Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1969-04-20 / 16 . szám, Vasárnapi Új Szó
z ember végteleA nül önző: saját örömére és szórakoztatására megzabolázza a természetet, kiragadja természetes életkörnyezetükből az állatokat, belekényszeríti olyan életmódba, amely neki, az embernek felel meg. Közben szentimentális hangulatba ringatja magát: amikor eteti, itatja, mosdatja állatkáját, önmagát is meggyőzi, hogy jót cselekszik, hiszen elviselhetőbbé teszi számára a természetellenes környezetben — a sivár kőrengetegben — az életet. Alfonznak, a kis teknősbékának értelmesen csillog a szemecskéje rút pofiján, apró fogacskáit vicsorítja a salátalevélre, és a konyhai tűzhely alatt éldegél... Fogalma sincs róla szegénynek milyen élvezetektől fosztja meg gondos gazdája: szűzi életre kárhoztatja vagy háromszáz évre egyszerűen azért mert nemét képtelenség megállapítani, és így semmi kilátása sincs a párzás örömeire. Bezzeg, ha tudná, micsoda fess teknőslányok (vagy fiúk) illegetik magukat a sivatag szélén, szíves- örömest elcserélné a salátalevelet homokporos bogánccsal... Egy prágai állatbarát alligátort tart a lakásán, sőt sétáltatja is nagy büszkén. A Nílus vize helyett azonban kénytelen a fürdőkádba csurgatni a fővárosi vízművek klórdús nedvét... Egy másik rókát tart odahaza, s kutyaVILCSEK GÉZA ÁLLATVILÁG ként neveli. A mesevilágot akarja talán ellenőrizni, a saját szemével meggyőződni róla, hogy valóban ravasz a róka. A Spálená utcában öregek és fiatalok sorakoznak a Zverimex boltja előtt hogy tengeri sót vásároljanak és tengervizet varázsoljanak az otthoni akváriumban a sós vízhez szokott halaknak. Az ember törődik vele, hogy a nagyvárosban akár egy cápa is megéljen ... Cethal tenyésztőről mind ez ideáig nem érkezett jelentés. Az ember mindenre képes. Olyat nyújt az állatoknak, amire azok legmerészebb álmaikban sem gondolhattak: repülni kényszeríti a majmot, a bikát, a nercet, sőt a kígyót is, méghozzá hatszáz kilométeres sebességgel. A prágai repülőtérre tavaly nem kevesebb mint 7 bika, 559 majom, 1750 nerc, 520 róka, 5 kígyó, 5039 tek-' nős és több ezer más állat érkezett, s ebből csupán 473 az állatkert számára. Az állatorvosi ellenőrzés még termit hangyákat is talált a repülőgépen behozott szállítmányok között. Az állatorvosok panaszkodnak az exotikus madarak gazdáira. Egy év alatt 4558 ilyen madár érkezik Prágába, többnyire szobadísznek. Az egyik Kubából érkező „gondos" apa papagájt hozott zsebében és elkerülte a kötelező állatorvosi ellenőrzést. Az orvosok csak kétheti megfigyelés után adnák vissza gazdájának a tarkatollú madarat, és micsoda hazaérkezés lenne az, ha papagáj nélkül toppanna be ... Csakhogy az állatorvosok szigorúak, a vámvizsgálat adatai alapján megtalálták a „madárimportőrt" és felkeresték lakásán. Uramfia! A madár kalitkája közvetlenül a legkisebbik gyerek ágyacskája mellett állt és nagyokat rikácsolt a kisgyerek mérhetetlen örömére. Szinte érthetetlen csoda, hogy nyálával nem fertőzte meg a babát. A szűrővizsgálat ugyanis rövidesen kimutatta, hogy a papagáj rejtett psittacosisban szenvedett. Ez a betegség a nyállal emberekre ls átvihető, és vírusos tüdőgyulladást okoz, amely néhány napon belül végezhet az emberrel. A kutyák száma Prágában jelenleg 15 000, és emelkedő irányzatot mutat. A háború előtt 40 000 eb élt Prágában. A kutya már civilizált állat, nemcsak megfelel neki a városi életmód, hanem ember nélkül már aligha lenne meg. Tisztelet-becsület a gazdáknak, s törődnek ís a kutyákkal. Nemcsak ellátják, hanem igen szeretik is őket. A fővárosi állatorvosi rendelőkben tavaly húszezer kutyát kezeltettek. Konzervgyárak dolgoznak számukra. Még szállodát is terveznek, hogy a szabadságra utazó gazdáknak legyen hol hagynia a kutyájukat. Temetkezési vállalatuk is van. Az elhullott kutyát ugyanis tilos a főváros területén elásni, fel kell hívni telefonon az állatorvosi diszpécser-szolgálatot, az zárt autót küld a kutyusért és elszállítja hamvasztásra. Az egyik gazda nagyon szépen megkérte a szolgálat embereit, egy maréknyi hamut legalább hozzanak neki... A grundon az utcai focicsapat rúgta a bőrt, amikor megjelentek az állatorvosi higiéniai szolgálat emberei és elfogták az ott ólálkodó gazdátlan korcsot. „Mi lesz vele?" — kérdezték a srácok, akik közismerten „roszszak" az ablakaikat féltő szomszédok szemében. A modern pecérek elmagyarázták, hogy kétheti vizsgálati fogság után, ha nem jelentkezik a gazdája, aki a költségeket fedezné, a kutyát