Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-07 / 56. szám, péntek

Hatékonyabb pártmunkát Ki mint vet, úgy arat Ebben a régi közmondásban igen sok az igazság, legalábbis a paraszti életre vonatkozóan. Példaként dióhéjban elmondom két gazdasági éviink törtenetét. , Az 1907-es esztendőt általában úgy tartják számon, hogy a mezőgazdasági termelés szempontjából különlegesen kedvező volt. Ezt az országos termelési eredmények is bizonyították. Nálunk azonban másként alakult a helyzet. Télen vastag hóréteg borította a határt, de alatta nem fagyott meg a föld. Olvadáskor annyira felgyülemlett a belvíz, hogy tavasszal nem lehetett megfelelő talajmunkát végezni. Az alacsonyabban fekvő területeken dagasztani kellett a sarat, hogy egyáltalán vethessünk, pedig az agrotechnikai határidőket Így is erősen lekéstük. Elromlott az aprómorzsás talajszerkezet, és bizony fájó szívvel Érdekes és hasznos könyv jelent meg a közelmúltban a Mezőgazdasági Kiadóvállalatban. Sajnos, egyelőre csak szlovák nyelven, ám, aki csak etgy kicsit is bírja a nyelvet, módfelett tanulságos olvasmányra talál benne. A szerzők J. Janovic — J. Medvedf — A. Nouška több éves megfigyelése alapján elemezték a csehszlovák mezőgazdasági termelés problémáit. Vizsgálat alá vetették a mezőgazdasági termelés történelmi-ekonómiai fejlődését, valamint fejlődésének távlatait országos viszonylatban és külön Szlovákiában. Elemzik az árak szerepét, a rentabilitás, a munkaerő és jutalmazás kérdéseit, a termelési alapeszközök problémáját, az integrációt, a fejlesztés tényezőit az egyes körzetek gazdasági kiegyenlítésének lehetőségeit. Érdekes fejtegetésbe bocsátkoznak például a könyv X. fejezetében. Feltételezik, hogy 1980-ig Szlovákiában a termőföld egy főre eső kiterjedése 0,60 hektárról 0,47 hektárra csökken. Viszont csak részben írják ezt a jelenséget a rohamos ipartelepítés és lakásépítés rovására. Rámutatnak arra, hogy a jövőben előnyösebb lesz, ha elsősorban a silányabb terüolyan mértékben engedélyezik az árdrágulást, mint amilyenre a kormány az SZKT-val szemben kötelezettséget vállalt. A nézeteltérések elkerülése érdekében tehát a legközelebbi napokban megállapodást kötünk az SZKT-val azokról a termékekről, amelyeknek ára az idén sem változhat. Az ármódosítások oka többnyire a vállalatok tevékenységére vezethető vissza s ezért — mondanom sem kell — nem minden esetben vállalhatunk felelősséget az árhullámzásokért, melyek sokszor szerintünk is indokolatlanok és érthetetlenek. Éppen ezért tartom oly fontosnak ebben a kérdésben a szakszervezetek segítségét. A Vállalatokban, az üzemekben nekik kell megállapítaniuk a javasolt vagy már végrehajtott áremelés időszerűségét, és hogy az megfelel-e az árfejlődés feltételeinek. Szinte hihetetlen, hogy nem egyszer ugyanattól a vállalattól kétféle határozatot is kapunk. Az egyikben a vállalat dolgozói megszavazzák termékeik árának emelését, a másik határozatban azonban ugyanazok a dolgozók az állami szerveket és a szakszervezetet bírálják, mert egyetértenek az áremeléssel. Az ellentétet az okozza, hogy a dolgozók egy személyben termelők és fogyasztók is. • Az árak rejtett emelése nem egy esetben a termékek minőségének rovására megy. Hogyan akadályozható meg ez a cseppet sem örvendetes jelenség? — Ennek megakadályozása adminisztratív úton eléggé bonyolult volna. A megoldást csupán a piaci egyensúly helyreállítása, a termelés monopóliumának fokozatos megszűntegondoltunk arra, hogy a rossz vetésen már a kedvező időjárás is csak keveset segíthet. A talajviszonyok miatt az őszieket sem gondozhattuk megfelelően, pedig a sok hótól és víztől nagyon kiritkultak. Az évelő takarmányokat illetően is hasonló volt a helyzet, ott is óriási károk keletkeztek. A múlt évben mind ősszel, mind tavasszal nagyon kedvezőek voltak a termelési feltételek. jól megműveltük a talajt, ráadásul meg is erősödtek az őszi vetések. Egyenletes hótakaró borította a határt, a téli nitratációt is elvégezhettük. Tavasszal hengerelhettünk, boronálhattunk, s a gyengébb veteményeket fejtrágyáztuk. Kitűnő, aprómorzsás volt a talaj. A gyomirtás is segítette a növények gyors fejlődését: Szóval ősszel és tavasszal egyaránt kifogástalan volt a talajmunka, illetve a vetés. Releleket átruházzák az erdőgazdaságokra. A kiadvány további részébein az öntözéssel foglalkoznak. Megállapításuk szerint Szlovákiában 850 000 hektár terület szorul intenzív öntözésre. Eddig ennek csak elenyésző hányadán sikerült öntözéses gazdálkodást létesíteni. 