Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-20 / 16 . szám, Vasárnapi Új Szó

ÚJ TÖRVÉNY A LÁTHATÁRON Beszélgetés dr. VIKTOR KNAPP akadémikussal, a Szövetségi Gyűlés alkotmányjogi bizottságának elnökével A jogbiztonság legfőbb feltétele: a törvények tiszteletben tartása • 1950 óta várunk a most készülő törvényre • Perelhetjük az államot, s törvényszegés esetén az állam kártérítést fizet • Az elévülési határidő három év # Csak a törvény életbelépése utáni törvényszegések jöhetnek számításba A jogbiztonság legtöbb feltétele, hogy mind • polgárok, és • szervezetek, mind pedig az állami szervek tiszteletben tartsák a törvényeket. Elsősorban az állami szerveknek kell jó példával előljárni. Csakhogy bármily természetesnek ls tűnik ez a követelmény, köztudomású, hogy nem minden esetben van ez Igy. A CSKP akcióprogramja és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának programnyilatkozata ezért veszi védelmébe a polgárokat, és ezért folyik oly élénk vita mostanában a Szövetségi Gyűlés bizottságaiban a törvénysértő, tehát a helytelen, illetve igazságtalan határozatokkal, döntésekkel okozott károk megtérítését szabályozó törvénytervezetről. Dr. Viktor Knapp akadémikusnál, a Szövetségi Gyűlés alkotmányjogi bizottságának elnökénél a készülő törvény részletei felől érdeklődtünk. Megkértük: • Jellemezze a törvény intézkedéseit és tájékoztasson célkitűzéseiről. — A készülő törvényre 1950 óta várunk — mondotta. — Akkor tettünk első ízben ígéretet a polgároknak, hogy megvédjük érdekeiket. Az 1950-ben kiadott Polgári Törvénykönyv egyik jogszabálya ki is mondta az elvet, mely szerint az állami szervek helytelen határozataival okozott károkat meg kell téríteni. Ugyanakkor a kártérítések szabályozásával kapcsolatban különtörvényt helyezett kilátásba. Ennek a törvénynek a kiadására azonban nem került sor. Az 1964. évi Polgári Törvénykönyv ennél is tovább ment. Egyik jogszabálya leszögezte, hogy a helytelen hivatalos döntésekkel okozott károkért az állam felelős. Fogyatékossága az volt, hogy nem mondta kl, milyen mértékben, ős arról sem tett említést, milyen módon érvényesíthetők a károk. Minthogy tehát ez az intézkedés is csak félmegoldásnak tekinthető, és különtörvény kiadására megint csak nem került sor, a probléma az ezzel kapcsolatos hosszadalmas és bonyolult tárgyalások ellenére mindmáig megoldatlan maradt. A törvény célja jogsegély nyújtása. Ha tehát a polgárok vagy a szervezetek a büntető és polgári bíróságok, a közigazgatási szervek (pl. a nemzeti bizottságok), az állami szervezetek és az állami szervek feladataival megbízott társadalmi szervek, Intézmények, (pl. az Állami Társadalombiztosító Intézet) törvényszegő tevékenysége folytán kárt szenvednek, az állam anyagi felelősséggel tartozik nekik, vagyis köteles megtéríteni a kárukat. • Ha jól értettem, a polgárok és a szervezetek jogsérelem esetén perelhetik az államot? — Igen, ez így Igaz. Kártérítési Igényük érvényesítésének mindössze két feltétele van. Elsősorban az, hogy a károsult betartsa a fokozatos fellebbvitellel kapcsolatos követelményeket, azaz kimerítsen valamennyi rendes jogorvoslati lehetőséget. Ez azt jelenti, hogy mindent el kell követnie a törvényszegő határozat döntés folytán fenyegető kár elhárítása érdekében. Ha pl. a kár a JNB határozatára vezethető vissza, akkor a károsult jogorvoslatával elsősorban a KNB-hez köteles fordulni, és csak sikertelenség esetén perelheti az államot. Ez a fokozatos fellebbvltel csupán akkor mellőzhető, ha túlságosan igényes volna. • Ml a másik feltétel? — Az, hogy a kár megtérítése csak akkor kérhető, ha az Illetékes szerv már megsemmisítette, illetve törvényellenesnek nyilvánította a helytelen határozatot. Így pl. a Legfelsőbb Bíróság a főállamügyész törvénysértés címen emelt panasza alapján a jogerős bírósági határozatot is megsemmisítheti. VÉDJÜK az igazságot, a polgárok JOGAIT • Ogy tudom, hogy a Büntetőtörvénykönyv és a bírósági rehabilitációkat szabályozó törvény ls lehetővé teszi a polgároknak kártérítési igényeik érvényesítését. Mi a különbség közöttük és a készüld törvény között? — A különbség eléggé lényeges. A Büntetőtörvénykönyv csupán az igazságtalan büntetés esetén mondja kl a kártérítési igényt. A bírósági rehabilitálásokat szabályozó törvény pedig csak a büntető bíróságok által, a ferdülések Idején hozott igazságtalan Ítéletekkel okozott sérelmeket igyekszik jóvátenni. A hangsúly a rehabilitálások esetén nem anynyira az anyagi veszteségek megtérítésén van, mint inkább az erkölcsi elégtételen, noha tagadhatatlan, hogy a károsultak anyagi igényekkel is felléphetnek. Am az elszenvedett kár összegét nem kötelesek teljes mértékben igazolni, már csak azért sem, mert a többnyire húsz egy néhány évvel ezelőtti esetek bizonyítása eléggé körülményes, sőt gyakran a bizonyítékok hiányában lehetetlen. Míg tehát a rehabilitációs eljárások során elszenvedett károk nem téríthetők meg, teljes mértékben, s ezért a jóvátétel fejében rendszerint pausálösszeget állapítanak meg, a szóban forgó, készülő törvény a bebizonyított anyagi károk teljes megtérítését szabályozza majd. • Az állam bizonyára átháríthatja a felelősséget a kár közvetlen okozójára. — Minthogy az állami szervek tevékenységüket az állam nevében és képviseletében fejtik ki, természetes, hogy az ezzel a tevékenységgel okozott kárt az állam viseli. Csupán azt kell majd megállapítani, mely esetben felelős a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és mikor a Cseh- illetve a Szlovák Szocialista Köztársaság, aszerint, melyik állami szerv intézkedett helytelenül. t A törvény szerint tehát a károsult nem azt a szervet perli majd, amely kárát okozta, hanem az államot. Ez így a károsult szempontjából is előnyösebb, hiszen sokszor nem tudhatja, ki vétett ellene. Természetes az is, hogy az államnak bizonyos körülmények között visszkereseti joga van az illetékes szervvel szemben, különösen akkor, ha bebizonyítást nyer, hogy az tudatosan és szándékosan Járt el helytelenül, illetve, ha vétkes a törvényszegésben. • Mit tesz az állam ebben az esetben? — A kártérítés címén kifizetett összeget behajtja a törvényszegést elkövetett szerven. Jobban mondva, az összegnek csak egy részét, Inkább az erkölcsi hatás kedvéért, figyelmeztetésként, hogy elejét vegye hasonló felelőtlen eljárásoknak. • Mennyi a kártérítési Igény elévülési határidejű? — A károsultnak kártérítési igényét — még mielőtt az államot perelné — az illetékes központi hivatallal, valószínűleg az Igazságügyi Minisztériummal kell majd megtárgyalnia. A bíróságon csak akkor adhatja be perét, ha ezek az előzetes tárgyalásai a kérvény beadásától számított hat hónapon belül nem vezetnének eredményre, vagyis, ha nem végződnének megegyezéssel. Egyébként az elévülési határidő három év, ami azt jelenti, hogy a károsult kárának keletkezésétől, illetve káráról való értesülésétől számított három éven belül .érvényesítheti Igényét és csupán azokban az esetekben, amelyek a törvény életbelépése után következtek be. • Milyen vitákra került sor a képviselők között a törvényjavaslatról folyó tárgyalások során? — A nehezén szerencsére már túl vagyunk. A legfontosabb volt megtalálni az okozati összefüggést a hibás határozat és a kér között. Sok vitára adott okot az ls, hogy melyik pillanattól kezdve felelős az állam: vajon az elsőfokú határozat meghozatalától, vagy csak miután már kimerítette a károsult valamennyi jogorvoslattal kapcsolatos lehetőségét. Azt sem volt könnyű eldönteni, mi a különbség a tudatosan hozott törvényellenes és a téves határozat között, melyért feltétlenül kisebb a felelősség. Noha árnyalati eltérések ezek, — mindannak ellenére, hogy nem sok ilyen kártérítési perrel számolunk — mégis alapos megfontolást Igényelnek, mert pénzről van szó. Hiszen a kár megtérítése anyagi