Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-24 / 96 . szám, csütörtök

Május elsejei emlékek N' |oha a CKD Dukla gyártotta kazánok a legjobb akarattal sem téveszthetők össze a legkeresettebb közszükségleti cikkekkel, mégis olyan jövés menés van az üzem előcsarnokában, mintha hiánycikkeket árusítanának. Legalábbis erre következtethetünk az érkező és távozó látogatók nagy számából, akiknek az előírás szerint a portán kell jelentkezniük. Csak akkor kerülhetnek beljebb, ha Jana Hávová — ő éppen a szolgálatos üzemi őr — személyazonossági igazolványuk alapján kitölti részükre a belépési engedélyt. A távozóktól visszaveszi a papírlapot, üzeneteket közvetít, telefonál, intézkedik. Van mit tennie, ha azt akarja, hogy minden úgy menjen, mint a karikacsapás. Márpedig Jana Hávová ezt akarja. Húsz esztendő alatt megszokta és megszerette itteni kötelességeit. Ha nem így lenne, talán nem is bírná a rendkívüli fáradságot. Csakhogy Jana asszony nem válogat a munkában — ezt sohasem engedhette meg magának —, hiszen az élet nem bánt vele kesztyűs kézzel. Mégsem veszítette el a hitét. Harcolt az igazságért, a jogokért, a barbárság, az elnyomatás ellén. Nem, már nem fáj neki a sok megaláztatás. Annyi esztendő távlatából kissé elmosódtak az emlékek. Ma irííir barátságosabb színben tűnnek fel előtte. Éppen ezért nem kéretimagát. Miért is ne frissítené fel Ifjúkori emlékeit? Miért ne élné át lélekben ismét az egykori viharos május elsejéket? Jana asszony szigorú vonásai megenyhülnek. Mosolyogva mondja: — Ha nem zavarja, hogy minduntalan félbeszakítanak bennünket, akkor helyezze magát kényelembe. Hellyel kínál a portásfülkében és máris a múltat idézi: — Amióta az eszemet tudom, nem hiányoztam a májusi felvonulásokról. Azt hittem, ösz szedőlne a világ, ha egyszer nem menetelnék a családdal együtt... Pedig nem volt mindig olyan egyszerű... De hát így, ebben a szellemben neveltek bennünket a szüleink. Édesapánk megalakulásától tagja MEGKAPTAM A SAJAT LEVELEM Ebben önmagában még nincs semmi különös. Megtörténik, ha rossz a cím, vagy valaki önmagát „lepi" meg, mondjuk, egy üdvözlő lappal. Ez esetben ilyenről azonban szó sincs. De talán sorjában. Szerdán este megtudtam, hogy a péntekre tervezett utazásomat szombatra kell halasztanom. Ezt annak rendje és módja szerint még csütörtök reggel postára adott levélben tudattam a magyarországi Komáromban élő ismerőseimmel. Amikor a megváltozott program szerint szombaton este megérkeztem, csodálkozva hallottam, hogy az én expressz, ajánlott levelem még valahol a postán van. A viszontlátás örömét mindez azért nem tette tönkre, és késő éjszakáig elszórakoztunk. Vasárnap reggel a csengő ellenszenves hangja ébresztett. A postásnő volt, meghozta az „expressz" levelet. Csütörtök reggeltől vasárnap reggelig -— megközelítőleg 72 óra tette meg a levél az alig 100 (száz!) km-es utat. Aki jártas a matematikában, ki tudja számítani, hogy ez nem egész 1,5 km/óra átlagos „fantasztikus" gyorsaságnak felel meg. Áprilisban történt a dolog, de nem elsején, így rossz tréfának sem vehető. Marad tehát a nagy kérdés: hogy is történhet meg ilyesmi? EGRI FERENC volt a pártnak. Édesanyánk is egyszerű munkásasszony volt, igaz ugyan, többnyire inkább munka nélkül, mert a kommunistáknak még a kizsákmányo lás árán sem szívesen adtak kenyeret a gyárosok. Ám a mama nem sokat törődött ez zel. Többet tartózkodott a gyűléseken, mint otthon. Szervezett, beszédeket tartott. Kezdetben aggódtunk érte, ha este idejében nem jött haza, de később megszoktuk. Sejtettük, hol lehet... A dutyiból csak néhány nap múlva engedték ki... A kis Jana ilyen lelkes példától fűtve lépett be a pionírszervezetbe, majd a munkások