Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-23 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

lllllillllill (Folytatás ax 1. oldalról) Időszakában egy világot vesztettek eL Azt a világot, amelyben éltek, amelyben törvény volt, hogy az elszántott talpalatnyi földért vasvillát, baltát fogtak egymásra a testvérek, a földszomszédok, ahol a szentségek szentsége a tulajdonjog volt A legtöbb esetben vérrel-verltékkel szerzett magántulajdon. Ha abban az Időszakban valahol megsértették a törvényességet ha feje tetejére állították a humanizmust, akkor az éppen a parasztság esetében történt. Mert ki ne tudná, hogy néhány kivételtől eltekintve az önkéntes szövetkezés még dajkamesének is túlzás. — Az sem kevésbé bosszanthatná á szövetkezeteseket, hogy 20 év után még mindig nincsenek olyan — a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás jelentőségéhez méltó — jogszabályok, törvények, amelyek a szövetkezetnek a szolgáltatókkal, a mezőgazdaságnak termelő monopóliumokkal, a felvásárló szervekkel, a külkereskedelmi intézménnyel stb. szemben védené az ő jogaikat. A múlt évben megalakult Parasztszövetség megpróbálta ugyan, hogy nemcsak ezeket a gazdasági jellegű jogokat biztosítsa a szövetkezeti parasztságnak, hanem azt ls, hogy ez a már osztállyá Izmosodott népréteg a társadalmi-politikai életben ls a neki kijáró jogképviselettel rendelkezzen, egészen a legfelsőbb irányító és törvényhozó szervekig. Hogy milyen eredménnyel, arról majd később. — Február 23-án múlt húsz éve, hogy a Nemzetgyűlés elfogadta az EFSZ-ekről szóló törvényt. Ez lényegében még csak a szövetkezetek alakítását, a szövetkezeti társtulajdon elismerését, illetve azt az alapelvet rögzíti, hogy azé a föld, aki megmunkálja. Szó volt ugyan benne a hitelről, az állami támogatásról, az állam iránti kötelesség teljesítéséről, a tagok munkakötelezettségéről, a belépésről esetleg kiközösítésről stb., de a mezőgazdaság mai fejlettségéhez viszonyítva ezek csak jogforgácsok. Már az 1959ben kiadott, módosított szövetkezeti törvényt is komoly módosításra ítélte a fejlődés. A földdel, a szövetkezeti társtulajdonnal éppen a tulajdonosok rendelkezhettek a legkevésbé. Volt ugyan egy elidegeníthetetlen joguk — termelhettek a saját földjükön azt és f annyit, amennyit az illetékes szervek kötelezettségként előírtak számukra. — Az ls ehhez a sorhoz tartozik, hogy az utóbbi két-három évben a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatások, a gépek és az alkatrészek, a műtrágyák, a vegyszerek, a keveréktakarmányok stb. ára 30—80 százalékkal emelkedett, anélkül, hogy a mezőgazdasági termények és termékek ára is követte volna ezt az árváltozást. Esetenként még a korábbi árakból ls lefaragtak valamit, mármint a mezőgazdasági termények és termékek árából... Ezt az árváltozást távolról sem egészíti ki a gyarapodási prémium. — Továbbá: Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának sincs még olyan szilárd mezőgazdaság-politikai állásfoglalása, olyan koncepciós terve, amely távlatilag is biztosítaná a szövetkezetbe tömörült parasztságnak a biztos jogalapokat," a vagyon- és jogvédelmi törvényeket. A szövetkezeti parasztság a felsorolt és a még fel nem sorolt tényezők ellenére sem lázong. Hogy miért nem? Legegyszerűbb lenne azt válaszolni a kérdésre, hogy az évekre visszanyú< 16 nehéz gazdasági helyzetet a politikailag 20 