Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-30 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

ff Mint színész mindig sarokba szorítva érzem magam... u Maximiliam Schell E

lőző este a televízióban sugárzott filmben ifjúnak és szépnek láttam. Másnap hosszú, széles oldalszakállal, vastag, tömött bajusszal, öregedő férfiként lépett elém. A megdöbbenést az arcomról olvashatta le, mert a filmgyár udvarán így kezdte a beszélgetést: — Nem szeretem a bajuszt, az oldalszakállt. Most is csak a szerep kedvéért viselem. Mexikóban, megszakítva a „Simon Bolivár" című történelmi film felvételeit, néhány napra elbúcsúztam Alessandro Blasseti rendezőtől, hogy önökhöz látogathassak. Egy díszlettervező hívott, akivel régi tervem szeretném valóra váltani: Turgenyev „Orosz kert" c. novellájának megfilmesítését. A század eleji forradaljni időkben játszódó, költőien szép szerelmi történethez színhelyet, hiteles miliőt, megfelelő hátteret keresek. Ezért vagyok itt, s úgy érzem nem hiába. Már tavaly augusztusban is — teljes inkognitóban — jártam itt. Néhány napot Balatonkenese, illetve Tihany környékén cserkésztem. Most Budapesten talán már a végleges megállapodás feltételéig is eljuthatok. Amit eddig láttam, nagyon tetszett, s ha sok egyéb még legalább ennyire megfelel, akkor kétségtelen, májusban hosszabb időt is az ön hazájában tölthetek. • Hogy hogy, ezért a szinte csak néhány órás vizitért, Mexikótól—Magyarországig, kétszer is hajlandó volt átrepülni az óceánt? — Egy régi álmomról, és tulajdonképpen hároméves munkámról van szó; arról, hogy egy napon filmrendező lehessek. A hároméves munka pedig a forgatókönyvben szunnyad. Miután újra meg újra elolvastam Turgenyev halhatatlan novelláját, egy teljes esztendeig gondolkodtam, hogyan is írhatnám meg. Azután kínlódva, vergődve, félév alatt elkészült a forgatókönyv. Ha ráérek — másfél év óta — megfelelő helyszínt hajszolok, de sajnos nagyon kevés az Időm és ezért nagyon boldog vagyok, hogy díszlettervezőmnek és barátomnak is nagyon tetszik itt minden. író vagyok ebben az esetben, sőt producer, rendező és az egyik mellékszereplő is — éppen elég munka, amit szeretnék végre tető alá hozni. Ezért hát az „ugrás" a túlsó féltekéről .. . • Érdekes, hogy a film középgenerációs világsztárjai, a legnagyobb férfi színészek, mint Marion Brando, Paul Newman, Steve McQueen és most fin is, mind filmrendezéssel kezdenek foglalkozni. Vajon mi ennek az oka? — A többiek nevében — bár jól Ismerem őket — nem beszélhetek. Én azonban mint színész, mindig a sarokba szorítva érzem magam. Teljes függőségben élek: függök a forgatókönyvtől, tehát az írótól, az opratőrtől, a rendezőtől, a partnereimtől. Ez nem kellemetlen, főleg akkor nem, ha igazán tehetséges emberek együttese kerül össze, de mégis szívesebben vagyok saját akaratom szerint cselekvő, független alkotó, tehát rendező. Maholnap negyvenéves leszek, húsz, vagy talán több filmben is játszottam, s mintegy tizenhatért kaptam különböző rendű és rangú díjat. Sokszor vállaltam szerepet televízióban, mégtöbbször színpadon. Színpadi rendezésekre ís vállalkoztam: egy sikeres müncheni „Hamlett" és egy nagyon vitatott, de sokszor játszott bécsi Pirandello (Tutto per benej előadás van mögöttem. Korunk egyik legveszélyebb tünete (és talán nemcsak a művészvilágban) a szakosodás, a specializálódás. Ez egyoldalúvá teszi az alkotókat, holott a művészet sokoldalú. Érdekes, hogy a filmművészeti megújulás jelentős képviselői — bárhol is éljenek — polihisztorok. Írók, festők, színészek, zenészek, előadók, rendezők, különböző tudományok ápolói. Korunk nagy lehetősége: valamennyi művészetet egyszerre, s egy időben művelni. Már pedig az nem vitás, hogy ezt a film területén és segítségével lehet a legjobban. Ily módon úgy vélem, hogy a jeleütős, neves filmszínészek vonzódása a rendezéshez természetes fejlődés logikus következménye. • Nálunk gyakran szó esik a film és a mozi válságáról. Vajon van-e értelme egy sikeres színésznek mélyebben és felelősségteljesebben belebonyolódni a válságban lévő művészetbe? — Nem hiszem, hogy a film válságáról beszélhetnénk. A televízió egy időre ugyan üresebbé tette a mozikat, de ez nagyobb erőkifejtésre késztette a filmeseket, és ma már sorozatosan szüA magyar filmstúdió kapujóban., IBofár Sándor felvételei) letnek jobbnál-jobb filmek: Amerikában a filmszínházak újra zsúfolásig teltek. Hasonló a helyzet Dél-Amerikában, Japánban, s Olaszországban; Angliában és az NSZK-ban is jobban „mennek" a mozik. Meggyőződésem, hogy a film és a színház válsága elsősorban a tehetségek válsága, még akkor is, ha a kritika tehetségeknek kiált ki neki szimpatikus embereket. Egy Dassin, Kramer, De Sica, Lumet, Antonioni és a hozzájuk hasonlók nehézségekkel, problémákkal küzdhetnek, de válságban nem lehetnek soha. • Es Hollywood? — Az amerikai filmmetropolis a már-már ördögien tökéletes fokon álló mesterségbeli tudás városa. A várost és klímáját szeretem. Mint színész, szívesen dolgozom hollywoodi filmekben. De mint rendező nem vágyom ott filmet készíteni. Ez két egészen eltérő dolog. • Ha már a színészetről beszélünk, szeretném megkérdezni, tulajdonképpen hogyan lett színész? — Ki mondta, hogy én színész vagyok? Tanult „szakmám" a művészettörténet, de mivel ifjú koromban második hazám Svájc volt, különböző sportágaknak, az evezésnek, lovaglásnak, kézilabdának, vívásnak, sízésnek és az úszásnak többszörös ifjúsági bajnoka voltam; két esztendőre a Neue Zürcher Zeitung sportrovatának munkatársa lettem, majd művészettörténész, később festő, azután zeneszerzést és éneket, majd irodalmat és filozófiát tanultam az egyetemen. Később egy színház dramaturgként alkalmazott. Megbetegedett egy szereplő és én epizódszereplőként „beugrottam" a darabba. Színészetet sohasem tanultam, és az öncélú színészet soha nem is érdekelt. De vonzódom az alkotó műhelyekhez és az igazi közös munkára kész együttesekhez. Ezekkel kooperálva vállalom színészi feladataimat, amelyek többnyire nemcsak szerepek, hanem más színházi területtel ls kapcsolatosak. • A sokoldalúságban nyilván közrejátszik, hogy a Schell-család a nemzetközileg elismert művészdinasztiák egyike ... — Talán közrejátszik. Furcsa család vagyunk. Apám svájci parasztok Németországban iskolázott gyermeke; költő, évtizedek óta Salzburgban éL Anyám osztrák főnemesi család lánya, polgári házasságot kötött. Apai ágon a felmenők földművelők, zenészek, festők, ayai ágon orvosok, színészek, katonatisztek, szobrászok. Anyám színésznő. Négyen vagyunk testvérek. Valamennyien színpadon is szerepelünk. Mária nővérem az NSZK-ban él, Kari színész Svájcban, pillanatnyilag azonban Amerikában forgat. Én osztrák születésű svájci állampolgárként Münchenben és Hollywoodban telepedtem le. Imi, legfiatalabb hugunk, televíziókban látható és az egyik hamburgi színházban is szerepel. Nem ls jó ebbe belebonyolódni, olyan szerteágazó az egész... • Járt már Csehszlovákiában? — Hogyne, többször ls, Számos barátom él Prágában, és annak Idején úgy terveztem, hogy első önálló produceri munkámat, a Kafka-regény nyomán készülő „Kastély"-t, csehszlovák művészek közreműködésével viszem filmre. De az egészből nem lett semmi. Ennek két esztendeje. A film végülts az osztrák—cseh határ egyik kisvárosában készült el ... • Előbb Kafka, most Turgenyev; nd vonzza Ont, sőt általában a mai nyugati rendezőket az orosz klasszikusok műveihez? — Gondolja végigl Gogol, Turgenyev^ Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csehov — egy rendszer lassú, lelkekre is kiható haldoklását ábrázolták. Ez Nyugaton aktuális téma. Másrészt, a nagy vllágvál* tozásokat előkészítő időszak most. a

1 nemzetközi diákmozgalmak korában, as anarchizmus feltámadásának idejéai rendkívül izgalmas, különösen a fiatalabb nemzedék számára. S általában minden klasszikus mű vonzza a filmeseket ... Forgatókönyvet tesz elém. Az „Ornsa kert" részletes terve. Az oldalakon sok a javítás. — Ez mind Budapesten készült, aa elmúlt órákban. A jeleneteket kötöm helyhez. Oj dialógusok, új leírások, rajzok sorakoznak a lapokon. Az egyik lapszélen egy magyar népdal refrénje leko^ tázva. A forgatókönyv szinte egy tanúrmány lehetne. FENYVES GYORGT • • Furcsa cím. „Sikerül-e hőseinknek megtalálniuk Afrikában rejtélyesen eltűnt barátjukat?" — ei a címe egy új olasz vígjátéknak, amelynek főszereplője Alberto Sordi. Egy könyvkiadó, meg a könyvelője, egy nagy és híres cég képviselői és vezetői felkerekednek, hogy megkeressék az Afrikában rejtélyesen eltűnt barátjukat, aki mellesleg a könyvkiadó sógora is. A két koca „afrikai-vadász" sok kaland után egy angolai faluban bukkan emberünkre. Varázsló, szeretik a benszii lőttek, a fiatal néger leányok és olyan jól érzi magát köztük, olyan boldog, hogy nem is akar és nem is hajlandó cisszatérni a könyvkiadó világába. A film többi szereplői között találjuk: Bemard Bliert és Nino Manfredit. H Film - latin nyelven. Luis Buftuel, „Tejút" cíitimel készíti új filmjét, mely a rendező szavai szerint vidám dokumentum a szentségtörés történetéről". A film főszereplői fantasztikus utazást tesznek térben és időben, s miközben Campostello felé zarándokolnak, tolálkoznak spanyol anarchistákkal, dominikánuB barátokkal, egy ifjúsági mozgalom vezetőnőjével, az ördöggel és Jézussal. A filmben Bufiuel is játszik, egy munkavezetőt alakít A főszereplők: Laurent Terzief és Paul Frankeur (zarándokok), Delphine Seyring (mozgalmi vezetőnő), Peirre Clementi (az ördög), Jean Sorel (Jézus) és sokan mások, k felvételek többség* klasszikus latin nyelven készOI. ii ľii memmm