sportegyletébe, hogy részt vehessen a haladó akciókban. Jana asszony csökönyös, kitartó természetének köszönhette, hogy a felszabadulásig oly sokszor került rendőrkéz re. A vállát vonogatva mondja: — Mint mindent, ezt is meg lehet szokni, különösen, ha értelmét látjuk cselekedeteinknek ... Az iskolában négyesnél jobb jegyet magaviseletből nem igen kapott. Azzal fenyegették, hogy javítóintézetbe dugják, ha nem hallgat a jó szóra. De ő azért titokban továbbra is terjesztette a RozsévaCkát és a többi betiltott kommunista lapot. „Bolsevista kölyöknek" becézték, és tanítói megesküdtek, hogy akasztófán fogja végezni. Hirtelen felnevet: — Hatnyolc évvel ezelőtt érdekes élményben volt részem. Egykori iskolám igazgatónőjével találkoztam. Persze nem ismert rám, én szólítottam meg. Megmond tam neki, hogy én vagyok az egykori „bolsevista kölyök", és hogy jóslata nem vált be, mert nem kerültem az akasztófára. A feledhetetlen kladnói sztrájkokra tereli a szót. Édesapja ilyenkor egy-két gyermek kel szokott hazatérni, munkástársai gyermekeivel, hogy biztosítsa az éhes gyomrok részészére a betévő falatot. Ök is velünk tartottak a májusi fel vonulásokon, melyekre minden évben jóelőre, gondosan felkészültünk. Azokban az időkben a határ talan lelkesedés, összetartás és az öröm érzése jellemezte . a munka ünnepét, és igazi nagy ünnepnek tartották ezt a napot, így emlékszik vissza Jana aszszony a május elsejére, különösen a felszabadulás utánira, amelyen annyi év után először emelték szabadon a magasba a vörös lobogót. — Sohasem felejtem el azt a napot — sóhajtja. S úgy véli, hogy azóta némileg megváltozott a május elsejék jellege. Természetesnek tartjuk, meg szoktuk, hogy szabadon ünnepelhetünk, és ez a szabadság sokszor a formalitás, a kötelességteljesítés jelét viseli magán. Miért van ez így? Megváltoztunk volna talán? Korántsem! De tagadhatatlan emberi tulajdonság, hogy a tiltott gyümölcs ízlik mindig a legjobban ... KARDOS MÁRTA ORVOSI TANACSADÓ Visszérgyulladás az alsó végtagokon Érrendszerünk bonyolult, nagy terjedelmű, zárt csőhálózathoz hasonlítható, amelynek középpontjában működik a rendszer szivattyúja, az állandó vérkeringés fenntartója: a szív. A szívből vastag falú ütőerek — főcsatornák — ágaznak ki, ezek mind szűkebb keresztmetszetű csövekre bomlanak, míg végül szabad szemmel láthatatlan finom hajszálerekre oszlanak a szövetekben és a sžervekben. A vér az ütőereken át áramlik testünk minden pontjához, s a hajszálérrendszeren keresztülszivárogva növekvő keresztmetszetű, egyre vastagabb csöveken — a vivőereken — át kerül vissza ismét a központi szivattyúba, a szívbe. Az oxigénben szegény vért a szívbe visszaszállító ereket öszszefoglaló néven gyűjtőereknek nevezzük. A gyűjtőér a szövetekben és a szervekben bő hálózatot alkotó hajszálerek egyesüléséből keletkezik. Fala — a vivőerektől eltérően — vékony, kevés rugalmas izomrostot tartalmaz, falának kisfokú rugalmassága a vér áramlását kevéssé segíti elő. ÚJ ÉVSZAK BÖNGÉSZŐ (M. Anger felvétele) A visszértáguiás a gyűjtőerek kitágulása következtében létrejövő kóros állapot. Ez nemcsak egészségügyi, hanem esztétikai probléma is. Noha visszértáguiás bárhol keletkezhet az emberi szervezetben, mégis leggyakrabban az alsó végtagokon fordul elő, főképp az alszáron, a térdhajlat környékén. A visszértáguiás esztétikai hatását sem szabad lebecsülni, mivel a bőr alatt kékes, vaskos, kanyargós kötegként mutatkozó visszerek bizonyos alacsonyabbrendűségi érzést váltanak ki az emberben, ez kellemetlen befolyással lehet egész lelkiállapotára. A visszértáguláshoz nemegyszer visszérgyulladás (phlebitis) is csatlakozik; ez a gyűjtőér falának gyulladásos állapota. A visszérgyulladás okait