Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-24 / 96 . szám, csütörtök

24. Vöröshegy. Városszéli magaslat, zöldel­lő tavaszi fákkal, ösvényekkel. Rózsadombra emlékeztető ker­tekkel, amelyekben ott szösz­mötölnek már a nyugdíjasok. Itt tiszta a levegő, nincs mo­torzaj, jól hallani a madarakat. A csecsemőotthon ablakain be­szűrődik a fény és a rigófütty. A Vöröshegyre egyetlen út vezet, egyetlen olyan sáv, amely gépkocsikat bír el. Van-e vajon fontosabb út ennél az egynél? Különleges mentőautókon hozzák a koraszülött, bura alatt tartott csecsemőket, akik­nek sokszor perceken múlik az életük. 2. Egyetlen emberöltő aligha elegendő ahhoz, hogy a világ által naponta milliószámra pro­dukált jelenségek mindegyikét fölfogjuk érzékszerveinkkel. Sokan úgy halnak meg, hogy nem ismerték a szerelmet. És sokan úgy buknak a sírba, hogy nem tudják, mit jelent apának vagy anyának lenni. Akinek van már fia vagy lá­nya, másképp tekint a csecse­mőotthonra is. Közelebb kerül­nek hozzá az apró, életükért ösztönösen is küzdő emberkék, a koraszülöttek és elhagyatot­tak. A csecsemőotthon két rész­legén a fájdalom, a szomorú­ság uralkodik. Találkozhat az ember persze az örömmel is, de nem olyan gyakran, mint ellenpólusával, a fájdalommal. Az orvosnő fiatal. Három esztendeje végezte el az egye­temet. Itt az otthonban már másfél esztendeje dolgozik. A halállal még medikus korában találkozott. A rákosztályon hu­szonhárom éves fiatalasszony haláltusáját nézte végig. Figyel­te a tankönyvben ismertetett Jellemző tüneteket az agonizáló nő utolsó percei közben. Meg­botránkozott azon, hogy a zsú­folt szobában még nyolc súlyos beteg szenvedte végig társa halálát. Az orvosnő itt, a csecsemő­otthonban is találkozott már a halállal. Igyekszik úgy venni, mint az orvosok, úgy felfogni, mint a természettudósok. A ko­raszülöttek olyan gyengék, annyira erőtlenek néha, hogy minden gyógyszer és gondosko­dás ellenére is megváltásnak látszik számukra a halál. A szülők talán még jobban meg­szenvedik ezt az eseményt, mintha egészséges gyermekkel történik a tragédia. De hát ki tud Itt pontos határvonalat húzni? A koraszülött emberke élete első pillanatától kezdve hátrányban van az egészséges, fejlett társaival szemben. A ko­raszülésnek sok oka van. Fog­lalkozzunk most csupán azzal, amely szociális jellegű. Mond­junk el egy megtörtént esetet. Az orvosnő készséggel ismer­teti. A fiatal tanítónő napon­ta járt a negyven kilométerre levő falucskába tanítani. Vo­nattal és busszal utazott, a já­ratok télen-nyáron túlzsúfoltak voltak. Amikor teherbe esett, egyre nehezebben viselte el az utazás fáradalmait, a fülkék­ben terjengő tömény dohány­füstöt vagy az autóbusz zsúfolt­ságát és rázásait. Helyzete viszont olyan volt, hogy nem engedhette meg ma­gának a fizetés nélküli szabad­ságot. A hetedik hónapban vá­ratlanul szült. Majdnem bele­pusztult, és majdnem belepusz­tult az újszülött is. Vajon hány munkahelyen van fogalma a főnöknek és a munkatársaknak arról, hogy milyen különleges állapot a gyermekvárás? Vajon hányan igyekeznek kí­méletesebben, figyelmesebben bánni az állapotos asszonnyal? Az anyák részére fönntartott vonatfülkében — egy hónapja lehet talán — részeg utasok dohányoztak és ittak, s amikor rendreutasította őket egy ter­hes nő, pofonnal fizettek „me­részségéérti" A kalauz is te­hetetlen volt, a vasúti rendőr­ség pedig későn jutott a szín­helyre. A kultúra fokmérője, egy-egy ország fejlettségi foka nagy­impressziók szerűen mérhető azon is, mi képp bánnak polgárai a gyer­meket váró anyával! A másik részleg az elhagyott csecsemők és gyermekek ott­hona. Van-e olyan szülő, aki le­mond gyermekéről? Van. Ahány eset, annyiféle. Egy anya azért döntött úgy, hogy megválik fiától, mert új­ból férjhez akar menni, s a Jö­vendő férj hallani sem akar a gyermekről! A gyermekek