éve legmozgalmasabb múlt esztendőt azért nem használták ki bizonyos jogos követelések gyors realizálására, mert erkölcsi-politikai fejlettségük magas fokú. Tévedés ne essék, ezt nem én találtam kl, ezt a párt és az állam legmagasabb funkcionáriusai mondták. Más dolog, hogy egyetértek velük. Ez persze még nem lehet elégséges válasz arra, miért nem lázongott a szövetkezeti parasztság, ha annyi őket sértő korábbi intézkedés és jogtalanság várja az ésszerű megoldást? Nem szeretném idealizálni a földművelő embert, de hadd apelláljak itt olyan kiváló tulajdonságaira, mint a türelmesség, a Józan megfontoltság és az edzett kitartás. Olyan esztendőben, mint az elmúlt év volt, nagyon nagyon hasznos tulajdonságok ezek ezek nemcsak személyi, hanem társadalmi szempontból is. Persze nem az emberrel veleszületettek ezek az értékes tulajdonságok, hanem az élet s a munkafolyamatok alakítják kl őket. Hiszen nálunk egy évet kell várni, amíg az elhintett gabonából új kenyér lesz. S még akkor Is megtörténhetik, hogy a már kész termés az elemi csapás martalékává válik. S ha újrakezdik, újra egy évet kell várnL Itt a kiesést nem lehet gépek és emberek beállításával behozni. Ami kiesett, az nincs többé. Ha elismerjük, hogy a mezőgazdasági dolgozók nagyon fontos, a népgazdaságl Igények szemszögéből nézve nagyon Igényes munkát végeznek, s ez a mindennapi kenyerünkért folytatott küzdelem minden más termelési ágazatnál jobban kl van téve a természeti körülményeknek, az elemi csapásoknak, akkor ebből szinte magától értetődően következik, hogy a szövetkezeti mezőgazdaság megérdemli az egyértelmű jogalapot, a szilárd törvényeket. Olyanokat, amelyek biztonságossá teszik a mindennapjukat, világosan látják a jövőjüket. Mert —, hogy a társadalmi-pollOkai példák helyett most például 1949. február 23-án kiadott szövetkezeti törvényről már szóltam. Az 1959-es szövetkezeti törvény még annyit sem rögzített, amennyit az élenjáró szövetkezetek már törvényesítettek a gyakorlatban. Azt ugyan kimondja, hogy hazánkban a szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdasági nagyüzemek a mezőgazdálkodás pillérei, de helyüket, illetve az egész mezőgazdaság helyét sem a társadalmi, sem a gazdasági életben nem határozza meg konkrétan. Továbbra is szigorúan direktíveo irányították a szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaságot, kiszolgáltatottjai maradtak a velük kooperáló vállalatoknak, s mivel semmilyen érdekképviseletük nem volt, a róluk hozott döntéseket, határozatokat nem befolyásolhatták. Oj színfoltokat úgyszólván csak az időnként hozott párthatározatok jelentették az erősödő szövetkezeti mezőgazdaságnak, de ezek a határo103F0SZLÁNY0K. T0RVENYTÖREDÉKEK egy személyes ügyet érintsek —, hogyan lehet azt joggal és törvénnyel megmagyarázni, hogy a fiú, akinek az apja mondjuk 6 hektár földet vitt be a szövetkezetbe, azt a házhelyére jogosult 8 ár földet drága pénzért vásárolja meg a nemzeti bizottságtól, holott ő is, a társtulajdonos a szövetkezetben dolgozik. Volt egy másik eset. A most 27 és 25 éves fiatalember apját, aki 1951-ben 5 hektár földdel lépett be a szövetkezetbe, 1953-ban, az akkori helyzetben megfélemlítés céljából kizárták a szövetkezetből. A föld és a beadott Ingatlan természetesen maradt a közösben, minden kártérítés nélkül. S amikor az örökösnek, a már családosoknak egy darabka földre lenne