nem ismerjük pontosan, bizonyosra vehető azonban, hogy e gyulladás keletkezésében nagy szerepet játszanak a gyűjtőér kóros elvátozásai. Erre vall az a tény, hogy a visszérgyulladás a legtöbb esetben a kitágult gyűjtőerekben jön létre, míg normális állapotú erekben a legritkábban fordul elő. A gyulladás a gyűjtőér falának belső rétegeiben kezdődik. A gyulladásos érfalhoz vérrög tapad. Ez elzárja az ércsatornát, minek következtében lelassul a vérkeringés. A vérrögből részletek válnak le, és elhurcolódva áttételes tályogok alakulhatnak ki a tüdőben, a lépben, a vesében. Ez a kóros állapot a visszér feletti bőrfelületen gyenge rózsaszínű elszíneződésben mutatkozik. Ez a kóros állapot a visszér feletti bőrfelületen gyenge rózsaszínű elszíneződésben mutatkozik. Hirtelen, rendszerint külső vagy belső befolyás nélkül fájdalmak jelentkeznek a visszérgyulladás környékén. Nem erős fájdalmak ezek, inkább csak nyomás jellegűek. A korábban puha visszerek hirtelen megmerevednek és a nyomás iránt érzékennyé válnak. Mivel a vérkeringés a röggel elzárt érben megáll, zavar áll be az elhasznált vérnek a szívbe való viszszaáramlásában. A vér a nyirokkal keveredik, minek következtében a végtag megdagad. A betegségnek ez a kezdeti stádiuma, amit idővel vagy gyógyulás követ, vagy pedig további komplikációk lépnek fel. A vérrögök felszívódhatnak, amivel az ér ismét tovább engedi a vért a keringésbe. Gyakrabban előfordul azonban, hogy a vérrög és az egész hajszálér sűrű szövetté alakul át. Az ér csak egy feszes szalaggá lesz, amely nem érzékeny a fájdalmakra, s elveszti szerepét, mert nem bocsát át vért az áramlásba. Egyes esetekben a gyulladást különböző komplikációk kísérik. A legfélelmetesebb az embólia, amely nemegyszer halált okoz. Az embóliát alvadt vér, vagyis vérrög okozza, amely leválva az ér faláról mint idegen test a váráramba kerül és hirtelen elzárja a vér útját azok felé a szervek felé, amelyek a legjelentősebbek az életfunkciók szempontjából. Időnként a gyulladásos visszerek környékén a bőrfelületen sötétbarnás elszíneződésű foltok keletkeznek, amelyeknek ugyan egészségügyi szempontból gyakorlatilag nincs jelentőségük, mégis bizonyos aggályokat keltenek. Ezeket a foltokat a bőrfelszín alsóbb rétegeibe került vörös vértecskék okozzák, amelyek nem jelentenek veszélyt az alsó végtagra. Ezzel szemben az alszáron mutatkozó ekcéma a visszérgyulladással járó olyan komplikáció, amely hoszszadalmas orvosi kezelést igényel. A visszérgyulladás leggyakoribb kísérőjelensége a lábszárfekély. Más fekélyektől eltérően ez csak az alszár alsó harmadában a belső oldalon keletkezik. A lábszárfekély kezdeti stádiumában rendszerint alig vehető észre, mert vagy mint alig látható kis folt, vagy mint pörsenés, illetve mint ekcéma vagy megpattant visszér jelentkezik. Később azonban a fekély egyre jobban terjed, eléri a mélyebb fekvésű szöveteket, genynyedni kezd és erősen izgatja a környező bőrfelületet. A visszértáguiás, valamint a velejáró komplikációk gyógyítását minden esetben orvosra kell bízni. Annál is inkább, mert ezeknek a kóros állapotoknak a megnyilvánulásai annyira különfélék, hogy csak szakorvos tudja helyesen eldönteni, melyik gyógymód a legalkalmasabb leküzdésükre. Legokosabb a visszérgyulladást és a velejáró komplikációkat egy idejében végrehajtott műtéti beavatkozással megelőzni. DR. DOHNÁNY LÁSZLÓ Nyomukat nem fedte be az avar „Még egy búcsúpohfir, még egy ölelés, aztán mindannyian szétoszlanak A hazátlanná vált bujdosók nyomát elfedi az avar." — fejezi be Gracza György. Az 1848—49-ki magyar szabadságharc története című művének egyik fejezetét Klapka tábornok komáromi kivonulásáról. Bár hazai földön a bujdosók nyomát