Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-22 / 69. szám, szombat

A polietilén felhasználása munkamegtakarítást jelent a mezőgazdaságban Két év után... Két esztendővel ezelőtt jártam a Slovnaftban A föld felett és a föld alatt a tartályok, csövek és huzalok óriást hálózata szövi keresztül-kasul e korszerű üzem egész területét. Akkoriban az utolsó simításokat végezték a polietilén-részlegen, amely e fontos műanyag gyártására már készen állt, csak éppen egy kompresszor hiányzott. Ez a gép látogatásom napján érkezett meg a mérnökök, technikusok és segédmunkások nagy örömére, akik már türelmetlenül lesték a pillanatot, hogy az óriási nyomás alatt születő új műanyag gyártásához hozzáfogjanak. » A kép előttem lebeg most is, és később az a hír is, hogy a gyártás megindítása áldozatot követelt, az agyamba vésődött. Érthető, hogy érdekelt, mi történt azóta a polietilén-gyártási részlegen. Sikerült Koch Istvánnál, a polietilén-gyártás egyik műszakának a mesterével elbeszélgetni. Koch ma 33 esztendős, nős, három gyermek apja, 11 esztendeje dolgozik a Slovnaftban, és a gépipari középiskolai végzettségén kívül komoly gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezik. Kezdettől dolgozik a polietilén-részlegen. Tavaly szeptemberben lett mester, azóta együttese 11 tagját irányítja a munkában. Együttese csupa fiatalból áll, és amint mondja, munkájukkal meg van elégedve. A munkásokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy az egész Slovnaftban szakemberhiány van, ami pedig az ő részlegüket illeti, itt segédmunkásokat is felvesznek. Akarattal és ügyszeretettel egy-két hónap alatt megtanulhatja a segédmunkás a gépek kezelését. Ö mint mester havonta megkeresi a 3100—3200 koronát. A gyártással kapcsolatban azt mondja, hogy 1968-ban 2000 tonnával több polietilént gyártottak, mint 1967-ben. Ezt azzal magyarázza, hogy akkor már több tapasztalattal rendelkeztek. Most készül egyébként üzemrészlegük negyedik egysége, amely Valószínűleg júliusban már bekapcsolódik a gyártási folyamatba. Arra a kérdésre, gondot okoz-e a polietilén elhelyezése, azt válaszolja, hogy a jó minőségű nyomban a gyártás után elfogy, a gyengébb minőségű elhelyezésével azonban gondok vannak. Pedig nézete szerint, ha az üzem megfelelő propagandával népszerűsítené, és megmagyarázná, hogy mire használható fel, biztos, hogy ez is rövidesen elfogyna. Megjegyzi még, hogy akkor lesz gyenge minőségű a polietilén, ha a gyártási folyamat közben valami zavar lép fel. Mondjuk, ha nincs elegendő gáz. A válasz meglep, mert igaz ugyan, hogy a gyengébb minőségű polietilénen minél előbb túl kellenne adni, de szerintem az üzem vezetőségének főleg arra kellene összpontosítania a figyelmét, hogy a gyengébb minőségű műanyagot kiküszöböljék a gyártásból. Végül is egész Csehszlovákiában ez az egyetlen polietilént gyártó üzem, felépítése milliókba került, mindent el kell tehát követni, hogy a gyártási folyamat közben ne lépjenek fel zavarok. Amikor a mester és a munkások, kapcsolatáról beszélünk, és megkérdem, hogy neki mint mesternek, munkájában mi okozna a legnagyobb örömet, habozás nélkül azt válaszolja, ha a kiváló, lelkiismeretes dolgozóknak elvégzett munkájukért a saját zsebéből adhatna jutalmat. Nincs senki, aki nála jobban megbecsülné a jó szakember vagy segédmunkás munkáját és becsületes * törekvését. De ugyanolyan mértékben elítéli a közönyös, a lusta dolgozók magatartását, akiknek a figyelme messze kalandozik a munkától, és állandóan nógatni kell őket dolguk elvégzésére. A lelkiismeretes és felületes dolgozó konkrét példáit hozza fel Pápai László vegyészmérnök, akinek nézete e ponton egyezik Koch mesterével, és aki ma a polietilén festési részlegének a vezetője. Elmondja, hogy a minap jelentkezett náluk egy munkás, aki közel jár az ötvenhez. A mester habozott, felvegye-e, egy kicsit zavarta őt a kor, mert itt, a festési részlegen, akárcsak a polietiléngyártásnál, a munkások zöme fiatal. A jelentkező azonban kitartott elhatározása mellett, és biztosította a mestert, hogy nincs mitől tartania. Hangsúlyozta, hogy szereti a gépeket, és biztos benne: a gép kezelését, karbantartását a legrövidebb időn belül megtanulja és a munkában éppúgy megállja a helyét, mint bármelyik szorgalmas fiatal. A munkás betartotta a szavát, az együttes egyik értékes tagja lett, a mester pedig örül, hogy felvette. Ámde nem mindenkit illet dicsérgt. A festési részleg óriási helyiségekkel rendel ^^ kezik. Az apró lencsenagyságú polietilén-szemcsék •ffr