bizony elveszejtik. Erre aztán ahány srác az utcai csapatban volt, egyszeriben mind hazarohant, kikunyerált pár koronát, mígcsak össze nem adták azt a százhúsz koronát, amellyel megmentették a gazdátlan kutyust. Lám, a „rossz" srácok sem mindig roszszak. Azért a kutyák néha mégis ráfizetnek az emberek gonoszságára. A város széli kertes negyedben a múltkor a szomszédjára mérges ember úgy állt bosszút, hogy agyonlőtte a kutyáját, s a kóbor ebek irtására vonatkozó rendelettel védekezett. Erre aztán a fővárosi nemzeti bizottság hozott egy rendeletet, hogy 150 méteres körzetben a ház körül az eb nem tekinthető kóbornak ... Civilizált madarak a gólyák is. Eltanulták az emberektől a felületességet, s társnak vagy ellenségnek a másik madarat csupán tolla színe szerint sorolják be. Az egyik külvárosi régi gyár kéményén fészkelő gólyacsalád egyik tagja beleesett a kéménybe. Fehér tolla a koromtól fekete lett, a környékbeli gyerekek meg is fürdették, de hát a víz nem fog a kormos madártollon, s szegény gólya még feketébb lett. Családja többé nem fogadta be a befeketített gólyát, és mint betolakodót agyondöfködték. Pedig szívében gólya volt a szerencsétlen, szép fehér tollú. Más vonatkozásban is nehéz megkülönböztetni a barátot az ellenségtől. Itt vannak például a prágai galambok. Kedves, hangulatkeltő színfoltjai a nagyvárosi életnek, örömöt szereznek a kisgyerekeknek, akik a tereken etetik őket. De ha nagyon elszaporodnak, mint jelenleg is, szenynyezik az amúgyis sok gondot okozó életkörnyezetet, sőt betegségeket terjeszthetnek. A madarakat kedvelő közvélemény nem egyezik bele, hogy brutálisan kiirtsák a galambokat, az embertelen lenne. Követelik az orvosoktól találjanak ki valami humánusabb módszert. Most sikeres kísérletek folynak a madáreledelbe kevert fogamzásgátló szerekkel. Jövőre már nem fognak szaporodni annyira a prágai galambok. Ki gondolná, hogy Prágában — a chuchlei versenyistállót leszámítva — még 300 ló él. Ebből 140 a lovasegylet hátas lova és a többi gazdasági 16. Fuvaros nincs, a gazdasági munkákat gépekkel végzi a fővárosi állami birtok. Ki tudja, mire használják azt a százhatvan lovat? Mindenesetre a létszámban benne vannak. A főváros állatvilága meglepően gazdag. A parkokban mókusok is vannak, az utcákon verebek, a verebeken bolhák. Divattá kezd válni a nerctenyésztés a vá rosszéli részeken. Sirályok a Moldva felett, apró halak a ladikban naphosszat üldögélő nyugdíjasok horgán a Károly-híd alatt. Létezik kakas, mint díszmadár és házi majom, mint függönyrongáló. Még a diplomáciában is jut szerep az állatoknak. Félreértés ne essék, egy kutyabaráti intézményeiről közismert állam nagykövete feleségének zongorázni tudó kutyájára gondolok, amely (vagy aki?) néha a_ vendégeket szóra koztatja. Ez a kutyus egyszer fontos vendégek előtt megtagadta a produkciót. Futottak is vele azonnal az állatorvoshoz, s amikor az semmi bajt nem talált, vitték hírneves külföldi kutyaszanatóriumokba. Vizsgálták a kutyus idegrendszerét, zenei reakcióit, mindent, de semmi eredményre nem jutottak. A kutyus nem volt hajlandó többé zongorázni. Ekkor a prágai állatorvos, aki először vizsgálta meg a kutyát, még egyszer ellátogatott a nagykövetségre, hogy megnézze, milyen környezetben él páciense. Felkérte zongorázásra, a kutyus nagy örömmel futott is a zongorához, de amint a zongoraszékre ült, azonnal el is futott. Az orvos látta, hogy nem a zongorázással van baj, hanem az üléssel. A kutya farka alatt egy fájó rész volt. Zongorázott volna a kutyus, csak ülni nem tudott. Kezelés után minden rendbe jött, és a nagykövetség hírneve a kutyabarát diplomaták körében is meg volt mentve. Sokan úgy vélik, hogy az állatvédelmi törvény megszűnésével megszűnt nálunk az állatvédelem. Tévedés. Az állatkínzást hazánkban a 66/61 sz. törvény tiltja, és betartásáról a háziállat tenyésztők egylete gondoskodik. A kihágásokat a nemzeti bizottságok belügyi osztálya tárgyalja és bünteti. Tehát nemcsak állatorvosi, hanem jogi védelemben is részesülnek az állatok. Az ember képes megteremteni a legszükségesebb életviszonyokat az állatok számára a világ egyik legzsúfoltabb és legtúlnépesedettebb városában is. Az, hogy az állatok hogyan érzik majd magukat a nagy kőrengetegben, már maguktól az emberektől függ. Attól is, hogy zongorázni tanítják-e meg őket, vagy egymást gyűlölni tollúk színe szerint (A cikk adatait DR. A. CERNOSEK, a fővárosi állatorvosi intézmény igazgatója és DR. f. DVORAK állatorvos szolgáltatta).