Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-18 / 91 . szám, péntek

> Ján Smrek* Késlekedő tavasz Kívánom, tavasz, ihlető erőd, de késel s zimankós vagy. S lám, e nap 'ózsát nyit mégis ablakom előtt ­játék derít fel orcát, ajkakat! Eljött a lányok s asszonyok hava, papnők most: leintik a zord szelet. Bámulok, s mintha varázs hajtana. Van-e ember, ki élni nem szeret? Feketék még a szilfák, gesztenyék, a makacs idő rügyet nem fakaszt De nézd a lányok csábító kecsét, kezükből kínálják a friss tavaszt! Feltűrt gallérral szél iránt futok az úton, mely a park felé vezet. S nök járnak itt is. Fényre fény ragyog. Van-e ember, ki élni nem szeret? A Duna partján ballagok, megyek; cibált a szél - s a hullám biztatott! Nem válhat nyűggé sorsod, életed, gyilkos örvénybe nem hajithatod! Mulass, nevess — hisz pályád oly rövid, s ha meghalnál, ki bánná vesztedet? Birtoknál, kincsnél szebbek vágyaid. Van-e ember, ki élni nem szeret? Bár idegen vagy, leány, köszönöm, hogy lényed belém újra fényt lehel. Sírig kísér a remény és öröm: kár meghalni: míg lehet, élni kell! ne bánd, hogy erdőd hüllőket nevel, ügyes légy, s bimbód bizton megleled! Vidám reggel von, madár énekel. Van-e ember, ki élni nem szeret? Reggeli dalát fújja egy rigó, hű apostolként buzdít tettre már. Oj álom hív, te örök álmodó — s teríték vár a konyha asztalán. Hol késel, tavasz? Szívem szertelen, napot hív, s elűzné o felleget! Az élet szép, s oly sok csodát terem. Van-e ember, ki élni nem szeret? VERES JÁNOS fordítása Közös könyvek AMIKOR harminckét hónapja a ljubljanai „Mladinska Knjlga" érintkezést keresett különböző keleti és nyugati ifjúsági könyv­kiadókkal, még seki sem sejt­hette, hogy egy méreteiben és nemzetközi jelentőségében is igen figyelemreméltó közös ki­adói tevékenység kezdődik. A jugoszlávok akkoriban, az emelkedő papírárak és nyom­daköltségek miatt, kiadói gon­dokkal küszködtek, s a szük­ség nagy úr lévén, nemzetközi kooperációban látták, az egyéb­ként elérhetetlennek vélt ará­nyú példányszám-emelés egyet­len lehetőségét. És nem is té­vedtek. .. A néhány hét alatt lefolyta­tott széles körű tárgyalásokon számos megállapodás és egy úgynevezett alapítószerződés született, amely megszabta egy Nemzetközi Képeskönyvsorozat megjelentetésének elvi, gyakor­lati és anyagi feltételeit. Tulajdonképpen úgynevezett kiadó könyvcseréről van szó. Mit is jeletlt ez? Például a „Mladinska Knjlga" Ljubljaná­ban elhatározza egy képes me­sekönyv kiadását. Tervéről ér­tesíti a többi kiadót, megküldi a könyv rajzait és annak szö­vegét, majd a beérkezett vála­szok alapján, melyek a társki­adók igényeit tartalmazzák, el­készíti a művet, valamennyi, a szerződésben részt vevő ország nyelvén annyi példányban, amennyiben azt korábban az egyes tagállamok kérték. Két anyagi vonatkozásban a szerződés rendkívül előnyös va­lamennyi résztvevő számára: egyrészt az egyes kiadások át­vétele lehetséges, de nem kö­telező; másrészt valamennyi Színes, fekete-fehér, szürke A Magyar Televízió életének nagy napja volt a Tanácsköztár­saság jubileumi ünnepe: ezen a napon sugárzott előszűr szines műsort a Szabadság hegyi adó. Technikai kísérleti műsor ez, per­axe, és — az óvatos ígéretek sze­rint is — évekbe telik, amíg a rendszeres színes adás megkez­dődhet; s még akkor is aligha élvezik majd sokan, legalábbis színesben, hiszen az ilyeu vevő­készülék méregdrága lesz. A budapesti televízió vezetőinek nokásos negyedévi sajtótéjékoz­tatőja szerint viszont a hagyomá­nyos, fekete-fehér adás műsoré­ban U arra törekszenek, hogy ez slínes legyen, átvitt értelemben. Tizenhárom hét alatt tizenhárom tévéjátékot mutat be a budapesti tévé. Halász Mihály Súlyfürdő cf­•fi tévéjátékában veteránok Idé­zik halott bajtársaik emlékét, hogy megvizsgálják: képesek rol­aénak-e