Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-18 / 65. szám, kedd

A konszolidálódást kövesse a rendes mindennapi munka ŠTEFAN SÁDOVSKÝ elvtárs felszólalása az SZLKP Központi Bizottságának ülésén Egy kiállítás nyomán a problémákról Sádovský elvtárs beszéde eleijén azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a kormányszervekben tevékenykedő pártszervezetek és kommunisták munkájában most rendkívüli fontossággal előtérbe kerültek. Rámutatott arra, hogy feltétlenül meg kell világítani a párt valamennyi tagja előtt a január utáni politika problémáit, a novemberi határozattal összefüggő kérdéseket, s állandóan vissza kell térni a pártnak a társadalomban betöltött szerepére. Feltétlenül szükséges ez, mert éppen ezen a téren merül fel a legtöbb tisztázatlan kérdés. Ezenkívül a január utáni politikával és a novemberi határozatokkal kapcsolatban különböző nézetek is felmerülnek, amelyeknek semmi közük sincs a pártnak a január előtti időszak deformációi, fogyatékosságai és hibái eltávolítására irányuló becsületes igyekezetéhez. A párt az adott feltételek között kereste vezető szerepe érvényesítésének útjait, hogy nemzeteink természetes vezetője legyen, s megtalálja a konkrét feleletet a társadalmunk további fejlődésével kapcsolatos kérdésekre. Arra törekedett, hogy kialakítsa a munkásosztály és az egész közvélemény fokozott aktivitásának feltételeit, helyesen tűzze ki a Nemzeti Front politikáját, és egyes szervezeteiben lehetőséget adjon a különféle szociális rétegek és csoportok — az ifjúság, a munkásság, a parasztság, az értelmiség stb — tevékeny munkájára. A január utáni politika tartalma A januárt követő időszakban a szövetségi államrendezéssel megteremtettük Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdés valóban lenini megoldásának ler hetőségét. Határozott lépések történtek az ötvenes évek bírósági túlkapásai jóvátételének befejezésére, és folytatódott a gazdasági reform bonyolult feladatainak megvalósítása is. Ez azt jelenti, hogy a CSKP Központi Bizottsága a szocialista eszmék teljesebb érvényesítésére törekedett, arra, hogy hazánkban a szocializmus továbbfejlesztése érdekében megszilárdítsa és helyesen érvényesítse a kommunista párt vezető szerepét. Ezek a január utáni politikának azok az értékei, amelyeket a pártnak nemcsak meg kell védenie, hanem egyszersmind tovább is kell fejlesztenie. Egyidejűleg a legnagyobb határozottsággal vissza kell utasítanunk mindazt, amit ugyan január utáni politikának mondtak és mondanak, azonban ehhez a politikához semmi köze sincs. A párt vezető szerepének jobb érvényesítésére törekedett, ezzel szemben a szocialistaellenes erők, amelyek raffinált módon kezdtek visszaélni a kialakult f lehetőségekkel, a kommunista párt vezető szerepének megszüntetésére iparkodtak. Míg a párt a Nemzeti Front aktivizálását tartotta szem előtt, addig az antiszocialista erők azon igyekeztek és arra tesznek kísérleteket, hogy politikai csoportosulásokat építsenek ki a Nemzeti Fronton kívül. Nyíltan és egyértelműen, ismételten meg kell mondani, hogy a január utáni politika pozitívumai közé semmiképpen sem lehet besorolni az olyan jelenségeket, mint a népi milícia elleni, akciók, a különféle szocialistaellenes csoportosulások, s a párt, mint egész elleni támadások. A mi feladatunk, hogy mindezt a párttagok és a pártonkívüliek előtt megvilágítsuk. Erre megfelelő lehetőségünk van, s a január