Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-08 / 57. szám, szombat

Jiŕí Jakoubek belgrádi levele Tanácskoznak a jugoszláv kommunisták Kedden, a belgrádi Szak­szervezeti Házban 1093 kül­dött részvételével megkezdi munkáját a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének IX. kongresszusa. Jubileumi év­ben tanácskozik a kongresz­szus, ugyanis az idén ünnep­lik a JKSZ fennállásának 50. évfordulóját. A JKP belgrádi alapító kongresszusa 1919. április 20. és 23. között ülé­sezett, s az ország számos szétforgácsolódott szocialista munkásmozgalmi szervezetét egyesitette. Kevés kommunista párt büszkélkedhet olyan gazdag és harcos történelmi múlttal, mint a JKSZ. A második vi­lágháború előtt a' királyság idején illegalitásban műkö­dött, tagjait üldözték, bebör­tönözték és vesztőhelyre küld­ték, sokán csak úgy mentet­ték meg puszta életüket, hogy külföldre szöktek. A pártot azonban senki és semmi sem tudta megtörni. Ellenkezőleg. A királyi hadsereg lealázó ka­pitulálása után a legjobb pil­lanatban szólította fegyverbe a népet a megszállók ellen, azonnal nekilátott új marxis­ta nemzetiségi politika kidol­gozásához, egyesítette a kirá­lyi rendszer által egymásnak uszított nemzeteket, s már a heves harcok közepette le­rakta az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek új szövetsé­gi államának alapjait. A fel­szabadulás óta szocialista úton, és csakis ezen vezeti a jugoszláv népet. Ma is ezen az úton halad, büszkén fogja ezt vallani a IX. kongresszu­son, noha Jugoszlávia szocia­lista építésének formái és módszerei valamelyest eltér­nek más szocialista országo­kétól. Aki elfogulatlanul szemléli az életet, az utóbbi hetekben azt látja, hogy a jugoszláv nép és az egész ország alko­tólázban él, ilyenkor csak nagy dolgok születhetnek. Ezt az alkotólendületet már 1966­ban a JKSZ Központi Bizott­ságának Brioni szigetén tar­tott IV. plenáris ülése adta meg, mellyel elkezdődött a párt káderpolitikájának de­mokratizálódása. A konzerva­tív bürokratikus erők addig igyekeztek megőrizni mono­polhelyzetüket a káderpoliti­kában, s ma már világos, hogy közéjük tartozott Ran­kovics is, akinek káros mód­szereit akkor leleplezték. A IV. plénum valójában a kong­resszust megelőző vita nyitá­nya volt. Széles körű pártvita bontakozott ki, amelyben megszületett a JKSZ további fejlődésére és átszervezésére vonatkozó tézisek tervezete. A tézisek Igy fogalmazták meg a káderpolitika alapel­veit: egyenjogú részvétel az összes pártszervek megválasz­tásában és létrehozásában, valamennyi nemzet és nem­zetiség tagjainak beválasztá­sa, a pártvezetés megújítása, a végrehaftó tisztséget viselő káderek váltakozása, a párt­beli végrehaftó tisztségek el­választása az állami szervek­ben és a társadalmi-politikai szervezetekben betöltött vég­rehajtó és irányító funkciók­tól. Beható vita után a JKSZ Központi Bizottságának IX. plénumán már határozat szü­letik a pártban eszközölt személyi változásokról, ugyan­akkor kialakul a köztársasági és tartományi pártkongresz­szusok platformja. Azért foglalkozom ily be­hatóan a káderpolitikai szem­pontokkal, mert a jugoszláv elvtársak meggyőztek róla, hogy csak úf káderekkel, ta­pasztalt üzemi, vállalati, tu­dományos, önigazgatási és társadalompolitikai szakem­berekkel lehet teljesíteni azo­kat a feladatokat, amelyeket majd a IX. pártkongresszus a tömegek előtt megjelöl. Ré­gi káderekkel nem valósítha­tók meg a