egy része ideiglenesen él itt. Szü­leik — többnyire csak apjuk Vagy anyjuk van — éjszakai műszakra járnak, a nagyszülők pedig túl öregek és tehetetle­nek ahhoz, hogy foglalkozza­nak velük. Szomorúbb eset, ha az anya börtönben van. Számos levél érkezik tőle, alig várja szabadulását. De ki garantálja, hogy legközelebb nem követ el újabb bűncselekményt és nem kerül ismét börtönbe? Fiatal főiskolás anyának is lehetővé teszik, hogy itt lakjon gyermekével, és ne veszítsen évet. A leányanyákról pedig szintén itt gondoskodnak. Az adoptálásra váró gyerme­kek szinte fel sem tudják még fogni, hogy mennyire más az életük, mint azoknak, akik éle­tük első percétől kezdve apai­anyai szeretetben részesülnek. Megtörténik persze, hogy a gyámszülők különbek az iga­ziaknál. De vajon milyenek lesznek azok a gyámok, akik megtekin­tették és kiválasztották a gyer­meket, majd elhatározták, hogy örökbefogadják. Másnap vi­szont, amikor a mentőautó oda szállította falujukba az apró­ságot, mégsem fogadták el, hanem visszaküldték, mert köz­ben meggondolták, ugyanis a gyermek vörös hajú és „mit szólnának a szomszédok". A kis „vörös bohóc" az or­vosnő szerint a legrokonszen­vesebb gyermekek egyike volt az otthonban. Megszerette a személyzet, és örült mindenki, hogy rendes emberek fogadják örökbe. Mégis csalódniuk kel­lett. Mi játszódhat le egy Ilyen kis ember lelkében, akit felké­szítenek a fogadtatásra, össze­csomagolnak neki, s mégis visszatér? Ki tudja? De hogy nem szol­gál előnyére ez a megrázkód­tatás, az biztos. Az otthont gyakran keresik föl az érdeklődők. Válogatnak az apróságok között, sokáig gondolkodnak, amíg végül döntenek. Ezek a gyermekek mindent megkapnak itt, a táp­tejet, a vitaminokat, a gyógy­szereket. A szülők ősi szívsu­gárzó melegét sajnos nem, pe­dig erre lenne a legnagyobb szükségük. 5. Az örökbe fogadott gyermek idővel megszokja az új környe­zetét. Az élet azonban tarto­gat számára új meg új helyze­teket, iskolatársai gúnyolják, szűkebb közössége lenézi. Egy ország fejlettségi foka nagy­szerűen lemérhető azon is, va­jon miképp viszonyulnak pol­gárai azokhoz az embertársak­hoz, akiknek — önhibájukon kívül — kevés jutott a szere­tetből? (bt) Hogyan látják helyzetüket a fiatalok? A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség az utóbbi években bizonyos mértékig válságos helyzetbe jutott. Ezt bizonyítja az ifjúsági szervezet iránti érdeklődés fokozatos csökkenése. Amíg néhány évvel ezelőtt a CSISZ munkáért a fiataiok ezrei lelkesedtek, addig az utóbbi években a Csehszlo vák Ifjúsági Szövetség csak nagy üggyel-bajjal tudta megnyerni a fiatalságot, kielégíteni igé­nyeit. Egyre -világosabbá vált, hogy az ifjúsági szervezet elavult: át kell szervezni: Az átszerve­zés néhány hónappal ezelőtt meg is történt. Lé­nyege, hogy külön szövetségük van a pionírok­nak, a középiskolásoknak, a főiskolásoknak, a munkásifjúságnak és a parasztifjúságnak... A szövetség átszervezésétől alig pár hónap telt el csupán, úgy gondoljuk azonban, némi képet nyerhetünk a mozgalom munkájáról, illetve a fi iok elképzeléseiről, ha egyenesen őket kér­dezzük meg. A válaszok közt nyilván akad né' hány olyan gondolat is, mely útmntatóul szol­gálhat azoknak, akik nem tudják, hogyan lássa­nak munkához. Helyesnek tartora a szervezet differenciálását DOMONKOS ERNŐ, a Galán­tai Általános Középiskola isko­lai szervezetének elnöke: Sze­rintem a CSISZ-ben a legkülön­bözőbb érdeklődésű fiatalok tö­mörültek. Ezzel magyarázható, hogy mindenkinek az érdeklő­dését nam lehetett kielégíteni. A szervezet differenciálása viszont lehetővé teszi, hogy az általá­ban azonos érdeklődésű fiata­lok dolgozzanak együtt. Isko­lánk fiataljai egyértelmű állást foglaltak a MISZ létrehozása mellett, s továbbra is támogat­juk a gondolat megvalósítását. Szerintem a magyar fiatalok