Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-24 / 96 . szám, csütörtök

24. Vöröshegy. Városszéli magaslat, zöldellő tavaszi fákkal, ösvényekkel. Rózsadombra emlékeztető kertekkel, amelyekben ott szöszmötölnek már a nyugdíjasok. Itt tiszta a levegő, nincs motorzaj, jól hallani a madarakat. A csecsemőotthon ablakain beszűrődik a fény és a rigófütty. A Vöröshegyre egyetlen út vezet, egyetlen olyan sáv, amely gépkocsikat bír el. Van-e vajon fontosabb út ennél az egynél? Különleges mentőautókon hozzák a koraszülött, bura alatt tartott csecsemőket, akiknek sokszor perceken múlik az életük. 2. Egyetlen emberöltő aligha elegendő ahhoz, hogy a világ által naponta milliószámra produkált jelenségek mindegyikét fölfogjuk érzékszerveinkkel. Sokan úgy halnak meg, hogy nem ismerték a szerelmet. És sokan úgy buknak a sírba, hogy nem tudják, mit jelent apának vagy anyának lenni. Akinek van már fia vagy lánya, másképp tekint a csecsemőotthonra is. Közelebb kerülnek hozzá az apró, életükért ösztönösen is küzdő emberkék, a koraszülöttek és elhagyatottak. A csecsemőotthon két részlegén a fájdalom, a szomorúság uralkodik. Találkozhat az ember persze az örömmel is, de nem olyan gyakran, mint ellenpólusával, a fájdalommal. Az orvosnő fiatal. Három esztendeje végezte el az egyetemet. Itt az otthonban már másfél esztendeje dolgozik. A halállal még medikus korában találkozott. A rákosztályon huszonhárom éves fiatalasszony haláltusáját nézte végig. Figyelte a tankönyvben ismertetett Jellemző tüneteket az agonizáló nő utolsó percei közben. Megbotránkozott azon, hogy a zsúfolt szobában még nyolc súlyos beteg szenvedte végig társa halálát. Az orvosnő itt, a csecsemőotthonban is találkozott már a halállal. Igyekszik úgy venni, mint az orvosok, úgy felfogni, mint a természettudósok. A koraszülöttek olyan gyengék, annyira erőtlenek néha, hogy minden gyógyszer és gondoskodás ellenére is megváltásnak látszik számukra a halál. A szülők talán még jobban megszenvedik ezt az eseményt, mintha egészséges gyermekkel történik a tragédia. De hát ki tud Itt pontos határvonalat húzni? A koraszülött emberke élete első pillanatától kezdve hátrányban van az egészséges, fejlett társaival szemben. A koraszülésnek sok oka van. Foglalkozzunk most csupán azzal, amely szociális jellegű. Mondjunk el egy megtörtént esetet. Az orvosnő készséggel ismerteti. A fiatal tanítónő naponta járt a negyven kilométerre levő falucskába tanítani. Vonattal és busszal utazott, a járatok télen-nyáron túlzsúfoltak voltak. Amikor teherbe esett, egyre nehezebben viselte el az utazás fáradalmait, a fülkékben terjengő tömény dohányfüstöt vagy az autóbusz zsúfoltságát és rázásait. Helyzete viszont olyan volt, hogy nem engedhette meg magának a fizetés nélküli szabadságot. A hetedik hónapban váratlanul szült. Majdnem belepusztult, és majdnem belepusztult az újszülött is. Vajon hány munkahelyen van fogalma a főnöknek és a munkatársaknak arról, hogy milyen különleges állapot a gyermekvárás? Vajon hányan igyekeznek kíméletesebben, figyelmesebben bánni az állapotos asszonnyal? Az anyák részére fönntartott vonatfülkében — egy hónapja lehet talán — részeg utasok dohányoztak és ittak, s amikor rendreutasította őket egy terhes nő, pofonnal fizettek „merészségéérti" A kalauz is tehetetlen volt, a vasúti rendőrség pedig későn jutott a színhelyre. A kultúra fokmérője, egy-egy ország fejlettségi foka nagyimpressziók szerűen mérhető azon is, mi képp bánnak polgárai a gyermeket váró anyával! A másik részleg az elhagyott csecsemők és gyermekek otthona. Van-e olyan szülő, aki lemond gyermekéről? Van. Ahány eset, annyiféle. Egy anya azért döntött úgy, hogy megválik fiától, mert újból férjhez akar menni, s a Jövendő férj hallani sem akar a