Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-30 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

JtiL zeMj "bessse a, XXXXXXX S 5E t x* Iskolaügyi gondok, problémák a rozsnyói járásban A Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság iskolaügyi osztályának fogadószobájában ülünk már néhány órája. Szinte vágni lehet a füstöt, Karol Samseli osztályvezető és Ugorcsák Lajos, az osztály munkatársa egymás után nyomkodja el a cigarettavégeket. Kissé nehezen indult a beszélgetés, de aztán egyre tartalmasabbá vált, a kezdeti elfogódottság feloldódott a mindennapi ismerős, a számtalan sok probléma ismét belopakodott közénk, minden szépítgetés nélkül, úgy ahogy a valóságban, sajnos, még ma is létezik. CÉLTUDATOS, v TUDOMÁNYOS IRÁNYÍTÁST I Minden ország jövőjének záoga az iskolák mai helyzetében s ott rejtőzik. Itt bontogatják :ehetségüket az elkövetkező generációk képviselői, akik a közeli és távoli jövőben munkálkodnak majd hazánk további felvirágoztatásán. Ha ebből a szempontból nézzük iskoláink irányítását, bizony lehangoló kép tárul elénk. Az elért eredmények ellenére is az eltelt két évtized a különböző reformok, átszervezések és ki tudja még milyen akciók sorozatát hozta. Iskoláink állandó kísérletezés célpontjai voltak, előírások és rendelkezések tömkelege zúdult ide „fentről" és „lentről" egyaránt, amelyek mögött eltörpül a legfontosabb —• a tudományosan megalapozott oktató és nevelő munka. Ennek az örökségnek tudható be az a helyzet, amely még ina is uralkodik iskolaügyünk területén. Ha beszélhetnénk a miniszterrel, envék megoldását sürgetnénk, azt íiszem, más pedagógusoknak is íz a véleménye. Végre annyi fogadkozás és nekirugaszkodás itán, lássunk neki iskoláink tulományos és korszerű irányításának és rendszerének megvalósításához. Tekintélyes szakemberek bevonásával dolgozzuk ki ^legfontosabb alapelveket, meyeket azután a pedagógusok észrevételeivel kellene kiegészíteni, s mihamarabb realizálni, íz szerintük minden további te/ékenység alapja, enélkül nincs ílőrehaladás. Ezekben a hónajókban még az is kérdéses, íDgy az iskolaügyi minisztéiumtól lefelé milyen lesz a strukturális felépítés, milyen szervek váltják „aprópénzre" a egfelsőbb iskolaügyi hivatal rendelkezéseit. Itt is nagy a bizonytalanság és ezekre a kérdésekre sürgős feleletet várnak, nemcsak Rozsnyón, hanem mindenhol. A KÖLTSÉGVETÉS LEHETŐSÉGEI 1 Továbbra is országos jellegű problémánál maradunk. Tudjuk, Hogy köztársaságunk költségvetésében jelentős helyet foglal el az iskolaügyi célokra fektetett összeg. Sajnos, nem újkeletű tény, hogy e rendelkezésre álló összeggel nem a legjobban gazdálkodunk. A járási iskolaügyi szervek gyakran ki vannak téve az építkezési vállalatok kényekedvének, melyek nemcsak pontatlanul és sokáig, hanem drágán is dolgoznak, elsősorban azért, mert a megrendelő részéről egyszerűen nincs hozzáértő ellenőr. Fonák helyzet, ha a tanfelügyelőnek kell. átvenni az épületet. Az elmúlt évben a rozsnyói járási iskolaügyi osztálynak a költségvetése mindent egybevéve ötmillió koronát tett ki. Ebből mindössze 20—24 ezer korona kellett volna ahhoz, hogy egy szakértő közgazdászt alkalmazzanak, aki felülbírálná az elkészült épületeket és berendezéseit. Érdekes és tanulságos ebből a szempontból a Kassa-vidéki iskolaügyi osztály kezdeményezése. Létrehoztak egy olyan épltőcsoportot, amely csak az ő megrendelésükre dolgozik és az ő felügyeletük alá tartozik, s az eredmény meghökkentő: minden egymillió befektetett koronából a régi esetekhez viszonyítva 400 ezer koronát (I) sikerült megtakarítaniuk. Fontos tanulság ez, amelyből a lehető legrövidebb időn belül le kell szűrni a megfelelő következtetéseket! Manapság egyre inkább tapasztalhatjuk, hogy a nemzeti bizottságok is szívügyüknek tekintik a helyi iskolák és pedagógusaik problémáit és a lehetőségekhez mérten anyagiakkal is támogatják az egészséges kezdeményezéseket. Nagy megértést tanúsítanak a járási szervek is. Ilyen körülmények között sem irigylésre méltó a rozsnyói járás helyzete. Több öreg iskola legalább is javításra szorul. Néhány nemrégen elkészült épület, épp az előbb említett okok miatt, sürgős ápolást igényei. Sok helyen szinte életveszélyes tanítani. A járásban olyan iskola is létezik (1969-et írunk!)', ahol a tanulók a szünetben nem hagyhatják el mindannyian a tantermet, mert a patkányok megeszik tízóraijukat... Egy vidéki igazgató lakásában a vizes fal puszta érintésre összeomlással fenyeget... Országunkban és errefelé is egyre több az új Iskola, csak sajnos az építés üteme nem elég gyors. Hiába az indokolt kérelem, ha az a bizonyos takaró nem képes mindent belepni. Erre az évre karbantartásra az ottani Iskolák 2 millió 600 ezer koronát kértek, a költségvetés viszont csak 600 ezer korona. Űj iskolák építésére 13 millió 646 ezer korona kellene, de az előirányzott összeg alig több 2 milliónál Í .. Hozzá kell tenni, hogy az igényelt költségvetés szigorú tárgyilagossággal készült, s az ezenkívül még szükséges összeget helyi forrásokból és brigádmunkákkal igyekeznek előteremteni. Itt is megértjük jelenlegi gazdasági helyzetünket, nem kérünk és követelünk lehetetlent, azt viszont joggal elvárjuk, hogy az iskolaügy rendelkezésére bocsátott összeget gazdaságosan és ésszerűen használják fel. HELYI GONDOK Az előbb említett problémák országos méretűek. Ezenkívül sajátos helyi jellegű megoldásra váró feladatok is hárulnak ránk. Iskoláink színvonala nagyjából kielégítő, lassanként megoldódik a szakképzett tanerők kérdése ls. A magyar iskolákon jelenleg csak átmenetileg, tehát beteg kollégáját helyettesítve tanít megfelelő képesítés nélküli tanító. Rosszabb a helyzet a szlovák iskolákon, itt 594 tanító közül 47 nem rendelkezik kellő képesítéssel. Az illetékesek azonban bíznak benne, hogy két éven belül ezt a hiányosságot is sikerül felszámolni. A tanítók szociális helyzete az országos átlagon mozog, a lakással mindössze Pelsőcön vannak problémák. Itt viszont komoly a helyzet, mert sok pedagógus lakik rossz körülmények között, néhányan pedig naponta kénytelenek „ingázni". Aini a kulturális tevékenységet illeti, eddig csupán helyi, vagy járási méretekben figyeltek fel néhány iskola eredményeire, a még ennél is szebb eredmény egyelőre várat magára. A rozsnyói járás egyik fontos problémája a cigánykérdés megoldása és ez az iskolaügy terén is érezteti hatását. A járás minden negyedik lakója cigány származású és a magas szaporulatot figyelembe véve sok cigánygyermek neveléséről kell gondoskodni. Több helyen ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy olyan iskolákba járatják a cigánygyermekeket, ahol a megfelelő higiéniai berendezések is rendelkezésre állnak, s így az oktatás mellett a megfelelő életmódra is nevelik őket. Persze ilyen iskolák üzemeltetéséhez a helyi és járási szervek megértésére és támogatására van szükség. BEFEJEZÉS HELYETT — Ezek az alapvető problémák és úgy hiszem, nemcsak minálunk — mondja befejezésül Samseli elvtárs. Ha ezeket sikerül megoldanunk, csak akkor láthatunk hozzá olyan nem kevésbé fontos feladatok elvégzéséhez, mint az oktatás korszerűsítése, a megfelelő segédeszközök biztosítása és így tovább. Nagyon bízom benne, hogy az országunkban elindult egészséges erjedés a mi területünkön is érezteti hatását: itt is felülkerekedik a tudományos megfontoltság és a józan gondolkodás. Ezután Ugoröák I,ajos veszi át a szót. — Lehet, hogy túlzottan sötét képet festettünk, de csakis az őszinte segíteni akarás és a jószándék vezetett bennünket erre. Becsüljük eddigi eredményeinket, de ha beszélnénk a miniszterrel, elsősorban gondjainkkal, bajainkkal hozakodnánk elő, hogy ezek megoldása után még színvonalasabban dolgozhassunk. Szeretnénk, ha fiaink és unokáink minél jobb körülmények között és minél többet tanulnának, ezáltal még jobban élhetnének. Ez, úgy hi^ szem, olyan nemes cél, amelyért érdemes küzdeni. Biztos vagyok benne, hogy ezt a gondolatot minden pedagógus helyesli, és rábólint: — Igy igaz! SZILVASSY JÓZSEF — Nézd, milyen szép az iskolánkI (M. Tuleja - ČSTK - felvétele)