valóban elfedte az avar, idegenbe még sok dicsőséget szereztek nemzetünknek. Kevesen tudják, hogy az amerikai néger rabszolga felszabadító polgárháborúban vagy ahogy a köztudatban él: Észak-Dél háborújában Lincoln elnök hadseregében sok magyar vitéz és hadvezér kitüntette magát. Akárcsak itthon, idegenben is az igaz ügyért harcoltak. Előhírnökei voltak annak az eszmének, amil ma internacionalizmusnak nevezünk. Névtelen honfitársaink mellett az északiak oldalán harcolt Kossuth Lajos négy unokaöccse is. Kossuth Lujza fia, Ruttkay Albert Asbóth Sándor összekötőtlsztjeként küzdötte végig a polgárháborút. Asbóth egyébként Kossuth kapitányából az Unió hadseregének dandártábornokává lett. Kossuth Emília fia — Zsulavszky Emil, László és Zsigmond a néger ezredek tisztjeiként harcoltak. Az utóbbi életét áldozta a fekete bőrűek jogainak elismeréséért vívott küzdelemben. Kevésbé ismert az amerikai polgárháborúban harcolt magyar tisztek és hadvezérek életének összes vonatkozása. Asbóth tábornok ás az említett tisztek mellett ott volt Számvald tábornok. Kuné Gyula és Zágonyi Károly, aki Lincoln elnök kedvence volt. Zágonyi Károly Kossuthnak is legbensőbb hívei közé tartozott. Különben nehéz sors |utott a száműzötteknek. A szabadságharc bukása fölött érzett fájdalmukat tetőzte az is, hogy vagyonukat elvesztették. Többnyire a felsőbb körökből származtak, nem szoktak a munkához, viszont az Újvilágban kétkezi munkával tartották fenn magukat. Zágonyi például volt szobafestő, ácsmester és hosszabb ideig lovagló-iskolai oktató Bostonban. Ez a kalandos életű, „huszáros" temperamentumú ember szervezte meg a legendás John Frémont tábornok lovastestőrségét. A kitűnő kiképzésben részesült lovashadsereg megjelenése meglepte a déli ültetvényeseket, akik azt hitték, hogy ebben a hadnemben legyőzhetetlenek. Lincoln elnök állítólag a következőket írta egy Zágonyinak ajándékozott arcképére: „Az én kedves magyar huszáromnak." Grant tybornok oldalán harcolt a magyar száműzöttckből és farmerekbő szervezett 10. ohiói ezred, Ferczel Miklósnak, az 1848-as szabadságharc őrnagyának, a polgárháború ezredesének a vezénylete alatt. Perczel Miklós Ferczel Móruak, a szabadságharc tábornokának öccse volt. Mindkettőjüket Vörösmarthy Mihály nevelte. Ogy látszik, nem hiába. Perczel Miklósnak és családjának is nehéz élete volt. Afféle cowboy-legényként dolgozott. Tehenet legeltetett, kévét hányt és kapált. Perczeléket szoros barátság fűzte egyébként Harriet Beecher-Stowe-hoz, a „Tamás bátya kunyhója" című regény szerzőjéhez. Perczeléknek a későbbiek folyamán Beecher-Stowe, egy angiikin lelkész nyújtott teljesen berendezett otthont. Körükben tartózkodott a házigazda húga, a világhírű írónő. Ott érte őket a polgáháborű. £ Perczel Miklós megszervezte egyszerű farmerekből, köztük magyar számüzöttekből a 10. önkéntes ezredet. Ulysses Grant tábornok ezredessé nevezte ki. Ezredével Cape Girardeau-nál esett át a tűzkeresztségen, majd elfoglalta a hadászati szempontból nagy jelentőségű New Madridot. Kiemelkedő tette volt a tokai csata. A déliek túlerővel támadták. Perczel maroknyi seregével, mindössze két ágyúval szilárdan tartotta állását. Aztán megerőltető menetelést kívánó hadicsellel — Bem apó egykori taktikájával — oldalba támadta az ellenséget, mely azt hivén, hogy túlerővel áll szemben, megfutamodott. Hősiességéért lowa kormányzója tábornoki kinevezésre terjesztette elő, de a féltékeny amerikai tisztek húzták, halasztották, majd meghiúsították az idegen katona előléptetését. Az északiak győzelme után végül is a honvágy erősebb volt az Újvilág fényes jövőt ígérő kényelménél, a kiegyezés után több más honfitársával együtt hazatért. P. I. 1969 IV. 2'.