gyermekről! A gyermekek egy része ideiglenesen él itt. Szüleik — többnyire csak apjuk Vagy anyjuk van — éjszakai műszakra járnak, a nagyszülők pedig túl öregek és tehetetlenek ahhoz, hogy foglalkozzanak velük. Szomorúbb eset, ha az anya börtönben van. Számos levél érkezik tőle, alig várja szabadulását. De ki garantálja, hogy legközelebb nem követ el újabb bűncselekményt és nem kerül ismét börtönbe? Fiatal főiskolás anyának is lehetővé teszik, hogy itt lakjon gyermekével, és ne veszítsen évet. A leányanyákról pedig szintén itt gondoskodnak. Az adoptálásra váró gyermekek szinte fel sem tudják még fogni, hogy mennyire más az életük, mint azoknak, akik életük első percétől kezdve apaianyai szeretetben részesülnek. Megtörténik persze, hogy a gyámszülők különbek az igaziaknál. De vajon milyenek lesznek azok a gyámok, akik megtekintették és kiválasztották a gyermeket, majd elhatározták, hogy örökbefogadják. Másnap viszont, amikor a mentőautó oda szállította falujukba az apróságot, mégsem fogadták el, hanem visszaküldték, mert közben meggondolták, ugyanis a gyermek vörös hajú és „mit szólnának a szomszédok". A kis „vörös bohóc" az orvosnő szerint a legrokonszenvesebb gyermekek egyike volt az otthonban. Megszerette a személyzet, és örült mindenki, hogy rendes emberek fogadják örökbe. Mégis csalódniuk kellett. Mi játszódhat le egy Ilyen kis ember lelkében, akit felkészítenek a fogadtatásra, összecsomagolnak neki, s mégis visszatér? Ki tudja? De hogy nem szolgál előnyére ez a megrázkódtatás, az biztos. Az otthont gyakran keresik föl az érdeklődők. Válogatnak az apróságok között, sokáig gondolkodnak, amíg végül döntenek. Ezek a gyermekek mindent megkapnak itt, a táptejet, a vitaminokat, a gyógyszereket. A szülők ősi szívsugárzó melegét sajnos nem, pedig erre lenne a legnagyobb szükségük. 5. Az örökbe fogadott gyermek idővel megszokja az új környezetét. Az élet azonban tartogat számára új meg új helyzeteket, iskolatársai gúnyolják, szűkebb közössége lenézi. Egy ország fejlettségi foka nagyszerűen lemérhető azon is, vajon miképp viszonyulnak polgárai azokhoz az embertársakhoz, akiknek — önhibájukon kívül — kevés jutott a szeretetből? (bt) Hogyan látják helyzetüket a fiatalok? A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség az utóbbi években bizonyos mértékig válságos helyzetbe jutott. Ezt bizonyítja az ifjúsági szervezet iránti érdeklődés fokozatos csökkenése. Amíg néhány évvel ezelőtt a CSISZ munkáért a fiataiok ezrei lelkesedtek, addig az utóbbi években a Csehszlo vák Ifjúsági Szövetség csak nagy üggyel-bajjal tudta megnyerni a fiatalságot, kielégíteni igényeit. Egyre -világosabbá vált, hogy az ifjúsági szervezet elavult: át kell szervezni: Az átszervezés néhány hónappal ezelőtt meg is történt. Lényege, hogy külön szövetségük van a pioníroknak, a középiskolásoknak, a főiskolásoknak, a munkásifjúságnak és a parasztifjúságnak... A szövetség átszervezésétől alig pár hónap telt el csupán, úgy gondoljuk azonban, némi képet nyerhetünk a mozgalom munkájáról, illetve a fi iok elképzeléseiről, ha egyenesen őket kérdezzük meg. A válaszok közt nyilván akad né' hány olyan gondolat is, mely útmntatóul szolgálhat azoknak, akik nem tudják, hogyan lássanak munkához. Helyesnek tartora a szervezet differenciálását DOMONKOS ERNŐ, a Galántai Általános Középiskola iskolai szervezetének elnöke: Szerintem a CSISZ-ben a legkülönbözőbb érdeklődésű fiatalok tömörültek. Ezzel magyarázható, hogy mindenkinek az érdeklődését nam lehetett kielégíteni. A szervezet differenciálása viszont lehetővé teszi, hogy az általában azonos érdeklődésű fiatalok dolgozzanak együtt. Iskolánk fiataljai egyértelmű állást foglaltak a MISZ létrehozása mellett, s továbbra is támogatjuk a gondolat