Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-07 / 56. szám, péntek

DAN JEHUDA JERUZSÁLEMI LEVELE Mi| jeruzsálemiek... Asszonysztrájk a templomban # Harcban a szélsőségesekkel # Az erőszak nem megoldás 0 A dolgozók egyetértenek: béke kellI Mostanában sokat írnak rólunk: Jeruzsálemről és jeruzsálemiekről. Leginkább sztrájkokkal, tüntetésekkel, bombarobbanásokkal kapcsolatban emlegetnek minket... Kelet-Jeruzsálemben, mint általában az Izraeltől megszállt területeken, az utóbbi időben gyakran sztrájkoltak diákok és tüntettek nők. A muzulmán arab asszonyok január végi tüntetése valamenynyi megmozdulás közül kiemelkedik: nem is felvonulás volt, hanem éhségsztrájk, melyet szokatlan helyen, a kereszténység egyik szent épületében, a Szent Sír bazilikában rendeztek. Tizenkét asszony leült a templomban és éhségsztrájkot kezdett. A lapokban is leközölt röpcéduláikon az izraeli katonaság kivonulását, a foglyok szabadon bocsátását, az arab házak felrobbantásának megszüntetését követelték, tiltakoztak az Arab-feruzsálem Izraelhez csatolása és arabok Izraelbe telepítése ellen. Követelték még, hogy nemzetközi bizottság szálljon ki és győződjék meg az izraeliek viselkedéséről. Harmadnapra — keresztény és muzulmán egyházi személyek rábeszélésére — az asszonyok felhagytak a templomi sztrájkkal. Ugyanakkor a rendőrség szabadon engedett két nőt (anyát és lányát), akiket röpcédulák terjesztésénél tetten értek. Érdekes, hogy ezzel egyidőben az izraeli parlament előtt izraeli fiatalok, főként diákok tüntettek szolidaritásból az arab aszszonyok mellett. olyan teher, amely gátolja Izrael kezdeményezését. Főként a békepolitikát gátolja." Hasonló szellemben írtak más lapok is. Meir faari, a MAPAM párt főtitkára parlamenti beszédében hangoztatta: „Szeretném remélni, hogy a sorsdöntő elhatározás órájában a kormánytöbbségnek elég ereje lesz ahhoz, hogy a belpolitikai »házibékével« szemben a külső békét, az ország biztonságát részesítse előnyben.". A politikai ellentétek kiéleződéséből nem lett válság, de megmutatkoztak az egység gyenge pontjai. 0 Nyugalom vagy vihar előtti csend? A politikai vihar elcsendesedett. De a csendet mindjárt egy bombarobbanás törte meg. Az utóbbi hetekben sok robbanás történt Jeruzsálemben. Ez a gyilkos bomba február 21-én délelőtt robbant fel a SUPERSOL áruházban. Péntek SZENT SIR TEMPLOM BEJARATA ÚJBÓLI MEGNYITÁSA UTÁN. 0 Mozgalmas hetek Az elmúlt hetek Izrael politikai életében is mozgalmasak voltak. Izraelben a „nemzeti összefogás kormánya" intézi az ügyeket, s ebben a koalícióban a szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalig a pártok tarka sora foglal helyet. Ezt az „összefogást" nemrégen jelbomlás fenyegette. Először a napokban elhunyt Eskol miniszterelnök nyilatkozata vert fel nagy port. A Newsweek című amerikai lapnak adott nyilatkozatában Eskol kijelentette, hogy hajlandó visszaadni az araboknak a tőlük elvett területek egy részét. Ez az engedékenység is elég volt a koalíción kívül álló szélsőjobboldali Szabad Központ pártnak, hogy a parlamentben bizalmatlansági indítványt nyújtson be a kormány ellen. Leszavazták, de néhány nap múlva Ismét kitört a vihar. Abba Eban külügyminiszter a parlamentben tárcája költségvetésének tárgyalásakor mondott beszédében kijelentette, hogy nyitva az ajtó a békés tárgyalások, a békés megegyezés előtt, beleértve a békehatárok megállapítását is. Ennyi is elég volt ahhoz, hogy a jobboldali Gahal párt kirohanjon Eban külpolitikája ellen. Ez a csoport elítél minden olyan megnyilatkozást, amely