Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-13 / 15 . szám, Vasárnapi Új Szó

Az én fiam — néha Szilvási grófnak is hívják, mivel hol az orrán, hol a szeme alatt gyakran megterem egyegy kék szilva — hívják Kukorica Jánosnak ls, mivel az iskolában gyakori foglalkozása neki kukoricán térdepelni —, nevezik Henricus Aucepsnek, azaz Madarász Henriknek is, könnyű kitalálni, miért —, azután Bogár Jakabnak, mivel a kabátgallérja tele van tüzdözve cserebüllyel és hétpöttyű döbével, hőscincérrel és galacsárral és skolopendumokkal Hanák szerint, mert ő gazda akar lenni, a gazdának pedig főként a bogártudományra van szüksége, no meg német nyelvre, ez utóbbit az édesanyja diktálta a fejébe: legáltalánosabban elfogadott neve azonban Kun Kocsárd, minthogy őróla van megírva: Jön utcáról karmolt képpel. Iskolából titkolt kékkel — tehát ez az én kunkocsárd fiam a mai napra is elvégezte kötelességét, tudniillik kilőtte Bébi szomszéd ablakát. — Csújzlival. A csujzli pedig egy négyalakü, kaucsuk húrral vagy szalaggal felszerelt, gyilkos számszeríj, mellyel ólom-, kavics vagy sárgolyókat szoktak tovalőni. Tegnap szerezte valahol, ki is próbálta, macskán először, azután kutyán, azután borjúkon, teheneken; azután szolgálót és kocsit lövöldözött vele. Ma már verebekre került sor. Én ablakomból néztem hadi műveletelt. Most éppen egy verebet vett célba, mely a kapuoszlopon ugrált. Gonddal húzta fel az ideget, célzott figyelemmel, sokáig. .. egyszer az ideg elpendül — a golyó kirepül, a veréb ottmarad a kapuoszlopon tovább is ugrálva, hanem helyette megcsörren a szomszéd ablaka, s darabokra törve kihull az utcára. Az én Teli Vilmosom a csörrenésre kereket old. Én a másik ablakhoz lépve, szemeimmel kísérem, s látom, hogy az ól mögé szalad, s a sövénykerítésbe elrejti fegyverét, a következő pillanatban már a nagy eperfa alatt ül, s hangosan tanulja az alkotmánytanból a polgári jogokat és kötelességeket. Néhány percig várakoztam, azután kimentem hozzá. Nem vette észre közeledésemet, nagyon el volt merülve a polgári kötelességek tanulmányozásában. — Eleméri (Ez volna neki az ősi — de forgalomból kiment neve. Maga ls megszeppen, ha így szólítják.) — Tessék, apám! — Betörted a Bébiék ablakát! — Én, apám!? Hiszen kint sem voltam az udvarból, hát hogyan törtem volna én be? Az alkotmánytanomat tanulom Itt szépen csendesen. — Hát nem hallottad az ablakcsörrenést? — Hogyan hallottam volna? Felé sem voltam a Bébiék házának. — Azonban mégis te törted be. A gyermek elkeseredett. Ha az én fiam nem volna, azt mondanám, hogy „bőgött". De a maga gyermekét tartozik az ember megkímélni minden túlzó kifejezéstől. Megsimogattam a gyermek fejét. (Egy diót találtam rajta érőfélben — melyről ma reggel még nem volt tudomásom.) — Azért szükségtelen sírnod. Ha te törted be, valld meg őszintén. Megtérítjük a kárt, te pedig máskor jobban vigyázol. Ha pedig nem törted be, akkor állj bátran az igazságod mellett. — Nem én törtem be — felelt a gyermek könnytől és bátorságtól (más gyermekről azt mondanám: ravaszságtól és szemtelenségtőlj égő szemekkel. — Helyes, kedves fiam. Tehát Jöjj velem. A gyermek szabadkozott, hogy neki a polgári jogokat és kötelességeket kell tanulnia. — Ej, kisfiam, pihenjünk egy kicsit. A pihenés is polgári jog. Kézen fogva elvezettem a sövényhez, hova fegyverét, láttam hogy dugta. Percnyi keresés után előhúztam a csujzllt, és elébe tartottam. — Kié ez? — Az enyim — felel halkan a bűnös. — Mikor dugtad ide? — Az imént. — Miért dugtad el olyan sebtiben? Ne tagadd. Láttam, mikor a verébre céloztál, hallottam a csörömpölést, s láttam azután, amint elszaladtál. 