gazdaságirányítás, az önigazgatás új formái, az új gondolatok és új ötletek, noha nem lehet minden régi kádert egy kalap alá venni. Az új emberek azonban na­gyobb biztosítékot nyújtanak a haladásra. A JKSZ fejlődésének esz­mei-polltikai alapjára vonat­kozó, a káderpolitikai tapasz­talatokat is felölelő határoza­ton kívül a kongresszus még két további határozatot fogad el: 1. Jugoszlávia szocialista fejlődése az önigazgatás alap­ján és a kommunisták felada­tai; 2. A JKSZ harcban a bé­kéért, az egyenjogú együtt­működésért és a szocializ­musért. Az első határozat elsősor­ban gazdasági problémákkal, valamint a vállalatok és a társadalom önigazgató irányí­tásának kérdéseivel foglalko­zik. Nem titok, hogy Jugo­szlávia számos gazdasági problémával és nehézséggel küszködik, noha az utóbbi időben szinte országosan je­lentősen fejlődött az ipari termelés. Általában 8 százalé­kos növekedést ért el. A múlt év kezdetén még csak egy helyben topogott, de időkőz­ben dinamikus fejlődésnek indult, s a távlatok azzal ke­csegtetik a jugoszláv ipart, hogy fejlődési lendületét to­vábbra is megtartja. Ezeknek a problémáknak megoldásával foglalkozik az első határozat, s a jugoszláv kommunistákra nem kis feladatok várnak. Még nagyobb odaadással kell meggyőzniük a munkásokat, mérnököket, technikusokat és a többi dolgozókat, hogy a vállalatirányítás most meg­kezdett önigazgatásos útja he­lyes, igazi demokráciához ve­zet, s meg kell mutatniuk egyes külföldi vészmadarak­nak, hogy a jugoszláv gazda­sági csődről hangoztatott jós­lataik merő koholmányok. A kongresszus eléggé bo­nyolult nemzetközi helyzetben ül össze. Ismerjük a JKSZ és a jugoszláv szövetségi kor­mány állásfoglalását a tavalyi csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban, s ez sajnos ne­gatívan befolyásolta a Varsói Szerződés öt tagállamának Jugoszláviával szembeni vi­selkedését. Éles eszmecsere és vita folyt a rádióban, a te­levízióban és a sajtóban, s ez még ma is tart. Jugoszlá­via és Bulgária jelenlegi fe­szült viszonya nyugtalanságot kelt a Balkánon. Albánia visszautasítja a két ország kapcsolatainak rendezésére irányuló jugoszláv igyekeze­tet. Ennek ellenére a jugoszlá­vok hisznek abban, hogy az egyenjogúság, a szuverenitás tiszteletben tartása, a kölcsö­nös bizalom alapján lehetsé­ges az együttműködés vala­mennyi országgal. Ezt bizo­nyítja például a Lengyel Egyesült Munkáspárt meghí­vása a jugoszláv pártkong­resszusra, noha a lengyel párt­kongresszusra annak idején nem hívták meg a JKSZ-t. Sőt, a külföldi vendégeknek nem kell tartaniuk más kül­földi küldöttségek vagy hazai küldöttek támadásától, mert a külföldi küldöttek nem szólal­nak fel a kongresszuson. Üd­vözleteiket azonban teljes terjedelemben leközli a na­ponta megjelenő kongresszusi közlöny és a Kommuniszt cí­mű pártlap, amely a kong­resszus idején napilapként jelenik meg. Ezért az emlí­tett második határozati javas­lat — a várakozásoknak meg­felelően — a jugoszláv kom­munisták felhívását fogja tar­talmazni, hogy valamennyi kommunista és munkáspárt együttesen tevékenykedjék a béke megszilárdítása és a szo­cializmus építése érdekében. A jugoszláv kommunisták és dolgozók alkotólendülete a IX. kongresszussal eléri te­tőpontját. Az Olasz Kommu­nista Párt bolognai kongresz­szusa után kétségtelenül a legjelentősebb európai párt­kongresszusok egyike. Határo­zottan alkotó fellegű lesz, s a szocializmusban manapság éppen ez