Laoszban Vlentiane — Kedden a Vien­tianeből Pnom Penhbe és Sai­gonba vezető 13-as számú út­vonalon a partizánok két akciót hajtottak végre a vientianei kor­mányzat ellen. Egy hónap alatt a Patet Lao erői gyakorlatilag megbénították a közlekedést ezen az útvonalon. A Patet Lao a légiháborúról kiadott jelentésében közölte, hogy Január 4. és április 10. kö­zött 117 ellenséges amerikai repülőgépet lőttek le Laosz fel­szabadított területei felett. Sok amerikai pilóta meghalt, Illetve fogságba került. A hadijelentés szerint a laoszi h.azafias erők több mint 5000 ellenséges kato­nát tettek harcképtelenné, 834 puskát zsákmányoltak, megsem­misítettek 85 katonai járművet és levegőbe röpítettek több lő­szerraktárt. Nincs előrehaladás a párizsi tárgyalásokon Párizs — A párizsi béketár­gyalás tegnapi, 14. plenáris ülésén ismét az idegen csapa­tok kivonása Dél-Vietnamból került előtérbe. A DNFF kül­döttségének vezetője, Tran Buu Klem hangsúlyozta, hogy a csa­patok feltétel nélküli távozása után kerülhet csak sor komoly tárgyalásokra. Tran Buu Kiem vázolta a vietnami kérdés ren­dezéséhez vezető utat. Vélemé­nye szerint Thieu, Ky és Huong klikkjét „béke-kabinettnek" kell felváltania, amely a koa­líciós kormányban helyet adna a DNFF-nek és a haladó erők­nek. Tran Buu Kiem ismét el­ítélte Nion politikáját, amely az erő pozíciójából tárgyal. A DNFF küldöttsége vezetőjé­nek álláspontját támogatta az ülésen Xuan Thuy is, a VDK küldöttségének vezetője. A BONNI KORMÁNY ÖLESÉNEK VISSZHANGJA Bonn — A nyugatnémet la­pok beszámolnak a kormány szerdai egésznapos üléséről. Mint a Welt írja, az első napi­rendi pontnál, a náci bűncse­lekmények elévülésének kérdé­sénél a minisztertanács nem csak a Heinemann igazságügy­miniszter által régóta előter­jesztett javaslatot vette alapul, hanem egy Hoecherl élelme­zésügyi mniiszter (CSUj által benyújtott tervezetet ís, amely a gyilkosság elévülési idejét 20 évről 30 évre emelte volna fel. A második napirendi pontnál, amely az NPD esetleges betil­tásával foglalkozott, a Welt szerint a miniszterek egyönte­tűen arra az álláspontra jutot­tak, hogy a választások közel­sége miatt nem volna értelme beadványt intézni az alkotmány­bírósághoz az NPD betiltása ér­dekében. A kiadott kommüni­ké hangoztatja: mivel nem várható, hogy az alkotmánybí­róság az őszig ' döntsön, a vá­lasztókra kell bízni az ítéletet. JAPÁNBAN csütörtökön 24 órás sztrájkba léptek a magán­vasutak alkalmazottal. A sztráj­kolok 10 000 jen (200 Kčs) fi­zetésemelést követelnek. N éhány nappal a népszava­zás előtt Franciaországban még mindig kínos bizonytalan­ság uralkodik. A választókon egyre inkább úrrá lesz a hatá­rozatlanság és a zavar. Mint már előző cikkemben ír­tam, De Gaulle számára min­den bizonnyal ez lesz az eddigi legnehezebb népszavazás. A legutóbbi véleménykutatások eredménye szerint 52 százalék az Igennel és 48 százalék a nemmel szavazók száma, de még igen sokan vannak az in­gadozók. Annak ellenére, hogy 1968 jú­niusában a monopóliumok ér­dekeit szolgáló gaulleizmus mesterséges győzelmet aratott, uralma egyre inkább vitássá vá­lik. Franciaországban sohasem voltak olyan erős sztrájkmoz­galmak, mint 1958 után, de kü­lönösen az utóbbi években. Va­lamennyi réteg fokról fokra tö­megesen szembe fordult a kor­mányzattal. Elsősorban a