szükségük, hát nem kaphatnak. Mert a szüleik vagyonát állítólag elkonfiskálták. Azt persze senki sem tudja megmondani, hogy milyen törvények szerint, mert az akkori jegyzőkönyvek eltűntek, a telekkönyvben Jogos tulajdonosnak pedig semmilyen, a konfiskálást kiértesítő papír nincs a kezében. Ezek után várjuk, hogy a falusi fiatalság rohanni fog a közösbe? Talán éppen ezekkel, a személyi Jogokat nem biztosító lyukas törvényekkel függ össze a társtulajdonos, de a szocialista szellemben gazdálkodó szövetkezeteink jogainak megnyirbálása. Ugyanis jóakarattal sem nevezhetjük a társtulajdont védő komoly törvénynek azt, amelyik keretében a személyi jogokkal szemben a fentebb említett szankciókat alkalmazhatják. Kell tehát törvény, amely a szocialista szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaságnak és tagjainak szilárd, kiforgathatatlan jogalaptot biztosít. Az zatok nem jelenthettek jogi normákat, csupán programjellegüek voltak. Hogy egy konkrét példát említsek: Egy párthatározat már 1962-ben kimondta, hogy elsősorban a gyümölcsös zöldségfelvásárlásnál, Illetve a fogyasztókhoz történő eljuttatásnál mielőbb meg kell szüntetni minden közbeeső szervet, s ezt egyaránt a termelő és a fogyasztó érdekében. Nos, mindmáig hol vannak az ilyen Irányú jogi normák? A szövetkezeti parasztság ugyan kockázatot vállalva elindította ezt a folyamatot, de ne adj Isten, hogy az Illetékes szervek legalább a tényleges helyzetnek megfelelő jogi normákat fogadnának el. Hiába no, hatalmas apparátussal dolgozik a felvásárló és értékesítő vállalat. A közelmúltban dr. Koloman Boda tanár, a CSSZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi kormánybizottságának elnökminisztere a párt mezőgazdaságpolitikájának koncepciójáról a következőképpen nyilatkozott: „A CSKP XIII. kongresszusán elfogadott és a mezőgazdaságra vonatkozó határozat jő, amely segítséget nyújtott a mezőgazdaság fejlesztésében. De ez a határozat nem hosszú időtartalmú koncepció a párt mezőgazdasági politikájában, csak Intézkedéseket tartalmaz a mezőgazdaság fejlesztésére. Fontos, hogy a párt szabatosabban megfogalmazza programját a társadalmi mozgás terén, amely a falun bekövetkezett. Szerintem céltudatosan, távlati alapon kell ezt a fejlődést szabályoznunk. Meg kell fogalmaznunk szocialista mezőgazdasági szövetkezeti ügyünk legjobb távlatait, fel kell tételeznünk a szövetkezetek további fejlődését azoknak a változásoknak a szempontjából, amelyeken mezőgazdaságunk és a parasztok szemlélete átment. Ezekből a szempontokból kell következtetnünk az Irányításban az önigazgatási elemek növelésének további szükségleteire, a szövetkezeti tulajdon kérdéseire, aminek nagy Jelentősége van a kezdeményezés állandó kifejlesztésére és a demokrácia elmélyítésére. Ebből az álláspontból jutunk el a legfontosabb tényezőkhöz — a munkás-paraszt szövetség tartalmának új megfogalmazásához, mely a pártpolitika alapjához tartozik." Azt hiszem, hogy keresve se lehet találni olyan szövetkezeti parasztot, aki nem ért egyet ezzel a megfogalmazással. Hiszen saját erejükből is megpróbálták a párt mezőgazdasági programjának progresszív Irányzatát gyakorlatilag ls megvalósítani. Egyik Ilyen progresszív irányelvet szinte hihetetlen gyorsasággal oldották meg felsőbb szinten. A párt Központi Bizottságának 1967. márciusi ülésén javasolták, hogy egyesüljön