1980-ig körülbelül 450 000 hektáron valósítunk meg öntözéses gazdálkodást. Kitérnek a hegyaljai körzetek fejlesztésének a lehetőségeire, Szlovákia termőföldjének 43 százaléka — tehát majdnem a fele — hegyaljai körzetben terül el. Viszont a hegyaljai körzetekben még 377 községben (1965-ig) mindmáig egyéni gazdálkodást folytatnak, ami akadályozza a korszerű gazdaságos termelési módszerek bevezetését. Felvetik azokat a lehetőségeket, amelyek révén 1980-ig 21—22 százalékkal fokozható a hegyaljai körzetek mezőgazdasági termelése. A könyv befejező részében felvázolják Csehszlovákia ós külön Szlovákia mezőgazdasági termelése fejlesztésének távlatait. Bár ez a rész már mosit ís némi módosításra szorul, és a jövőben is alkalmazni kell az időközben kialakult új politikai helyzethez, hasznos olvasmány. Dr. MARGÓC tése, vagyis a vállalatok közötti konkurrencia megteremtése biztosíthatja. Ám addig sem ülhetünk ölbe tett kézzel. Ogy vélem, hogy ezen a téren sokat tehetünk kísérleti és kutatóintézeteink közreműködésével, valamint a közvélemény és a társadalmi szervezetek nyomásának kihasználásával. Nagy segítségünkre lehet a probléma megoldásában a sajtó, mely nyilvánosan bírálhatja a ros»szabb minőségű gyártmányokat. • Ogy tudom, a dotációk megvonása folyamatban van. F.zzel kapcsolatban milyenek a tapasztalataik? — A még engedélyezett dotációk — minthogy a közvetlen piaci nyomással szemben a ráfizetéses termelést védelmezik — a férmelés hatékonysága további fokozásának valóban egyik lényeges akadályát jelenti. A problémát azonban egyetlen tollvonással: bizonyos dotációk megvonásával aligha oldhatnánk meg. Tekintettel kell lennünk arra, milyen hatással van ez az intézkedés a termelőre és a fogyasztóra is. A termelés reális lehetőségeit közös nevezőre kell hozni a keményebb feltételekkel. Am súlyosbítja a problémát, hogy a dotációk megvonása rendszerint kihat az életszínvonalra is. Kísérő jelenségei ugyanis a kiskereskedelmi árak emelése, Illetve a termelővállalat jövedelmének csökkenése. Ez utóbbi körülmény a termelésben dolgozók béreinek leszállításához vezethet. Minthogy egyik megoldás sem tekinthető előnyösnek, a legtöbb dotáció még az óriási anyagi áldozat árán (a tej árát pl. kb. évi 2 milliárd koronával dotáljuk) sem vonható meg egyenlőre. Ezzel azonban nem akarom azt álllményünket mégis meghiúsította az április közepétől tartó aszály, a szokatlan, 28—30 fokos hőség. A takarmány megsínylette a szárazságot, az első kaszálásra igen gyenge hozamot adott. A többi növénynél azonban a porhanyós talaj bírta az aszályt, könnyű volt a növényápolás, megfelelő egyedszám maradt a jó talajban, s amikor júniusban esőt kapott, minden gyors fejlődésnek indult. Volt olyan parcellánk ls, ahol a búza 42 mázsás hozammal fizetett. Az átlag ugyan csak 24,7 mázsa lett, de bodrogközi viszonylatban ez is kiváló eredmény. Árpából 38, cukorrépából 600, szemes kukoricából 48 mázsa volt az átlagos hektárhozam. A takarmányrépa csaknem 1000 mázsát adott hektáronként, kenderből pedig 110 mázsát takarítottunk be ®gy egy hektárról. így a nyár eleji ürömből öröm lett őszre. A jó eredmény természetesen pénzügyileg is meghozta gyümölcsét. A természetbenivel együtt 40 korona volt a munkaegység értéke. S megteltek a raktárak, a csűrök. jól vetettünk, jól arattunk, van mit a tejbe aprítani. VASZILY JÁNOS agronómus. Bodrogmező Dicséretre méltó kezdeményezés A losonci Potana textilgyárban a múlt év