4. gyermek merően nézett maga elé. Ilyenkor nem szól többet, ha présbe csavarják is. — Nos hát, kisfiam, hazudtál és kárt tettél. A hazugságért térdepelni fogsz egy óráig. A kárt megfizeted, itt van ötven krajcár, magad viszed át, világosan bevallván, hogy te tör

r ted be az ablakot, s engedelmet kérsz Bébi szomszédtól. Az ítélet első része megnyugvással fogadtatott. A térdepelést már megszokta az iskolában, kukoricával súlyosbítva. Hanem a bűnbevallás ellen fellebbezett; azt mondta, hogy egy szerencsétlen legyecske, ezt elkapta, mielőtt segítségére siethettem volna, el ls eresztette szárnyaszegetten. Én pedig leültem íróasztalom mellé, kihúztam a fiókot, kivettem belőle egy csomó bankjegyet. A gyapjúm ára volt; majd beviszem a takarékpénztárba. Felét sem számláltam még meg, mikor csattant a klsajtóm, utána néhány pillanatra kopogtattak, s belép hozzám Bébi. Alig volt annyi időm, hogy a pénzt a fiókba vessem. BAKSAY SÁNDOR (1032-1915) a Baranya negyei Nagypeterden született. Első irodalmi müvei 1854-ben jeienívk meg. Ettől kezdve állandó munkatársa volt a szépiroda'mi lapoknak. Legjelentősebb alkotásai novellái közül kerítek ki, de írt verset, regényes könyvet és irodalmi tanulmányé'at BAKSAI SÁNDOR: azt szégyelli. Elég, ha a szolgáló átviszi a válságot. — Az nem elég — mondám. — A hibát helyre kell hozni, mégpedig annak, aki elkövette. Töredelmes bevallás! Mit volt tennie, fogta az ötven krajcárt, átvitte Bébihez. Mikor ezen túlesett, bejött hozzám kérdezni, hogy mikor kezdje meg a térdepelést. Szeretne ezen ls túlesni, mert azután tanulni kell az alkotmánytant. (A nagy eperfa legtetejében.) — Amint tetszik — mondván, s a kályhasarokra mutattam, ez az ő 11 laválya. A gyerek letérdelt, szinte koppant bele a térde. Ott röpködött körülötte Bébi, a hálálkodó Bébi, a jólelkű izraelita, akit nem vitt rá a lelke, hogy elfogadja az ötven krajcár ablakváltságot, mert az ablakot nem is a kis kunkocsárd ífiúr törte be, hanem az Ajgó szomszéd macskája ugrott neki. Különben ki volt az törve azelőtt ls, hát ne büntessem az úrfit, mert nem hibás. — De szomszéd, én láttam ám azt a macskát, csujzli volt a körme kö.zött, hát bizonyosra foghattam: azértcsak tartsa meg az ötven krajcárt. Bébi azt mondta, hogy ő azt nem teheti, hanem ha már annyira költ, adjak neki száz forintot kölcsön két hónapra. Egy süveg cukrot ád kamat fejében. MEDNYANSZKY LÁSZLÓ (1852 - 1919): CSAVARGÓFEJ Megszeppentem, mert Bébinek a „jólelkű" néveo kívül semmi biztosítéka sem volt — s a körülmények úgy mutatkoztak, hogy ezt ls a feleségére szándékozik átíratni. — Sajnálom, édes Bébll De teljesen pénz nélkül vagyok; a kért összegnek a fele ls alig áll rendelkezésemre, s arra magamnak is szükségem . van. — Ejnye, pedig azt hittem, segíthet rajtam a tekintetes úr, miután gyapjúját most adta el. — Hohó, Bébll Eladtam én azt még a harmadévi fagykor — vetőmagért — mondám. — Hát nem tudja, hogyan szokták a gazdák a gyapjút