] festés közben szétgurulnak, és az ember egy lépést nem tehet, hogy cipője talpára ne tapadja1989 na

k' Ezért az a szokás alakult ki a részlegen, hogy ezeket a szétgurult szemcséket a hulladékkal íl. 22. együtt műszak után összeseprik. Hogy ne kelljen r ezt a munkát seprővel elvégezni e nagy helyisééi gekben, Pápai mérnök külföldről több, erre a célra megfelelő porszívót rendelt. Ha az ember azonban azt akarja, hogy a gépek rendesen működjenek, akkor tisztán kell őket tartani. Így van ez az otthoni kisebb porszívókkal ls. Ám mi történt itt? A múltkor pl. valaki használta az egyik gépet, de az összehordott piszkot, hulladékot benne hagyta, a szemcsék összeragadtak, úgyhogy komoly munkába került a drága gépet kitisztítani és újra működésbe hozni. Hogy ki volt a tettes, azt senki sem tudja, de biztos, hogy nem tartozott az öntudatos, hanem a léha, felületes dolgozók közé. A polietilén festése japán gépekkel és módszerekkel folyik. A Slovnaft munkásait japán mérnökök tanították be a gépek kezelésére. Ám senki se higgye azt, hogy a japán mérnökök angolul vagy a japán nyelven kívül más idegen nyelven is beszéltek volna. Mindössze egy volt közöttük, aki tudott angolul. A tanítás nagyjában tehát mozdulatokkal folyt, ami elég szemléltető és kifejező, és a Slovnaft dolgozói ezúton sajátították el a polietilénfestés csínját-bínját. Amikor ott vagyok a sárga és fekete szín dominál éppen. Két gép köpi szakadatlan a sárga és fekete színben tündöklő polietilénszemcséket. A részleg most nem dolgozik teljes kapacitással, mert ha dolgozna, nem kettő, hanem hét szín születhetne egyszerre. Most leginkább a fehér és a fekete polietilén fogy. A fehéret pl. tejzacskókra vagy más műanyag edények gyártására használják, a feketéből csöveket és kábeleket gyártanak. Most indul éppen a „Dimitrovkába" egy fekete, polietilénszemcsékkel megrakott teherkocsi. A szemcséket átlátszó polietilén zsákokban szállítják. Itt, az óriási helyiségben zsákokban hevernek a különböző színekben csillogó készletek. A feketén és a fehéren kívül vannak itt piros, kék, sárga és vörös színre festett polietilénszemcsék is. Ezekből különböző edények és játékok születnek a háziasszonyok és a gyerekek öröimére. Miért nem dolgozik a részleg teljes kapacitással? Ugyancsak azt a választ kapom, hogy a propagandaosztály nem dolgozik kellő mozgékonysággal és hozzáértéssel. Ezzel kapcsolatban Pápai, ez a fiatal, tehetséges vegyészmérnök példával is szolgál. A fekete polietilént kellő népszerűsítéssel a mezőgazdaságban is nagy mennyiségben fel lehetne használni. Magyarországon a kertészetben már használják, és itt is kísérletezik már vele néhány vállalkozó szellemű kertész. Azt a födrészt ugyanis, amelyen karalábét, paprikát, salátát paradicsomot vagy más zöldséget ültet, fekete polietilénnel takarja le, lyukat, illetve szélesebb nyílást ott vág, ahol a palánta nő. Ennek az az eredménye, hogy a gyom, a vadhajtás nem szívhatja el a nemes növények erejét, mert a polietilén alatt semmiféle gaz nem nőhet. Ezenkívül megőrzi a talaj nedvességét, porhanyósságát és melegét is, mert a fekete szín elnyeli a napsugarakat. S a növény körül a talajt csak néha kell fellazítani... Ugyancsak itt emíti meg a mérnök azt is, hogy a fehér polietilénzacskókat nemcsak azért használják a tejnél, mert fehérek, hanem azért is, mert nem engedik át a napsugarakat. Szóval a festés révén minőségi változások is végbemennek az anyagban. A fekete polietilénnél pl. megjavul nak a szigetelési tulajdonságok, ezért gyártanak belőle kábelt. Pápai érdeklődési köre igen széles, s a fekete polietilén felhasználása a mezőgazdaságban nemcsak futó ötlet nála, hanem megfontolt terv. Jól tudja, hogy a kapálás, a zöldségtermesztés milyen fárasztó munkát jelent, hisz földműves szülők gyermeke, és még az,emlékezetében él, hogy szünidőben testvéreivel együtt mennyit dolgozott a határban. Ezért igen örül annak a hírnek, hogy a polietilén felhasználása munkamegtakarítást jelent a mezőgazdaságban. Ez az újítás megragadta a figyelmét, és az a nézete, hogy a propagandaosztálynak többet kellene foglalkoznia ezzel a kérdéssel is. Egyébként újítása is van Pápai mérnöknek. A polietiléngyártás megindulása idején az ő újítása révén növekedett a termelékenység, és igen szép hasznot hoz ma az üzemnek. Mikor térülnek meg a polletiléngyártásba fektetett milliók? — kérdezem. Pápai mérnök azt válaszolja, hogy a gyártási részlegen három és fél év múlva, a festési részlegen pedig hat év múlva. Befejezésül hadd mondjak el egy eseményt, amely évekkel ezelőtt történt meg velem. Azt hiszem, egy Komárom-környéki állami gazdaságot látogattam meg. Akkoriban egy neves magyarországi írót kísértem erre az útra, mert érdekelte mezőgazdasági fejlődésünk. Amikor a gazdaság vezetőjének megmondtuk, mi járatban vagyunk, megtagadta tőlünk a látogatási engedélyt. Ekkor a neves magyar író mosolyogva a következő kérdéssel fordult a vezetőhöz: — Mondja, uram, önöknél a tyúkok talán gránátokat tojnak? A vezető erre nem válaszolt, mint a konok emberek általában, ő is hallgatott, én meg nagyon szégyelltem magam. És bevallom, most a Slovnaftban is hasonló szégyenérzet fogott el, amikor az üzembe lépésem előtt kikérdeztek, hogy mit akarok a polietilénüzemben csinálni, és nincs-e nálam fényképezőgép stb. Nem használt az sem, hogy a Slovnaft egyik felelős állásban levő mérnöke jót állt érettem, és annak sem vettem hasznát, hogy sok év öta az Oj Szóban dolgozom. Csak akkor engedtek be, amikor a portáról az egyik vezetőnek telefonáltak és az, anélkül, hogy látott volna, látogatásomat engedélyezte. Ogy vélem, ez a helyes! Az újságíró ezt a bizalmat megérdemli, mert neki elég, ha az anyag ellenállásával kell megbirkóznia és fölösleges, hogy még mesterséges akadályokat is legyűrjön. Ami pedig a polietilén titkát illeti, én volnék a legboldogabb ember, ha ebből gyártanák a rakétákat meg ágyúkat, legalább a felnőtteknek is volna végre mivel szórakozni. SZABÓ BÉLA A szakszervezetek VII. országos kongresszusán elfogadott dokumentumok közül talán a szakszervezetek alapokmánya körül zajlott a legélénkebb vita. Röviddel a tanácskozás befejezése után interjút kértünk dr. MARIÉ TYCOVATÓL, az alapokmány szerkesztő bizottságának elnökétől, aki kérdéseinkre a következőképpen válaszolt: Interjú az alapokmányról Egység a föderációban • Miért alapokmánynak, és miért nem alapszabálynak nevezik ... ? — Az elnevezés többé-kevésbé mellékes. Alapszabálynak is nevezhetnénk az okmányt. Azért nem nevezzük annak, mert az egyes szakszövetségek „alapszabályzatokat" hagytak jóvá. A cseh és a szlovák szakszervezeti szövetségeknek „stutútuma" van. A tévedések elkerülése végzett is előnyös, hogy az okmánynak ez lett a „neve". • Az alapokmány miben különbözik a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom eddig érvényes alapszabályától? — Az eddig érvényes alapszabály lényegében az egész szakszervezet-tevékenységét — tekintet nélkül arra, hogy milyen szakszövetségről volt szó — szabályozta. 