mun­kásság és általában a dolgo­zók, majd a parasztság, a diá­kok és az értelmiségiek, végül pedig a kiskereskedők és kis­iparosok is, akiknek száma meghaladja az 1 milliót. Április 27 semmit sem old meg Száipos De Gaulle-lal rokon­szenvező politikai megfigyelő, e bonyolult körülmények lát­tán úgy vélekedik, hogy a tá­bornok „szükségtelen kampány­ba" bocsátkozott. Mások vi­szont azon a nézeten vannak, PIER RE ffÍTPÁRI Z S Határozatlanság a népszavazás előtt hogy a választóknak már ele­gük van ezekből a népszavazá­sokból, amelyekről minden al­kalommal azt állítják, hogy sorsdöntők, életbe vágóan fon­tosak. „Ugyanazok a színészek ágálnak ugyanazon a színpa­don. Ez a szembesítés aligha hoz az előző eredményekhez hasonlót — írja a Les Echos. A választók — állapítja meg a lap — torkig vannak a politi­kai viszálykodásokkal; az or­szág nyugalomra vágyik annál is inkább, mert nyilvánváló, hogy április 27 semmit sem old meg." A népszavazás nem ad választ a gazdasági, pénzügyi és szociális problémákra, ame­lyek hónapok óta megoldásra várnak. S ezekhez még politi­kai nehézségek is járulnak majd. A népszavazás A franciák többsége úgy vé­lekedik, hogy felesleges és ve­szélyes ez a szavazás: „Miért van szüksége De Gaulle-nak, akt a parlamentben megfelelő többséggel rendelkezik arra, hogy kikérfe az ország vélemé­nyét egy olyan reform kérdésé­ben, amelynek a felentősége másodlagos? Ez felesleges pró­batétel ... De Gaulle-nak akinek egész politikáját a személyi hatalom sugallja, szüksége van a nép „helyeslésére", még akkor is, ha ez a helyeslés hamis, zsaro­lással és téves tájékoztatások­kal kicsikart is. E népszavazáson elsősorban De Gaulle személyéről, nem pe­dig a területi rendezés kérdé­séről lesz szó. A kormányzat egyre csökke­nő befolyása és főként a köz­társasági elnök tekintélyének megingása a burzsoázia számos képviselőjét — akik mindeddig a gaulle-isták hűséges szövet­ségesei voltak — a süllyedő ha­jó elhagyására készteti. Ez vo­natkozik a „centristákra", a szá­mos függetlenre, Valerij Gis­card d'Estaing híveire stb. A baloldal nem egységes A gaulleizmus ereje egyre in­kább abban rejlik, hogy a bal­oldal nem egységes, és nem képes a gaulleista rendszer le­váltására. „Ha De Gaulle ki­sebbségbe kerül, nincs senki helyette" — hangzik mindunta­lan. De Gaulle élve e helyzet­tel, így riasztgatja a közvéle­ményt: „Vagy én, vagy a ká­osz". A baloldal sohasom volt oly kevéssé egységes, mint most. A belpolitikai kérdésekben nin­csenek túlságosan nagy ellen­tétek a kommunisták és a szo­cialisták között, de ez utóbbiak a külpolitikai kérdésekben (el­sősorban a csehszlovákiai ese­mények kapcsán) ismételten azt állítják, hogy a kommunis­ták nem vehetnek részt a kor­mányban. Így tehát nem kerül­het sor a gaulleizmus leváltá­sára. Tekintettel a baloldali egység hiányára, valamint a centristák és Giscard d'Estaing helyzetére, egy „harmadik erő" (a gaulle-isták és a kommunis­ták között) felállításának kí­sérlete van kialakulóban,' pedig ez a kísérlet 1958-ban borzal­mas csőddel végződött. A gaulle-isták maguk is érzik befolyásuk csökkenését, s ezért egyesek Pompidou zászlaja alatt akarnak minden áron ha­talmon maradni, bármi is le­gyen a népszavazás eredménye. Szándékaik nem sokban külön­böznek a fasizmusétól.

Next

/
Thumbnails
Contents