kell. Családi pótlék ügyben SZÁRAZ BÉLA NAGYKÉRI OL­VASÓNK levelében írja, hogy fe­lesége halála után három fiatal­korú gyermeke azzal segített a közös terhen, hogy a szünidő alatt júliusban és augusztusban az állami birtokon brigádmunkát vállalt. Három év után 570 koro­nát akarnak tőle levonni azon In­doklással, hogy a gyermekek az említett 2 hónapban havonta több mint 600 koronát kerestek. Kérdi, jogos-e ez az eljárás? Legelőször is különbséget kell tenni az iskolaköteles korú és az ennél idősebb gyermekek között. Az iskolaköteles korú (általában 15 éves) gyermekekre a régebbi és az újabb előírások értelmében a családi pótlék arra való tekin­tet nélkül jár, van-e saját mun­kájukból vagy más forrásból és milyen összegű bevételük. Az iskolaköteles koron túl a ré­gebbi előírások értelmében, ame­lyek 1968. június 30-ig voltak ha­tályban, nem járt a családi pót­lék az olyan gyermekre, akinek havi bevétele meghaladta a 200 koronát. — Ezen 200 koronába nem volt szabad azonban beszá­mítani a jó tanulmányi eredmé­nyért élvezett ösztöndíjat, a tar­tásdíjat és az iskolai szünidő alatt végzett munkáért folyósított fize­tést, valamint az alkalmi brigád­munkáért fizetett jutalmat. — Le­vele szerint az Ön esetében is ez volt a helyzet. Ha nem sike­rülne tisztáznia az ügyet a mun­kaadója üzemi bizottsága mellett működő társadalombiztosítási bi­zottsággal, forduljon panasszal a Járási Betegsegélyzű Igazgatóság­hoz. (Okresná práca nemoc, pois­tenia.) 1968. július 1 tői kezdődő ha tállyal a Tt. 1968/88 sz. törvény 18. és a Tt 1968 sz. hirdetmény 2. paragrafusa értelmében a iskola­köteles koron túl levő, tovább ta­nuló gyermek esetében a gyer­mekre a családi pótlék akkor jár, ha nincs havi 500 koronánál több jövedelme. Ezen összegbe nem le­het beleszámítani a stipendiumot, az ingyenes internátusí ellátás ellenértékét, a tartásdíjat, az ár­vajáradékot, a nyári keresetet, ha a gyermek megszakítás nélkül folytatja tanulmányait, az isko­lai szervek által szervezett vagy alkalmi munkáért folyósított fize­tést, illetve jutalmat. Munkaj'ogi ügyekben KAZI JÁNOS, EBED: (Milyen hosszú a felmondási határidő?) Mivel Ön 40 évnél idősebb, a tör vényes felmondási határidő 3 hó­nap (a következő naptári hónap első napjától számítva). A mun­katörvénykönyv 51. §-a 2. bekez­désének rendelkezése, amely sze­rint a dolgozó által törvényes fel­mondási ok nélkül adott felmon­dás esetében a rendes felmondási idő 6 hónappal hosszabb, az Ön esetében tehát 9 hónap, még ér­vényben van, bár valószínű, hogy a szakszervezetek indítványa alap­ján ezt a rendelkezést még ebben az évben hatályon kívül helyezik. ANDRUSZKA JÁNOS, ZSELlZ: (Az éjjeliőr fizetése.) A Tt 1968/103 sz. hirdetmény értelmében a mun­kaadó vállalatoknak legkésőbb 1968. december 31-ig kellett volna egy általános fizetési hirdet­mény, vagy kollektív szerződés keretében az őrök, portások, tűz­oltók bérét szabályozni. Az emlí­tett rendelet értelmében a portá­sok havi alapbére 850—1020 ko­rona, tehát lényegében azonos az Ön eddigi fizetésével. Mivel a vállalat egyébként a 42 és fél órás heti munkaidőn túl a túlórákat a rendeletben megszabott 33 száza­lékos pótlékkal fizeti, a hirdet­mény leglényegesebb rendelkezé­seit betartják. MEZŐGAZDASÁGI KÖZÉPISKOLA TANÁRAI: (Meg lehet-e tiltani a dohányzást a tanári szobában?) Ezt a kérdést a közös munkahe­lyeken általában a demokratikus elvek szerint a többség határoza­ta