Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-01 / 51. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARAZATUNK Kompromisszum helyett elutasítás? Feltartóztathatatlanul múlik az idő, s közeleg március 5-e, a nyugatnémet elnökválasztás napja. Most kell döntenie a nyugatnémet kormánynak, átheiyezi-e az elnökválasztást vala­melyik nyugatnémet városba, vagy tovább ragaszkodik Nyugat­Jerlinhez, s ezzel beláthatatlan következményű provokáció kockázatát vállalja. Már-már úgy látszott, a józan ész kereke­dik felül a bonni kormánykörökben, s a másik oldalon is hig­gadtabban kezelik az ügyet. Ésszerű kompromisszum születé­sében reménykedtek, de a legutóbbi nyugatnémet megnyilat­kozások eloszlatnak minden reménysugarat. Maurer: A szocialista építésben elért sikereink — legerősebb fegyverünk szabadságunk és függetlenségünk védelmében A román vezetők választási beszédei 0 Tűzfészek Nyugat-Berlin rendezetlen problémája évek óta nyomasz­tóan hat az európai kapcsola­tokra, egyik akadály a nyugat —keleti kapcsolatok alakulásá­nak útjában. A háború utáni Németország sorsát eldöntő potsdami egyez­mény különterületként foglal­kozott Nyugat-Berlinnel. Miután a további fejlődés folyamán a különböző megszállási öveze­tekből két önálló német állam jött létre, Nyugat-Berlin önálló városrészként, senkihez sem tartozó területként maradt fenn az egyik német állam, a Német Demokratikus Köztársaság szí­vében. Nyugat-Berlin társadal­mi berendezésével a nyugati vi­lág részeként fejlődött tovább, s bár erős szálak fűzték (gaz­dasági és kulturális kapcsola­tok) a bonni államhoz, az utób­bi sohasem vallhatta magáénak törvényes alapon Berlin nyuga­ti városrészét. Bonn ugyanak­kor minden eszközt megraga­dott, hogy Nyugat-Berlin kü­lönleges helyzetét kihasználva a várost a szocialista világ el­leni aknamunka és felforgatás központjává tegye. Ismert té­nyek: európai anomália kelet­kezett, mert egy európai szocia­lista ország szívében antiszo­cialista kémközpont ütött ta­nyát. Az NDK különféleképpen vé­dekezett a Nyugat-Berlinből szervezett aknamunka ellen, többek között az ismert berlini fallal, amely hivatalosan meg­indokolt szükségessége ellenére kellemetlen visszhangot keltett. Ez a körülmény, valamint az eredményes elhárítás csökken­tette a nyugat-berlini kémköz­pontok hatásosságát, viszont Bonn újabb provokációkat eszelt ki. Időszakonkint meg­szervezi a nyugatnémet parla­ment nyugat-berlini ülésszakait, s az államelnök választását most itt rendezi meg. Nem for­mai és csak egyszerűen Jelké­pes kérdésről van szó, hanem arról, hogy az NSZK máig is jogot formál Nyugat-Berlinre mint a nyugatnémet állam szer­ves részére, s nem Ismeri el annak különleges helyzetét. Ezért eleve nem volt hajlandó olyan tárgyalásokba bocsátkoz­ni, amelyek rögzítették volna a város különleges státusát, és meghatározták volna kapcsola­tait a külvilággal. 0 Dacpolitika helyett modus vivendit A bonni kormánykörök azért rendezhetnek provokációs gyű­léseket és hivatalos összejöve­teleket Nyugat-Berlinben, mert három légi folyosón (Berlin— Hamburg, Berlin—Hannover és Berlin—Majna-Frankfurt), to­vábbá 110 mérföldnyi ország­úton és vasúton az NDK felség­területén keresztül biztosítják az ellenőrzés nélküli összeköt­tetést Nyugat-Berlinnel a csa­pataikat ott állomásoztató há­rom nyugati hatalomnak, s ez­zel Bonn visszaél. Az NDK kormánya már tavaly ls tett néhány intézkedést szu­verenitásának érvényesítésére (például a vízumkényszer beve­zetése Nyugat-Berlin és a kül­világ között), de Bonn nyilván nem okult a visszás helyzetből, továbbra is fitogtatni akarja jelképes nyugat-berlini jelenlé­tét. Így került sor a nyugatné­met parlament március 5-i el­nökválasztő gyűlésének nyugat­berlini összehívására, ami nagy port vert fel és viszállyal fe­nyeget. Miért tette ezt Bonn? Nevet­séges volna lebecsülni a nyu­gatnémet politikusokat, mintha szellemi fogyatékosságból vagy gyerekes dacból űznék nyugat­berlini manipulációikat. Két ok már most nagyon világos. Az amerikai elnök mostani látoga­tásakor kl akarták puhatolni, mit várhatnak Níxontól a nyu­gatnémet Igények teljesítése te­rén, másodszor megkíséreltek nehézségeket gördíteni a várha­tó amerikai—szovjet tárgyalá­sok útjába. A nyugat-berlini viszály ugyanis beárnyékolja a nagyha­talmak viszonyát. A nácizmus­tól szenvedett országok a bon­ni állam nyugat-berlini terjesz­kedésében annak a félhivatalo­san is hirdetett revansvágynak és határrevizionizmusnak a szerves részét látják, amelytől Bonn világosan sohasem hatá­rolta el magát. Ezt még a nyu­gatnémet sajtó józanabb része is kezdi megérteni. A nyugat-berlini fejlemények­re pillanatnyilag jellemző: az NDK kormánya a nyugat-berli­ni lakosok NDK-beli rokoni lá­togatásának engedélyezését he­lyezte kilátásba azért, ha Bonn az elnökválasztások színhelyét Nyugat-Berlinből valamelyik nyugatnémet városba teszi át. Ugyanakkor a Szovjetunió hosz­szú időre szóló látogatásának engedélyezését, Nyugat-Berlin és az NDK közti kapcsolatok felélénkítését ajánlotta. Bonn licitálni próbált. Túl kevésnek tartotta Berlin ajánlatát, a szovjet javaslatot azonban érde­mesnek tartotta fontolóra venni. Most azonban Kiesinger kancel­lár olyan nyilatkozatot tett, amelyben burkoltan megállapít­ja: már késő lenne áthelyezni a választásokat Nyugat-Berlin­ből más nyugatnémet városba. Ilyen értelemben nyilatkozott Schütz nyugat-berlini főpolgár­mester is, s ez azt Jelenti, hogy a másik részről tanúsított jó­szándék ellenére Bonn bevágta a további érdemleges tárgyalá­sok ajtaját. Nem kétséges, ezzel a nyugati világ józanabbul gon­dolkodó köreit is maga ellen ingerli, hisz a várható szovjet —amerikai párbeszéd előtt most mindenütt gesztusokra vártak LÖRINCZ LASZLO Borai ragaszkodik a nyugat-berlini elnökválasztáshoz Bonn — Kiesinger kancellár tv-nyilatkozatban Carapkinnal folytatott megbeszéléseire utal­va elismerte, hogy a Szovjet­unió őszintén óhajtja a nyugat­berlini válság rendezését. Mind­azonáltal óvatos formában tud­tul adta: nem tartja valószínű­nek, hogy a hátralevő rövid idő alatt megállapodás szület­hessék ebben a kérdésben. „Ogy mondanám, az a benyo­más alakult ki bennünk, hogy a szövetségi gyűlést március 5-én Berlinben tartjuk meg" — mon­dotta Kiesinger. Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője tegnapi saj­tóértekezletén kérdésekre vála­szolva kijelentette: Minden Bukarest — A román sajtó részleteket közölt az RKP Köz­ponti Bizottsága titkárainak és a legmagasabb állami szervek tagjainak választási beszédei­ből. Chlvu Stoica többek között kiemelte, hogy a román külpo­litika alapja a szocialista or­szágokkal való kapcsolatok erő­sítése. Véleménye szerint a szocialista országok egységének feltétele a marxizmus—leniniz­mus és a proletár internaciona­lizmus alapjára épülő kölcsönös kapcsolatok ápolása, a függet­lenség és az önállóság elvének szigorú tiszteletben tartása, és a mások belügyeibe való be nem avatkozás. Paul Niculescu-Mizil főleg az európai biztonság kérdésével foglalkozott. Kijelentette, hogy Románia az 1966. évi bukaresti nyilatkozat szellemében a két német állam létezésének elis­meréséhez és a jelenlegi euró­pai határok — köztük az Odera Nelsse határ sérthetetlensé­gében látja a biztonság sza­vatolását. A továbbiakban a NATO és a Varsói Szerződés feloszlatása, az Európában állo­másozó külföldi csapatok kivo­nása a béke biztonságának egyik záloga. Kiemelte még, hogy Románia a többi baráti or­szággal együtt a Jövőben min­dent megtesz a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért. Ion Gheorghe Maurer, a ro­mán minisztertanács elnöke Ko­lozsváron egy választási gyűlé­sen beszédet mondott. Többek között hangsúlyozta, hogy kez­deti kétkedések és menetközbe­ni hibák ellenére Románia szo­cialista Iparosításában Jelentős sikerek születtek. „Azért hang­súlyozzuk a szocialista építés­ben elért sikereket, mert ez a legerősebb fegyverünk szabad­ságunk és függetlenségünk vé­delmében. Ezzel nem azt akar­juk mondani, hogy oda kelle­ne elfutnunk, ahol senkitől sem függünk. Ez lehetetlen a mai világban és még kevésbé lehet­séges a jövőben. Valamennyi­en mindenkitől függünk, mind­annyian függünk másoktól. Ilyen függőségi viszonyban, amely inkább együttműködési viszony, természetszerűen első­sorban barátainkhoz kötődünk, azokhoz, akikkel azonosan gon­dolkodunk". A továbbiakban a miniszter­elnök azt fejtegette, hogy a tu­domány és a kultúra fejlődése nem automatikusan vezet el a kívánatos kapcsolatokhoz. A nemzetközt életben, ami a kap­csolatokat illeti, fennáll az a veszély, hogy nem megfelelő megoldásokhoz folyamodunk, napjainkban azonban megvan­nak a feltételek ahhoz, hogy az országok és a népek egyre in­kább olyan kapcsolatokat te remtsenek meg, amelyek min­den nemzet számára biztosítfák a jogon és erkölcsön alapuló kapcsolatokat, a nemzett füg­getlenség és szuverenitás, vala­mint a kölcsönös előnyök tisz­teletben tartását. A francia minisztertanács jóváhagyta a népszavazást Párizs — A francia minisz­tertanács cstörtök délután tar­tott több mint ötórás rendkí­vüli ülésén megvizsgálta és jó­váhagyta a területi reformról és a szenátus átalakításáról népszavazásra bocsátandó tör­vény tervezetének első változa­tát. A bonyolult tervezetnek mintegy 30 paragrafusát módo­sították. A leglényegesebb mó­dosítások a szenátus jogkörével kapcsoltatosak. A javaslat most véleményezés végett az Állam­tanács elé kerül. A Francia Szocialista Párt vezetősége csütörtöki ülése után hivatalosan is közölte, hogy a népszavazáson nemmel szavazásra szólítja fel a fran­ciákat. Ei lenforradaImi szervezkedést lepleztek le brazzaviile-i Kongóban Brazzaville — A Kongói Nem­zeti Forradalmi Tanács pénteki ülésén bejelentették, hogy a közelmúltban két nagyobb el­lenforradalmi szervezetet gön­gyölítettek fel. Az említett szer­vezetekkel nyilvánvalóan kap­csolatban álló Félix Mouzaba­kany belügyminiszter a felelős­ségre vonás elől megszökött, de később sikerült kézrekeríte­ni. Az események miatt a Nem­zeti Forradalmi Tanács azonna­li hatállyal elrendelte a hadse­reg, a rendőrség és a csendőr­ség egyetlen, úgynevezett for­radalmi biztonsági szervbe való tömörítését. A tanács ülésén, amelyen Marién Ngouabi őr­nagy, államfő, a tanács vezető­je elnökölt, egyhangúlag elfo­gadott határozatban szólították fel a forradalmi törvényszéket, hogy „példásan büntesse meg a reakciós és ellenforradalmár elemeket". A Luna r Module amellett szól, hogy az elnök­választó gyűlést Nyugat-Berlin­ben tartfák meg. Az idő nagyon rövid, hogy a terven változtas­sanak. Diehl kijelentette, Kie­singer kancellár a jelen pilla­natban nem tervezi, hogy ma­gához kéresse Carapkin szovjet nagykövetet. Schütz nyugat-berlini kor­mányzó polgármester tegnap délben a sajtó képviselői előtt kijelentette, nem reméli, hogy megegyezésre jutnak az NÖK­val a határátlépést engedélyek­re vonatkozó tárgyalások indu­lása ügyében, s már eldöntött kérdésnek lehet tekinteni, a március 5-1 nyugat-berlini el­nökválasztást Mint már jelentettük, a három amerikai űrhajós meghűlé­se miatt hétfőre halasztották, az Apollo 9. űrhajó felbocsátá­sát. Az űrhajózási hivatal a Holdra szállás főpróbájának te­kinti az Apollo 9. útját. Egyelőre Föld körüli pályán próbál­ják ki az ún. Lunar Module-t, az űrhajónak azt az egységét, amely a későbbiekben leszáll a Hold felszínére. A Lunar Mo­dule az űrhajó három utasa közül kettőt szállít a Holdra, míg az űrkabin Hold-kerülő pályán marad a harmadik