Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-21 / 68. szám, péntek

A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójára .... . : . Télen-nyáron lehet pihenni, gyógyulni Karlovy Varyban. (Miroslav Macha felv.) F

él évszázad múlt el 1919. március 21. óta, azóta a nap óta, amelyen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Magyarországon is uralomra került a proletariátus. Az oroszországi eseményekkel ellentétben békés úton, vérontás nélkül jött létre a Magyar Tanácsköztársaság. Ezt a körülményt, illetve az 1918. évi burzsoá demokratikus forradalmak szocialista forradalomba való átnövésének lehetőségeit nem vizsgálhatjuk csak belpolitikai szempontokból. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom különösen erős hatást gyakorolt Magyarországon, a háborút vesztett országban, melynek burzsoáziáját hatalmi eszközeit elvesztette és lejáratta magát, ahol a felbomlott nemzetiségi állam alapjaiban megrendült. Ahol kiutat csak a forradalmi proletariátus mutatott, mert politikája megfelelt az egész magyar nemzet érdekeinek. A magyar szocialista forradalom :1919-ben megmutatta a proletárforradalmak kettős, nemzetközi és nemzeti tartalmát. A magyarországi viszonyok között, mivel az antant hatalmak veszélyeztették az állam létét, a patriotizmus jelentős szerepet játszott a tanácshatalom megalakulása előtt és után is. Másrészt a szocializmus, mely a nemzet függetlenségét is biztosítani kívánta, a nemzetközi forradalom sorsához és a Szovjetoroszországhoz való szövetséghez kapcsolódott Az 1919. évi magyar forradalom tehát nemcsak nemzetközi, hanem népi, nemzeti forradalom is volt, melyben egybefonódtak a munkásosztály és a nemzeti lét érdekei. A magyar munkásosztály vezető ereje, a Kommunisták Magyarországi Pártja nehéz problémák megoldása előtt A ránylag későn lettem tévé-tulajdonos. Eddig kideríthetetlen okból ellenérzést vált ki belőlem a technika túl gyors fejlődése. Tudatalattim olyasvalamit sugallmaz, hogy elhamarkodott dolog e sietség. Lelkileg nem nőttünk még fel technikai előmenetelünkhöz, nem vagyunk elég komolyak, elővigyázatosak, és ezért úgy járhatunk, mint a gyufával játszadozó kisgyerek, saját fejünkre gyújthatjuk a házat. Hogy mégis eltértem elveimtől, bedugtam fülem tudatalattim hangjai előtt, az főleg az utóbbi idők történelmi eseményeinek köszönhető, melyek bűnügyi játéknál is izgalmasabban tükröződtek egy ideig a világ távolbalátóinak képernyőin. Ekkor mondtam — ismerve szerencsémet —, mihelyt nekem is lesz távolbalátó szerkezetem, kitör a világbéke és a hírközlés mindhárom, nálunk is fogható kanálison olyan unalmas lesz, mint a pinty! Nem tudom, ül-e a hasonlat? Unalmas madár-e a pinty? Egy bizonyos, amióta tévékészülékem elfoglalta helyét a számára kijelölt asztalon, azóta világ4 rengető honfoglalás nem történt a nagyvilágban. Sejtelmem tehát igazolási nyert... Részem van azonban — olyan izgalmakban, amilyenekről nyugodalmas tévé-előtti életemben sejtelmem sem volt. A játék neve: Hol a kép? — Itt a kép! Merre a hang? — Erre a hang! Ezzel egyidejűleg új szavakat kényszerülök elsajátítani. Ami általános műveltségem szempontjából nem előnytelen, előnytelen viszont azért, mert ezeket az új kifejezéseket állandóan összecserélgetem. Monitor, reproduktor, vertikális szinkron, horizontális szinkron, oszcillátor ... stb., stb Általános napi szóhasználatomból eddig hiányoztak, mégis egészen jól megvoltam. No, de belátom, a fejlődés nem szélmalom, nem lehet ellene hadakozni. Tehát tanulok, J és izgulok, persze. Léhát éppen ezért szereztük be a tévét. 1989 !Bárha én egészen másfajta izgalmakat reméltem tőle ...) . 21. Eddig — például — el sem tudtam képzelni, hogy az em5

ber idegrendszere bizseregni kezd, amikor a képernyőn a kép hullámzik, mint a Balaton. Balatonnál az ilyesmi egyáltalán nem feltűnő, de egy dalfesztivál közepette? Az énekes foga hol elefánt agyarként nyúlik- felém, hol eltűnik a szájüregben. Kedvem lenne utána bújni. A szép szőke énekesE n és a technika nő egyidejűleg teltkarcsú és hordó kövér. Idegen gépeken az ilyesmit eddig fel sem vettem. Azt sem, hogyha a műkorcsolyázót dicsfény övezi, a motorbiciklista olyan lesz, mint egy absztrakt szobor, és a játékfilmben a hős a hősnővel egybegabalyodik. Ami a témának nem árt, de a szemnek igen! Űgy éreztem, újfajta járvány áldozata lettem. Olyasvalamiket látok, amiket eddig soha... Aztán itt van az állandó havazás. Különösen a hatodik kanális áraszt felém téli hangulatot, amikor a bemutatott képen szaharai nap ontja a sugarait. Ezen sikerült segítenem bizonyos csavar segítségével, melyet addig forgattam, amíg a napsugár minden egyébbel eltűnt és csak a havazás maradt. Meg a hang. De micsoda hang! A szomszédaim rögtön átkopogtak a falom. Ojabb csavar. A hang elnémult. Azt hittem, örökre. De nem! Ojabb csavariníásra előkerült valahonnan, de immáron gyögdécselt. Megárthatott hangszálainak a szűnni nem akaró hófúvás, mert csak suttogás telt már az erejéből. Mint egy mutáló kamasz, olyan volt a hangja a televíziómnak. —- Jöjjön egy szakember! — adta ki türelmét vesztve a jelszót a házunk ura és parancsolója, akinek a nevét kitörüllietetlenül beiktatták személyazonossági igazolványomba. A szakember megjelent, megtapogatta a szerkezetet. — jó gép — mondta olyan hangon, mint ahogy kora ifjúságában kijelenthette: jó nő! Azután ő vette kezelésbe a gépen fellelhető csavarokat. Aránylag rövid időn belül sikerült elérnie, hogy a képernyőn megjelent egy labdarúgócsapat, és kisebb-nagyobb rivalgások között rúgott néhány gólt. No, és hogy végül az a csapat győzött, amelyiknek a szakember drukkolt, az is jó volt. Az utolsó gól után a mester szakszerűen elzárta a gépet, felvette a mérkőzés megtekintéséért járó díjat és eltávozott. Azóta a képernyőn se hang, se hír! Se kép — természetesen. Pedig most már megelégednék akárcsak egy kis havazással, vagy egy kis vibrálással, vagy félórányi motorzúgással. Legyen az bár falrengető... Fene egye a szomszéd idegeit, kl törődik vele? Egy süketnéma, vak, tévékészülék — mit tagadjam — nagyon lehangoló jelenség a lakásban. Olyasmi, mint egy beteg kisgyerek ... vagy tán még annál is rosszabb. Egy gyerek legalább nyöszörög. Most ülök csodára várakozva, vadonatúj tévékészülékem előtt és elképzelem, mi minden történhet ez idő alatt a nagyvilágban, amíg én a horizontális és vertikális vonalakra várok. Várom, hogy a gép életjelt adjon magáról, vibráljon, ordibáljon. Dehogyis kívánok tőle értelmes szöveget, összefüggő ábrákat. Túlzás volt idáig is ilyen igényeket támasztani vele szemben. Vágyálom számomra, és jóidéig az is marad, hogy szép, erős. nagy gépem ismét havazni, zúgni kezdjen, absztrakt ábrák villogjanak domború üvegén. Most már megértem őt — antigép az én gépem, nem olyan akármilyen naturalista szerkezet, és ha még egyszer az életben csillagokat lát rajta a szemem — nagyon meg lennék elégedve. Tehát türelmesen várok. ' Várom a horizontális és vertikális hullámokat. S hogy az idő hamarabb teljék, táncdalokat hallgatok öreg, kiszolgált táskarádiómon. DÁVID TERÉZ állott. A nemzeti önállóság, a társadalom szocialista átépítése, a parasztkérdés igazságos megoldása, a nemzetiségek helyzete és sok más bonyolult kérdés került napirendre. E nehéz kérdések megoldását vállalhatta a fiatal magyar kommunista párt, mert a proletárhatalom mögé nemcsak a dolgozók, hanem a Tanácsköztársaság első szakaszában a nemzet nagy többsége is felsorakozott. A Magyar Tanácsköztársaság békés úton történt megalakulásának tartós nemzetközi jelentőségét e körülmények determinálják. A