megvalósítását. Szerintem a magyar fiatalok igényelt maradéktalanul kizárólag csak a MISZ tudná kielégíteni. Iskolánkon főleg a kultúra és a sport terén dolgozunk eredményesen. Például a magyar gimnáziumok közti sportversenyről, melyben 10 iskola vett részt, elsőként kerültünk kl. Jól működik esztrádcsoportunk s természettudományi körünk is. Egyes tanulóink sikerrel szerepeltek a fizikai és a matematikai olimpiászon. A Parasztszövetség is támogat bennünket VÍZY SÁNDOR, a dunaszerdahelyi falusi, városi és mezőgazdasági ifjúság járási tanácsának titkára: Nem tartom túl szerencsésnek az ifjúsági szervezet ilyen nagyarányú felaprózását. A CSISZ járási bizottsága nem működött rosszul, amit az is bizonyít, hogy 1968 végétől nem kevesebb, mint 100 ezer koronát osztott szét az alapszervezetekben. Járásunkban a Falusi, Városi és Mezőgazdasági Ifjúsági Szervezet lesz a legerősebb. Eddig 13 alapszervezete létesült 520 taggal. A közeljövőben azonban 60 szervezetre s mintegy 2500— 3000 tagra számítunk. Az Ifjúság szervezetünk iránti érdeklődése igen nagy. Kisfalun például nemrég mindössze 18 CSISZ-tag volt, ma pedig már 50 a tagság létszáma. Az érdeklődés ilyen nagyarányú nöVálságban a pozsonyi közlekedés (ČSTK) — A pozsonyi városi közlekedés problémáinak megoldásáról tájékoztatták kedden az újságírókat Rudolf Surový mérnök, a városi NB közlekedés-műszaki főosztályának igazgatója, Tomas Hollárek mérnök, a város közlekedéstervezési főmérnöke és a városi közlekedés más képviselői. A városi közlekedés kérdése Bratislavában hovatovább a legfontosabb problémává válik. A lakáskrízishez hasonlóan súlyos a közlekedés válsága is. Valóban kezd katasztrófálls méreteket ölteni — mondotta a sajtóértekezleten Hollárek mérnök. — Mivel a városközpontban az utcák áteresztőképessége nem teszi lehetővé az egyéni közlekedési eszközök megfelelő használatát, a kérdést egyedül csak a tömegközlekedés fejlesztésével lehet megoldani. A távlati tervek a villamosközlekedést részesítik előnyben, amely a tömegközlekedés alapjává válik. Ehhez azonban ki kell bővíteni a kocsiparkot, ki kell építeni a villamosvonalakat, az egyes földalatti szakaszokat ls beleértve. A jelenlegi közlekedési helyzet megjavítása már most évi 600 millió korona költséggel járna, ez azonban még mindig csak részleges, nem pedig teljesen kielégítő megoldást jelentene. A tervek szerint 1980-ig másfél milliárd koronát, vagyis évente mindössze 150 millió koronát lehetne beruházni, ami nem elegendő az egyre súlyosodó közlekedési válság megoldására. Az átfogó közlekedési terv elkészítéséhez a tervező irodáknak további 200 munkaerőre lenne szüksége. vekedése szerintem azzal magyarázható, hogy programnyilatkozatunkban világosan kimondjuk: ha az állami szervek nem fogják teljesíteni követeléseinket, mint ellenzék lépünk fel velük szemben. Szerencsére erről szó sincs. A járás támogatása igazán példás. A Parasztszövetségről nem is beszélve, konferenciáján teljes támogatásáról biztosított bennünket. Zenész lesz, zenekar még nincs TÖTH JÓZSEF főiskolai hallgató, Szene: Városunkban a szórakozási lehetőség úgyszólván semmivel sem több, mint bármely faluban. Mozi és kávéház van a városban. Művelődési házunk azonban nem felel meg a követelményeknek — kicsi, a színpad elavult, a világításról nem is beszélve. Egy olyan művelődési házra lenne szükségünk, mely alkalmas szélesvásznú filmek vetítésére, színjátszásra, táncmulatságok rendezésére stb. Ezenkívül Szencen nagyon hiányzik egy zenekar. De nem azért, mert nincs elég zenész, hanem azért, mert nem akad semmiféle szervezet, amely telies működési lehetőséget biztosítana számukra. Sajnos, a sportolási lehetőségek se kielégítőek. A városban csak két sportágra fektetnek súlyt — labdarúgásra és a