a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, alkosson ökonómiai egységet, kialakulhasson az Agrokomplex. Fönt kialakult az egység, lent Inkább még differenciálódásnak lehettünk tanúi. Mert csak javaslat és nem törvény áll a háttérben. £s anélkül kl várhatja el a jobb helyzetben levőtől, hogy előnyelt eldobja magától. Sokkal sikeresebben indultak a Járási mezőgazdasági társulatok. Itt már megtaláljuk az önigazgatás elemelt, bár gazdasági téren még erősen keretek közé szorítva. Már így ls alapvető eleme lehetne a járásban az integrációs kapcsolatok megvalósításé-, nak, az Agrokomplex kialakításának. De egyelőre még a társulás sem alakult meg valamennyi járásban. A Parasztszövetségről már többször szóltunk. Nagy reményeket fűzött hozzá a parasztság, mert programjában mind társadalmi, mind gazdasági vonatkozásban minden benne van, ami a progresszív, a távlati mezőgazdasági politika megalapozásához, s a társadalmi-gazdasági érdekvédelem biztosításához szükséges. Csakhát a 402/ /68-as számú kormányrendeleti Ha valahol, ebben igazán a konzervativizmus érvényesül a radikalizmussal szemben, hiszen azokat a gazdasági és Irányítási elveket konzerválja, amelyekről már régen bebizonyosodott, hogy gátolják a kibontakozást, a kezdeményezést, az egész fejlődést. S ezt a kormányrendeletet 1968. október 11-én adták kl. De ne siránkozzunk, hiszen születik az új szövetkezeti törvény, amely nemcsak összesíti az eddigi jogfoszlányokat, törvényforgácskákat, hanem a falu és a szövetkezet fejlettségének, a megváltozott paraszti szemléletnek megfelelően kiegészíti, tökéletesíti is azokat. Azt reméli a szövetkezeti parasztság, hogy olyan szinten, amely nemcsak a jelenlegi helyzetet rögzíti, hanem a mezőgazdaság szocialista forradalmának továbbfejlesztését is magában foglalja. Olyan jogi normákat és törvényeket vár, amelyek megfelelnek a társadalmi követelményeknek a parasztsággal szemben, de egyúttal nem ütköznek össze a szövetkezetesek sajátos érdekeivel, és minden tekintetben biztosítják az egészséges fejlődést, a társadalom javára. Persze túlzás lenne vérmes reményeket táplálni. A kezdet kezdete ls erre figyelmeztet. Ugyanis többek szerint egységes Jogi normákat kell kidolgozni valamennyi szövetkezet számára, tehát egy kalap alá akarják sorolni a lakás-, a kisipari, a fogyasztási stb. szövetkezeteket az EFSZ-ekkel, amelyek a saját földjükön dolgoznak. Lehet, hogy a lehető legjobban dől el majd a vita, de még Igen sok tényező játszik közre. Az persze vitathatatlan, hogy a 20 év alatt óriási utat megtett szövetkezeti parasztság megérdemelné a törvényes önállósítást. Nem kell őt mindenáron kézenfogva vezetni. Talán tavaly csalódtak leginkább azok, akik arra számítottak, hogy az egykori magántulajdonosok, a mostani szövetkezetesek csupán társutasok a szocialista országépítésben, s az első viszszafordulási lehetőségen is kapva kapnak. Nem, nem ezt tették. Nincs bekötve a szemük. Ami mellett — a saját javukra is — menet közben letették a garast, amellett nemcsak kitartanak, hanem továbbfejlesztéséért ls küzdenek. Még az őket megillető jogi normák és törvények nélkül is. Nagy tanítómester volt az a 20 esztendő. HARASZTI GYULA llllllllllll 111 lllllllllllllllilll mii IIIIIII • iiiiii iiiiiiiiiiiiiiii in IIIIIII mii llllllll IIIIIII 111 llllllll 11 llllllllllll 11 llllllll IIIIIII 111 Ilii Ilii 111 llllllll! llllllll IIIIIII Ilii