utáni politika alapelvei érvényesítésének eredményei elegendő érvet adnak mind a jobboldali, mind a merev dogmatikus pozíciókból kiinduló támadások visszaverésé1. reA pártnak irányvonalával, stratégiájával és taktikájával, | valamint mindennapi gyakorlati munkájával kell bebizonyítani, hogy politikája nemzeteink és népeink érdekeit szolgálja, s e politika kidolgozásában és megvalósításában mindenkire számít, aki részt tud és részt akar venni benne. A merev módszerek, az önmagunkba zárkó> zás nem segít a pártnak. Tevékenységében minden pártszervnek és szervezetnek saját konkrét munkafeltételeit kell szem előtt tartania, azt, hogy milyen dolgozók körében működik, s természetes tekintélyével kell magához kapcsolnia az embereket. Csehszlovákiában és a Szlovák Szocialista Köztársaságban minden feltételünk megvan ilyen offenzív pártpolitika folytatáséra, Sádovský elvtárs ezzel kapcsolatban érintette a pártnak a társadalomban betöltött helyzetével és feladataival összefüggő kérdéseket, különös tekintettel a mostani bonyolult időkre. Szüntelenül szem előtt kell tartanunk, hogy marxista párt vagyunk, s pártunk tevékenysége sajátos feltételeinek tiszteletben tartásán kívül bizonyos kötelező alapelvek is érvényesek számunkra. A párt sikeres tevékenységének nélkülözhetetlen feltétele, hogy politikája valóban a tömegek érdekeit fejezze ki, ugyanakkor azonban ne kerüljön az emberek véleményét ösztönösen befolyásoló nézetekés irányzatok uszályába. A pártnak arra kell törekednie, hogy szervei és szervezetei, valamint a dolgozók tömegei közötti kapcsolat ne az ösztönösen kialakult vélemények kritikátlan átvétele alapján jöjjön létre, hanem a január után kitűzött politikájának megvédése alapján. A helyzet az, hogy egyes pártszervezetek, s nem ritkán a legfelsőbb pártszervek tagjai is, kritikátlanul aláyetik magukat a kialakult vélemények ösztönös hatásának, tevékenységük meghatározójának tekintve őket. Ez nemcsak szűk látókörű politika lenne, hanem törvényszerűen oda vezetne, hogy a párt nem soká tudná vezető szerepét betölteni és feladatait ellátni. A novemberi határozat jelentősége Ennek a határozatnak a megvalósítását minden összefüggésében konkrét tevékenységünk vezérfonalának kell tekintenünk. Az egyes dolgok bármiféle kiragadása — kinek-kinek kedve szerint — a január utáni politika alapelveinek és az egész társadalomnak ártana. Valamennyien érezzük, hogy a nézeteket illetően pártunkban nagyon bonyolult a helyzet, s a tagság körében jelentős a dezorientáltság. Tudjuk azt is, hogy a nézetek egységesítése a pártban nagyon bonyolult, nehéz és hosszadalmas folyamat lesz, és hogy nem érünk el azonnal teljes nézetazonosságot valamennyi alapvető kérdésben. Ez a múltban sem volt meg a pártban. A párt a novemberi határozatta! az akcióegység megteremtésére, a mindennapi életben való egységre, az alapvető kérdésekben való egyöntetű eljárásra törekszik. Olyan dokumentum ezj amely lehetővé teszi a kommunistáknak a valóban offenzív politika folytatását, s ennek alapján a pártszervek, szervezetek és egyes kommunisták akcióegységének elérését. A novemberi határozatnak ez az egyik alapvető célja. Második, nem kevésbé fontos cél: a párt és a dolgozók tömegei közötti állandó, nem formális kapcsolat feltételeinek megteremtése, olyan kapcsolatoké, amelyek a pártpolitika megvalósításán és a párt álláspontja megvédésén alapszanak. A határozat harmadik