eladni? Tavalyi nyíráskor az ideit. Bébi egyet sóhajtott, megvakarta a fejét, engedelmet kért, köszönt, távozott. Alig húzta be maga után az ajtót, az én fiam megszólal a kályha mellől: — Apám, hazudtál. — Hogyhogy, Igazszívű hazafi? — Azt mondtad Bébi szomszédnak, hogy száz forintnak a fele sincs rendelkezésed alatt, pedig a gyapjú ára még mindig megvan. — Nem, fiam. Lényegében igazat mondtam. Nincs kölcsönözni való pénzem. A gyapjú ára sokra kell, a háztartásra. — Lényegében! Majd én ls Igazat mondok ezután lényegében... A gyerek nem szólt többet, hanem hozzálátott a légyfogdosáshoz. Én pedig elgondolkodtam, honnét veszi ez a kukoricán térdepelő semmiházi, ez az ablakverő Teli Vilmos azt a bátorságot, hogy nekem szemembe mondja, hogy hazudtam. Apa, hazudtál. Mert Igaz ugyan, hogy a takarékpénztárban is van egy kis tartaléktőkém, s . a gyapjú árát is ahhoz akarom csatolni (gazembernek tartaléktőke nélkül keserves a sorsa), de az is igaz, hogy ott van a legjobb helyen. Nem kell miatta prókátoroskodni. — Látod, fiam! — kérdém újra, — Bébi sokfelé adós, a boltját már két ízben kiásták, feltörték, elvitték mindenét; maga sem tagadja. Mindez arra mutat, hogy bukásra siet. Nem tanácsos neki kölcsönadni. — Azért mégiscsak hazudtál te, apa! — szőlt a kérlelhetetlen ablaklövöldöző, s újra egy legyet kapott el, és ríkatta az ujjai között. — Hallgassl Te még gyerek vagy, nincs neked ahhoz belátásod, hogy megítélhedd mit miért kell nekem cselekednem. — Furcsa ember vagy ám te, apa. Ha én hazudom, nekem térdepelnem kell, ha pedig te izélsz, akkor énnekem nincs belátásom. — Ejnye semmiházi basibuzuja! Hát azt kívánnád, hogy melléd térdepeljek? Kelj fel no, inkább neked is megengedek. A gyerek meg sem mozdult. r. — Az még nem elég — mondá. A hibát helyre is kell hozni, mégpedig annak, aki elkövette. Töredelmes megvallással. A térdepelést majd én kiállóm helyetted. Megfogott. — Eredj hát, hívd vissza Bébi szomszédot. A gyermek felugrott, s pár perc múlva hozta Bébi szomszédot diadallal. — Bébi szomszéd! — mondám egy herrnhuti ünnepélyességével. — Imént nem mondtam Igazat, mikor azt állítottam, hogy nincs pénzem. Hanem ez az ablakverő kérdőre vont a hazugságomért, s most kénytelen vagyok töredelmesen bevallani, hogy van bizony nekem pénzem. Hanem tudja mit, ne kívánja tőlem, mert azt hallom, önnek rosszul megy az üzlete, s félek, hogy odavész a száz forintom. Bébi szomszédnak volt gondja, hogy ne álljak meg a megjobbulás felé útján. Töredelmes vallomásomat kegyesen tudomásul vette, s egyszersmind kegyetlen átkozódásba tört kl Dávid sógora ellen, aki Irigységből az ő hitelét rontja. Ne higgyek neki, az ő üzlete fényesen áll s még ha megbuknék is, van annyi lelke, hogy a tekintetes urat nem rántaná magával. Kénytelen voltam kiolvasni a száz forintot a gyerek szeme láttára. Bébi boldogan ment haza. A süveg cukrot meg ls kaptam, hanem a száz forintom máig is oda van. Néha szemrehányást teszek miatta az én kunkocsárdomnak. Fenyegetem, hogy annyival kevesebb lesz az öröksége. — Ej, apám! — felel Ilyenkor az én bölcsem. — Hiszen te magad mondod, hogy a lélek tisztasága minden kincsnél többet ér. Nem kénytelen az ember a kölcsönzéssel, de az igazmondással mindig kénytelen. Magad mondod, hát ne jajgass azért a száz forintért.