röplabdára. Lehetőséget kellene biztosítani a kézilabdázóknak és az atlétikára is — nincsenek pályák, pedig a futballstadionban lenne rá hely. Van Szencen két tornaterem és két kisebb sportpálya is, de ezekkel csak az iskolák rendelkeznek. A legnagyobb lehetőséget az ismert szenei tavak nyújtják. Kivált a vízi sportok, Illetve a korcsolyázás kedvelőinek. A fiatalok érdekében a CSEMADOK mindent elkövet. Alapított például egy ifjúsági klubot, de nagyon mostoha körülmények közt fejlődik. Ennek ellenére rendeztek már irodalmi és teadélutánokat, jelenleg pedig egy színvonalas zenés műsor összeálításán dolgoznak ... Egy új művelődési ház felépítését mindenekelőtt a város fiataljai várják. Kell a MISZ DONÁTH DANIELA korrektor, Pozsony: A fiatalokat elsősorban a szórakozás érdekli. Erre a szlovák fővárosban aránylag sok lehetőség nyílik, mégis úgy gondolom, hogy nem minden fiatal igénye elégül ki. A szórakozóhelyeken s főként a kávéházakban a fiatal nőkkel igen gyakran szemtelenkednek. Szerintem ennek nemcsak az az oka, hogy a fiatalok közt nem kis számban akadnak arrogáns viselkedésűek, hanem az is, hogy a személyzet, a pincérek indokolt esetekben sem lépnek közbe. A filmek közt aránylag válogathatunk, de délelőtt, sajnos, csupán egy moziban vetítenek (ráadásul négy héten át ugyanazt), Igya délután dolgozó fiatalok nem járhatnak moziba. Erre is kellene gondolni. A hangversenylehetőségekre Pozsony méreteihez viszonyítva nem panaszkodhatunk. Kár, hogy a „Fiatalok stúdiójának" hangversenyeire — annak ellenére, hogy díjmenetesek — oly kevés fiatal jár. A színházlátogatók igénye is kielégülhet. Ml, magyar fiatalok azonban szívesen hallanánk magyar szót ls a színpadról. A fürdési lehetőségekkel végleg nem lehetünk elégedettek. A fedett uszoda hetente csupán két napon (két-két órát) áll « nyilvánosság rendelkezésére. A két úszómedencében nyáron nemhogy úszni nem lehet, de még mozogni sem... Az ifjúsági szervezet jelenlegi átszervezését nem tartom túlságosan szerencsésnek. A differenciálás ugyanis korlátozhatja a fejlődést. Például a parasztfiatalok vagy a középiskolások stb. egymástól nem tanulhatnak annyit, mintha együtt lennének — a főiskolásokkal. Külön szeretnék szólni a fővárosi magyar fiatalok helyzetéről. Számunkra a legnagyobb lehetőséget a József Attila Ifjúsági Klub nyújtja, mely a legkülönbözőbb érdeklődési körű fiataloknak biztosítja a szórakozást — a szakkörökön belül. Jelenleg tudományos, turisztikai, irodalmi és színjátszó körünk van. A magyar fiatalok igazi kibontakozásához természetesen fontosnak tartom « MISZ megalakulását. A fiatalok szociális gondjait is orvosolni akarjuk ĽUDOVÍT MARINČÄK, a vágsellyei Duslo vállalati szervezetének elnöke, a Szlovákiai Munkásifjúság KB-tagja: A fiatalok többé-kevésbé egyértelműen lépetek be a Szlovákiai Munkásifjúság Szövetségének szervezetébe. Az új szervezet még semmiféle tapasztalatokkal nem rendelkezik, ezért munkánkat nincs mire építeni. Szerintem a CSISZ-től abban különbözünk elsősorban, s erre nagy súlyt fektetünk, hogy törődünk a fiatalok szociális gondjaival is, például segítjük óket a lakáskérdés megoldásában. Azt is el akarjuk érni, hogy az egyes szakszervezeti szövetségekben a fiataloknak szekciója legyen. Itt az üzemben a szakszervezet vezetőségéből egy elvtársat bíztak mng az ifjúsági szervezettel való kapcsolat fenntartására. ígéretet kaptunk, hogy az új választásokon a fiatalok közül ls bc kerül valaki a vezetőségbe. Jelenleg kb. 2?0 tagunk van, de ez az üzem fiataliainak számához mérten nagyon kevés. Szervezetünk legalább ezer tagot számlálhatna. A fiatalok érdeklődésének megcsappanását az eredményezte, hogy a szervezet munkála nagymértékben függött a vállalat s a pártszervezet vezetőségétől. FÜLÖP IMRE