Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-20 / 16 . szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. április 20. A NAP kel: 4.47, nyug­szik: 18.40 órakor. A HOLD: kel: 6.08, nyugszik: 23.16 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük TIVADAR — MARCELL, nevű kedves olvasóinkat. • 1742-ben született TES­SEDIK SÁMUEL író, peda gógus, a gyakorlati irányú népnevelés elsó magyaror­szági megvalósítója ( + 1820). • 1788-ban halt meg ANTONIO CANALETTO olasz festő, rézkarcoló, a velen­cei városkép (veduta) úttö­rfi mestere (szül.: 1897). • 1784-ben született MED­NYÁNSKY ALAJOS néprajzi író, történész, a magyar nyelvű közoktatás, a maga­sabb színtű tanító- és ta­nárképzés, valamint a nő­oktatás előharcosa ( + 1844). • 1984-ben halt meg SZ. V. GERASZIMOV szovjet-orosz festő, a fa­lusi élet avatott ábrázoló­ja (szül.: 1885). Köszönet Munkánknak csak az egyik láncszeme a Vasárnapi Oj Szó. Viszont tisztában vagyunk azzal, hogy nemcsak terjedel­ménél, hanem a szerkesztőség célkitűzéseinél fogva is ez az egyik legfontosabb láncszem. Ezen a lapszámon ugyanis nagyjából lemérhetjük lehető­ségeiket a kiáknázottakat és az egyelőre kiáknázotlanokat egyaránt. Erőpróba ez, amely­ben vannak sikereink és van­nak balfogásaink is. A feladat — ezt az indulás óta tudjuk — nem könnyű. Ép­pen ezért nem a véletlen mű­ve, hogy a Vasárnapi 0) Szó igyekszik állandó kapcsolatot teremteni olvasóival, ösztön­zésünkre, biztatásunkra már több száz levelet kaptunk, ame­lyek bőven tartalmaztak ér­telmes és értékes javaslatokat, észrevételeket s a bírálattal sem fukarkodtak. A többi között ez vezetett bennünket arra, hogy a minap szerkesztőségünkben többórás gyűlésen kiértékeltük ennek a lapszámnak néhány hónapos múltját. Persze ennek többhe­tes előkészület volt az előz­ménye. „Több szem többet lát" alapon ismét felkértük jó­egynéhány külső munkatár­sunkat, olvasónkat arra, hogy őszinte, kendőzetlen szavakkal mondjon véleményt. A befu­tott anyag nagy segítségét je­lentett a vitaindító beszámoló kidolgozásában. S bár sok volt a dicséret, az elismerő sző, ezekből a hozzászólásokból el­sősorban a kritikát hasznosí­tottuk. Meggyőződésünk ugyan­is, hogy á bírálat a fő motor­ja a fejlődésnek, a színvonal emelésének, a tartalmi és for­mai rangosodásnak. Magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy nem éppen rózsás teltételek között is az eddiginél többre vagyunk képesek, még jobban kielégíthetjük olvasóink igé­nyeit. Éppen ezért nyugtáztmk örömmel: Kis Albert, Kozák Gyula, Ozsvald Frigyes, Repka András, Szanyi József, Török Slemér és sok más elvtárs valóban elgondolkoztató, mun­kánkat ösztönző sorait. Köszönjük hozzászólásukat és biztosltjuk őket, valamint minden olvasónkat, hogy erőnk teljéből munkálkodni fogunk egyik levélírónk alábbi óhajá­nak valóra váltásán: „Még nem olyan régen keserű szájízzel vettük kezünkbe az Oj Szót, amely akkoriban távolról sem képviselte az itt élő magyar­ság ügyét. Ez már a múlté. Ma újra sajátunknak vallhat­juk egyetlen magyar nyelvű napilapunkat, mert rólunk és nekünk Ir. Szinte össze sem lehet hasonlítani az elmúlt évek szürke 0) Szójával. So­ha többé másképpen ne le­gyen, csak jobban!". A SZERKESZTŐSÉG BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Ez már szocialista alapvonás Előttem fekszik az 1948. évi februári győzelem 20. és a köztár saság fennállásának 50. évfordulója tiszteletére rendezett falu- és városszépítési verseny eredményeinek kimutatása. Amint ismeretes, a kezdeményezést Kolín város 6s a zólyomi járásban fekvő Gyügy község nemzeti bizottságától indult ki. A verseny főleg az élet­környezet, a lakhelyek szépítését, a közszolgáltatások javítását, a lakosság kulturális és sportlehetőségeinek bővítését tűzte ki célul. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben a lakosság figyelmét erő­sen lekötötték a politikai jellegű események, a kczdnményezés meghozta a várt eredményt. A lakosság közel 400 millió órát for­dított szabad idejéből a falvak és városok szépítésére, a „Z" ak­ció néven Ismert mozgalom feladatainak teljesítésére. Az elmúlt évben a nemzeti bizottságok az önsegéllyel megvaló­suló beruházási építkezésekkel több mint fél milliárd koronát ta­karítottak meg. Ezen a téren országos viszonylatban is kiemel­kedő helyet foglal el Bratislava, ahol az egy főre eső, megtakarí­tás eléri az 54,80 koronát. Szlovákia fővárosában a középületek, terek, utcák és parkok szépítésével a lakosság több mint 4 mil­liárd koronát takarított meg a népgazdaságnak. A javítási és szé­pítési munkálatokkal járó kiadásokat leszámítva a „Z" akcióban a nemzeti bizottságok 4 és fél milliárd koronát takarítottak meg országszerte. A fenti példák még korántsem merítik ki a lakosság önfeláldozó segítségének értékllstáját. Jellemző, s ezt szeretném hangsúlyozni, hogy a szlovákiai kerületek továbbra is kiemelkedő eredményeket mntatnak fel a társadalmi munkában. A három szlovákiai kerület versenyző nemzeti bizottságai produkálták az országos eredmény­nek több mint a felét. Külön ki kell domborítani Itt a szlovákiai ifjúság tevékenységét, amely 1968-ban a falu- és városszépítési akcióban 69 millió óra társadalmi mnnkát végzett. A kiváló eredményeket elérő városok között van Ipolyság is. Ta­valy ebben az öt és fél ezer lakost számláló városban r\7 útjavításo­kon kívül a lakosság tevékenyen kivette részét a főtér átépítéséből. Az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottság 12 millió 525 ezer koronát takarított meg. Dgrócon a lakosság 600 méter hosszú csatornát fektetett le, a község terét korszerű közvilágítással látták el, társadalmi munká­val strandot létesítettek stb. A lakosok ebben a községben társa­dalmi munkával több mint 2 és fél millió korona értéket alkottak. A kelet-szlovákiai Hernádcsány községben az emberek önkéntes munkával 2,4 millió korona értékű munkát végeztek. A közszolgál­tatások Javítása érdekében a HNB 11 kisipari engedélyt adott ki. A község vezetői és lakosai most egészségügyi és vásárlási köz­pont létesítésén fáradoznak. Ezek a nagyszerű eredmények 1968-ban születtek. Abban az esz­tendőben, amelynek januárja nemcsak a kommunista párt, hanem az egész társadalom megújhodásának kezdetét jelentette. Mond­hatná valaki, hogy az ingyenes társadalmi munka a dogmatikus korszak szülöttje. Csak annyiban lehet ez Igaz, hogy a társadalmi önfeláldozásnak ez a formája valóban a szocialista építés kezde­teinek éveiben alakult ki. Ma már azt Is tudjuk, hogy az elmúlt két évtizedben sok esetben formálissá vált, amolyan poltikai ali bizmussá fajult a társadalmi munkában való részvétel. A múlt év eredményei azt mutatják, hogy falvaink és városaink lakosai külső kényszer nélkül Is szívesen hoznak áldozatot a társadalom érde­kében . . . SOMOGYI MÁTYÁS Sortűz nem oldja meg a problémákat Alig négy hónappal az olasz csendőrség avolal vérengzése után a napokban Battipagliában, Campania tartomány harmincezer la­kosú kisvárosában dördüllek el gyilkos karhatalmista fegyverek, melyek kioltották Teresa Ricciardi 26- éves tanárnő és Carmine Cit­ro 19 éves egyetemista életét, és százakat megsebesítettek. A battipagliai sortűz várható visszhangja szolidaritási sztrájkok újabb hulláma lett. Az Olasz Kommunista Párt pedig egyenesen követelte a belügyminiszter lemondását és felelősségre vonását. Battipagliában két ártatlan embert ért gyilkos golyó, s velük a legutóbbi 22 évben hasonló alkalommal kiontott életek száma elérte a 84-et. Miért kellett az olasz karhatalomnak ismét kegyet­lenkednie? Ezt a kérdést e napokban többen felteszik, de a válasz — bár­milyen szempontból világítsák meg a kérdést, ugyanaz: eszte­lenség volt. A 30 ezres kisváros lakossága azért tiltakozott, hogy haladékta­lan nyissák meg a cukorgyárat, s akadályozzák meg a dohánygyár bezárását, aminek következtében 600 munkás az utcára kerülne. Az ösztönös megmozdulásból szervezetté vált a lakosság önvédel­me: hisz e vidékre a legkisebb foglalkoztatottság jellemző, s ha még a meglevő üzemek közül is többet leállítanak, akkor a la­kosságot valóban éhhalál tenyegeti. A battipaglialakat szolidaritásból szinte egész Olaszország felka­rolta. Ám nem csupán szolidaritásról van sző, hanem arról, hogy Battlpaglia bajai az egész ország bajai is. A hatvanas években vé­get ért „olasz csoda" után mindinkább pangás érezhető a gazdasá­gi életben. A bajok fő oka az, hogy nincsenek beruházások, s a nagyvállalatok külföldre csempészik ki hasznukat. Nem azért, mintha Olaszország rosszul állna pénz dolgában, hisz devizatar­talékainak kétharmada aranyban áll rendelkezésére, hanem azért, mert a vállalkozók pl. Svájcban magasabb kamitláb mRliett előnyö­sebben helyezhetik el pénzüket. A beruházások elmaradása követ­keztében természetesen csökkennek a munkaalkalmak, nő a nép nyomora. Éppen ezért az utóbbi években a dolgozók — a szakszervezetek Inspirálására — azt is követelik, hogy a gyárakban, üzemekben adjanak nagyobb 1' beleszólási jogot az alkalmazottaknak, a munká­soknak. Ez még az anyagi természetű követeléseknél Is jobban bő­szíti az olasz tőkéseket. Az utóbbi időben az olasz dolgozók általános sztrájkjai több en­gedményt csikartak ki a kereszténydemokrata—szocialista közép­bal kormánytól. Kivívták például a havi nyugdíj felemelését az ed­digi 18 ezer líráról 23 ezerre, valamint azt, hogy 40 évi szolgálat után a legutóbbi háromévi kereset 4 százaiéit állapítsák meg nyugdíjalapként (ennek 1976-ban 80 százalékra kell emelkednie). Az ezzel járó áldozatokat azonban a tőkések nem hajlandók visel­ni, így a kormány a benzin és más cikkek megdrágításával pró­bálta előteremteni az 500 milliárd lírás többletkiadás fedezését. A battipagliai sortűz arra is felhívta a figyelmet, hogy a Nenni­szocialistáktól támogatott kereszténydemokrata kormány képtelen megoldani a nagy társadalmi problémákat: a munkások foglalkoz­tatását, a bérek tisztességes emelését és stabilizálását, a vállalaton belüli demokráciát, a szakszervezeti jogok biztosítását és kibőví­tését stb. A Rumor kormány — elődjeihez hasonlóan — mit sem tett a kar­hatalom hatáskörének szigorú meghatározására, a rendőrség, csendőrség fegyverhasználati jogának korlátozására stb., ami az olasz társadalmi élet demokratizálásának fontos része. Ha ehhez még hozzászámítjuk a SIFAR-ügy körüli aggályokat, a beígért de­mokratikus iskolareform megfeneklését és a kormányzat egyéb felemás intézkedéseit, erősödik az a meggyőződésünk, hogy Rumor kabinetje sem lesz hosszú életű. X. L. 1 1 i 4 1" . _ INEWPRO néven nemzetközt kiállítás nyílt április 15-én Bra­tislavában. A kiállításon a hegesztéstechnológiával kapcsola­tos hazai és külföldi gyártmányú munkabiztonsági eszközöket és berendezéseket mutatnak be. (J. Valko felv. — ČSTK) Kedden, április 15-én Prágából Bratislavába érkezett a jugo­szláv nőszövetség négytagú küldöttsége, Miriana Krsztinics­nek, a szervezet elnökének vezetésével. A küldöttség a Szlo­vákiai Nőszövetség meghívására tapasztalatcserére jött Bra­tislavába. (S. Petráš felv. — ČSTK| A szovjet—olasz arucsereforga­lom tavaly meghaladta a 40 millió rubelt. Ennek oroszlán­része a szovjet autógyárak és a FIAT szerződésének teljesítésé­ből ered. A szovjetunióbeli Togliattiban a FIAT gyárral együttműködve évi 660 ezer személyautó gyártásának meg­felelő kapacitású autógyárat építenek. A termelést már jövő áprilisban meg akarják kezde­ni. A képen: Épül az autógyár öntödéje. (TASZSZ felv.) Amerikai hivatalos adatok szerint az USA a vietnami hábo­rúban már eddig több embert vesztett, mint a koreai háború egész Ideje alatt. • WM Tŕy'-,-:;:- -x • , • • \ •: . •: x-:-',:- :x :x :x : ^x^x^x-xWx^AVxWx: iiiiiii Ili lilll : ;x :xx :: :x :x ;x-xx-x-x .XjXii liliiiiiSíii lllllill i :M Ilii ľjf-äS;? siäís ife:s .' Í ||§||1 ? i ii:iilll! §11? 1969: Felfelé a „hegyre". (International Herald Tribúne)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents