Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-22 / 69. szám, szombat

Egy szerdai napon délután két órakor kopogtattam lakása ajtaján. Szálfaegyenes termet. Csontos, szikár. Mozdulataiban kiirthatatlan vitalitás. Ha szembe találkoznál vele az utcán, ismeretlenül is valami arra késztetne, hogy megemeld előtte a kalapodat. Délelőtt valamelyik iskola kisdiákjainak mondta el forradalom idején viselt dolgait. És másnapra is vo(t meghívása egy másik iskolától. Mostanában többnyire ezzel foglalja le magát: eljár a fiatalok közé és beszél, beszél — élete legnagyobb élményéről, a forradalomról. Ott ültem vele szemben az alacsony karosszékben és fölnéztem csontos arcára, mélyen ülő, árnyékos szemébe, s magam egy kicsit diáknak éreztem magam, s belül csöndesen örvendeztem, hogy vannak, élnek még ilyen nagyszerű öregemberek. Ha nem lett volna egészen fehér a haja, talán el se hiszem, hogy nyolcvankét súlyos esztendőt élt meg. Mielőtt felkerestem volna, azt mondta valaki, hogy Lenin futárja volt. ö javított ki. Nem Lenin futárja, hanem Kun Béla futárja. Lenin futárja Vlagyimir Uraszov volt, aki a somorjai hadifogolytáborból szökött meg, s ment föl Budapestre, hogy belesodródjon az akkori eseményekbe. A magyar kommunista pártvezetés négy ízben keresett kapcsolatot Moszkvával. Kun Béla első ízben valóban Vlagyimir Uraszovot küldte erre a veszélyes vállalkozásra. Németi Lajos, aki akkoriban érkezett vissza Oroszországból, vállalta hogy elkíséri. Magyarországról hazatérő orosz hadifoglyoknak álcázva indultak el. Németi Lajos, aki nem tudott jól oroszul, votjáknak adta ki magát. Igy leplezte hiányos nyelvtudását, s így maradt rajta Németi Lajoson az a különös kisérő jelző: a néma votj á k. Másodízben már egymaga indult Moszkvába, Lenin megkeresésére. A harmadik Rudas László volt, negyedikként Szamuely Tibor indult el 1919 júniusában, mégpedig repülőgépen. Ám elébe vágtunk az eseményeknek. Németi Lajos is a hadifogságon át sodródott a forradalmi mozgalomba. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre Verchoturjanban érte. Egy nyomdában dolgozott, mert ő maga is, mint édesapja a könyvkötő mesterséget tanulta ki. Kilancszázöttől kezdve szervezett munkás volt. Ott Verchoturjánban csatlakozott a vörös gárdához, s tagja lett a városi szovjetnek. — Hozzánk Verchoturjanba is eljutott a Szamuely Tibor szerkesztette magyar lap, a Szociális forradalom. A szovjet hatalom megalakulása óta tudósításokat küldözgettem számára. Egy nap reggel, tizennyolc márciusában, vagy áprilisában, már nem emlékszem pontosan, levél érkezett a városi szovjethez, amelyben kikérték engem a Moszkvában alakult agitátoriskolába. Igy kerültem Moszkvába — ráncolta homlokát Németi Lajos, emlékei között kutatva, majd folytatta: Az iskola székhelye akkoriban a Kremlben volt. Az agitátor csoport előadói közt ott volt maga Kun Béla, Vantus Károly, Rudnyánszky Endre, Karikás Frigyes is. A pártvezetőség Vityebszk környékére küldött, hogy forradalmasítsam a német frontot. Majd Vjazmába, mert ott haladtak át a Magyarország felé induló hadifogolyszállítmányok. — Tizennyolc őszén tartottuk meg utolsó konferenciánkat, Kun Béla közölte velünk, elkövetkezett az idő, hogy forradalmi tevékenységünk színhelyét áttegyük Magyarországra. November tizenhatodlkán, egy nappal Kun Béla megérkezése előtt értem haza. Eleinte Budapesten tevékenykedtem. Akkoriban került sor első moszkvai kiküldetésemre. Uraszovot kísértem el Moszkvába. Eléggé veszélyes vállalkozás volt, mert több ízben is át kellett menni a német vonalakon. Akkor Uraszov számolt be Leninnek a magyarországi helyzetről. Én csak a Kreml kapujáig kísértem. Hazafelé már egyszerűbb volt az út, mint magyar hadifogoly indultam neki a több ezer kilométeres távolságnak. — Hazatérésem után Egerbe kerültem. Szervező munkára. Februárban a Népszava szerkesztősége előtt szervezett provokáció után, mikor letartóztatták Kun Bélát, Budapestre siettem, mert úgy szólt az utasítás, hogy a vidéki kiküldetésben fáradozó elvtársak, abban az esetben, ha a pártvezetést letartóztatnák, induljanak el Budapestre és szervezzék meg az illegális munkát... így is történt. Az illegális pártvezetés Csepelre küldte. Február 26-án a gyűjtőfogházból, ahol Kun Bélát és a pártvezetés többi tagját fogvatartották, üzenet érkezett számára, hogy látogasson el a börtönbe. Még aznap délután két órákkor más látogatókkal együtt besodródott a fogház fogadóhelyiségébe. Itt találkozott Kun Bélával, akinek arcán erősen meglátszottak a rendőrök brutalitásának nyomai. A búcsúzásnál kezet fogott vele, és Kun Béla egy vékonyka cigarettapapírra rótt üzenetet csúsztatott a tenyerébe. Az üzenet így szólt: „Párthatározat. Azonnal induljon Moszkvába Lenin elvtárshoz. Számoljon be." — A párt illegális központjában tudomásomra adtak minden közvetíteni való anyagot, a politikai helyzetről és a katonai előkészületekről is. Egyetlen szót sem volt szabad feljegyeznem. A futárnak nem szabad magával írásos anyagot vinnie, mert akkor az első motozásnál kiszolgáltatja magát. Mindent a fejemben tartottam. — Hát így voltl — mondta, és elmosolyodott, nem könnyű feladatra vállalkoztam. Több mint hatezer kilométer út állt előttem. Az illegális pártvezetéssel megbeszéltem a Moszkvába vezető útvonalat, és másnap, mint Vjazmába tartó orosz hadifogoly, elindultam. Megint ellenséges vonalakon kellett átjutni, a roppant orosz télben rendszertelenül közlekedő személyvonatokra és tehervonatokra kapaszkodni, hófúvásokban gyalogolni, s mindenek felett elkerülni az igazoltató hatóságokat. Nyolc nap alatt jutott el Moszkvába. Lenin nagyon kedvesen fogadta egyszerű, három székkel, egy íróasztallal berendezett dolgozószobájában a Kremlben. — Elsősorban is egészségem, az út nehézségei és fáradalmai felől érdeklődött, csak azután tért át tulajdonképpeni küldetésem céljára. Látva, hogy nyelvi nehézségekkel küszködöm, tolmácsot kért. Másfél óra hosszat tartott beszámolóm. Lenin olykor tűnődve jegyezgetett. A kihallgatás után orvosi felügyelet alatt pihentem ki magamat. Németi Lajos 1965-ben Uraszovval, s még néhány maga korabeli veteránnal együtt viszontlátta Lenin dolgozószobáját a Kremlben. Akkor kapta meg a Vörös Csillag Érdemrendet. Csakhogy erről Németi Lajos nem is szólt. Ezt másoktól kellett megtudnom. Csak Lenin dolgozószobájáról beszélt, melyben akkoriban egy sereg, számára ismeretlen bútort talált. Kényelmes karosszékeket és iratszekrényt is. Valaki mosolyogva helyeselt neki. Igaz, tizenkilencben ezek a bútorok valóban nem voltak itt. Csak később, a polgárháború után kerültek oda Lenin látogatóinak és ügyfeleinek kényelmére. — A proletárdiktatúra kikiáltása után megint Egerbe kerültem. A Heves-megyei direktórium tagja voltam. Eléggé nehéz volt a helyzetem, mert a direktórium szociáldemokrata tagjai közt én voltam az egyetlen kommunista. Az összeomlás után Szolnokon át Budapestre menekültem, mert az egri ügyészség halálra keresett. Még egyszer s utoljára vállaltam futárszolgálatot. A bujdosók úgy kívánták, hogy létesítsek kapcsolatot a bécsi emigránsokkal. Összeköttetésbe léptem egy jól szervezett csempész-bandával és hátizsákomat bélyeg-albumokkal megrakva elindultam a határ felé. Bécsben Szántó Bélával, a volt hadügyi népbiztossal létesítettem kapcsolatot, mert annak volt a legjobb összeköttetése Moszkvával. Magam nem mentem emigrációba. — De hiszen azt mondta, hogy az egri ügyészség halálra kerestette. — Ez igaz. De még tizenkilenc őszén megismerkedtem egy alföldi családdal. Volt abban egy katona fiú, Beregszászi Sándor volt a neve. Eltűnt a fronton. A húga odaadta az iratait, és ettől kezdve tizenegy éven át álnév alatt éltem. Eleinte a Ceglédi úti proletár-telepen. Összeverődött is mindenféle népség. Egyszerű kétkézi embereken kívül betörők, zsebmetszők, s talán gyilkosok is voltak köztük. Sok kommunista is itt húzódott meg. Senkinek sejtelme sem volt arról, kicsoda is tulajdonképpen az a Beregszászi Sándor, még a feleségemnek se. Bár akkor még nem volt a feleségem. Nem is házasodhattam volna meg, és nem mondhattam el magamról, ki vagyok. Mert nem akartam romlásba sodorni se másokat, se magamat. Beregszászi Sándor irataival szereztem magamnak munkát, s bejártam a könyvkötők szakszervezetébe. Tizenegy év múlva egy váratlan amnesztiarendeiet vetett véget ennek a hosszúra nyúlt illegalitás-állapotnak. A szemébe néztem. Csak most vettem észre, hogy a szemében kiirthatatlan szorongás tükröződik, de nemcsak szorongás, hanem valami jó akaratú, másokba megkapaszkodó bizalom is. — Nem bukott le? — Sose buktam le. Tehát sokan szerették, és sokan segítették. Tudva és akarattal, vagy akaratlanul is. Mielőtt elbúcsúztam volna tőle, azt mondta: — Éppen egy hónap múlva, február huszonhatodikén lesz ötven éve, hogy másodszor indultam el Moszkva felé. — Nagy idő. — Nagy idő, de most is sok az elfoglaltságom. Holnapra ls meghívtak egy iskolába, előadni az egykori eseményekről. Még ma is hű küldetéséhez, amire annak idején Kun Béla vezetésével előkészítették őt a moszkvai agitátorcsoport előadói. Agitátor, most — nyolcvankét éves korában is. BABI TIBOR Mindenki a munkahelyén EGY ŰJ ÜZEM — amely bár termel, de tovább építik — sokkal erőteljesebben érzi gazdasági életünk negatív hatásait. Ezt a vágsellyei Duslo kommunistáinak évzáró taggyűlése is igazolta. A gazdasági helyzetet értékelve megállapították, hogy a műit év végén 149 millió korona hiányzott a bruttó termelés tervének teljesítéséhez. Ennek következtében bruttó jövedelmük 59,6 millió koronával lett kevesebb a tervezettnél, s gondot okozott a bérek és prémiumok kifizetése. Viszont tény, hogy az üzem a lemaradás ellenére is lényegesen többet termelt, mint az előző évben. Nyilván ezért vetődött fel a kérdés: reális volt-e a múlt évi terv? Az általános vélemény szerint igen. Viszont feltételezték, hogy az építkezés, az új részlegek bekapcsolása is meglesz a tervezett határidőre. Az említett határidők eltolódásának szükségszerű következménye, hogy a termelés nem növekedhetett a feltételezett ütemben. Márpedig a mezőgazdasági üzemek minden évben több műtrágyát igényelnek. Vitatható, vajon helyes megnldás-e, hogy az üzem kénytelen termékeinek jelentékeny részét exportálni — pedig erre a mennyiségre idehaza is szükség volna —, mert csak így tudja megszerezni a különböző gépek vásárlásához szükséges devizát. Elhangzott olyan javaslat is, hogy nemzetgazdasági szempontból helyes volna, ha a mezőgazdaság devizakészletének egy részét kölcsönöznék az üzemnek, fik megvásárolnák a szükséges berendezéseket, és vállaluák, hogy teljes mértékben kielégítik a mezőgazdaság műtrágya igényét. Ezt a kérdést minisztériumi szinten kellene tisztázni, méghozzá sürgősen. Többen is elmondták, hogy külső hatások sodorták kedvezőtlen gazdasági helyzetbe az üzemet. Nem volna helyes, ha ez a vélemény elterjedne, mivel csak részigazság. A pártbizottság — amint a beszámoló is leszögezte — másképpen látja a kérdést. „Nem lehet teljesen tiszta a