Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-30 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

(Folytatás a* 1. olüslröl) piáslk szervnek a Járási lskolaügyt Igazgatósággal szembeni jogkörét pontosan kijelöljük. A föderatív elrendezést megelőzően az Iskolaügy Irányítása centralizált volt s a prágai Oktatásügyi Minisztérium útján történt. Az SZNT Oktatásügyi Megbízotti Hivatala csak korlátozott jogkörrel ren­delkezett. Szlovákiában az oktatásügyet egész terje­delmében ezentúl az SZSZK Oktatásügyi Minisztériu­ma fogja igazgatni és irányítani. S ez így helyes, mivel az oktatásügy a nemzeti kultúra szerves, elvá­laszthatatlan része. • Egy nemzetiségileg tagolt államban az Iskolar ügy irányítása különösen érzékeny pont. Kút öm álló, egyenjogú oktatásügy t mtntsztértum létesíti se kapcsán felvetődik a kérdés, ex ax állapot cet egyes köztársaságokban nem eredményez-e kit eltérő iskolapolitikát? — Nem, ezt neon szeretnénk! Ez a szlovák és a cselí oktatásügynek egyaránt kárára lenne, sőt következ­ményeiben a tanulók és a diákok ls kárét látnák. Ezzel azonban nem akarom azt állítani, hogy egy-egy kérdésben nem lesznek eltérő vélemények. Hiszem esetenként ez tulajdonképpen szükséges la lesz, s a nemzeti sajátosságokat figyelembe véve ez csak ter­mészetes. Ez kiváltképp a humán jellegű tantárgyak, •például az anyanyelv, a történelem, a honismeret stb. oktatására vonatkozik. Eltérések lesznek egyes szer­vezési kérdésekben is, például az iskolarendbea vagy a már említett irányítási rendszerben. Ám az iskola­rendszer felépítésével és működésével, valamint a ta­nítók képzésével, anyagi és szociális ellátottságuk biztosításával kapcsolatos alapvető kérdéseket közö­sen, kölcsönös megbeszélések alapján oldjuk meg. • Milyen lesz a két szocialista köztársaság mi­nisztériuma közti együttműködés s az oktatásügy mely kérdései kerülnek megvitatásra és jóváha­gyásra a föderális szervek elé? Hogyan egysége­sítik az iskolaügy alapvető kérdésett az ország területén? — Erre a kérdésre már részben válaszoltam, ám nem elég kimerítően; ehhez a kérdéshez több mon­danivoló kívánkozik. Köztudott, hogy az oktatás terén-nem létesült fö­derális szerv. Ez azt jelenti, hogy az oktatás és ne­velés kérdései kizárólag a nemzeti minisztériumok hatáskörébe tartoznak. Dr. Vilibald Bezdíőek profesz­szorral, a Cseh Szocialista Köztársaság oktatásügyi miniszterével együttműködési megállapodást írtam alá és megegyeztünk, mely kérdéseket fogjuk köl­csönösen megvitatni, megbeszélni és elbírálni, illetve közösen a Szövetségi Gyűlés elé terjeszteni. A meg­állapodás értelmében a két minisztérium egyes szer­vei az együttműködés feltételeit és lehetőségeit konk­rét formába öntötték. A közös tevékenység segítése és koordinálása az „iskolaügyl tanács" feladata, melynek — paritásos alapon — a két minisztérium vezető dolgozói eset­leg más iskolaügyi és pedagógiai szakemberek lesz­nek a tagjai. Az iskolaügyre vonatkozó alapvető kér­déseket, azaz a főiskolákról szóló törvényt és az is­kolai alaptörvényt a szövetségi szervek fogják meg­tárgyalni. Természetes hét, hogy az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is — nemzetiségre való tekintet nélkül — ápoljuk a kölcsönös kapcsolatokat és az iskolák közti barátságot. Ezek nagy jelentőségűek nemcsak a kölcsönös megismerés, hanem az oktató-nevelő­munka eredményeinek összehasonlítása szempontjá­ból is. • Az új tisztséget elfoglalva bizonyára volt va­lamilyen elképzelése arról, mit szeretne elérnt, illetve hogyan kíván ténykedni. Szeretnénk, ha körvonalazná terveit s elárulná elképzeléseit. — Szeretnék hozzájárulni főleg ahhoz, hogy mi­előbb kedvezőbb feltételek teremtődjenek a tanítók számára, munkájuk és életük s egyáltalán az iskola számára. Véleményem szerint szakágazatunknak ez a legfőbb küldetése. Másrészt, arra törekszem, hogy tért hódítsak Iskolarendszerünk fejlesztése és korsze­rűsítése gondolatának. Mindezt azért, hogy lépést tartsunk a világgal. Ebben rejlik az alapiskolák új koncepciójának, az általános középiskolák négyéves gimnáziumra való átépítésének, valamint a főiskolai törvény módosítása előkészítésének értelme. Közvé­leményünk erről azonban már tudomást szerezhetett. Munkánk nem lesz könnyű. Viszont szeretném, ha tévedések nélküli, hibamentes lenne. Ezért főleg a tanítói közvéleményre, a tanítóság nézeteire és a pe­dagógiai tudományra szeretnék támaszkodni. Tuda­It, tában vagyok annak, hogy mindenekelőtt tetteimmel segíthetem és vihetem előbbre a nevelés és művelő­dés sikeres fejlődését Szlovákiában. Szeretném, ha a minisztérium és a tanítók közt továbbra is kölcsö­nösen jó megértés lenne, s közös aktivitásunkkal szi­lárdítanánk egységünket a munkában és az eljöven­dő sikereknek egyaránt örülnénk. Csak közös erővel érhetünk el valamit. A mi nemzetünkhöz és álla­munkhoz hasonló országok előnyét a nép képessé­geinek és tehetségének sokoldalú fejlesztésében, tá­maszunkat csak a nagyfokú értelemben és szellemi­ségben látom. Ezért a nevelés céljaira fordított be­ruházást tartom a leghatékonyabb és leggazdaságo­sabb befektetésnek. • Az utóbbi Időben sok szó esett a csehszlovák iskolaügy rendszere módosításának szükségessé­géről. Köztudott, hogy a cseh és a szlovák tskola­ügy anyagi feltételei eltérők. Miben látja ön, mi­niszter elvtárs a legnagyobb fogyatékosságokat és mik ennek az okai? — A szlovákiai iskolaügy terén — de nemcsak itt — számos megoldatlan és valóban égető probléma van. Ezek különösen a helyiségek hiányával kapcso­latos nehézségek — kezdve az óvodáktól egészen a főiskolákig —, azonban káderproblémák ls vannak. S az okok? Elsősorban a múlt szegény hagyatékában, valamint a tervezésnél az iskolák szükségleteinek helytelen megítélésében keresendők. Az iskolák év­, ről évre rohamosan gyarapszanak. A szemléletesség " kedvéért megemlítek néhány példát: 1945 óta az alapiskolai tanulók száma 450 ezerről megközelítőleg 800 ezerre nőtt. A közép- és főiskolák növendékeinek •J száma több mint hatszorosára emelkedett. A gyerme­Ápoljuk a közös kapcsolatokat DR. MATEJ LOCAN OKTATÁSÜGYI MINISZTER keknek mintegy 60 százaléka újonnan épült iskolá­ban tanul; ezeket az elmúlt 20 év alatt létesítettük. Ennek ellenére magas a műszakokban való oktatás aránya (23 százalék) és elégtelen számos iskola fel­szerelése és ellátottsága is. Nem kielégítő a szakok­tatás színvonala sem, különösen az alapiskolák 6—9. évfolyamában. Elsőrendű feladatunk, hogy minden iskolatípusban mielőbb pótoljuk a hiányt — a helyiségek és beren­dezések hiányára gondolok — és elegendő szakkép­zett tanítóról gondoskodjunk. 0 Az iskolák problémáiról szólva érdekelne bennünket a nemzetiségi Iskolaügy helyzete is. Az önrealizálás és önigazgatás — véleményünk sze­rint — a nemzetiségi Iskolapolitikában valósítható meg a legkönnyebben. Ml az Ön véleménye erről, s nézete szerint a minisztérium felépítésében ho­gyan fejeződik majd kt ez az elv? — A nemzetiségi iskolaügy a szlovák, illetve cseh Iskolaügy elválaszthatatlan része; együtt a csehszlo­vák iskolarendszert alkotják. A nevelés elvei és cél­jai mindig azonosak s függetlenek attól, hogy ezek­nek az elveknek milyen nyelven tesznek eleget. Tör­vényszerű azonban, hogy a nemzetiségi jellegzetes­ségeket és sajátosságokat — különösen az oktatő-ne­velő folyamatban és a személyi ellátottság terén — tiszteletben kell tartani. A nemzetiségi iskolaügy te­hát egyenlő jogokkal rendelkezik, ám kötelességei is egyformák. Ami a körülményeket Illeti — elsősor­ban az anyagi feltételekre gondolok — a magyar és vztovák tannyelvű Iskolák közt nincs lényegesebb eH térés. A szakkáderek kérdését, azaz a szakképzett taní­tókkal való ellátottságot tekintve viszont a magyar és ukrán iskolák terén jobb a helyzet, mint a szlovák iskolákban. Lényegesebb eltérések szerintem nincse­nek az ifjúság életre való előkészítése színvonalában sem. Nehézségek mutatkoznak azonban főleg a szlo­vák nyelv oktatása terén. Az SZSZK Oktatásügyi Mi­nisztériumának — az Idegen nyelvoktatás korszerű elveinek érvényesítésével — különösen ezen a téren kell hatékonyabb segítséget nyújtania a nemzetiségi Iskoláknak. A minisztérium felépítésében a nemzetiségi iskola­ügy sajátos szükségleteit a nemzetiségi iskolák ön­álló szakosztályának létesítésével juttatjuk kifejezés­re. Az oktatásügyi miniszter egyik helyettese ls ma­gyar nemzetiségű lesz. • A nemzetiségi iskolaügyben az óvodák és, szakiskolák terén a legnagyobbak a hiányosságok és fogyatékosságok. Milyen javulást várhatunk a jövőben? — A magyar tannyelvű óvodák hálózatának kiépí­tettsége (mennyiségi szempontból) megfelel a lakos­ság számának s arányban van a Szlovákiában beisko­lázott gyermekek viszonylagos számával is. Az óvo­dákkal kapcsolatos problémák jobbára a tanítás szer­vezésével, az óvodák célszerűtlen elhelyezésével, va­lamint a szülők részéről óhajtott tanítási nyelv el­veinek megsértésével függnek össze. A fogyatékossá^ gok kiküszöbölésére fokozatosan sor kerül, hiszen a vegyes lakosú járások vezetőségének és nekünk ls a minisztériumban ez egyaránt érdekünk. Az utóbbi három évben jelentősen bővítettük a ma­gyar tannyelvű szakközépiskolák hálózatát is. A hely^ zet javítása során harmonogram szerint járunk el, melyet az SZNT volt Oktatásügyi Megbízotti Hivatala mellett működő nemzetiségi iskolák titkársága dol­gozott ki és az SZNT oktatásügyi bizottsága hagyott jóvá. Ennek alapján 1971. szeptember 1-től a közép­fokú iskoláztatás szempontjából lényegében egyforma feltételeket teremtünk mind a magyar, mind pedig a szlovák nemzetiségű tanulók számára. A magyar nemzetiségű gyermekek középiskolai be­iskolázásának lehetőségei lényegesen javulnak és bő­vülnek az új típusú általános műveltséget nyújtó középiskola, a négyéves gimnázium létrehozását kö^ vetően. 9 A szocialista társadalomban az új értelmiség nevelésének rendkivül nagy szerepe van a nem­zetiségek szempontjából is. Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, a magyar nemzetiségűek főiskolai felvétele évről évre messze az országos átlag alatt marad. Hogy akarják ezt az aránytalanságot ki­küszöbölni s Ön szerint mi a legfontosabb teendő? — Nem szeretnék önnel vitába szállni, de meg kell mondanom, hogy állítása — véleményem szerint — a magyar nemzetiségű tanulók aránytalan főiskolai felvételéről, nem helytálló. A magyar tannyelvű kö­zépiskolákból főiskolai továbbtanulásra jelentkező ta­nulók viszonylag olyan arányban nyernek felvételt, mint a szlovák tannyelvű Iskolát végzettek. Például a múlt évben a magyar általános középiskolákból 486 gyermek jelentkezett főiskolai tanulmányokra; ebből 308 bekerült a felsőfokú tanintézetekbe. Az igazság azonban az, hogy főiskolára — a szlovák tannyelvű iskolák tanulóihoz viszonyítva — kevesebb magyar nemzetiségű gyermek jelentkezik. Ez különösen a mű­szaki irányzatú főiskolák esetében szembeötlő. Szük­séges tehát a magyar nemzetiségű középiskolai vég­zősök érdeklődését felkelteni a főiskolai továbbtanu­lás — de nemcsak a humán tagozatú főiskolák — iránt. A főiskolai felvételi vizsgáknál a nyelvismeretet nem tartom nehézségnek. Tudomásom szerint nem is fordult elő olyan eset, hogy nyelvismeret hiányában valaki nem nyert volna főiskolai felvételt. Ugyanis köztudott, hogy az SZNT volt Oktatásügyi Megbízotti Hivatala irányelvei értelmében a főiskoláknak — a magyar nemzetiségű érdeklődök esetében — a felvé­teli vizsgáknál nem szabad mérvadónak tekinteniük a nyelvismeretet. A szakismeretet, a tudást és a fel­készültséget tekintve azonban minden tanulóval szem­ben egyenlő követelményeket támasztanak. Tekintet­tel arra, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban a ma­gyar nemzetiségű polgárok körében az utóbbi idő­ben gyakran megjegyzés és különféle észrevétel hang­zott el, utasítottam az illetékeseket, hogy ezt a prob­lémát mélyrehatóbban vizsgálják felül. Amennyiben szükséges lesz, olyan intézkedéseket foganatosítunk, amelyek a nemzetiségi tanulók főiskolai felvételét gátló akadályokat eltávolítják. Könnyelmű Soha többé nem teszek köny­nyelmü ígéretet. — Fiam, szerezhetnél egy cso­mag homokozott kátránypapírt, se­hol nem tudok hozzájutni, — mondotta a minap apósom. — Kel­lene a nyártkonyha tetejére ... — Kátrány papírt? — csodál­koztam. — Hát még ez is problé­ma? Szerzek én ha kell, akár egy vagonnytt is. Holnap itt lesz a papír... Hát ez az, kérem. Másnap be­állítottam Losoncon az építőanya­gok elárusító helyére. — Van papír, de még nem jött meg hozzá a számla. Majd a jövő héten, — mondották. — De nekem most kéne. Nem lehetne ideadni, fizetnék érte ösz­szeget, mondjuk többet, mint a várható ára. Aztán majd kiegyen­lítenénk a számlát. Megbízom önökben ... ígéret — Sajnos, nem lehet. Számla nélkül nem ... Sebaj. Ott a szomszédban a Jed­nota építőanyag-lerakata. Majd ott lesz papír. Ott sem volt. Kátrány­papír nincs. Makacs ember vagyok. Azért is szerzek, még ha le ts kell járnom érte a lábamat. Meg aztán meg­ígértem. Irány Fülek. Először azo­kon a helyeken, ahol ilyesmit áru­sítani szoktak. Van, de nem homo­kozott. Vantiak azonban nekem ismerőseim is. Telefon ide, telefon oda. Nincs kátránypapír. Illetve van, de nem homokozott. Ez ts jó, ajánlotta valaki, csak szurkot kell hozzá vásárolni, le kell vele önte­ni a papírt, aztán meg kell szórni brlzollttal. Vagy homokkal. Mint a gazdasszonyok a mákosnúdlit... Ezt nem fogadhattam el, mert már kivettem a fizetett szabadságomat, így ilyen műveletre nem tudok rá­szánni két napot. Ha nem volt Losoncon, Füleken, majd lesz Nagykürtösön. Az is já­rási székhely. Ott sem volt. Az is­merőseimnél sem — mint például a járási építkezést vállalatnál, az állami gazdaságban, meg még né­hány más üzemnél. Ekkor már a megszállottság je­lei mutatkoztak rajtam. Hiszen adott szavam betartásáról van szót Azért is szerzek papírt. Minden olyan ismerősömet számbavettem, kinek lehet ilyen áruja. Nem volt senkinek. Aztán megtörtem és el­könyveltem a vereséget. Hát így történt, hogy egy köny­nyelmű ígéret áldozataként, apó­som előtt jelentős mértékben csökkent a hitelem. Pedig semmi másról, csak egészen közönséges, homokozott kátránypapírról volt szó. S az olyan ember, aki még ilyen Jelentéktelen dolgot sem tud elintézni az apósának, bizony nem érdemel még jó szót sem. —av—

Next

/
Thumbnails
Contents