területhódításl politikai vonalától eltér. „Ne csodálkozzanak, ha a »nemzett összefogási kormányának más koalíciós partnerei a Gahal kizárását követelik — Irta a kommunista Kol Haam. — A parlamenti botrány is azt mutatja, hogy a Gahal vezetői úgy vélik: koalíciós tagságuk lehetővé teszi, hogy küzdjenek a nekik nem tetsző nézetek ellen, ugyanakkor másokra is rákényszerítsék a területhódítás politikáját. A helyzet tarthatatlan: Izrael nehéz küzdelmet folytat a nemzetközi életben. A Gahal koalíciós tagsága volt, sokan végezték a hétvégi bevásárlást. Két diák nyomban meghalt, kilencen megsebesültek. Másnap reggel egy arab rádió a nemzeti felszabadító erők akciójaként számolt be a robbanásról. Tiszteljük minden nép nemzeti felszabadító küzdelmét, de vajon ennek szerves része-e a kofák és bevásárló háziasszonyok elleni gyilkos merénylet? Ugyanis már másodszor követtek el ellenük gyilkos orvtámadást. Hogyan élünk ilyen körülmények között? Változatosan. A robbanást követő napon például feleségemmel átmentem az arab Óvárosba. A keskeny utcákon alig fért el az ember, a boltok és kávéházak zsúfoltak voltak. A lakosság nyugodt, de nem közömbös az események iránt. A biztonságon kívül nincs már gondja. A hongkongi náthaláz ide is elért, de nem öltött veszélyes méreteket. Munkanélküliség nincs, sőt hiány van szakmunkásokban. Sok arab jár át reggelente a város nyugati részébe dolgozni. Sok arab dolgozó csatlakozott az izraeli szakszervezeti mozgalomhoz. Legutóbb az arab autóbuszforgalmi alkalmazottak fordultak az izraeli szakszervezetekhez bérküzdelmeik támogatásáért. A szakszervezet feladata, hogy kiálljon a munkások jogos követelései mellett. Korunkban divatos a körkérdéses véleménykutatás. Jeruzsálemben erre nem ls lenne szükség, hisz a lakosság döntő többsége rögtön és határozottan vallja: igazságos és tartós béke kell. Eskol miniszterelnök halála után ismét aktivizálódott a belpolitikai élet. Az embereket leginkább az foglalkoztatja, békésebb vagy keményebb irányvonalat fog-e követni Eskol utóda. Azt hiszem csehszlovákiai olvasóinkat is érdekli ez, s a legközelebb majd erről számolok be. a Á" VII. ORSZÁGOS szakszervezeti kongresszuson már sokszor elhangzott ez a két kifejezés: konszolidáció, normalizáciő. A legtöbb tagot számláló szakszövetségek küldöttei felszólalásukban többnyire közelebb ről is megvilágították, mit értenek normalizáción. Hangsúlyozták: semmiképpen sem lehet normálisnak tekinteni azt, ami abnormális. Többen is letették a garast és nyíltan megmondták: a normálizáció nem jelentheti a gondolkodás sterilizálását. Gyümölcsöző, tettekre késztető normalizálásra van az országnak szüksége. A kívülállóknak — akik csak felületesen szemlélik, hogy mi történik ezekben a napokban a kongresszusi teremben, úgy tűnhet, hogy két fél komoly ellentétben áll egymással. Úgy tűnhet, mintha egyik oldalon a szakszervezet állna és a másikon merőben ellentétes nézetet a kormány képviselne. Ez azonban — szerencsére — csak látszat. Ugyanis olyan nézetkülönbségről van szó, amely végül is gyümölcsöző lesz. Az alapvető két kérdés: milyen legyen a vállalatvezetés, és milyen legyen a vállalatvezetésnél, a döntéseknél, valamint a döntések ellenőrzésénél a vállalati tanácsok szerepe; a másik: milyen lesz és mikor kerül elfogadásra a vállalatokról szóló törvény. De még egy további kérdés is foglalkoztatja a küldötteket. Ez az új gazdaságirányítási rendszer elveinek következetes alkalmazásával függ össze. A legfontosabb tényező talán az, hogy milyen légkörben folyik a kormány és a szakszervezetek tárgyalása, illetve nézetcseréje. Vlastimil Toman mérnök, a Fémipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének az elnöke az újságíróknak ezt mondotta: „Megnyugtató, hogy a kormány a vitát nem hatalmi pozícióból kezeli és abban nem egy eleve erősebb félként vesz részt. A kormány a szakszervezetet — az említett kérdésekben — egyenrangú félnek tartja." Márpedig az egyenrangú felek vitájának arzenáljában a legfontosabb fegyver: az érv. Például: a kormány álláspontja, hogy hasznos lenne, ha a vállalati tanácsnak az igazgató is tagja lenne. Ezzel a tendenciával a szakszervezet nem ért egyet. Ezt bizonyítja, hogy a felszólalók többsége tilGyümölcsöző véleménycsere szakszervezeti kongresszuson takozott ellene. Komoly érv a szakszervezeteké, amely szemit a vállalati tanács egyik fő jeladata az ellenőrzés. Márpedig ebbe az ellenőrzésbe az igazgató tevékenységének az ellenőrzése is beletartozik. Ha egyszer azonban az igazgató is az ellenőrző szerv — a tauács — tagja, megtörténhetne, hogy az igazgató önmagát ellenőrizné. Ez logikátlan. A vitában a partnerek érvekkel „csatáznak". Ez a biztosítéka annak, hogy végül is az említett kérdést a társadalom szükségleteinek megfelelően oldják meg. A szakszervezetek ma már eredeti — érdekvédő — szerepüknek megfelelően tevékenykednek. A megválasztott funkcionáriusok szerepe — a kormánnyal kialakuló partnerségben — jelentős lesz. A Szakszervezetek Központi Tanácsának tagjai az állami szervek elé tudják majd terjeszteni egyegy foglalkozási ág vagy adott esetben népcsoport problémáit és megoldásukat követelhetik. Az SZKT-nek száznegyven tagja lesz. Hetven szlovákiai és hétven csehországi. Tehát egy az egyhez, hogy a több tagot számláló nemzet szakszövetségei sohase szavazhassanak a kisebb lélekszámú szövetségek rovására. Tehát alapjában véve elkerülhető a majorizáció, viszont a nemzetiségek arányos képviselete nem oldódott meg. A jelöltek listája szerint az SZKT-ben egyetlenegy magyar nemzetiségű lesz. Ogy véljük, hogy a magyar nemzetiségűeknek az általánosan, mindenkire érvényes szükségleteiken kívül más, nemzetiségükből eredő — elsősorban kulturális jellegű szükségleteik is vannak. Félő, hogy az egyetlen SZKTtag ezek tolmácsolására legjobb akarata ellenére sem lesz képes. Az arányos képviselet elvének alkalmazását — nyilván a kongresszus előkészítésekor — nem biztosították. A kormány és a szakszervezet között a kongreszuson gyümölcsöző párbeszéd alakult ki. Ez is a januári politika egyik eredménye. E politika megtartásának — illetve továbbfejlesztésének — a kongresszus egyik fontos mérföldköve. Nem túlszervezett tanácskozásról van szó. Nem olyan ez a kongresszus, mint a régebbi hasonló tanácskozások voltak, amelyeken csupa „szalonképes" felszólalás hangzott csak el. Itt már nem kísért a régebbi kongresszusok szelleme, amikor — látszat szerint — minden rendben volt, nem voltak ellentétek, az egyes rétegekben azonban egyre inkább gyülemlettek az aránytalanságok. Most ezek felszámolásához a kongresszus nagymértékben hozzájárul. TÓTH MIHALy Ne csak egy évben egyszer A nemzetközi nőnap alkalmáBóI a Szlovák Nőszövetség tegnap Baráti beszélgetésre hívta meg a női problematikával' foglalkozó újságírónőket. A Baráti légkörben 'lezajlott eszmecsere során Ismét felmerültek az örökké fájó proSlémák — ezúttal" azonBan más szemszögBőT. A kérdést ugyanis így állítottuk fel: mit tehetnének az újságírók a helyzet javulása érdekélien? Valamennyiünknek az Solt a véleménye, hogy az eszmecserére nemcsak egyszer, hanem rendszeresen szükség van. A nőszövetség tematikai sajtótájékoztatókat tartson, s Igényelje az újságírók kezdeményezését, Illetve kritikáját. Tény azonBan, hogy sem a szövetség, sem a publicisták nem tehetnek sokat, ha társadalmunk közömbös marad a nők problémái iránt. Ne csak nőnapkor szálljunk tehát magunkBa — vonatkozik ez az állami szervekre, funkcionáriusokra, munkaadókra, szervezetekre, újságírókra, férjekre és apákra —, ellenkezőleg, ezen a napon csak ünnepeljünk, mindazt, amit az év folyamán nyújtottunk egymásnak. — ozo— Miért emelkednek az árak? Az Oj Szónak nyilatkozik JIRl TIPOLT miniszter, a Szövetségi Állami Árhivatal elnöke Tudnivalók az árindexről # Vita a lakosság érdekeiért # A dotációk megvonása a népgazdaság érdeke # Félmegoldás - kényszerhelyzet # Jólétünk a termeléstől függ Mi az, ami a közvéleményt manapság a politikán kívül a leginkább foglalkoztatja? Nem a drágaság okozza a legtöbb gondot, bosszúságot? • Sokan azt hiszik, hogy az árak gyorsabban emelkednek, mint az árváltozásokat feltüntető hivatalos árindex mutatja. Indokolt ez a gyanú? Ezzel a kérdéssel fordultunk Jiíí Tipolt miniszterhez, a Szövetségi Állami Árhivatal elnökéhez. — Az árindexeket, mint mindenütt a világon, nálunk is előre kiválasztott termékek áringadozásainak figyelemmel kísérésével számítják ki — mondotta a miniszter. — Csakhogy míg másutt ezeknek az ellenőrzött termékeknek a száma alig tesz ki néhány százat, a mi kiskereskedelmi árindexeink több mint 1600 terméket és szolgáltatást tartalmaznak, úgy hogy tájékoztatásunkra a lehető legpontosabb adatok állnak rendelkezésre. Az árindexeket és összeállításuk módját természetesen sokan bírálják. A kiskereskedelmi árak Indexeinek adatai értelmében 1968-ban a tőkehús, a tej és tejtermékek, a cukor, az édességek, a zsír, kenyér, burgonya, sör, bor, valamint a szeszes Italok és dohánytermékek stb. kiskereskedelmi áraiban nem történt változás. Természetes, hogy ezek a termékek lényegesen befolyásolják a lakosság kiadásait. És ha ezeknek az ára nem szökött fel, akkor ezt a tényt az összesítő árkímutatásnak is tükröznie kell. B Azt hiszem, nagy hiba, hogy az árakat nem kalkulációk alapján, hanem index útján emelik. — Ogy látom, tévedésről van szó. Az indexek segítségével történő ármódosítások csupán a módszert, a megvalósítás technikáját, a végrehajtás módját jelentik. De természetes, hogy számításainkban ezekben az esetekben ls a költségekből, a Jövedelemből, a piaci helyzetből és sok más körülményből indulunk ki. • Ogy vélem, hogy a lakosság bizalmatlanságának egyik legfőbb oka a tájékozatlanság. — Igen, ez az én véleményem is. A múltban nem tájékoztattuk rendszeresen a lakosságot az ármódosításokról, és meg sem indokoltuk, miért fontosak ezek az Intézkedések. Szeretném a jövőben megho^ nosítani azt az elvet, hogy az árváltozásokat minden körülmények között meg kell indokolni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a vállalatok ármódosításhoz folyamodnak (jogkörük meglehetősen széles körű), akkor az intézkedéseik okát hozzák nyilvánosságra a napi sajtóban. • Ismeretes, hogy a Szakszervezetek Központi Tanácsa tiltakozott bizonyos cikkek árának emelése ellen. Hogyan végződött ez a vita? — Az Árbizottságnak döntései során tekintettel kell lennie a kormány és az SZKT között létrejött megállapodásra. Ennek következtében, noha tagadhatatlan az árak emelésére irányuló általános gazdasági nyomás, olyan intézkedéseket kell eszközölnünk, amelyek megakadályozzák, illetve csak