második felében nehézségek mutatkoztak az újítási mozgalom terén. Ekkor született meg az a gondolat, hogy hathetes újítási versenyt tartanak. Minden benyújtott javaslatot, ötletet — ha reálisságát a mester igazolta — ötven koronával jutalmaztak, te kintat nélkül arra, hogy bevexetik-e vagy sem. Az eredmény? Hatvannégy újítási javaslat, ami tfzzel több mint az év elsfi há roinnegyedévében volt. A számítá sok szerint a hathetes verseny több mint 159 000 koronát hoz az üzemnek. Az újítók az említett ötven koronán kfvül megkapták, illetv megkapják a törvény által előírt részesedést is. Ezenkívül 600 korona pénzjutalmat is kisorsoltak. Érdekes megemlíteni, hogy az ájításl javaslatot benyújtók fele munkás. A Poľana textilgyárban az em litettekből tanúivá májust ismét az újttók hónapjává nyilvánítják. Bíznak abban, hogy ismét jelen tő s lépést tesznek a mozgalom terén. —né— tani, hogy bizonyos vállalatok dotálása nem felesleges. Népgazdaságunk és végeredményben életszínvonalunk szempontjából is előnyös, ha minél hamarabb, minél több vállalat dotálását megszüntetjük. • összegezve az elmondottakat: miért van szükség áremelésre? — Nem vitás, hogy az árak emelése nemcsak népszerűtlen intézkedés, hanem félmegoldás, hogy úgy mondjam, kényszerhelyzet. Az elvi megoldás a termeléstől függ. A munkatermelékenység növelése nélkül, elegendő mennyiségű és jó minőségű, de főleg olcsón előállított áru nélkül ugyanis nem érhető el javulás zilált gazdasági helyzetünkben. Ugyanakkor a termelés struktúrájának módosítása elengedhetetlen feltétel, mert csak olyan árut volna szabad gyártani, és csak olyan árunak van helye a piacon, amely iránt érdeklődés mutatkozik nemcsak a hazai lakosság körében, hanem külföldön ls. Amíg a termelés nem lesz tekintettel ezekre a követelményekre, addig nem állhat helyre a piaci egyensúly, és addig külföldön sem leszünk versenyképesek. • Amíg tehát ez a javulás bekövetkezik, addig a fogyasztók tehetetlenek az árak emelkedésével szemben? — Az árak emelése bizonyos esetekben elkerülhetetlen ugyan, de az áremelések irányításával és fékezésével olyan helyzetet szeretnénk teremteni, hogy megszüntessük az aránytalanságok okait. KARDOS MARTA A LOSONCI JÁRÁSBAN a legfontosabb probléma, melyet most a pártalapszervezetek igyekeznek megoldani, a párt vezető szerepének érvényesítése, s ézzel kapcsolatban a népgadaság pártirányítása. Helyesnek tartom, hogy a pártalapszervezetek évzáró gyűléseiken bírálóan értékelik az eddigi megszokott munkaformákat, — melyek sokszor már nem elég hatékonyak —, és főleg azt, hogy következetesen harcolnak a formalizmus ellen, mely még mindig előfordul a pártmunkában. A pártmunka eddigi formáinak és módszereinek értékelése nem azt jelenti, hogy elvetjük a már bevált módszereket. A pártalapszervezeteknek elsősorban arra kell törekedni, hogy az 1968 januárja utáni új feltételek közepette emeljék munkájuk színvonalát, hatékonyabbá, célszerűbbé tegyék a pártmunkát. Az új feltételek között elsősorban a pártalapszervezetek irányításának kérdését kell tisztázni. Megítélésem szerint ezen a téren is észlelhető eredmény. A járási pártbizottság a már hagyományossá vált értekezleteken igen eredményesen alkalmazza a differenciált irányítást, amely nagyobb teret, lehetőséget nyújt a problémák konkrétabb megoldásához, másrészt — ami a legfontosabb —, az egyes munkaszakaszon lehetővé teszi a pártmunka tartalmának helyes meghatározását. Meggyőződésem, a helyes pártirányításnak egyedüli útja a differenciált irányítás és ennek további elmélyítése, természetesen a helyi feltételekből és azon problémák megoldásából kiindulva, amelyek a dolgozók és az egész társadalom érdekeit szolgálják. A helyes pártirányítás megköveteli a határozottságot, valamint a pártalapszervezetek és felsőbb szerveik közötti kölcsönös tájékoztatást. Emellett szükséges, hogy a párt alapszervezetei ismerjék és tekintetbe vegyék a társadalom, a társadalmi csoportok, kollektívák és egyének objektíven feltételezett érdekeit az intézkedések előkészítésébe, megvalósításába kapcsolják be az öszszes kommunistákat, és a dolgozók legszélesebb tömegeit. Teremtsenek olyan feltételeket, hogy az állami, gazdasági, valamint a társadalmi szervezetek önállóbban oldják meg a kitűzött feladatokat. A pártszervezetek számára ez lehetővé teszi, hogy figyelmüket jobban összpontosíthassák a pártmunka kérdéseinek megoldására. A JANUÁR ELŐTTI IDŐKBEN az alapszervezetek munkája eléggé centralizált volt, így a felsőbb pártszervek által előirányzott számtalan feladat fékezte a helyi problémák megoldását, a pártszervezetek kezdeményezésének kibontakozását. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a központi irányítás, sőt a pártéiet lenini elvei ma nem érvényesek. Igenis érvényesek, sőt érvényességük a pártmunka színvonalának emelésével, hatékonyságának növelésével még fokozódik. A központi irányítás mellett azonban nagyobb mértékben kell érvényesülnie a párlalapszervezetek önállóságának, kezdeményezésének a helyi problémák és feladatok megoldásában. Arról van szó, hogy a párt akcióprogramjából eredő feladatok megoldása jelentős mennyiségű munkát és hozzáértést igényel. Szükséges, hogy a pártszervezetek taggyűléseiken az alapvető gazdasági feladatok valóra váltásával egyidejűleg nagyobb gondot fordítsanak a párton belüli feladatok megoldására, így például a párt vezető szerepének, ellenőrzési jogának helyes érvényesítésére, a vezető funkcionáriusok és a párttagok ideológiai nevelésére. Teljesen egyetértek azzal az állásponttal, hogy a párt vezető szerepének helyes értelmezése és gyakorlati alkalmazása a jelenlegi időben igen fontos tényező a Csehszlovák Szocialista Köztársaság megszilárdításában. A párt vezető szerepének megszilárdítása a megalapozott, konkrét pártmunkától, a párttagság aktivitásától és a kölcsönös bizalomtól, a párt és a nép közötti bizalomtól függ, s ennek elmélyítése a pártalapszervezetek állandó feladata, örvendetes, hogy a losonci járásban ilyen szellemben folynak a pártalapszervezetek évzáró taggyűlései. Az évzárókon igen sok szó esik a pártalapszervezetek ellenőrzési jogáról és annak érvényesítéséről. A határozatok leszögezik, hogy a jövőben • téren javulást kell elérni. Abból kell kiindulni, hogy a gazdasági vezetők politikailag és szakmailag képzett egyének, ezért a pártszervezetek nagyobb bizalmat előlegezzenek nekik. A pártszervezetek fordítsanak több gondot a gazdasági feladatok politikai megmagyarázására és növeljék a gazdasági vezetők tekintélyét. Ogy irányítsák a kommunistákat, hogy késedelem nélkül, következetesen teljesítsék a gazdasági feladatokat, s példát mutassanak a munkafegyelemben. Meggyőződésem, hogy a kölcsönös bizalom, és az említett ellenőrzési jog helyes értelmezése fokozza a gazdasági vezetők felelősségérzetét és növelni fogja a pártalapszervezetek tekintélyét is. A PÁRTMUNKA HATÉKONYSÁGÁNAK feltételeit a párttagok és funkcionáriusok ideológiai színvonalának emelésében látom. E célt szolgálja a párton belüli nevelés. Nem akarom lebecsülni e tényező jelentőségét, de ez közelről sem elegendő a vezető funkcionáriusok eszmei színvonalának emeléséhez. E téren hatásosabbak a rövid tanfolyamok. Tapasztalatok igazolják, hogy azok az elvtársak, akik két vagy több hónapos bentlakásos tanfolyamot végeztek, körültekintőbben és jobban dolgoznak. Igaz, a bentlakásos oktatás költségesebb, de feltételezzük, hogy ez a „befektetés* sokszorosan megtérül, és pozitív eredményeket hoz a pártmunkában. TANKINA ISTVÁN Fülek A gömörhorkai Kelet-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban igen aktív tevékenységet fejt ki a PHSZ rádióamatőr szakköre. Ez nagyrészt — a képen látható — Žiak elvtárs szakkör-vezető érdeme. A szakkör részt vesz számos nemzetközi rádióamatőr-versenyben és a világ minden részéből kap a rádióösszeköttetés létrejöttét bizonyító igazoló jegyet. (Ján Grenda felv.j A mezőgazdaság fejlesztésének kérdése Csehszlovákiában