lelkiismeretünk, hiszen naponta tapasztaljuk a munkaszervezésben, az egyének és gazdasági alakulatok kapcsolatában előforduló rendellenességeket. Ha önkritikailag nézzük a munkaidő kihasználását, be kell Ismernünk, hogy ezen a téren sincs minden a legnagyobb rendben. Gyakran elnézik « kilengéseket, várják, hogy valaki más csináljon rendet." A KOMMUNISTÁK HATÁROZOTT intézkedéseket várnak a gazdasági egyensúly helyreállítása érdekében. Az üzem építését négy szakaszra tervezték, most fejezik be a harmadik szakaszt. Az építkezés állami beruházásból indult, közben az új gazdaságirányítás bevezetésével mindjobban az üzem vállára rakódik a teher. Azt mondják, fedezzék állami alapokból a harmadik szakasz befejezéséhez szükséges összeget, hiszen új üzem építéséről van szó, vagy pedig ne vonják el az üzemtől a nyereség 45 százalékát, és akkor vállalja a beruházást. Elégedetlenek az építők munkájával, ezért a negyedik szakasz építését csak olyan vállalatokra bízzák, amelyek garantálják a határidők betartását és a jó minőséget is. Elhatározták, hogy ezután a szállítóktól egyetlen hibás vagy gyenge minőségű gyártmányt sem vesznek át. Csak helyeselni lehet, hogy a pártbizottság elsősorban az üzemen belül is megoldható feladatokra irányítja a párttagok figyelmét. Többen is feszegették a munkacrőhullámzás okait. Szinte elképesztő, bogy tavaly 1100 új dolgozót vettek fel, s annyian kiléptek, hogy az év végére mindössze csak 433 mai emelkedett az összlétszám. A vándorlók döntő többsége szakképzettség nélküli munkás. Kilépésüket az alacsony keresettel Indokolják. Ax üzem vezetősége — több más intézkedéssel együtt — a lakáskérdés megoldásával akarja stabilizálni a munkaerőket. Eddig 135 lakást adtak át a dolgozóknak, és 1971-ig további 307 lakást építenek. Átalakítással 90 férőhelyes óvodát létesítenek, és Pöstyénben üdülőközpontja van az üzemnek. A lehetőségeikhez képest igyekeznek rendezni a béreket is. Ez persxe sok más kérdés megoldásától függ. Michal Vazan mérnök, az üzem igazgatója felszólalásában nagyon nyíltan és őszintén feltárta a jobb eredmények elérését gátló, üzemen belüli okokat. Hangsúlyozta, hogy ezeket csak a párttagok segítségével tudja felszámolni a gazdasági vezetés. Kifogásolta, hogy több alapszervezet évzáró gyűlésén elsősorban arról beszéltek, milyen feladatokat nem teljesített a szomszédos részleg, aztán az üzem helyzetét elemezték, de elfeledték felmérni a saját feladataik nem teljesítésének okait. A részlegeken és egyes értekezleteken sok az akadémikus vita, ehelyett a saját problémáik megoldásával törődhetnének. A műszaki értelmiségről szólva megjegyezte, hogy képességüket jobban ki lehetne használni. Szükséges, hogy a problémák tömkelegéből a legfontosabbakat emeljék ki, és ezek megoldásán dolgozzanak. A vezetők feladata nem ér véget az átgondolt utasítások kiadásával, gondoskodniuk kell a teljesítésük ellenőrzéséről is. Az igazgató cáfolta azt a híresztelést, hogy az adminisztratív apparátust a termelés rovására bővítik. Kijelentette, hogy az egyes alakulatoknak sokkal jobban kell szolgálniuk a termelés előkészítését. Mindenkinek tudatosítania kell, hogy a gyár dolgozói a termelésből élnek, ezért minden intézkedésnek, közvetve vagy közvetlenül a termelés növelését kell szolgálnia. A TANÁCSKOZÁSON ELHANGZOTT vélemények bizonyították, hogy a párttagok nemcsak látják a fogyatékosságokat, hanem eltökélt szándékuk a hibák megszüntetése. Hangsúlyozták, hogy továbbra is iránymutató számukra az üzem akcióprogramja, és ennek teljesítésére serkentik a pártonkívülieket is. A párt vezető szerepét nem utasításokkal, hanem a párttagokon keresztül akarják érvényesíteni. CSETŐ JÁNOS