igényelt maradéktalanul kizá­rólag csak a MISZ tudná kielé­gíteni. Iskolánkon főleg a kul­túra és a sport terén dolgo­zunk eredményesen. Például a magyar gimnáziumok közti sportversenyről, melyben 10 is­kola vett részt, elsőként kerül­tünk kl. Jól működik esztrád­csoportunk s természettudomá­nyi körünk is. Egyes tanulóink sikerrel szerepeltek a fizikai és a matematikai olimpiászon. A Parasztszövetség is támogat bennünket VÍZY SÁNDOR, a dunaszerda­helyi falusi, városi és mező­gazdasági ifjúság járási taná­csának titkára: Nem tartom túl szerencsésnek az ifjúsági szer­vezet ilyen nagyarányú felap­rózását. A CSISZ járási bizott­sága nem működött rosszul, amit az is bizonyít, hogy 1968 végétől nem kevesebb, mint 100 ezer koronát osztott szét az alapszervezetekben. Járásunk­ban a Falusi, Városi és Mező­gazdasági Ifjúsági Szervezet lesz a legerősebb. Eddig 13 alapszervezete létesült 520 tag­gal. A közeljövőben azonban 60 szervezetre s mintegy 2500— 3000 tagra számítunk. Az Ifjú­ság szervezetünk iránti érdek­lődése igen nagy. Kisfalun pél­dául nemrég mindössze 18 CSISZ-tag volt, ma pedig már 50 a tagság létszáma. Az ér­deklődés ilyen nagyarányú nö­Válságban a pozsonyi közlekedés (ČSTK) — A pozsonyi városi közlekedés problémáinak meg­oldásáról tájékoztatták kedden az újságírókat Rudolf Surový mérnök, a városi NB közleke­dés-műszaki főosztályának igaz­gatója, Tomas Hollárek mér­nök, a város közlekedésterve­zési főmérnöke és a városi köz­lekedés más képviselői. A városi közlekedés kérdése Bratislavában hovatovább a legfontosabb problémává válik. A lakáskrízishez hasonlóan sú­lyos a közlekedés válsága is. Valóban kezd katasztrófálls méreteket ölteni — mondotta a sajtóértekezleten Hollárek mér­nök. — Mivel a városközpont­ban az utcák áteresztőképessé­ge nem teszi lehetővé az egyé­ni közlekedési eszközök megfe­lelő használatát, a kérdést egyedül csak a tömegközleke­dés fejlesztésével lehet megol­dani. A távlati tervek a villa­mosközlekedést részesítik előnyben, amely a tömegközle­kedés alapjává válik. Ehhez azonban ki kell bővíteni a ko­csiparkot, ki kell építeni a vil­lamosvonalakat, az egyes föld­alatti szakaszokat ls beleértve. A jelenlegi közlekedési helyzet megjavítása már most évi 600 millió korona költséggel járna, ez azonban még mindig csak részleges, nem pedig teljesen kielégítő megoldást jelentene. A tervek szerint 1980-ig másfél milliárd koronát, vagyis évente mindössze 150 millió koronát lehetne beruházni, ami nem elegendő az egyre súlyosodó közlekedési válság megoldásá­ra. Az átfogó közlekedési terv elkészítéséhez a tervező irodák­nak további 200 munkaerőre lenne szüksége. vekedése szerintem azzal ma­gyarázható, hogy programnyi­latkozatunkban világosan ki­mondjuk: ha az állami szervek nem fogják teljesíteni követe­léseinket, mint ellenzék lépünk fel velük szemben. Szerencsére erről szó sincs. A járás támo­gatása igazán példás. A Pa­rasztszövetségről nem is beszél­ve, konferenciáján teljes tá­mogatásáról biztosított bennün­ket. Zenész lesz, zenekar még nincs TÖTH JÓZSEF főiskolai hall­gató, Szene: Városunkban a szórakozási lehetőség úgyszól­ván semmivel sem több, mint bármely faluban. Mozi és kávé­ház van a városban. Művelődé­si házunk azonban nem felel meg a követelményeknek — ki­csi, a színpad elavult, a világí­tásról nem is beszélve. Egy olyan művelődési házra lenne szükségünk, mely alkalmas szé­lesvásznú filmek vetítésére, színjátszásra, táncmulatságok rendezésére stb. Ezenkívül Szencen nagyon hiányzik egy zenekar. De nem azért, mert nincs elég zenész, hanem azért, mert nem akad semmiféle szer­vezet, amely telies működési lehetőséget biztosítana számuk­ra. Sajnos, a sportolási lehetősé­gek se kielégítőek. A városban csak két sportágra fektetnek súlyt — labdarúgásra és a röp­labdára. Lehetőséget kellene biztosítani a