fik maguk hasonló helyt­állásra. Karikás Frigyesnek, a Ta­nácsköztársaság írójának novellái bél készült A borotva éle című tévédráma. Örkény István szatiri­kus novellájának tévéváltozata, A Hanákné ügy, a munkamorállal — pontosabban a munkamorál hiányával — foglalkozik. Galgó czi Erzsébet tévétragédiája Ré gen volt háború címmel az első világháború egy kései tragédiáját mondja el. Somogyi Pál Elméleti­leg kifogástalan házasság címmel pajzán vígjátékot írt. Cserhalmi Imre tévéjátéka viszont, A bor béiy halála címmcl 1919 májusá­ra emlékezik. A negyedév televí­ziódráma terveiből említést érde mel még Marguerite Duras regé nyének, a Naphosszat a fákon el­mének tévéváltozata, egy Agatha Chrlstle-krimi és a jugoszláv Al­bert Papier vígjátéka, A boszor­kány címmel. Szemelgessük tovább a műsor tervet. Folytatódik a közkedvelt külpolitikai vitaműsor, a Fórum. Boldizsár Iván Észak-Írországot és Bulgáriát mutatja be a nézőknek. Több műsor származik inajd Tol­na megyéből. Erdei Ferenc foly­tatja műsorsorozatát, Szövetkeze tek falun cimmel. Portréfilm ké­szült Uitz Béláról. Egy sorozat Az ültözkiidés művészetéről szól. Szerb Antal kitűnő, szellemes kis­regényét, a VII. Olivért filmen láthatjuk. Érdekes terv a Gyil­kosság a műteremben cimü krimi: a kétrészes film — élű adásban, a műteremben fejeződik be, de előbb kifaggatják a jelenlevő né­zőket: fik bugyan oldanák meg a rejtélyt. A terv azt ígéri, hogy nemcsak a színes kísérleti adásokat lehet majd — kii adapter segítségével — fekete-fehér képen látni, ha­nem a megszokott fekete-fehér ntüsor is igyekszik színes lenni. Z. I. könyv, legyen az bármilyen ter­jedelmű, vagy bármilyen költ­séges ls a kiadó számára, a megrendelt példányszámban, egységesen huszonöt centért cserél gazdát. További előny, hogy az ala­pító-szerződés, amelyet öt or­szág hat kiadója, közte az SNDK (Prága) és a Mladé Le­tá (Bratislava) között, lehetővé teszi, hogy a szerződéshez olyan országok is csatlakozza­nak mint forgalmazók, amelyek maguk nem adnak ki könyveket, és csak egy vagy több kiad­vány megjelentetésében segéd­keznek. Ennek a rendkívül előrelátó szerződésnek a segítségével si­került az együttműködők szá­mát tiznegyedre emelni, és máris újabb érdeklődők jelent­keznek. Miért ez a nagy érdeklődés? Mert ragyogó könyvekről van szó. A sorozatban eddig öt kö­tet jelent meg, s napokon be­lül elhagyja a nyomdát a ha­todik. Peroci: „Elvitte a cica"; Val­jacov: „Varázsgyürű", Milcin­ski: „A tizedik" című munkáját a Ljubljanaiak adták közre, s azokat valamennyi alapító és részt vevő állam átvette, így egyik-másik kötet több mint negyedmillió példányban hagy­ta el a nyomdát. Nagy sikere volt a bratislavai „Mladé Le­tá"-nak is, amely Blašková: „Cicatelevízió" című bűbájos mesekönyvét adta közre, ugyan­csak sok résztvevő, nyolc or­szág érdeklődése mellett igen nagy példányszámban. A sor most a magyarokon van, akik a fiatal, tehetséges Janikovszky Éva „Bertalan és Barnabás" cí­mű kutya-történetét, továbbá Móra Ferenc halhatatlan mesé­jét, a „Kéményseprő zsiráfok"­at hozta ki e sorozatban. Bu­dapest után Prága következik: az SNDK Šafránek: „Halló, sö­tétség" és Mikula: „A szomorú tigris" című munkáit adja át kiadőtársainak, míg a berlini Der Kinderbuchverlag Grimm: „Frau Hole"-jét, a szófiai „Ná­rodná Mladezs" pedig Sztánev: „Házacska a hó alatt"-ját jelen­teti meg. Valamennyi könyv, a világ legjobbjai közé számító grafi­kusok közreműködésével szí­nes offset-nyomásban, rendkí­vül szép és művészi kivitelben készül, s ez magyarázza, hogy miért kapcsolódott be, már az alapszerződésbe az egyik leg­híresebb müncheni gyermek­könyvkiadó, és miért csatlako­zott ahhoz később, a híres pá­rizsi „La Farandole", a belgrá­di „Mlado Pokolenje", milánói olasz, svájci francia-német, s újabban egy holland és egy svéd kiadó, továbbá egy ham­burgi és egy frankfurti ház. Az eddig megjelent öt kötet kivételével, az együttműködés formáival és az üzleti sikerrel valamennyi nyugati kiadó és a szerződéshez csatlakozó vala­mennyi nyugati cég rendkívül elégedett, épp ezért elhatároz­ták, hogy e közös kiadói tevé­kenységet a közeljövőben ki­szélesítik, a nagyobbak számá­ra készülő kiadványok cseréjé­vel, továbbá úgy döntöttek, hogy a Nemzetközi Képes­könyvsorozat kiadását meg­gyorsítják, a sorozat eredeti tervét pedig bővítik. A reálisan gondolkodó szak­emberek úgy számítják, hogy a sorozat bevezetését az első tíz kötet megjelentetése után mondhatják befejezettnek, a nemzetközi sikerről pedig a huszadik, huszonötödik kötet megjelentetése után lehet va­lóban hű képet tükröző felmé­rést készíteni. Épp ezért vala­mennyi résztvevő egyelőre na­gyon óvatos nyilatkozataiban, bár az egyik fél számára sem kétséges, hogy a kezdeménye­zés bevált. A merészebbek vi­szont már nem csak erről be­szélnek. A ljubljanaiak igazga­tójával folytatott eszmecseré­ben két éven belül milliós pél­dányszámról volt szó, s ez ta­lán valóra is válhat, ha azok a tárgyalások, amelyek most az angol nyelvterület öt legna­gyobb kiadójával folynak (eb­ben és más ügyben) eredmé­nyesnek bizonyulnak. Ljubljanában igen bizako­dóak, Budapesten óvatosan op­timisták, Bratislavában pedig igazán örülhetnek. Blasková „Cicavíziója", tehát a pozso­nylak könyve fogyott el eddig a legnagyobb példányszámban: igen népszerű Jugoszláviában, az NSZK-ban, Franciaország­ban, az NDK-ban, Svájcban és Magyarországon, ahol a ma­gyar nyelvű változat eddig 20 100 példányban kelt el, ami Budapesten, mesekönyvben, igen jelentős sikernek szá­mít... FENYVES GYÖRGY llll • Francois Mauriac, aki 1954 óta nem publikált regényt és irodalmi hetilapokban kö­zölt glosszáiban dolgozta fel mondanivalóját, most új re­génnyel Jelentkezett a könyv­piacon: Un adolescent d'autre­fois a címe, s az első kritikák szerint a 84 éves író régebbi regényeinek motívumai Ismét­lődnek a könyvben. K inyílt a gyerekszoba ajtaja, s a Da­dus kislányvendégek részére fenn­tartott mézédes hangja hallat­szott: — Menj csak be, kisaranyom, Tom­sny majd megmutatja neked a játékait. — Egy barna kislány lépett be ünneplő ruhácskában, amely úgy vette körül a térdét, mint egy selyem lámpaernyő. Be­lépett, megállt és a kis házigazdára bá­mult A fekete hajú, ötéves Tom, ugyan­csak zsúrra öltözötten, kék vászon nad­rágban és selyem ingben, visszabámult rá. Dadus bevonult a szomszédos gye­rekhálóba, magánjellegű teendői zavar-, talan bonyolítása érdekében. Tom sokáig méregette a kislányt, mint csak különleges, értékes, azonfelül rend­kívüli ritkaságot szoktak vizsgálni a mű­értők. Egyszerre összecsapta a lábát, hármat ugrott előre, és azt mondta: — Szerbusz. A kislány hátranézett a válla fölött, lassan körbefordult a sarkán, mintha a háta közepét akarná megnézni. Aztán hirtelen lehajolt, ieporolta a ruhája sze­gélyét, és azt felelte: - Szerbusz. — Tom egyet ugrott, egyet fordult, kimutatott az ablakon, és hangosan valami ilyenfélét mondott: — Korgó varga. — Mind a két gyermek tudta, hogy sem a mozdulatot, sem a szót nem kell úgy érteni. Annak a ténynek kifejezésére szolgálnak csu­pán, hogy Tom számára fontos, izgalmas és rendkívüli alkalom ez. A kislány előrelépett, két kézzel fel­csípte a szoknyája szélét, mintha puk­kedlizni készülne, lábujjhegyre állt, és kényeskedve mondta: - Vagyok bátor. Csillogó szemmel nézték egymást. El­telt néhány perc. Egyikük sem mosolyo­dott el, de úgy látszott, mintha mind a ketten készülődnének. Tom újabb, rejtett értelmű kilátással körbefutotta az asztalt, leült a földre, és egy körpályán futó, felhúzós mozdonnyal kezdett játszani. A kislány felkapaszko­dott a triciklire, ós körbekerekezett a szobában. _ Tudok menni a bicajodon - mondta. Tom ügyet sem vetett rá. Azt próbálta ki, milyen gyorsan bír menni a mozdony anélkül, hogy kisiklana. - Nincs is magában - szólt Tom. - Ö, Tom, ez aztán csúnyság. így kell szépen viselkedni? Allj fel onnan, drá­gám, és játsszál szépen a kislánnyal, légy jó fiú. - Vele játszom - felelt Tom határo­zott hangon, és a szeme sarkából dü­hösen pillantott Dadusra. RENDKÍVÜLI <*»= ALKALOM A kislány fogott egy képeskönyvet, le­kuporodott az asztal alá, Tómnak háttal, s lassan, gondosan megvizsgált minden lapot. — Nyolcas van a kerekeiben - álla­pította meg Tom ez a baja. A kislány nem felelt. Merően nézte o könyvet, szeme kerekre nyílt, száját he­gyesre csücsörítette - mint az oroszlán­ketrec előtt álló gyerek, mikor az orosz­lánok éppen üvöltésre tátják a szájukat. Lassan, óvatosan lapozott egyet. Amint rányitott az új lapra, a szeme még ke­rekebbre nyílt, száját még hegyesebbre csücsörítette, mintha attól tartana, hogy a könyvből valami ráugrik. - Tom! - Dadus, aki időközben befe­jezte magánjellegű teendőit, fújva tola­tott be a szobába, mint aki éppen most épült fel életveszélyes betegségéből. — Tom, te rossz fiú, hát igy szórakoztatod a vendégedet? Szegény kis Jenny magá­ban üldögél az asztal alatt. - Kövér, kö­zépeskorú nő volt, igazi régimódi dada. - Ne mondj nekem ilyeneket, Tom, mert még azt gondolom, hogy rossz fiú vagy. Kelj fel onnan, ha mondom. - Le­hajolt, és Tomot a hajánál fogva fel­húzta. — Igazán lehetnél udvariasabb, hiszen te hívtad meg, és még a fülünket is rág­tad egész héten miatta. Miután a nyilvánosság előtt így lelep­lezték, Tom kijött a sodrából, és torka­szakadtából ordította: - Nem hívtam, nem hívtam... - nem leszek, nem le­szek. - Akkor le kell vinned szegény Jennykét a mamájához. — Nem ... nem ... nem. - Jó! van, akkor játszol vele? — Nem, utálom.. nem is akartam, hogy eljöjjön. Most már a kislány is felállt, és mél­tatlankodó hangon, de rendkívül szaba­tosan megállapította: - Nagyon rossz ez a fiú, igaz? Tom erre vadul nekirontott, és beleka­paszkodott a hajába. A kislány nyom­ban éles visításba kezdett, bokán rúgta Tomot, aztán a karjába harapott. Dadus megfogta a kislányt, és az ajtóhoz von­szolta, onnan mondta ki Tom fölött az ítéletet: — Amint a papa hazajön, min­denről beszámolok neki. - Azzal kiment, és bevágta az ajtót. Tom az ajtóhoz rohant, belerúgott, majd a kismozdonyhoz ugrott, felkapta és a falhoz vágta. Ezután öt percen át torkaszakadtából üvöltött, megállás nél­kül. Ügy tervezte, hogy egész nap üvöl­teni fog. Nagyon fájt neki ez az óriási és elmondhatatlan sérelem. Egyszer csak kinyílt az ajtó, és belé­pett a kislány. Úgy sugárzott róla az önelégültség, mintha az imént valami igen okos dolgot tett volna. Elismerésre váró modorban közölte: - Visszajöttem. Tom rámeresztette a könnyes szemét, és még hüppögött egy sort. Aztán fel­vette a kismozdonyt, és letelepedett a sín mellé. A mozdony az első lökésnél kisiklott. Hüppögve megvizsgálta a kere­keket, és az egyiket kiegyenesítette. A kislány óvatosan felemelte a kis ünneplőruha szoknyáját, nehogy össze­gyűrje, aztán beült az asztal alá, és ölé­be vette a képeskönyvet. Tom a legnagyobb sebességét próbál­ta kl a mozdonyon. Arcáról még nem tűnt el a harag és a keserűség, hüppög­ni azonban elfelejtett. Meglepetten s boldog izgalommal kiáltott fel: — A pá­lya miatt is ... ott, ahol ráléptem. A kislány nem válaszolt. Lassan, óva- ^^ tosan nyitotta fel a könyvet a közepe tá­ján, és rácsudálkozott egy elefántra. Sze- 1989 me kikerekedett, szája elkeskenyült. Az- jy . tán hirtelen, szinte véletlenül a hatal­mas megkönnyebbülés és egész rendkí- _ vüli boldogság sóhaja szakadt ki belőle. ^^ Fordította: LÉNART EDNA V

Next

/
Thumbnails
Contents