célja a CSKP és a többi kommunista párt, nevezetesen a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti kapcsolatok normalizálása. Megállapíthatjuk, hogy a párttagság túlnyomó többsége egységesen jár el, magáévá tette és megvédelmezi az SZLKP rendkívüli kongresszusának eredményeit, a novemberi és decemberi központi bizottsági határozatokat. Az alapvető szociális rétegek magukévá tették a párt politikáját. Most az a kérdés áll előttünk, hogyan folytassuk további fejlődésünk útját. Ez azt jelenti, hogy a normalizáció folyamatáról térjünk át a tényleges és rendes mindennapi munkára. Most az a fontos, hogy politikai rendszerünk, a Nemzeti Front minden szervezete kezdeményezően dolgozzon munkaterületén; ezekben a szervezetekben a kommunisták és minden dolgozó egységesen járjon el és valamennyi állami szerv — a helyi nemzeti bizottságoktól kezdve a kormányig — tevékeny munkához fogjon. Politikai rendszerünk valamennyi szervezetének teljes aktivitása és a kommunisták egységes eljárása legyen a legközelebbi hónapok fő feladata. Sádovský elvtárs a jelenlegi gazdasági helyzettel kapcsolatban kifejtette, hogy a párt a csehszlovákiai feltételek között a gazdasági reform problémáinak helyes és megfelelő megoldására törekedett és törekszik. Valóban az a cél, hogy teret engedjünk a vállalatok aktivitásának, meglegyen a terv és a piac szimbiózisa, s egyszersmind az állam a vállalatok szakvezetösége tekintélyének tiszteletben tartása mellett betölthesse a modern vállalkozó szerepét. Egyidejűleg az államnak biztosítania kell a fogyasztók védelmét is. Csehszlovákiában ezt a koncepciót nagy megértés fogadta, azonban éppen emiatt nem érthetünk egyet a piac abszolutizálására irányuló törekvésekkel. Sádovský elvtárs beszéde befejező részében a Szlovák Szocialista Köztársaság gazdasága és a Cseh Szocialista Köztársaság gazdasága közötti bonyolult gazdasági kapcsolatokkal foglalkozott, és ezzel öszszefiiggésben érintette a szövetségi kormány helyzetének problematikáját is. A csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény leszögezi, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdasága a két nemzet, a cseh és a szlovák népgazdaság integrációja. Az SZSZK kormánya gyakorlati gazdasági politikájában kezdettől fogva ebből a koncepcióból indul ki. A szlovákiai népgazdaság relatíve, önálló értelmezése lehetővé teszi Szlovákia gazdasági problémáinak komplexebb megítélését és megoldását. A szlovákiai gazdaság relatíve önálló helyzetére azonban az országostól lényegesen eltérő problémák hatnak. Ezek főképpen a gazdasági fejlődés eltérő színvonalából, a fejlődési tényezők, a népszaporulat, a természeti források, a földrajzi helyzet különbségeiből adódnak. Ez sürgetően előtérbe helyezi a problémák megoldási sorrendjének meghatározását. A munkaerőforrás problematikája Szlovákia gazdasági fejlesztésének eltérő koncepciós megoldását kívánja meg. A népszaporulaton kívül a legközelebbi években még mintegy százezer nő alkalmaztatásának kérdése merül fel. Múltbeli deformációk következményeképpen a Szlovákiában kiépült új Ipar nem a racionális gazdasági szempontokat figyelembe vevő komplex egészként fejlődött, hanem mint a termelés bizonyos kiegészítő ágazati mozaikja, amely nem rendelkezik saját fejlesztési és konstrukciós alappal. Nemcsak a szlovák és a cseh, hanem az egész csehszlovák népgazdaságnak érdeke, hogy ezeket a problémákat a kölcsönös megértés és egymás érdekelnek tiszteletben tartása szellemében oldjuk meg. Az SZSZK és a CSSZK kormánya ebben az irányban már felvette az első kapcsolatokat. Rendkívül fontos lesz, hogy testvéri megértéssel keressük meg a csehszlovák népgazdaság mindkét része problémáinak legmegfelelőbb megoldási lehetőségeit. Tudvalevő, hogy a múltban hazánkban a kiállítások zömét Csehországban rendezték. A bratislavai Duna-vásároknak volt ugyan hagyományuk, de ezt leépítették, így a könnyűipari és textilkiállítások Liberecben, Brnóban összpontosultak. Tehát kezdhetünk mindent elölről, s ez nem is olyan könnyű. Bebizonyította ezt a tavalyi bratislavai textilipari kiállítás, a trencséni divatbemutató, s most a partizánskej Prior-áruházban megrendezett kiállítás is. A szervezési tapasztalatok hiányát súlyosbította a kiállítási térségek hiánya is. Mindennek ellenére nem lehet kétségbe vonni, hogy egy-egy ilyen szemle hasznos tapasztalatokkal jár, hozzájárulhat a termelés progresszivitásához, a piackutatáshoz, s nem utolsósorban — amit a legfontosabbnak tartunk — a nézetek egyeztetéséhez. Erről győzött meg Partizánskén a Prior-áruházban megrendezett kiállítás és a vele egybekötött sajtótájékoztató. Mielőtt az itt telmerölt s az utóbbi években számtalanszor szőnyegen levő problémákról szólnék, néhány észrevétel magáról a kiállításról. Szlovákia tíz textil és cipőipari üzeme vesz részt rajta, s ahogy a rendezők hangsúlyozták, nem csúcsprodukciókkal, hanem standard árukkal mutatkoznak be. A kiállítást a kirakatokban rendezték meg, tehát cíin ii I azt is adhattam volna: Kiállítás a kirakatban. Meg kell mondani, bogy aki csak véletlenül látogat el a városba és nem tud erről az eseményről, bizony az üvegtáblák mögött láthatók alapján nem jön rá, hogy ez tulajdonképpen kiállítás akar lenni. Nem látunk itt rangos árut, s a minden fantáziától mentes adjusztírung gyártmányaink szürkeségére figyelmeztet bennünket. A kiállítás megnyitása ennek ellenére lázba hozta a város és környéke lakosait. Türelmesen, hosszú sorokban várakoztak, azt remélve, hogy lesz miben válogatni, lesz mit vásárolni. Beljebb kerülve azonban félig iires polcokat, csalódott arcokat láttunk. Az itt említetlek ismét három dologról győztek meg: az áruhiányról, az emberek vásárló-éhségéről és az árukínálat analfabetizmusáról. Az okok után kutatva százszor elhangzntt objektív akadályokról tájékoztattak, ami azonban egy pillanatra sem lepett meg. hiszen évek óla ugyanazokat az érveket halljuk. Annak ellenére, hogy minden alkalommal nyomatékosan hangsúlyozzuk: a vásárlót mindez nem érdekli, pénzéért árut akar, s nem akármilyet, hanem olyat, amilyenre szüksége van, s amelynek minősége ellen nem lehet A tiatal francia hegedűművész muglepő és különleges tehetség. Devy Erllh nem a szó tárgyilagosan előadói értelmében hegedül. Szabadon, fesztelenül, „belülről" muzsikál, mint akinek egyetlen közlési lehetősége a zene, és minden hangversenyén örül, hogy megint egyszer megszólalhat, megint egyszer elmondhat valamit egyik-másik műről, és önmagáról ls. Jéték közben néha lehajtott fejjel mélyen belehallgat a hegfedűjébe, mintha hangszere segítségével fürkészné ki az előadott kompozíció legbensőbb titkait. Ez a szabad, sőt felszabadult. beszédes muzsikálás ritka tünemény. Devy Erlih pozsonyi bemutatkozására Félix Mendelssohn-Bartholdy hegedűversenyét választotta e-moll, op. 64.). A versenymüvet