kézilabdázóknak és az atlétikára is — nincsenek pályák, pedig a futballstadion­ban lenne rá hely. Van Szen­cen két tornaterem és két ki­sebb sportpálya is, de ezekkel csak az iskolák rendelkeznek. A legnagyobb lehetőséget az is­mert szenei tavak nyújtják. Ki­vált a vízi sportok, Illetve a korcsolyázás kedvelőinek. A fiatalok érdekében a CSE­MADOK mindent elkövet. Alapí­tott például egy ifjúsági klubot, de nagyon mostoha körülmé­nyek közt fejlődik. Ennek elle­nére rendeztek már irodalmi és teadélutánokat, jelenleg pedig egy színvonalas zenés műsor összeálításán dolgoznak ... Egy új művelődési ház felépítését mindenekelőtt a város fiataljai várják. Kell a MISZ DONÁTH DANIELA korrek­tor, Pozsony: A fiatalokat első­sorban a szórakozás érdekli. Erre a szlovák fővárosban aránylag sok lehetőség nyílik, mégis úgy gondolom, hogy nem minden fiatal igénye elégül ki. A szórakozóhelyeken s főként a kávéházakban a fiatal nőkkel igen gyakran szemtelenkednek. Szerintem ennek nemcsak az az oka, hogy a fiatalok közt nem kis számban akadnak ar­rogáns viselkedésűek, hanem az is, hogy a személyzet, a pin­cérek indokolt esetekben sem lépnek közbe. A filmek közt aránylag válogathatunk, de délelőtt, sajnos, csupán egy moziban vetítenek (ráadásul négy héten át ugyanazt), Igya délután dolgozó fiatalok nem járhatnak moziba. Erre is kel­lene gondolni. A hangverseny­lehetőségekre Pozsony méretei­hez viszonyítva nem panasz­kodhatunk. Kár, hogy a „Fia­talok stúdiójának" hangverse­nyeire — annak ellenére, hogy díjmenetesek — oly kevés fia­tal jár. A színházlátogatók igé­nye is kielégülhet. Ml, magyar fiatalok azonban szívesen hal­lanánk magyar szót ls a szín­padról. A fürdési lehetőségekkel vég­leg nem lehetünk elégedettek. A fedett uszoda hetente csupán két napon (két-két órát) áll « nyilvánosság rendelkezésére. A két úszómedencében nyáron nemhogy úszni nem lehet, de még mozogni sem... Az ifjú­sági szervezet jelenlegi átszer­vezését nem tartom túlságosan szerencsésnek. A differenciálás ugyanis korlátozhatja a fejlő­dést. Például a parasztfiatalok vagy a középiskolások stb. egy­mástól nem tanulhatnak annyit, mintha együtt lennének — a főiskolásokkal. Külön szeretnék szólni a fő­városi magyar fiatalok helyze­téről. Számunkra a legnagyobb lehetőséget a József Attila Ifjú­sági Klub nyújtja, mely a leg­különbözőbb érdeklődési körű fiataloknak biztosítja a szóra­kozást — a szakkörökön belül. Jelenleg tudományos, turiszti­kai, irodalmi és színjátszó kö­rünk van. A magyar fiatalok igazi kibontakozásához termé­szetesen fontosnak tartom « MISZ megalakulását. A fiatalok szociális gondjait is orvosolni akarjuk ĽUDOVÍT MARINČÄK, a vág­sellyei Duslo vállalati szerveze­tének elnöke, a Szlovákiai Munkásifjúság KB-tagja: A fia­talok többé-kevésbé egyértel­műen lépetek be a Szlovákiai Munkásifjúság Szövetségének szervezetébe. Az új szervezet még semmiféle tapasztalatokkal nem rendelkezik, ezért mun­kánkat nincs mire építeni. Sze­rintem a CSISZ-től abban kü­lönbözünk elsősorban, s erre nagy súlyt fektetünk, hogy tö­rődünk a fiatalok szociális gondjaival is, például segítjük óket a lakáskérdés megoldásá­ban. Azt is el akarjuk érni, hogy az egyes szakszervezeti szövetségekben a fiataloknak szekciója legyen. Itt az üzem­ben a szakszervezet vezetősé­géből egy elvtársat bíztak mng az ifjúsági szervezettel való kapcsolat fenntartására. ígére­tet kaptunk, hogy az új válasz­tásokon a fiatalok közül ls bc kerül valaki a vezetőségbe. Je­lenleg kb. 2?0 tagunk van, de ez az üzem fiataliainak számá­hoz mérten nagyon kevés. Szer­vezetünk legalább ezer tagot számlálhatna. A fiatalok érdek­lődésének megcsappanását az eredményezte, hogy a szerve­zet munkála nagymértékben függött a vállalat s a pártszer­vezet vezetőségétől. FÜLÖP IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents