Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-25 / 71. szám, kedd

Siker — „szépséghibával MEGEMLÉKEZTEK KÁRMÁN JÓZSEF HALÁLÁNAK 200. ÉVFORDULÓJÁRÓL ii Ľ | osoncon három napig tar­tott a Kármán József ha­lála 200. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségsorozat. A kegyeletteljes megemlékezés annak az írónak szólt, aki Lo­soncon született és akinek Lo­soncon porladnak a hamvai. A nem szakemberek közül ta­lán kevesen tudják, hogy kl volt és hová Ívelt az ünnepelt pályája. A kegyelet zászlaját mégis százak és szá'.ak hajtot­ták meg és adóztak méltóan Lo­sonc nagy fiának. Kánaán Józsefnek a felvilá­gosodás kora egyik legerede­tibb gondolkodójának és ki­emelkedő prózaírójának a sok más mellett az az elévülhetet­len érdeme, hogy éles szavak­kal bírálta a feudális magyar társadalom kulturális elmara­dottságát és állandóan a fel­emelkedést, a nemzeti újjászü­letést szorgalmazta. A művelt­ségterjesztésben elsősorban a szépirodalomnak és az eredeti, anyanyelven írt műveknek tu­lajdonított nagy fontosságot. A nemzet csinosodása című, ma is sokat emlegetett, klasszikus értékű tanulmányában Besse­nyei György felvilágosult mű­velődéspolitikai programját fejlesztette tovább. Az ugyan­csak haladó, a felvilágosodás nagyjainak eszméiben gyökere­ző irodalmi elveit fő művében: a Fanni hagyományai című naplő- és levélformában megírt szentimentális regényben kör­vonalazta. A nemzet csinosodá­sa a kor értekező-, a Fanni ha­gyományai pedig a kor széppró­zájának a legművészibb és leg­eredetibb terméke. Kármán számos értékes me­sét, epigrammát, ismeretterjesz­tő tárcát és más irodalmi mü­vet is alkotott. Írói pályája a magyar felvilágosodás nagy kezdeményezései nyomán ju­tott el költői magaslatokra és ért el európai viszonylatban ls tekintélyes rangot. Munkássá­gát Voltaire, Rousseau és Goethe ihlették. A nagy példa­képekhez állandóan hű maradt és méltó követőnek bizonyult. Műveit bó fantázia, gazdag ér­zelemfestés, racionális érvelés, az emberi értelem és a felvi­lágosodás nemes eszméinek a mélységes tisztelete, sokoldalú­ság, újra törekvés és az eredeti magyar irodalomért küzdő ügy­szeretet jellemzi. A jubileumról a losonciak gazdag műsorral emlékeztek meg. Az első nap magyar járási szavaló-versenyt és kulturális műsort rendeztek, a helyi ma­gyar tannyelvű kilencéves alap­iskolában megnyitották a Kár­mán József életét és müveit be­mutató dokumentációs kiállí­tást, valamint leleplezték a helyreállított Kármán József emlékművet és az író születése helyén felállított emléktáblát. A mintegy kétméteres obe­liszken ez olvasható: „Kármán Józsefnek, a felvilágosodás-kort magyar irodalom és nemzeti új­raébredés előharcosínak emel­te kegyelettel Losonc város kö­zönsége, halálának 100. évfor­dulója alkalmából 1896-ban. Áthelyezve születésének 200. évfordulóján 1969-ben". A születési helyet jelölő em­léktábla magyarul és szlovákul ezt hirdeti: „E helyen született Kármán Józsej magyar író, 1796. március 14-én." A második nap délelőttjén vi­tával összekapcsolva hazai és külföldi előadók számoltak be egy-egy kulturális kérdésről. Este a helyi színjátszók telt ház előtt nagy sikerrel bemu­tatták Kármán Józsej—Szabó Magda: Fanni hagyományai cí­mű egész estét betöltö színmü­vét. Az ünnepségsorozat harmadik napján a losonciak és a meghí­vott vendégek a helyi reformá­tus temetőben megkoszorúzták Kármán József, Sükey Károly és Ráday Pál sírját. A koszorú­zást követően a Polyana üzemi klubban rendezett ünnepi aka­démián felléptek: a járási sza­valóverseny győztesei, a Ko­runk Ifjúsági Klub irodalmi színpadának tagjai, valamint Budapestről: Gaál Gabriella és Béres Ferenc énekesek. Béres János furalyamüvész és Harsá­dt Lili zongoraművész. A jól si­került ünnepséget értékelő zá­róbeszédet Ocsovay Imre nyu­galmazott érdemes tanító, a Kármán József Irodalmi és Mű­velődési Kör elnöke mondta. A háromnapos ünnepségsoro­zat az igényességet példázta és gazdag élményt jelentett min denkinek. A nagy szakértelem­mel összeállított, tanulságos anyagot tartalmazó kiállításért Szakó László, a füleki iskola tanára, az ünnepséget megszer­vező, hónapokig tartó fáradsá­gos munkájáért Ferencz Ferdi­nand, a losonci könyvtár dolgo­zója érdemel dicséretet. És di­cséretet érdemelnek mindazok (sokan vannak, képtelenek va­gyunk akár csak a nevüket ls felsorolni J, akik ilyen vagy olyan formában hozzájárultak e szép és értékes emlékünnep­ség-sorozat megtartásához. Saj­nos, az eredmény mégsem tel­jes, a siker értékét „szépséghi­ba" csökkentette... Bántott és hiányoltuk, hogy az ünnepélyen — amely egybe­esett az első magyar munkásál­lam, a Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 50. évfordu­lójával — egy szó sem hang­zott el erről a szintén nagy és értékes haladó hagyományról. Losoncnak gazdag öröksége fűződik a munkásmozgalomhoz és a Magyar Tanácsköztársa­sághoz. Abból a sok-sok virág­ból, amellyel az iskolák, az üzemek és az intézmények a felvilágosodás korának képvi­selőit köszöntötték, néhány szálat a felvilágosodás eszméi­nek későbbi harcosai, az igaz­ságért életüket áldozó hőseink is megérdemeltek volna. Nem a losonci polgárokat, nem a lelkesen és önzetlenül dolgozó, a szabad idejüket is a }ó ügyért feláldozó szervezőket marasztaljuk el. Ök megtették mindazt, ami társadalmi mun­kával megtehető. A szervezés­ben részt vett járási és közpon­ti szervek vezetőit marasztal­juk el, akik nem érezték szük­ségét megünnepelni azt a nagy történelmi jelentőségű ese­ményt is, amely előtt március 21-én mindenütt fejet hajtott a haladó világ. A Kármán József ünnepség­hez nyújtott anyagi és erkölcsi támogatással jó mun­kát végeztek. Mulasztást azzal követtek el, hogy figyelmen ki vül hagytak egy másik szintén ünneplést Igénylő és érdemlő évfordulót .. . Kár! BALÁZS BÉLA PrM MŰIM ® ­ifer iiia >« ! í i t * f i i ' >* < í i i J im1 > * íjii liilllklfe ÍKsíMW^"- * i* Mint már közöltük, pénteken ünnepi összejövetelt tartottak Nagykaposon a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása 50. év­fordulójának alkalmából. Az ünnepség keretében azon a házon, amelyben 50 évvel ezelőtt a Vörös Hadsereg helyi parancs­noksága székelt, emléktáblát lepleztek le. (G. Bodnár felv. — ČSTK) Ismerkedés a „sós víz birodalmával" A tenger a Föld legnagyobb összefüggő élettere: őshazája az életnek, és kimeríthetetlen kincstára az emberiség jólétére fordítható természeti javaknak. A tengerparti népek sok száz­milliós tömege közvetlenül kihasználja a tengert, mint bősé­ges élelmiszerraktárt és ipari nyersanyagforrást. A tenger ezenkívül a partjain élő emberek millióinak sokféle munka­alkalmat és kereseti lehetőséget is nyújt a tengeri hajózás, halászat, kereskedelem, valamint a sótermelés, konzervgyár­tás és egyéb tengert iparágak terén. A tenger terméket a „sós víz birodalmának" kifogyhatatlan raktáraiból különféle élelmiszerek, konzervek, gyógyszerek, ipari nyersanyagok és készáruk alakjában a szárazföld legtávolabbi zugaiba is el­jutnak. Világrészeket összekötő térség A tengernek nemcsak mint gazdag termőterületnek nagy a jelentősége az emberiség szem­pontjából, hanem mint világré­szeket, azok országait, népeit összekötő hatalmas közlekedési térségnek ís. A tengerparti né­pek ebben a tekintetben is előnyben vannak a szárazföldi országokkal szemben. Az utób­biak közül azonban azok, ame­lyeket nagy folyam köt össze valamely tengerre, abban a sze­rencsés helyzetben vannak, hogy hajózásukkal bekapcsolód­hatnak a tengeri világforga­lomba. Hazánk is ezek közé az államok közé tartozik. A Duna utat nyit részünkre a Fekete­tengerhez, az Elba pedig az Északi-tengerhez. A tengert érintő Ismereteket a földrajztudományból önálló természettudományi ággá sar­jadt tengertan l oceanográfia j foglalja össze. A tengertan mű­veléséhez szükséges adatokat, megállapításokat a tengerede tudományos kutatásával foglal­kozó, különböző nemzetiségű tengerkutátő expedíciók hosszú sora gyűjtötte össze hozzávető­leg egy évszázad folyamán, s gyűjti továbbra is, a tengerek­nek minél alaposabb megisme­rése és a tengertan tudomá­nyának fejlesztése érdekében. A tengerkutatók eleinte meg­elégedtek a tenger jelenségei­nek puszta megfigyelésével és ieírásávaL Később mind na­gyobb szerepet játszottak a ten­gerkutatásban a fizikai, kémiai ós biológiai részletvizsgálatok. Majd a tengeri jelenségek okait és összefüggéseket kereső mód­szer következett, legújabban pa­dig mind nagyobb mértékben előtérbe lép a mennyiségi (sta­tisztikus J vizsgálatokra alapí­tott kutatás. A világtengerek tagolódása A szárazföldek között elte­rülő tengerek és tengerrészek (öblök, csatornák, lagúnák J összességét, vagyis a földfelszín tengervízzel borított egész te­rületét „világtenger"-nek neve­zik. A világtenger felszíni ki­terjedése 361 millió négyzetki­lométer, közepes mélysége pe­dig 3S00 méter. Ezzel szemben a szárazföldek kiterjedése 149 millió négyzetkilométer, közepes tengerszint feletti magassága pedig 875 méter. Eszerint az egész Föld 510 millió négyzet­kilométernyi területének több mint kétharmad részét tenger borítja. A világtenger három óceán­ra és az ezekhez csatlakozó melléktengerekre tagolódik. Óceánnak nevezzük a világré­szek között elterülő, nagy fel­színi kiterjedésű és nagy mély­ségű, egymástól jól elkülönült tengermedencéket. Vizük sótar­talma meglehetősen állandó, fe­nékdomborzatuk és hőmérsék­leteloszlásuk Jellegzetes; önál­ló áramlá^rendszerük és ten­gerjárásuk (árapály-jelenségük j ís eltér a melléktengerekétől. Jelenleg három óceánt tart nyilván a földrajztudamány: az Amerika, Európa és Afrika kö­zött telterülő Atlanti-óceánt, az Ázsia, Afrika és Ausztrália kö­zött elterülő Indiai-óceánt és az Ázsia, Amerika és Ausztrália között levő Nagy- vagy Csen­des( Pacifikus j-óceáni. Újabban az Északsarkl-tenger jégpáncél­ján működő szovjet megfigyelő­állomások tudósai, eddigi meg­figyeléseik alapján úgy vélik, hogy az Amerika, Ázsia és Eu­rópa északi partjaitól övezett Jeges-tenger, amelyet eddig az Atlanti-óceánhoz tartozó mellék­tengernek tekintettak, önálló óceánnak minősíthető, mert fe­nékdomborzata, áramlásrend­szere és tenger járása lényege­sen eltér a Atlanti-óceánétól. A melléktengerek az óceánok­hoz tartozó, azoknál sokkal ki­sebb kiterjedésű és jóval kisebb mélységű tengermedencék. Földajzi helyzetük és óceánok­kal való kapcsolatuk szarint két csoportba sorolhatók: a pe­remtengerek és a középtenge­rek csoportjába. A peremtengerek a szárazföl­dek peremvidékéhez csatlakozó s az óceántól szigetekkel, szi­getsorokkal, félszigetekkel el­választott melléktengereik. Ilyen Európában az Északi-tenger, Észak-Amerikában a Szent Lő­rinc-öböl, Ázsia és Észak-Ame­rika között a Bering-tenger. A középtengerek mélyen be­hatolnak a szárazföldek töme­gébe, vagy pedig két kontinens közé, s az óceánnal egy, eset­leg több keskeny csatornán (tengerszoroson) át közleked­nek. Az óceántól magas, tenger­alatti küszöb választja el őket, ezért az óceán áramlásai csak kivételesen hatolnak be mélyen a középtengerak belsejébe. Ten­gerjárásuk az óceánokéhoz ké­pest nagyon kicsi. Vizük fizi­kai és kémiai sajátságai, vala­mint biológiai viszonyaik tekin­tetében Is lényegesen elütnek anyatengerüktől. A középten­gereket a szárazföldhöz viszo­nyított helyzetük szerint továb­bi két csoportba oszthatjuk: a földközi j'interkontinentális j és a szárazföldi fintrakontinen­tális) középtengerek csoportjá­ba. Interkontinentális középten­gereknek nevezzük a kontinen­sek között elhelyezkedő, erő­sen tagolt és több kisebb ten­gerrészre osztott tengermeden­céket. Ilyen: az európai Föld­közi-tenger (a Márvány-tenger­rel és a Fekete-tengerrel együtt), az Eszaksarki-közép­tenger, az ausztrálázsiai-közép­tenger és az Amerlkai-közép­tenger. Intrakontinentális középten­gereknek mondjuk valamely kon­tinens „testébe" mélyedő, s az óceánnal csak egy nyíláson át közlekedő, az interkontinentá­lis középtengereknél általában kisebb tengermedencéket. Az ilyen középtenger-típusát Euró­pában a Keleti-tenger, Ameriká­ban a Hudson-öböl, Ázsia és Afrika között a Vörös-tenger, Ázsiában a Perzsa-öböl képvi­seli. Elméletek az óceánok keletkezéséről Az óceánok keletkezésére vo­natkozó elméletek többnyire csak feltevések. Az elméletek egy része az óceánok mélyebb fenekének domborzatát a föld­felszín ősi alakzatának tartja, melynek kialakulása már a földkéreg megmerevedésének idején történt. Eszerint az óceá­nok mélyebb medencéi ősi ere­detűek. Az óceánok állandósá­ga-elméletnek a hirdetői egye­bek között abban látják felfogá­suk igazolását, hogy jellemző mélytengeri képződmények a mai kontinenseken nem talál­hatók. Ebból arra következtet­nek, hogy az óceánok mély fe­neke sohasem emelkedett a szárazulatok szintjére. Ezzel szemben a megfigyelések arról tanúskodnak, hogy az Atlanti­és Indiai-óceán medencéjének alapzata ugyanolyan ősi kristá­lyos kőzetekből áll, mint a mai kontinenseké. Merőben más felfogást tük­röz Wegener Alfréd gráci egye­temi tanárnak, a kiváló geofi­zikusnak ún. kontinens-eltoló­dást elmélete, amely a földké­reg egyensúlyi állapotáról szó­ló „izosztázia"-elméleten alap­szik. Wegener szerint a föld­kérget alkotó kőzettömegek úszó egyensúlyban vannak egy­mással: a túlnyomórészt szili­cium- és alumíniumtartalmú kő­zetekből álló kontinentális „siai"-rögök az alattuk elterü­lő és a tengerfenék aljazatát ls alkotó, nagyrészt szilícium- és magnéziumtartalmú, sűrűbb és nehezebb, képlékeny „sima" ré­tegen úsznak. Valamennyi kon­tinensrög nyugat felé úszik, de az észak- és dél-amerikai rögök gyorsabban, mint a többiek. Ennélfogva egyfelől az ameri­kai kontinensek, másfelől az európai és afrikai kontinens között széles hézag támadt, ezt az ősi Atlanti-óceán kitöltötte, s a földtörténet során itt fejlő­dött jelenlegi kiterjedéséig. Wegener elméletének hívei en­nek a felfogásnak többek kö­zött abban is biztosítékát látták, hogy Észak- és Dél-Amerika ke­leti partvonalának futása meg­lepően egybevág Európa és Afrika nyugati partvonalának hajlataival. A kutatás folytatódik A tengerek kétségtelenül még hosszú ideig a tudományos ku­tatás tárgyát fogják képezni. Még ma sem vagyunk például teljesen tisztában a tenger mélységviszonyaival és a ten­gerfenék domborzatával, szá­mos titkot rejtegetnek a ten­gerfenék üledékei, sok tekintet­ben nem ismerjük tökéletesen a tenger kémiáját és fizikáját, optikai tulajdonságait és hő­gazdálkodását, egyre újabb is­mereteket szerzünk a tengerjá­rásról (árapályról), s úgyszin­tén a tengeráramiásról is. Az ez irányú kutatások és vizsgá­latok nemcsak elméleti Jelentő­ségűek, hanem nagymértékben elősegítik a tengernek mint gazdag termőterületnek hasz­nosítását is. m.. A tengerkutatásban egyre nagyobb szerep jut a „gépesített békaembereknek, akik egyebek között ilyen speciális „raké­ták segítségével tanulmányozzák a tenger életét.

Next

/
Thumbnails
Contents