tanácshatalom megalakulása után elsősorban a politikai hatalom gazdasági alapját kellett megteremteni. E szempontból a Magyar Tanácsköztársaság aránylag előnyös helyzetben volt, mert a békés úton megalakult tanácshatalom a forradalmi intézkedések gyors megvalósítását tette lehetővé. Ezenkívül az orosz forradalom tanulságait is felhasználhatta. Hátrányos volt viszont, hogy a bel- és külpolitikai helyzet nem hagyott sok időt a régi bürokrácia eltávolítására az államapparátusból, a tanácsok forradalmi vezetői tapasztalatlanságának áthidalására, az ellenforradalmi erők megsemmisítésére, a munkásparaszt szövetséget zavaró és gátló hibás intézkedések kiküszöbölésére, a kommunista párt társadalmi vezető szerepének biztosítására. A polgári értelmiség, a szakemberek, akiket a kormányzótanács vezető helyeken is foglalkoztatott, eleinte elfogadták ugyan az új hatalmi rendszert, de később a proletárdiktatúra szélsőséges intézkedései miatt már nem ismerték el mindannyian a munkásosztály vezető szerepét. A magyar társadalom többségének szociáldemokrata, kispolgári nézetei, burzsoá-feudális-dzsentri szokásai, erkölcsei a tanácshatalom megalakulásával nem szűntek meg önmaguktól. E szemléletekkel szemben éles ideológiai harcra volt szükség, mégpedig a proletárdiktatúra gazdasági, társadalmi, szervezési intézkedéseivel egyidejűleg. Más szavakkal: a politikai és gazdasági intézkedésekkel párhuzamosan a szociálpolitika és kultúrpolitika megváltoztatása érdekében radikálisabb intézkedésekre volt szükség. E feladatok megoldását erősen hátráltatták az ellenforradalmi erők és a fegyveres intervenció által kiváltott háború. A katonai intervenció elleni fegyveres védekezés szükségessége újabb nacionalista hullámot hozott létre, mely a fegyveres ellenállásnak honvédő háború jelleget adott. Ez a helyzet olyan új internacionalista nemzetiségi politikát követelt, mely az úri Magyarország „ezeréves Szent István-i birodalom" eszméjével ellentétben a monarchia megszűnésének s az utódállamok megalakulásának realitásából indult ki. A Tanácsköztársaság nem akart az utódállamokkal háborúba keveredni s nem egyszer kijelentette, hogy nem áll a területi integritás elvének alapján, de ugyanakkor hangoztatta, hogy „a területi kérdéseknek az imperialista hódítás alapján való megvalósítását ellenzi". (Vörös Ojság, 1919. IV. 7.) Az antant által szervezett intervenció, mely a magyar tanácshatalom megsemmisítésére irányult, nem kedvezett a békés megegyezésre irányuló kísérleteknek, s így a magyar tanácshatalom léte a defenzív honvédő háború kimenetelétől függött. A nacionalista hangulatok ellensúlyozására a magyar kommunistáknak az internacionalizmust, a forradalom és a védelmi háború osztályharcos jellegét hangsúlyozták. A gyakorlatban azonban mégis utat tört magának a nacionalizmus. Ennek hatása különösen Szlovákiában volt érezhető. A magyar kommunisták által propagált szocialista forradalom programja és a proletár internacionalizmus vonzóereje, melynek nevében a magyar vörös hadsereg segítséget nyújtott Szlovákia proletariátusának, s forradalmasította az elnyomottakat, az éremnek csak az egyik oldalát képezte. Az érem másik oldalán a magyar hazafiasság mutatkozott, mely a „magyar területek felszabadítása" jelszavával Szlovákia magyar lakosságában reményeket keltett, de a nem kevésbé hazafias szlovák lakosságban ellenkező hatást váltott ki. Igen bonyolult helyzet alakult ki, melyben az ellentétes nemzeti és osztályérdekek összeütközésére került sor. E kérdés megvitatása azonban a Szlovák Tanácsköztársaság problémájához tartozik, melyhez ez év júniusában visszatérünk. A Magyar Tanácsköztársaság méltatásával kapcsolatban elsősorban az a körülmény érdemel fokozottabb figyelmet, hogy a magyar kommunisták, Kun Bélával az élen, sohasem számoltak a történelmi Magyarország visszaállításával. A nemzeti ellentétek megszűnését a szocialista világforradalomtól, a „nemzetközi szovjetköztársaságtól" várták. E

zt igazolja a Magyar Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmányának föderatív alapon álló elgondolása, valamint Kun Béla több hivatalos megnyilatkozása is. A júniusi pártkongresszuson például a pártprogrammal kapcsolatosan mondotta, hogy „az egymással szövetséges tanácsköztársaságok rendszerére törekszünk a legteljesebb nemzeti és kulturális autonómiával, az önkormányzatnak, függetlenségnek biztosításával". Ezt igazolja a Tanácsköztársaság végleges alkotmányának gyakran idézett 88. cikkelye is, mely szerint a tanácshatalom nem állja útját annak, „hogy a felszabaduló területek népességük és gazdasági erejük folytán erre képes nemzetei a Tanácsköztársasággal szövetséges külön tanácsköztársaságokat alkossanak". A Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kölcsönös nemzetközi viszonyának kereteit magyar részről éppen ez a rendelkezés volt hivatva biztosítani. A Szlovák Tanácsköztársaság szlovák és cseh vezetőinek elképzelései szerint a szlovák proletariátus a cseh proletariátussal kívánt a kiharcolandó szocialista Csehszlovákiában együttélni. A Szlovák Tanácsköztársaság vezetői arra számítottak, hogy a szocialista köztársasággá változó Csehszlovákia a Szovjetunióval és a Magyar Tanácsköztársasággal szövetségben küzd majd tovább a világforradalom győzelméig. Ilyenek voltak az orosz, magyar, szlovák és cseh kommunisták elképzelései 1919 nyarán. A történelem azonban más irányba terelte a fejlődést és a szocialista eszmék megvalósítása a forradalmárok következő generációja által vezetett, s a második világháborúban harcoló dolgozó tömegek osztályrésze lett. A

Magyar Tanácsköztársaság eredményei és hibái történeti tanulságul szolgálnak a nemzetközi munkásmozgalomnak. Bukása ellenére a magyar nép történetének legkiemelkedőbb eseményei közé tartozik, mert a magyar nép nemzeti és szociális problémáit a lenini eszméknek megfelelő módon akarta megoldani. A Magyar Tanácsköztársaság fennállásával nem változtatott a nemzetközi munkásmozgalom helyzetén, de tapasztalatai segítségére voltak elsősorban á szomszédos utódállamok munkásmozgalmának, és hősies ellenállásával átmenetileg enyhítette a Szovjetunióra nehezedő intervenció nyomását. Azt a segítséget, melyet a csehszlovák proletariátusnak nyújtott, s amely a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulásával érte el tetőfokát, Szlovákia forradalmi munkássága az osztályharc további szakaszában hatékonyan értékelte. Ezért az 1919. évi forradalmi eseményekre Csehszlovákia dolgozói is tisztelettel emlékeznek. Dr. VIETOR MÁRTON, a történelemtudományok doktora