Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-18 / 91 . szám, péntek

> Ján Smrek* Késlekedő tavasz Kívánom, tavasz, ihlető erőd, de késel s zimankós vagy. S lám, e nap 'ózsát nyit mégis ablakom előtt játék derít fel orcát, ajkakat! Eljött a lányok s asszonyok hava, papnők most: leintik a zord szelet. Bámulok, s mintha varázs hajtana. Van-e ember, ki élni nem szeret? Feketék még a szilfák, gesztenyék, a makacs idő rügyet nem fakaszt De nézd a lányok csábító kecsét, kezükből kínálják a friss tavaszt! Feltűrt gallérral szél iránt futok az úton, mely a park felé vezet. S nök járnak itt is. Fényre fény ragyog. Van-e ember, ki élni nem szeret? A Duna partján ballagok, megyek; cibált a szél - s a hullám biztatott! Nem válhat nyűggé sorsod, életed, gyilkos örvénybe nem hajithatod! Mulass, nevess — hisz pályád oly rövid, s ha meghalnál, ki bánná vesztedet? Birtoknál, kincsnél szebbek vágyaid. Van-e ember, ki élni nem szeret? Bár idegen vagy, leány, köszönöm, hogy lényed belém újra fényt lehel. Sírig kísér a remény és öröm: kár meghalni: míg lehet, élni kell! ne bánd, hogy erdőd hüllőket nevel, ügyes légy, s bimbód bizton megleled! Vidám reggel von, madár énekel. Van-e ember, ki élni nem szeret? Reggeli dalát fújja egy rigó, hű apostolként buzdít tettre már. Oj álom hív, te örök álmodó — s teríték vár a konyha asztalán. Hol késel, tavasz? Szívem szertelen, napot hív, s elűzné o felleget! Az élet szép, s oly sok csodát terem. Van-e ember, ki élni nem szeret? VERES JÁNOS fordítása Közös könyvek AMIKOR harminckét hónapja a ljubljanai „Mladinska Knjlga" érintkezést keresett különböző keleti és nyugati ifjúsági könyvkiadókkal, még seki sem sejthette, hogy egy méreteiben és nemzetközi jelentőségében is igen figyelemreméltó közös kiadói tevékenység kezdődik. A jugoszlávok akkoriban, az emelkedő papírárak és nyomdaköltségek miatt, kiadói gondokkal küszködtek, s a szükség nagy úr lévén, nemzetközi kooperációban látták, az egyébként elérhetetlennek vélt arányú példányszám-emelés egyetlen lehetőségét. És nem is tévedtek. .. A néhány hét alatt lefolytatott széles körű tárgyalásokon számos megállapodás és egy úgynevezett alapítószerződés született, amely megszabta egy Nemzetközi Képeskönyvsorozat megjelentetésének elvi, gyakorlati és anyagi feltételeit. Tulajdonképpen úgynevezett kiadó könyvcseréről van szó. Mit is jeletlt ez? Például a „Mladinska Knjlga" Ljubljanában elhatározza egy képes mesekönyv kiadását. Tervéről értesíti a többi kiadót, megküldi a könyv rajzait és annak szövegét, majd a beérkezett válaszok alapján, melyek a társkiadók igényeit tartalmazzák, elkészíti a művet, valamennyi, a szerződésben részt vevő ország nyelvén annyi példányban, amennyiben azt korábban az egyes tagállamok kérték. Két anyagi vonatkozásban a szerződés rendkívül előnyös valamennyi résztvevő számára: egyrészt az egyes kiadások átvétele lehetséges, de nem kötelező; másrészt valamennyi Színes, fekete-fehér, szürke A Magyar Televízió életének nagy napja volt a Tanácsköztársaság jubileumi ünnepe: ezen a napon sugárzott előszűr szines műsort a Szabadság hegyi adó. Technikai kísérleti műsor ez, peraxe, és — az óvatos ígéretek szerint is — évekbe telik, amíg a rendszeres színes adás megkezdődhet; s még akkor is aligha élvezik majd sokan, legalábbis színesben, hiszen az ilyeu vevőkészülék méregdrága lesz. A budapesti televízió vezetőinek nokásos negyedévi sajtótéjékoztatőja szerint viszont a hagyományos, fekete-fehér adás műsoréban U arra törekszenek, hogy ez slínes legyen, átvitt értelemben. Tizenhárom hét alatt tizenhárom tévéjátékot mutat be a budapesti tévé. Halász Mihály Súlyfürdő cf•fi tévéjátékában veteránok Idézik halott bajtársaik emlékét, hogy megvizsgálják: képesek rolaénak-e fik maguk hasonló helytállásra. Karikás Frigyesnek, a Tanácsköztársaság írójának novellái bél készült A borotva éle című tévédráma. Örkény István szatirikus novellájának tévéváltozata, A Hanákné ügy, a munkamorállal — pontosabban a munkamorál hiányával — foglalkozik. Galgó czi Erzsébet tévétragédiája Ré gen volt háború címmel az első világháború egy kései tragédiáját mondja el. Somogyi Pál Elméletileg kifogástalan házasság címmel pajzán vígjátékot írt. Cserhalmi Imre tévéjátéka viszont, A bor béiy halála címmcl 1919 májusára emlékezik. A negyedév televíziódráma terveiből említést érde mel még Marguerite Duras regé nyének, a Naphosszat a fákon elmének tévéváltozata, egy Agatha Chrlstle-krimi és a jugoszláv Albert Papier vígjátéka, A boszorkány címmel. Szemelgessük tovább a műsor tervet. Folytatódik a közkedvelt külpolitikai vitaműsor, a Fórum. Boldizsár Iván Észak-Írországot és Bulgáriát mutatja be a nézőknek. Több műsor származik inajd Tolna megyéből. Erdei Ferenc folytatja műsorsorozatát, Szövetkeze tek falun cimmel. Portréfilm készült Uitz Béláról. Egy sorozat Az ültözkiidés művészetéről szól. Szerb Antal kitűnő, szellemes kisregényét, a VII. Olivért filmen láthatjuk. Érdekes terv a Gyilkosság a műteremben cimü krimi: a kétrészes film — élű adásban, a műteremben fejeződik be, de előbb kifaggatják a jelenlevő nézőket: fik bugyan oldanák meg a rejtélyt. A terv azt ígéri, hogy nemcsak a színes kísérleti adásokat lehet majd — kii adapter segítségével — fekete-fehér képen látni, hanem a megszokott fekete-fehér ntüsor is igyekszik színes lenni. Z. I. könyv, legyen az bármilyen terjedelmű, vagy bármilyen költséges ls a kiadó számára, a megrendelt példányszámban, egységesen huszonöt centért cserél gazdát. További előny, hogy az alapító-szerződés, amelyet öt ország hat kiadója, közte az SNDK (Prága) és a Mladé Letá (Bratislava) között, lehetővé teszi, hogy a szerződéshez olyan országok is csatlakozzanak mint forgalmazók, amelyek maguk nem adnak ki könyveket, és csak egy vagy több kiadvány megjelentetésében segédkeznek. Ennek a rendkívül előrelátó szerződésnek a segítségével sikerült az együttműködők számát tiznegyedre emelni, és máris újabb érdeklődők jelentkeznek. Miért ez a nagy érdeklődés? Mert ragyogó könyvekről van szó. A sorozatban eddig öt kötet jelent meg, s napokon belül elhagyja a nyomdát a hatodik. Peroci: „Elvitte a cica"; Valjacov: „Varázsgyürű", Milcinski: „A tizedik" című munkáját a Ljubljanaiak adták közre, s azokat valamennyi alapító és részt vevő állam átvette, így egyik-másik kötet több mint negyedmillió példányban hagyta el a nyomdát. Nagy sikere volt a bratislavai „Mladé Letá"-nak is, amely Blašková: „Cicatelevízió" című bűbájos mesekönyvét adta közre, ugyancsak sok résztvevő, nyolc ország érdeklődése mellett igen nagy példányszámban. A sor most a magyarokon van, akik a fiatal, tehetséges Janikovszky Éva „Bertalan és Barnabás" című kutya-történetét, továbbá Móra Ferenc halhatatlan meséjét, a „Kéményseprő zsiráfok"at hozta ki e sorozatban. Budapest után Prága következik: az SNDK Šafránek: „Halló, sötétség" és Mikula: „A szomorú tigris" című munkáit adja át kiadőtársainak, míg a berlini Der Kinderbuchverlag Grimm: „Frau Hole"-jét, a szófiai „Národná Mladezs" pedig Sztánev: „Házacska a hó alatt"-ját jelenteti meg. Valamennyi könyv, a világ legjobbjai közé számító grafikusok közreműködésével színes offset-nyomásban, rendkívül szép és művészi kivitelben készül, s ez magyarázza, hogy miért kapcsolódott be, már az alapszerződésbe az egyik leghíresebb müncheni gyermekkönyvkiadó, és miért csatlakozott ahhoz később, a híres párizsi „La Farandole", a belgrádi „Mlado Pokolenje", milánói olasz, svájci francia-német, s újabban egy holland és egy svéd kiadó, továbbá egy hamburgi és egy frankfurti ház. Az eddig megjelent öt kötet kivételével, az együttműködés formáival és az üzleti sikerrel valamennyi nyugati kiadó és a szerződéshez csatlakozó valamennyi nyugati cég rendkívül elégedett, épp ezért elhatározták, hogy e közös kiadói tevékenységet a közeljövőben kiszélesítik, a nagyobbak számára készülő kiadványok cseréjével, továbbá úgy döntöttek, hogy a Nemzetközi Képeskönyvsorozat kiadását meggyorsítják, a sorozat eredeti tervét pedig bővítik. A reálisan gondolkodó szakemberek úgy számítják, hogy a sorozat bevezetését az első tíz kötet megjelentetése után mondhatják befejezettnek, a nemzetközi sikerről pedig a huszadik, huszonötödik kötet megjelentetése után lehet valóban hű képet tükröző felmérést készíteni. Épp ezért valamennyi résztvevő egyelőre nagyon óvatos nyilatkozataiban, bár az egyik fél számára sem kétséges, hogy a kezdeményezés bevált. A merészebbek viszont már nem csak erről beszélnek. A ljubljanaiak igazgatójával folytatott eszmecserében két éven belül milliós példányszámról volt szó, s ez talán valóra is válhat, ha azok a tárgyalások, amelyek most az angol nyelvterület öt legnagyobb kiadójával folynak (ebben és más ügyben) eredményesnek bizonyulnak. Ljubljanában igen bizakodóak, Budapesten óvatosan optimisták, Bratislavában pedig igazán örülhetnek. Blasková „Cicavíziója", tehát a pozsonylak könyve fogyott el eddig a legnagyobb példányszámban: igen népszerű Jugoszláviában, az NSZK-ban, Franciaországban, az NDK-ban, Svájcban és Magyarországon, ahol a magyar nyelvű változat eddig 20 100 példányban kelt el, ami Budapesten, mesekönyvben, igen jelentős sikernek számít... FENYVES GYÖRGY llll • Francois Mauriac, aki 1954 óta nem publikált regényt és irodalmi hetilapokban közölt glosszáiban dolgozta fel mondanivalóját, most új regénnyel Jelentkezett a könyvpiacon: Un adolescent d'autrefois a címe, s az első kritikák szerint a 84 éves író régebbi regényeinek motívumai Ismétlődnek a könyvben. K

inyílt a gyerekszoba ajtaja, s a Dadus kislányvendégek részére fenntartott mézédes hangja hallatszott: — Menj csak be, kisaranyom, Tomsny majd megmutatja neked a játékait. — Egy barna kislány lépett be ünneplő ruhácskában, amely úgy vette körül a térdét, mint egy selyem lámpaernyő. Belépett, megállt és a kis házigazdára bámult A fekete hajú, ötéves Tom, ugyancsak zsúrra öltözötten, kék vászon nadrágban és selyem ingben, visszabámult rá. Dadus bevonult a szomszédos gyerekhálóba, magánjellegű teendői zavar-, talan bonyolítása érdekében. Tom sokáig méregette a kislányt, mint csak különleges, értékes, azonfelül rendkívüli ritkaságot szoktak vizsgálni a műértők. Egyszerre összecsapta a lábát, hármat ugrott előre, és azt mondta: — Szerbusz. A kislány hátranézett a válla fölött, lassan körbefordult a sarkán, mintha a háta közepét akarná megnézni. Aztán hirtelen lehajolt, ieporolta a ruhája szegélyét, és azt felelte: - Szerbusz. — Tom egyet ugrott, egyet fordult, kimutatott az ablakon, és hangosan valami ilyenfélét mondott: — Korgó varga. — Mind a két gyermek tudta, hogy sem a mozdulatot, sem a szót nem kell úgy érteni. Annak a ténynek kifejezésére szolgálnak csupán, hogy Tom számára fontos, izgalmas és rendkívüli alkalom ez. A kislány előrelépett, két kézzel felcsípte a szoknyája szélét, mintha pukkedlizni készülne, lábujjhegyre állt, és kényeskedve mondta: - Vagyok bátor. Csillogó szemmel nézték egymást. Eltelt néhány perc. Egyikük sem mosolyodott el, de úgy látszott, mintha mind a ketten készülődnének. Tom újabb, rejtett értelmű kilátással körbefutotta az asztalt, leült a földre, és egy körpályán futó, felhúzós mozdonnyal kezdett játszani. A kislány felkapaszkodott a triciklire, ós körbekerekezett a szobában. _ Tudok menni a bicajodon - mondta. Tom ügyet sem vetett rá. Azt próbálta ki, milyen gyorsan bír menni a mozdony anélkül, hogy kisiklana. - Nincs is magában - szólt Tom. - Ö, Tom, ez aztán csúnyság. így kell szépen viselkedni? Allj fel onnan, drágám, és játsszál szépen a kislánnyal, légy jó fiú. - Vele játszom - felelt Tom határozott hangon, és a szeme sarkából dühösen pillantott Dadusra. RENDKÍVÜLI <*»= ALKALOM A kislány fogott egy képeskönyvet, lekuporodott az asztal alá, Tómnak háttal, s lassan, gondosan megvizsgált minden lapot. — Nyolcas van a kerekeiben - állapította meg Tom ez a baja. A kislány nem felelt. Merően nézte o könyvet, szeme kerekre nyílt, száját hegyesre csücsörítette - mint az oroszlánketrec előtt álló gyerek, mikor az oroszlánok éppen üvöltésre tátják a szájukat. Lassan, óvatosan lapozott egyet. Amint rányitott az új lapra, a szeme még kerekebbre nyílt, száját még hegyesebbre csücsörítette, mintha attól tartana, hogy a könyvből valami ráugrik. - Tom! - Dadus, aki időközben befejezte magánjellegű teendőit, fújva tolatott be a szobába, mint aki éppen most épült fel életveszélyes betegségéből. — Tom, te rossz fiú, hát igy szórakoztatod a vendégedet? Szegény kis Jenny magában üldögél az asztal alatt. - Kövér, középeskorú nő volt, igazi régimódi dada. - Ne mondj nekem ilyeneket, Tom, mert még azt gondolom, hogy rossz fiú vagy. Kelj fel onnan, ha mondom. - Lehajolt, és Tomot a hajánál fogva felhúzta. — Igazán lehetnél udvariasabb, hiszen te hívtad meg, és még a fülünket is rágtad egész héten miatta. Miután a nyilvánosság előtt így leleplezték, Tom kijött a sodrából, és torkaszakadtából ordította: - Nem hívtam, nem hívtam... - nem leszek, nem leszek. - Akkor le kell vinned szegény Jennykét a mamájához. — Nem ... nem ... nem. - Jó! van, akkor játszol vele? — Nem, utálom.. nem is akartam, hogy eljöjjön. Most már a kislány is felállt, és méltatlankodó hangon, de rendkívül szabatosan megállapította: - Nagyon rossz ez a fiú, igaz? Tom erre vadul nekirontott, és belekapaszkodott a hajába. A kislány nyomban éles visításba kezdett, bokán rúgta Tomot, aztán a karjába harapott. Dadus megfogta a kislányt, és az ajtóhoz vonszolta, onnan mondta ki Tom fölött az ítéletet: — Amint a papa hazajön, mindenről beszámolok neki. - Azzal kiment, és bevágta az ajtót. Tom az ajtóhoz rohant, belerúgott, majd a kismozdonyhoz ugrott, felkapta és a falhoz vágta. Ezután öt percen át torkaszakadtából üvöltött, megállás nélkül. Ügy tervezte, hogy egész nap üvölteni fog. Nagyon fájt neki ez az óriási és elmondhatatlan sérelem. Egyszer csak kinyílt az ajtó, és belépett a kislány. Úgy sugárzott róla az önelégültség, mintha az imént valami igen okos dolgot tett volna. Elismerésre váró modorban közölte: - Visszajöttem. Tom rámeresztette a könnyes szemét, és még hüppögött egy sort. Aztán felvette a kismozdonyt, és letelepedett a sín mellé. A mozdony az első lökésnél kisiklott. Hüppögve megvizsgálta a kerekeket, és az egyiket kiegyenesítette. A kislány óvatosan felemelte a kis ünneplőruha szoknyáját, nehogy összegyűrje, aztán beült az asztal alá, és ölébe vette a képeskönyvet. Tom a legnagyobb sebességét próbálta kl a mozdonyon. Arcáról még nem tűnt el a harag és a keserűség, hüppögni azonban elfelejtett. Meglepetten s boldog izgalommal kiáltott fel: — A pálya miatt is ... ott, ahol ráléptem. A kislány nem válaszolt. Lassan, óva- ^^ tosan nyitotta fel a könyvet a közepe táján, és rácsudálkozott egy elefántra. Sze- 1989 me kikerekedett, szája elkeskenyült. Az- jy . tán hirtelen, szinte véletlenül a hatalmas megkönnyebbülés és egész rendkí- _ vüli boldogság sóhaja szakadt ki belőle. ^^ Fordította: LÉNART EDNA V