az érzések erős áramlásával tolmácsolta. Előadásában szárnyakat kaptak a hajlékony Mendelssohn melódiák, amelyek a fantáziát gyöngéden, de ellenállhatatlan erővel ragadják magukkal a romantika mesevilágába. Mendelssohn szívhez szóló dallamvilága kifogást emelni, fontosnak tartom, hogy ismételten visszatérjünk könnyűiparunk gyenge pontjaihoz, a közszükségleti cikkeket gyártó iparunk kérdéseihez. Az alapvető hiba ott van, hogy a piac ellátottságát még mindig a termelés diktálja. Kereskedelempolitikánk alá van vetve az ipar kínálatának. Az ipar természetesen a kényelmesebb utat választja, olyan cikket termel, amit kockázat nélkül értékesíteni is tud, nagyobb befektetés nélkül elő tud állítani. Esztelen lenne azonban csupán iparunkat támadni, mivel lehetőségei valóban minimálisak. A textilipar alkalmazottjai például sok helyütt úgyszólván robotolnak, és a sok évtizedes gépeket többet javítják, mint amennyit termelnek rajtuk. Az utóbbi években országunk a nehézipar felé orientálódott, s ez kétségkívül magával hozta azt a helyzetet, amelyet ma talá'unk itt. Hogy az elégedetlenkedők hangját lecsitítsuk, importáltunk néhány „exkluzív cikket", ám lényegében minden a régiben maradt. A szakértők egyre inkább azt a nézetet vallják, hogy a devizakoronákat nem árubehozatalra, hanem gépek importálására kell fordítanunk. Néhány éven belül befektetésünk tetemesen megtérülne, s képesek volnánk a világpiaccal is konkurrálni. Sajnálatos, hogy Csehszlovákia, ahol a textilés cipőiparnak hagyománya van, ilyen helyzetbe került, s csakis aggodalommal tölthet el bennünket, hogy olyan államok előznek meg bennünket, ahol e két iparágat csak a háború után építették ki. Ezzel összefügg vegyiparunk lemaradása is. A gyártók évek óta műszálak és jó minőségű festőanyagok után sírnak. Amikor azonban nálunk a fejlesztés stádiumába jutunk, a világdivat már egészen mást diktál. A rugalmatlanságról tehát az egész vonalon meggyőződhetünk. Fölösleges szépítenünk a helyzetet: egyetlenegy dolog van. amiben nem szorulunk behozatalra, ez a munka erő A szakemberek ma már nyíltan kimondják: kereskedelmi helyzetünk nem normális. A vásárló egyre újabb termékeket követel, s mi képtelenek vagyunk gyártani. Az ellen nem emelünk kifogást, hogy a luxuscikkeket meg kell fizetni, de azzal már nem lehet egyetérteni, hogy a közszükségleti cikkek, amelyeket nem nélkülönözhetünk, mint pél dául a fehérnemű és a cipó egyre drágább legyen . . OZORAI KATALIN amellett érzelgős nélkül, mintegy a mai ember érzésvilágának szűrőjén át szólalt meg Devy Erllh hegedűjén, anélkül, hogy vesztett volna illatából, költői szépségéből. Milyen hajlékony könnyedséggel játszotta például a záróléiel tündér-muzsikára emlékeztető témáját, amely a Szentivánéjt álom varázslatos hangulatát Idézi. Az est karmestere, dr. Rajter Lajos Weber Oberon-nyitányának finoman kidolgozott, tisztán rajzolt, igen muzikális előadásával nyitotta meg a hangversenyt Be t'fcjezésül pedig Schumann Tavaszi szimfóniáját tolmácsolta ugyan csfk kitűnő formában. Schumann 1. szimfóniája (B-dúr, op. 31.) a zeneköltő szavait Idézve „tüzes órában" született. A jókedvtől duzzadó Allegro, az ál mok Largliettója, az ujjongó Scherzo, a Finále örömteli, de már búi fűző hangja, az egész szimfónia valóban az életöröm, a tavaszábredés . . a természet és az emberi lélek tavaszi újjászületések szimfóniája. HAVAS MÁRTA Devy Erlich zenekari estje