Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-23 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

Bratisláv Világ proletárjai, egyesüljétek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA TAVASZ Csontos, szikár öregember áll az utca sarkán. Mérgesen, náthásan beletüsszent a zsebkendőjébe, s aztán a napbc hunyorít. Szemébe tódul a fürge fény, s kedvtelen öregsége ellenére hirtelen csodálatosnak látja az utcát. Beleszagol a Duna felől érkező szélbe és azt mondja: — Tavasz. A hóvirágcsokor egy tizenhét éves lány mellére tűzve sétál végig a járdán. Kip-kop. Kip-kop. Kopog a lány cipője. Vidám suhanc kiált utána, s a lány arca, és a hóvirág is hirtelen elpirul. Szelíd, kék pasztell színű kabátja sietve elvegyül a sétálók és járókelők sokaságába. Az apró park zugában a lebotolt, kegyeletből megőrzött kőrisfa vén kérge alatt észrevétlen megindult a mézga áramlása. Korcs ága hegyén rügy fakadt. Azóta úgy álldogál ott, mint sebesülése után a lábadozó katona, aki tudja már, hogy életben marad. A két egyforma házsor körött futó síneken a hétköznap ellenére ünnepélyesen gördülnek a villamosok, ezek a pirosra mázolt fürge dobozok, s a megállóknál egyre nő, nő a tolongó tömeg. Ugyan hová Siet ez a rengeteg ember? Korai még az idő kirándulhi a város mögé. Csak a szél kószál a dombok és mezők felett. Szabadon szálldos, nekigyűrkőzik olykor a gyanta illatú fenyőfáknak, és énekel. Belekapaszkodik az utak felett párhuzamosan feszülő huzalokba, és énekel. Utoléri a folyamágyban tovasodródó vizeket, és énekel. Csodálatos! Mind a négy égtáj énekel. A megújhodás vidám, mégis oly félelmetesen harsanó dalát énekli mind a négy égtáj. B. T. TÖRVENYTÖREDEKEK „Tavaly, amikor arra kényszerültünk, hogy részletesen feltárjuk a gazdasági életünkben felhalmozódott hibákat, egyidejűleg arról is meggyőződhettünk, milyen mély gyökeret eresztett a szocializmus köztársaságunk falvaiban. Földműveseink túlnyomó többsége teljesen egyetértett a CSKP Központi Bizottságának január utáni politikájával... ezt nemcsak a fokozott termeléssel bizonyította be, hanem politikai magatartásával is. Hiszen nincs tudomásunk egyetlen olyan esetről sem, hogy valahol feloszlott volna valamelyik egységes földművesszövetkezet, vagy más nem kívánatos jelenségre került volna sor..." (Dubček elvtársnak az uhrovcei szövetkezet évzáró közgyűlésén elhangzott beszédéből.) Ügy Igaz, egyetlen egységes földművesszövetkezet sem bomlott fel. Sőt, még csak szórványosan sem léptek ki tagok az EFSZekből. Pedig a törvények jogot, a múlt évi események módot adtak és adnak a kilépésre. Ráadásul azzal a csábító ígérettel megtoldva, hogy az egyénileg gazdálkodók az államtól minden téren olyan támogatást kapnak, mint a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek. S ezt az ígéretet most január elsejétől már törvényerőre is emelték. Ritka eset, hogy nálunk Ilyen gyorsan megszületik egy törvény vagy egy rendelet. Ez gyorsan megszületett és hadd tegyem hozzá, hogy a lehető „legmegfelelőbb" időben. De hát jogos és humánus dologról van szó, örüljünk neki, még akkor is, ha ez a rendelkezés Dél-Szlovákiát másképp érinti, mint azokat a körzeteket, amelyekben még az egyéni gazdálkodás van túlsúlyban. Visszatérek a korábbi gondolatra. A szövetkezeti tagoknak tehát módjukban állt volna, hogy a múlt év mozgalmas eseményeit, az irányítás bizonytalanságát kihasználják, s aláássák a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság, a munkás-paraszt szövetség s egyúttal a szocializmus alapjait. Ha ezt teszik, ma akkor sem sokat olvashatnánk a fejükre. De nem tették. Pedig ... — Ha az ország népének valamelyik rétege a munkáshatalomra, a szocializmusra való áttérés időszakában alapvető változáson ment keresztül, akkor az — azt a néhány ezer gyárost, földbirtokost, bankárt, vállalkozót stb. leszámítva — éppen a kétmilliónyi parasztcsalád volt. Egyetlen népréteget sem érintett olyan alapvetően az ország szocialista átépítése, mint éppen az aránylag csekély értékű vagyonnal, de az életüket arra épített magántulajdonnal rendelkező egyéni gazdálkodókat. Ök a mezőgazdaság szocialista átszervezésének (Folytatás a 3. oldalon) avagy a húszéves szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság helyzete a politikai-gazdasági életben A LOSONCI ám égető mmm (6. oldal) Min út RÓMÁBA VEZET (7. oldal) AOY ÜZENETE (9. oldal) ÚJ EMBERU ÚJVILÁG (11. oldal) ••MHMHMMMi VIHAR PAKISZTÁNBAN (15. oldali