1968 januárja után szakszövetségi alapon működik a szakszervezet. A szakszövetségek önkéntesen a Cseh és a Szlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban tömörülnek. Így jöhetett létre a szakszervezetek nemzeti akcióegysége. Ezek együttesen képezik az egységes Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat. A Központi Szakszervezeti Tanács már nem a régi értelemben vett szerv. Az alapokmány sEerint csak az egész szakszervezetet érintő ügyeket intézi. • Az alapokmány miként biztosítja a demokratizmus érvényesülését? — Az egyes szervek megválasztása demokratikus módon — titkos szavazással — történik. Lehetőség van a szervek azon tagjainak a kizárására, akik elveszítették választóik bizalmát, vagypedig akik tevékenységükben tisztségükkel összeegyeztethetetlen módon jártak el. A kizárást az illetőt javasló szakszövetség tagjai követelhetik. A KSZT-tagot viszont a kongresszus választotta. Ogy tűnhet, hogy ez a körülmény kizárja annak lehetőségét, hogy két kongresszus kőzött akárkit is kizárhassanak a KSZT-ből. Ez azonban csak a látszat. Az alapokmány szerint a választói bizalmát elvesztett KSZT-tag — vagy más szerv tagja — a kongreszszuson fellebbezhet ugyan, de ügye kivizsgálásáig elveszíti a KSZT-tag jogait és kötelességeit. Továbbá az is a demokratizmus megnyilvánulása, hogy a döntés joga a tagságot és a választott szervet illeti. • Miként juthatnak kifejezésre a kisebbség jogai? — Az alapokmány szerint a kisebbség számára a többség által elfogadott határozat kötelező. Viszont a kisebbségnek joga van nézetei jegyzőkönyvben való rögzítésére, és adott esetben ahhoz is joga van, hogy a helyzet felülvizsgálását kérje. Az alapokmánnyal ellentétes szellemű tevékenység azonban tilos! 8 Nagy munka volt az alapokmány megszerkesztése ... — Rendkívül igényes volt, mert a cseh és a szlovák kongresszuson, valamint a szakszövetségek kongresszusain már elfogadták az alapszabályokat. Ezekkel az alapszabályokkal az alapokmány egyetlen szóban, kifejezésben sem lehet ellentétes. És fordítva. • Milyen az alapokmány és a szakszövetségek alapszabályai közötti viszony? — Az alapokmány minden szakszervezeti tagra kötelező. Tehát országos dokumentum, amelyben le van szögezve, hogy a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a munkások és a többi dolgozó önkéntes, egységes, demokratikus és önálló érdekvédelmi szervezete. Ez a szervezet a föderatív elrendezés alapján önkéntesen a Cseh Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomból és a Szlovák Forradalmi Szakszrvezti Mozgalomból tevődik össze. A nemzeti szakszervezeti mozgalmak önkéntesen az egyes szakszövetségekből alakultak. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjainak politikai, gazdasági, egészségügyi, szociális és kulturális érdekeiért küzd. A szocializmusért harcol, hogy annak humánus és demokratikus elvei érvényesüljenek. Az alapokmány szerint a szakszervezet az ország törvényesen megválasztott vezetőit segíti a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szuverenitása és önállósága megszilárdításában. TÓTH MIHÁLY EGY KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS EREDMÉNYEI (ČSTK) — Sajtóértekezleten ismertették a minap Bratislavában annak a közvéleménykutatásnak az eredményeit, amelyet február 8 és 16 között rendeztek a következő témakörben: „Szlovákia a szövetségi átszervezés után". Több mint 1200 megkérdezett fejezte ki véleményét. A megkérdezettek 75 százaléka arra a kérdésre, hogy „mi a véleménye az 1968 január utáni fejlődésről?" — ezt a demokratizálás elmélyítése legnagyobb pozitívumának tartja. Az 1969 januárjában lejátszódott legjelentősebb eseményként a megkérdezettek az állam szövetségi átszervezését (51,9 százalék), jan Palach önégetését (31,3 százalék), továbbá a szlovák, a cseh és a szövetségi kormány programnyilatkozatát tartják. A megkérdezettek 60 százaléka azt várja, hogy a szövetségi rendszer kialakulásával Szlovákiában elmélyül a demokratizálódási folyamat. 60 százalékuk úgy véli, hogy a Szlovák Szocialista Köztársas 6g megalakulásával meggyorsul Szlovákia fejlődése és felvirágzása. 80 százalékuk egyetért a politikai vezetők felhívásával, hogv a lakosság őrizze meg nyugalmát, a közrendet, s hogy lelkiismeretesen dolgozzék. A népszerű személyiségek ranglistáján a csehszlovákiai politikusok sorrendje: Ludvík Svoboda köztársasági elnök vezet, a további sorrend: Alexander Dubček, Oldŕich Cerník és Gustáv Husák.