alapján döntik el, hacsak nem olyan munkahelyről van szó, ahol a dohányzást a munka- és egész­ségvédelmi előírások tiltják. — Ha a kérdést az említett módon tisz­tázni nem tudnák, a járási higié­nikus mint hivatalos szerv bo­csáthat ki egyedi tilalmat a kére­lem megvizsgálása alapján. Néze­tünk szerint, ha a dolgozók fele nem dohányos és nehezen viselik a cigarettafüst által szennyezett levegőt, kérésüknek eleget kellene tenni. SZÉP ISTVÁN, LOSONC: (Táp­pénz kiszámítása.) Az Ön eseté­ben, aki már hosszabb ideje dol­gozik a vállalatnál, a táppénzt nem a megbetegedés előtti egy év, hanem a megbetegedés előtti nap­tári évben elért átlagkereset alap­ján kell kiszámítani. — Az átlag­bér megállapításánál nem lehet figyelembe venni a túlórai jutalmat és az olyan juttatásokat, amelyek nem esnek munkabéradó alá, nem számítható be a táppénz ís a munkabérmegtérltés sem. Dr. V. J. Ne tovább a miniszoknyával/ Nő társaimnak nőnapi ajándék gyanánt Kedvelt lapomban, a Képes Hírmondóban rövid ingecs­kében pillantottam meg kedvenc színésznőmet, Claudia Ordinárét. A képaláírás azonban tudtomra adta, hogy ez a ruhadarab nem ingecske, hanem felsőruha. S megtudtam belőle azt is, hogy a jövőben még az eddiginél is minibb lesz a mini. Melegség járta át a szívem táját, s úgy érez­tem, szép korban születtem. De ez az érzés csak egy pil­lanatig tartott. Villámcsapásként hasított belém a felisme­rés: önző vagyokl Bűnös indítékból fakadó örömöm miatt mindjárt meg is róttam magam: — Ej, ej, Tóbiás, hát il­lik ez? Te vagy az egyedüli, aki tisztában van a miniszok­nya titkával, és ahelyett, hogy felfednéd ezt a nők milliói előtt, hagyod őket továbbra is bizonytalanságban i Közöm­bösen nézed erőfeszítésüket, csak azért, hogy.. . Azaz hogy nem is egészen közömbösen, Tóbiás .. Még örömöd is leled abban, hogy egyre Jobban kurtul a szoknya, és a nők mind nagyobb és nagyobb belátással vannak irántad. Öt perc bűnbánatot tartottam önzőségem miatt, s az alkalomhoz illően mindháromszor lesütöttem a szemem, amikor egymás után három miniszoknyás angyal haladt el előttem. Nemes indulatok kezdték dagasztani horpadt keblemet, és szent elhatározás született bennem: feltárom a titkot a sötétben tévelygő nő társaim előtt. Mi lenne a világból, ha hagynánk egymást tévutakon botladozni, s kö­zönyösen néznénk, hogy embertársaink beleszakadjanak a hiábavaló erőfeszítésekbe. Igen, mert bármit tesznek is a nők a szent cél érdekében, a férfiak már pillantásra sem méltatják a feltárt bájakat. Ha olykor rápillant is némelyik férji a szoknya demarkációs vonalára, abban sincs köszönet. Annyi gerjedelmet sem árul el az arca, mintha mondjuk a szomszéd Erzsi néni cipőjére esett vol­na a tekintete. S mit tesznek ilyenkor a nők? Fokozzák a harcot. Hát ez az, amit én nem helyeslek. De beszélje­nek a tényekI A térden alul érő szoknya annak idején térdig rövidült. Báfos női térdkalácsok fele incselkedett a férfiszemekkei. S a férfiak? Előbb kitágult pupillákkal mustrálgatták a kecses csontdudorokat, némelyek talán szaporábban is lélegeztek, és szinte látszott az arcukon, hogy gondo­latban kiegészítik a térdkalácsot a hiányzó felével. De a hatás időtartama nemigen haladta meg a három napot. Eddig tart ugyanis minden csoda. A nők szemük sarkából egy ideig még kémlelték a fér fiarcokat, de amikor észrevették, hogy térdük nem ingerli mozdulatra a férfinyakakat, sőt még a szemgolyók moz­gását sem befolyásolfa, dühösen szorították össze ajku­kat. — Kicsiny a hatófelület — állapították meg elkese­redve, s a szoknya térden felülre rövidült. Most már csin­talan térdecskék néztek farkasszemet a férfiakkal, meg­mutatva teljes bájukat. Némelyik férfi meglepetést árult el, amikor meglátta a félig már ismerős térdkalács másik felét, mondván, hogy szebb, mint gondolta. De olyan is akadt, aki egykedvűen állapította meg, hogy ezt vagy azt a térdkalácsot mintha már látta volna valahol. . . Aztán hirtelen eszébe futott, hogy csak a felét látta, de a másik felét pontosan ilyennek képzelte el. Néhány óra múlva megszűnt minden érdeklődés a térd­kalácsok iránt. Még a térdhajlat sem hozta ki a férfiakat sodrukból. A nők most már sziszegtek is a dühtől. Hogyne, hiszen nagy adufuk veszett oda. A harcban azonban nem lehet megállni — vallották. Van még töltény, kilőnek még egyet, s ha kell, nem is egyet. A lövedékek centi­méterek formájában fogytak töltény tárukból. Amikor húsz centivel értek térden felül (egyesek jóval többel, de sze­mérmetességböl csak ennyit vallanak be), megálltak egy pillanatra, hogy felmérjék a hatást. S mit állapíthattak meg? Azt, hogy a reakció jóformán a nullával egyenlő.. Ogy látszik, még feljebb kell menni. Es Claudie Ordináré . még feljebb ment. Kár volt. Láttam a barátom areán, hogy meg sem rebbent a szempillája, amikor a képre tekintett. De ismerem a nőket, s biztos vagyok abban, hogy még tovább mennek. Tovább ők, ha addig élnek ts! Kilövik az utolsó töltényüket is... De mielőtt bekövetkeznék a nagy durranás, megálljt akarok kiáltani. Egy centivel sem további Nem érdemesI Látom a meglepett női arcokat; egyik-másik gyanakodó tekintetből azt vélem kiolvasni, hogy az ellenfél ügynö­kének tartanak, aki csellel akarja őket lefegyverezni. Vagy talán a férfiakkal volna valami baf? — néznek rám fürkészve mások. Valami ismeretlen kór bénította meg természetes férfiösztönüket? Nem, nem dehogyis, Nyugodt lélekkel idézhetem a televízió gyakori feliratát egy kis változtatással: „A hiba nem a mi készülékünkben van", A zavart maguk a nők okozták. Igen, a nők, bármily hi­hetetlenül hangzik is. Haditervük Meszelésekor nem szá­moltak egy igen fontos tényezővel: a megszokással. Idő­vel mindenhez hozzászokik a szem. Es nem is csak a szem. Ahogy megszokták a férfiszemek a térdkalácsokat, a comb finom ívelésű vonalalt, ugyanúgy megszoknak mást is. Ezért ne további De nem az volt a célom, kedves nő társak, hogy kedve­teket szegfem. Csak éppen arra akartam felhívni a figyel­meteket, hogy nem a megjelelő módját választottátok a harcnak. Hogy van-e megfelelőbb? Hát persze, hogy van. S éppen ez az a nagy titok, amelyet ma, a nőnapon közölni akarok veletek... A hosszú szoknya az, ami hoz­zásegít benneteket ahhoz, hogy a férfiakat levegyétek lá­bukról. Igen, igen, a hosszú szoknya. A bokán alul érő szoknya. Hogy ez lehetetlen? Gondoljatok csak ükanyói­tokra, akiknek szoknyája a cipellő orrát is befedte. S gon­doltatok ükapáltokra, akiknek fefükbe szökött a vér, va­lahányszor meglebbentek e szoknyák, és ők megpillant­hatták a kecses bokák táfékátl Ha meg egy vádli villant a szemükbe, még a lélegzetük is elállt a gyönyörűségtől. Legyőztem önzésemet, hogy segítségetekre legyek. Sok lelki tusámba került, mert — és ezt csak úgy bizalmasan árulom el nektek — énrám még kivételesen jó hatással van a miniszoknya. TOLNAY TÖB1ÁS

Next

/
Thumbnails
Contents