megterhelést jelent majd az államnak. • Miért feltételezi, hogy kevesen fogják érvényesíteni igényüket káruk megtérítésére? A polgárok nagylelkűségére számít talán, vagy inkább arra, hogy az állami szervek nem hoznak helytelen határozatokat. — Remélem, hogy inkább ez utóbbi eset felel meg a valóságnak. Másrészt bár polgárainkat nem tartom kapzsiknak, haszonlesőknek, mégis azt hiszem, lesznek, akik Igyekeznek majd kihasználni a kínálkozó alkalmat, és egyesek szeretnének tőkét kovácsolni a törvény nyújtotta lehetőségekből, még ha nem is került sor törvényszegésre... De nem akarok jóslásokba bocsátkozni, az eseményeket sem szeretném megelőzni. A legjobb lesz tehát, ha kivárjuk a fejleményeket ... • Mikor lép életbe a törvény? — A törvénytervezetet, amint Ismeretes, a Szövetségi Gyűlés plenáris ülésén kell jóváhagyni. Erre talán már májusban, de véleményem szerint legkésőbb júniusban sor kerül. KARDOS MARTA JÓVAL TÖBB A MEGOLDANI VALÓ HOZZÁSZÓLÁS „A LOSONCI JÁRÁS ÉGETŐ PROBLÉMÁI" CÍMŰ CIKKÜNKHÖZ Nem szokásom újságcikkre levélben reagálni, de most kivételt teszek, mégpedig olyan okok miatt, amelyeket szerkesztőjük nem Ismert, vagy nem is ismerhetett, és ezért a cikk tartalma a losonci közvélemény félrevezetését eredményezhetné, amire nincs szükség, hiszen a város építésével kapcsolatosan úgyis elég nagy az elégedetlenség. Az a tény késztetett írásra, hogy Immár 13 éve tagja vagyok a város építőblzottságának, és mint ilyen, nem értek mindenben egyet a cikkben Losonc építkezéseivel kapcsolatban leírtakkal. Nagy kár, hogy nem volt alkalmunk (mert többen vagyunk, akiknek véleménye nem egyezik a város képviselőinek véleményével) találkozni szerkesztőjükkel. De térjünk a tárgyra. Közismert, hogy minden város építése fejlesztési terv alapján történik, amelyet 10 —12 évenként — tekintettel a nagy fejlődésre — újból kell elkészíteni. Ez idő szerint városunk részére még az 1957. évben kiadott terv az érvényes. Az új városrendezési és fejlesztési tervnek a koncepciója sem készült el, azért nagyon kétséges az egy II. típusú kórház felépítésére vonatkozóan elhangzott javaslat. Ezzel a kérdéssel egyszer már városi szinten is foglalkoztunk, és a bizottságnak az a véleménye, hogy a város fejlesztése szempontjából teljesen elfogadhatatlan az az elképzelés, amely szerint a meglevő poliklinika szomszédságában lenne az új kórház. A tervek szerint az új kórház 20 hektárt igényelne a város központjában s egy olyan tömböt képezne, amely gyakorlatilag kettévágná a várost, zavarná a közlekedést, s emellett a kórház egyes objektumai egészségi szempontból sem illeszthetők be a sűrűn lakott, amúgy is rosszul kihasznált belterületre, amelyen csak keveset Javítottak azok a többszintes épületek, amelyeket az utóbbi 10 évben építettek fel. Ezek között szerepel a „Rúbanisko" (Irtványos) nevű lakótelep ls, amelyet teljesen zöld gyepre telepítettek, mert nem volt lehetőség a város belterületén a régi lakóházak asszanálására. Ezért sem tartom logikusnak, hogy a lakóházak helyére kórházat telepítsünk, ugyanakkor lakásokat a város peremén építsünk, ahol hiányzik a teljes közművesítés. Sajnos, a városi nemzeti bizottság mellett működő „állandó építőbizottság" nem rendelkezik olyan teklntélylyel, hogy beleszólhasson ezekbe a fontos kérdésekbe. A cikk — jóllehet a járás égető problémáiról akart beszélni — nagymértékben mégis a város problémáival, ennek keretén belül pedig a lakásépítéssel foglalkozik. Ez nem speciálisan losonci probléma, annál Inkább nehézményezzük, hogy a lakásépítéssel nem tart lépést a kommunális és a közszolgáltatási létesítmények építése. Végezetül egyebek között még egy égető problémát szeretnék megemlíteni: Néhány éve megszüntették a városi gőzfürdő üzemeltetését, anélkül, hogy pótlásról gondoskodtak volna. Régen vajúdik a városi fedett uszoda és egy fürdőépület felépítésének a kérdése is... BROCZKÖ GYULA, Losonc