űrha­jóssal. A Hold felszínén végzett munka után a Lunar Modu­le két utasával felemelkedik és találkozik az űrkabinnal. A két utas egy zárt csatornán jut vissza az űrkabinba, majd azt elválasztják a Holdra szálló egységtől, és az űrkabin rátér a Földre visszavezető pályára. A négylábú, saját hajtóművű, számítógéppel, radarral és rá­dióberendezéssel ellátott, 17 500 kg súlyú Lunar Modnle váz­lata. fUPlJ néhány ^irrifl NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a Kreml­ben fogadta Stefan Jedrychow­ski lengyel külügyminisztert és beszélgetést folytatott vele. BELGRÁDBAN Edvard Kar­delj elnökletével ülést tartott a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének Központi Bizottsága. A plénum két legfontosabb na­pirendi pontja a IX. kongresz­szusnak a bel-, illetve a külpo­litikát felölelő két határozati javaslata. ALBERTO ABDALA, Uruguay alelnöke tegnap látogatást tett a Kremlben Ivan Szplridonov­nál, a Szovjetunió Legfelső Ta­nács Szövetségi Tanácsának el­nökénél. Abdala aki egy sze­mélyben az uruguayi nemzet­gyűlés elnöke is, a Szovjet­unió Legfelsőbb tanácsának küldöttségét baráti látogatásra meghívta. JOHN S. HUGHES amerikai vezérőrnagy a dél-európai kü­lönleges NATO-erők parancsno­ka a milánói repülőtér közelé­ben repülőszerencsétlenség ál­dozata lett. A tábornok Milánó­ból Livornőba akart utazni, de a katonai gép a repülőtér kö­zelében lezuhant. MAGYAR—NYUGATNÉMET kormányközi tárgyalások foly­tak február 11—27-én Budapes­ten a kőt ország árucseréjéről. A tárgyalások befejezéséről aláírt jegyzőkönyv a kölcsönös áruforgalom jelentős növeke­dését irányozza elő. KERALÁBAN a rendőrség tü­zet nyitott a jobb bérviszonyo­kért tüntető tömegre. Három személy életét vesztette, húszan megsebesültek. INDONÉZIÁBAN folytatódik a kommunistaellenes kampány. Kelet-Jáván e hőt elején 23 kommunistát tartóztattak le. COSTA E SILVA brazil elnök dekrétumot adott kl a földre­formról. A dekrétum szövegét nem ismertették. Előzetes hírek szerint a több mint három éve parlagon fekvő földbirtokokat sajátítják ki. A KUBAI ÉS A MEXIKÓI KORMÁNY szerződés megköté­séről tárgyalt, melynek értel­mében a két ország kölcsönö­sem kiadja a repülőgépek el­rablóit. 1969 óta 16 repülőgépet kényszerítettek leszállásra Ku­bában. Olajválság Peruban Lima — A perui kormány rendelete értelmében különle­ges katonai bizottság vizsgálja ki, hogy az International Petro­leum Company (IPC) amerikai olajtársaság, amelyet október­ben kisajátítottak, azóta milyen körümények között csempészett ki illegálisan Peruból 16 millió dollárt. A vizsgálat kiterjed az állami kőolajtársaság, a központi bank hivatalnokaira és más szemé­lyekre, akik hanyagságból vagy szándékosan elsegítették, hogy az IPC ezt a hatalmas összeget törvényellenesen kivigye Peru­ból. Most egy másik bizottság összeírja az IPC egész perui vagyonát, hogy azt árverésre bocsássák. Földrengés Portugáliában Lisszabon — Pénteken haj­nalban heves földlökéseket éreztek Lisszabonban és Portu­gália több városában. Ugyaneb­ben az időben ugyancsak erős fölrengést észleltek Madridban, Afrika északi részén, főleg Ra­bat környékén. Lisszabonban kéményeket so­dort a kb. fél percig tartó föld­rengés és megrongálta a vil­lanyvezetékeket. Hatvanan meg­sebesültek, s közülük négyen súlyosan. A világítást később rendbehozták, de a házakból kimenekült emberek nem akar­taik visszatérni lakásaikba. Nagy pánikot keltett a föld­rengés Rabatban, ahol több épület megrongálódott és töb­ben meg is sebesültek. A föld­rengés központja az Azori-szi­getek táján a Richter-skála szerint 8 fok erős volt. A Pireneusi-félszigetről eddig három halálesetet jelentettek. Az egymilliós Lisszabon kétszáz éve élt át egy ilyen földren­gést, 1775-ben azonban legalább IS ezer áldozata volt a termé­szeti csapásnak.

Next

/
Thumbnails
Contents