Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-30 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

r Amikor néhány napra szabadjára engedik a jókedvet © Szabad a kritika — mérsékelt keretek között O Karnevál hercegének nagy árat keíl fizetnie © Kar­nevál mint feszültségcsökkentő szelep © Csak az indulókat hagynák el... A német karneválok, pontosabban a rajnai karne­ZA válok vagy a bajor farsang a vidámságnak ' ' olyan megnyilvánulásai, hogy az ember lehető­leg sohase szalassza el. Ezt állítják a turistakalauzok, meg a pikáns adomákkal fűszerezett karneváli törté­netek, melyek az idegenekben a féktelen vigadozás képét Idézik fel. Amit máskor bűnnek tartanak, az a karnevál idején nem számít bűnnek. A rajnai — kölni, mainzi, aacheni karneválokat egyenértékűeknek tartják a nizzai, havannai, sőt Rio de Janeiró-i karneválokkal. Nem hiszem, hogy nem volna humorérzékem, noha a külpolitikai események állandó figyelése mellett nem mindig jut az embernek ide f e humorra. Itteni ismerő­seim folyvást -hangoztatják, hogy a karnevál csodajó • szórakozás, engem azonban annyira megszállt a kétke­dés ördöge, hogy eleve élek a gyanúperrel. Lehet, hogy azért, mert még nem értettem meg az itteni karnevá­lok mély értelmét. Mégsem rejtem véka alá vélemé­nyemet, és eskü alatt vallom, hogy a legnagyobb tra­gédiából is komédia kerekedhet ki, vagy fordítva. m m íw m m mi ra Kiesinger kancellár sem bújiial ki karnevál hercegének fogadása elől. Különben ezzel csak növelheti népszerűségét. C/3 2 Fő a jó szervezés Minden szórakozásnak megvannak a maga törvény­szerűségei, rendje és sza­bályai, vagyis minden ren­des városban és községben van hagyományos karneváli egyesület, mely ünnepélyes és előkészítő üléseket tart, van zenekar, vannak karne­váli harsonajelek, egyenru­hák, mindkét nemből össze­válogatott gárdák. Lehet még tucatnyi más dolog, amelyekről azonban egyelő­re sejtelmem sincs. Azt az elkerülhetetlen kö­vetkeztetést azonban már le­vontam, hogy ilyen karne­vál előkészítésén egész éven át kell munkálkodni. A nyil­vánosság azonban csak Ojév után szerez róla tudomást, talán akkor, amikor az em­berek kezdenek magukhoz térni a szilveszteri másna­posságből. Ekkor kezdődnek a karnevál hercegének és hercegnőjének megválasztá­sával egybekötött díszülé­sek. Természetesen több tu­catnyi allegorikus kocsival készülnek a karneváli fel­vonulásra. Több felvonulást rendeznek, de rendszerint csak a főbb rendezvények­ről beszélnek, amelyeket rendszerint hamvazó szerda előtti hétfőn tartanak meg. A karneváli menet órák hosszat vonul végig a váro­son, az allegorikus kocsik zenekarral váltakoznak, köz­ben ősi egyenruhákba bújta­tott férfi és női gárdák me­netelnek, mert nélkülük a német karnevál nem lenne karnevál. A mérsékelt hala­dás keretei között mozgó politikai szatíra jellemzi az allegóriákat. Az idén itt-ott megcsipkedték az olyan el­lentétes partnerekből álló bonni nagykoalíciót, mint amilyenek a fekete keresz­ténydemokraták és a vörös szociáldemokraták. Meré­szebb volt a közigazgatást érő kritika, — városi vi­szonylatban mindenki bát­rabb, — vagy a már régen esedékes főiskolai reformra tett célzások. Karnevál herceg országá­ban mindenkinek jelmezt kell viselnie. Ha valaki ál­lásának vvagy hivatásának méltósága miatt nem öltheti magára a hagyományos egyenruhát vagy nem tehet fel álarcot, akkor legalább tarka sapkát kell viselnie. A Rajna vidékén operetthad­sereg-egyenruhák dívnak, ennek is bizonyára régi ha­gyománya van, amely való­színűen a napoleoni hábo­rúk idejéből ered. Ez per­sze, puszta feltevés. Allegorikus kocsi a bonni karnevale Minden városnak van va­lamilyen jellegzetessége. Bonn-nál a Rajna túlsó part­ján fekvő Beulban például a mosónők alapozták meg a városi karnevál hagyomá­nyait, s a város hagyomá­nyosan évente néhány napra az ő hatalmukba' kerül. Nemcsak megrögzött kalan­dorok járnak a beüli kar­neválra, hanem az idén pél­dául dr. Benda belügymi­niszter is kitüntette jelenlé­tével a farsangolókat. A vá­rosok többségében a karne­vál „bolondjai" beveszik a városházát, átveszik a ha­talmat, ám hamvazó szerda előtt az a néhány nap nein hivatalosan úgyis munkaszü­net, így aztán a „hatalom új urait" senki sem veszi komolyan. Nem kevésbé jelentős, sőt, talán még fontosabb is a felvonulásoknál a karneváli érdemrendek és érmék át­adása. Özönlenek a kitünte­tések, s nagy művészet meg­számolni, hányféle érdem­rend létezik, s hány kitünte­tést nyújtanak át a karne­vál Idején. Vannak kétes érdemrendek is: Augsburg­ban például a „Kőférfi ren­det" adományoznak. Az idén Stücklen keresztényszocia­lista képviselő azért kapta meg, mert egyik kollégáját és pártbeli kebelbarátját le­marházta. Az idén Aachenben Her­máim Höcherl bonni föld­művelésügyi minisztert ütöt­ték „Állati Komolyság Ellen Hadakozó Lovaggá". Nyugat­Németországban a földmű­velésügyi tárca vállalása olyan, mint a hazárdjáték, mert a minisztert bárki kri­tizálhatja. A kistermelők azért, hogy nem elég ma­gasak a terményárak, nem elég nagy az állami támo­gatás, a fogyasztók pedig azért, hogy magasak az árak és fölösleges az állami szub­venció, a külföld azért, hogy védi a nyugatnémet parasztokat, ugyanakkor a honfitársai szemére vetik, hogy semmit sem tesz érde­kükben stb.... Höcherl bajor származása miatt is számtalan éle és célzás céltáblája, úgy mint nálunk .. ., de inkább hagy­juk ezt, a föderalizálódás után fő a nyugalom. Termé­szetesen a rendjel átadása­kor Höchei'lnek a szemére vetették belügyminiszteri múltját meg azt a kijelenté­sét, hogy „nem szaladgál­hat minden rendőr az alkot­mánnyal a hóna alatt". No meg azt is, hogy a telefon­beszélgetések titkos és ille­gális lehallgatása „kissé kf­vül áll az alkotmány kere­tein". A karneválon az ilyes­mi nevetséges megvilágítás­ba kerül, pedig évekkel ez­előtt komoly politikai bot­rányokat robantott ki. A bonni parlament az idén új rendjelet honosított meg, mert elvégre a fővá­ros sem maradhat le, s nem tesz jó benyomást, ha a bon­ni politikusok valamilyen aacheni kitüntetésekre pá­lyáznak. A „Nevető parla­ment" érdemrendet „embe­rien humoros kijelentése­kért" a képviselők kapják. A humor itt azonban erős konkuiTenciára talált. Az aacheni karneválbizottság elnöke piszkos konkurren­ciával és ötleteik utánzásá­val vádolta meg a bonni karneválosokat: „állati ko­molyság" — „emberi hu­mor '. Támadásukat azonban ellentámadással és azzal a tárgyszerű megjegyzéssel, hogy Aachenben a maguk érdemrendjét „állatian ko­molyan" veszik, könnyen ki­védték. A mókázásnak is vannak határai, s hogy ez komoly dolog, bizonyítja ezt a nürn­bergi eset is. Itt a karnevál­herceget és hercegnőt azért váltották le, mert túl bőke­zűen osztogatták a kitünte­téseket jsmerőseiknek. Kü­lönben a karneválhercegség nemcsak megtisztelő, hanem eléggé költséget és igényes megbízatás is. Költséges azért, mert a város nagy­sága és a karnevál népsze­rűsége szerint a hercegnek 30 ezer márkájába is kerül­het. Igényes azért, mert őfelségének minden este be kell valahová ülnie, ami ter­mészetesen nem történhet a vesét túlságosan megterhelő ivás nélkül. A karneváli felvonulások több százezer márkába ke­rülnek. A nagyvárosokban ilyenkor teli marokkal szór­ják a cukorkákat a legki­sebb nézők legnagyobb örö­mére. Láttam gyerekeket, akik kilogrammokra menő készleteket vittek haza az összeszedett cukorkákból. A legnépszerűbb érdem­rend az „Állati Komolyság Ellen Hadakozó Lovagok rendje", melyet az aacheni karneválbizottság azoknak a neves politikusoknak ítél oda, akik néha egy kis hu­mort is visznek hivatásukba. Erről az jut eszembe, hogy nagyon komolyan, szinte ál­latian komolyan veszem ezt az egész karnevált. Összegezve a dolgokat, a karneváli időszak remek alkalom arra, hogy az emberek kitombolják magukat, s aztán egész évre békességük legyen. Szerintem a múltban lángelméjű fogás volt az urak részéről, hogy alattvalóiknak legalább erre a néhány napra megenged­ték a mókázást, hogy aztán megint tisztességesen élje­nek, és főként dolgozzanak. Elvégre ez csak használt az uraknak, mint ahogy a szelíd kritika is emeli a po­litikusok népszerűségét. Ebben az államilag engedélye­zett és támogatott mókázásban azonban többek között az is zavar, hogy míg a karneválokon általában tánc­zenét játszanak, itt csak indulókat. Az induló ütemére pedig masírozni ls lehet... Eredeti reklám Belgiumban egy faluhoz ve­zető mezei út mentén pla­kátok fogadják a „Pierre"­hez címzett vendégfoga­dó felé tartó tnristákat. Mi­nél közelebb érnek a falu­hoz annál hatósabb reklá­mok hívják fel figyelmüket „Pierre"-re. A fogadó előtt díszelgő utolsó plakátot ha­talmas betűkkel írták: „Száll­jon meg Pierre-nél, segítsen megtéríteni a plakátokra fordított kiadásait!" Riasztó cipősarok Olaszországban különleges cipőt hoztak forgalomba pénztárosok vagy magános járókelők számára. Külsőleg olyan, mint a közönséges, ám bal sarkában és jobb talpán két elektromos érint­kező lemez van. Ha e kettő érintkezik egymással, az egyik sarokba beszerelt tranzistoros műszer műkö­désbe hozza a legközelebbi rendőrszoba riasztóberende­zését. A tranzisztoros be­rendezés 25 kilométeres ha­tósugarú. Autóstop dohányosoknak Japánban ötletes műszert szerkesztettek, mely elnyer­te azoknak a nem dohányo­soknak a tetszését, akiknek egy szobában kell dolgozni­uk megrögzött dohányosok­kal. Egy Disney-figurára, a Mickey egérre emlékeztető plasztikbábban jelzőberen­dezést rejtettek el, amely öszeköttetésben van egy in­dikátorral. Mihelyt a szoba­levegő füsttartalma túllép bizonyos normát, Mickey csengetni kezd és vészesen forgatja a szemét. Adókedvezmény nőtleneknek Az indiai Nagaland állam­ban az agglegények szövet­sége követelte, hogy szállít­sák le a nőtlen férfiak adó­ját. Ez azon egyszerű ok­nál fogva szükséges, mert az agglegények támogatják a társadalmat a túlnépese­dés elleni küzdelemben — állítja a szövetség. Lusták kedvére Angol tudósok különleges tornamódszert dolgoztak ki lusta emberek számára. A testen elhelyezett különle­ges elektródok mozgásba hozzák az izmokat. Harminc percnyi „gyakorlatozás" után a lusták éppen olyan fá­radtságot éreznek, mintha labdáztak volna. Rekordmánia A rekordmánia világszerte terjed. A pakisztáni Hyde­rabadban például egy diák 15 perc alatt 19 keményto­jást nyelt el. Ezért díjat ka­pott egy baromfitenyésztő társaságtól, amely e látvá­nyosság megrendezésével a tojáskeresleiet akarta nö­velni. Hervadhatatlan virágok Egy norvég kertész eredeti és hatásos módszert talált fel levágott virágok tartósí­tására. A levágott virágokat hermetikusan záródó plasz­tikanyag táskákba rakják, amelyekben a légnyomás sohasem süllyed két és fél atmoszféra alá. E csomago­lásban a virágok több mint egy hétig megőrzik frisses­ségüket.

Next

/
Thumbnails
Contents