Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-18 / 65. szám, kedd

Továbbfejlődésünk záloga és alapja Dr. SZABÓ REZSŐNEK, a CSEMADOK KB főtitkárának beszámolója a CSEMADOK IX. országos közgyűlése óta végzett munkáról A CSEMADOK megalakulása óta a leghaladóbb irányzatok és hagyományok örökösének és folytatójának tartotta magát, — Tornóc hagyományosaként és Kosút örököseként végezte munkáját. Az elmúlt két évben is ehhez tartva magunkat és saját, immár 20 éves hagyomá­nyainkra támaszkodva a szocia­lizmus, az internacionalizmus, a hazafiság és a nemzeti ön­tudat eszméjéből indultunk ki. Ezek az alapelvek váltak gon­dolkodásunk és cselekvésünk meghatározó tényezőivé. Ez az életérzet hatotta át szervezeteinknek, tagságunk­nak és Csehszlovákia egész ma­gyarságának gondolkodását és cselekedeteit ls. Az elmúlt két év társadalmi mozgásai köze­pette a CSEMADOK tagsága és a csehszlovákiai magyarok ab­szolút többsége tanúbizonysá­got tett gerincességéről, hűsé­géről, a szocializmus és a párt iránti bizalmáról, hazafiságáról, hazaszeretetéről, internaciona­lizmusáról és nemzeti öntuda­táról. A becsülettel végzett munka és a termelésben fel­mutatható eredmények után a történelem mozdulásai közepet­te tanúsított egyértelmű kiállá­sunk bizonyította, hogy Cseh­szlovákia magyarsága szocialis­ta gondolkodású, érett és egy­séges társadalmi tényezővé for­málódott, természetes társa­dalmi alakulatot képez, s mint ilyen e köztársaság alkotója, formálója s a terhek viselésé­ben, a nehézségek hordozásá­ban és a haza védelmében a két nemzettel azonos tényező. Az a tény, hogy az azonosság a jogok egyenlőségében mind­máig vita tárgyát kell hogy ké­pezze egyesekkel szemben, an­nál sajnálatosabb, mivel tet­teinkkel egyértelműen a szo­cializmus és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság érdekeit szolgáltuk, javaslatainkkal — beleértve az 1968. március 12-i állásfoglalásunkat is — a köz­társaság egységének erősödé­sét, a nemzetek és nemzetisé­gek baráti egységének elmélyü­lését segítettük elő. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, zár­l wa e két évet, de akár a húszat is értékelve, hogy hűek marad­tunk elődeink haladó, forradal­mi példájához, a csehszlovákiai magyar szellemiség lényegéhez, az emberséghez és az emberies­séghez — hűek maradtunk ön­magunkhoz. Nehéz perceket, heteket és hónapokat éltünk át, mert az elmúlt időszak nem volt men­tes a szélsőségektől, a vádas­kodásoktól. Nacionalista indu­latoktól fűtött vádakkal illet­ték szövetségünket és bennün­ket, mégis az adott pillanatban Csehszlovákia magyarságában nem kerekedett felül a törté­nelmi önzés. Hűek voltunk és maradtunk eszménkhez. Min­denkor a szocializmus ügyére, a köztársaság népeinek közös­ségére és haladására gondol­tunk, ezért szálltunk síkra, ezt védtük. Védtük a szlovák, a cseh és a magyar nép egységét, a közös és saját érdekeinket, az igazságot, a humánumot. A té­nyek bizonyították ismét, hogy a csehszlovákiai magyar nem­zetiség a köztársaság egységé­nek, a szocializmus ügyének, a demokrácia szellemének valós tényezője. Kiállásunk a nehéz helyzetben történelmi tény és válasz a kollektív bűnösség vádját újra felemlegetőknek. A csehszlovákiai magyar nemzeti­ség újólag bizonyságot tett életképességéről, s bizonyságot tesz erről ma, amikor aktívan és tevőlegesen részt vesz az egész köztársaság helyzetének konszolidálásában, a gazdasági élet javításában, a termelésben. Dr. Szabó elvtárs a továb­biakban azzal a folyamattal foglalkozott, amely hazánkban Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1968. januári ülésével indult el s mely a párt akcióprogramjá­ban fogalmazódott meg, módot adva arra, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága is nyilvá­nosan kifejtse nézetét, állást foglaljon a szocializmustól ide­gen, bürokratikus, dogmatikus irányítási módszer ellen, és ja­vaslatot terjesszen elő a nem­zetiségek kérdésének megoldá­sára. 1968. III. 12-én előterjesz­tett javaslatunk egy mondatba sűríthető lényege: a hemzeti­ségeknek, mint államalkotó kol­lektív társadalmi alakulatok­nak egyenjogúságát intézmé­nyekkel biztosítsa az alkotmány és a törvény. Január nem érte felkészületlenül a CSEMADOK­ot. Már a IX. országos közgyű­lés felmérte azokat a társadal­mi változásokat, melyek az el­múlt húsz év alatt Dél-Szlová­klában végbementek, és lerakta a kor követelményeinek megfe­lelő munka alapját. A CSEMA­DOK Dél-Szlovákia társadalmi életének szerves részévé és ha­tékony tényezőjévé vált. A CSEMADOK tömegeket tudott aktivizálni, hatása, súlya és te­kintélye volt. Csehszlovákia Kommunista Pártja és Cseh­szlovákia magyarsága a CSE­MADOK-ban a haladásért tenni akaró és nemcsak tenni akaró, hanem tenni ls tudó szervezet­re talált. Az elmúlt év júniusában vál­tozás állt be az elnökség össze­tételében. A Központi Bizottság V. ülésén titkos szavazással újra választotta az elnökséget, ezáltal biztosítva, hogy a köve­telményeknek megfelelő szerv álljon a CSEMADOK élén. Ugyan­ezen az ülésen kérte Lőrincz Gyula elvtárs, az elnöki funk­cióból való felmentését, tekin­tettel arra, hogy kinevezték az Oj Szó főszerkesztőjévé. Meg­tisztelő feladatnak teszek ele­get, amikor ez alkalommal is köszönetet mondok a CSEMA­DOK Központi Bizottsága nevé­ben Lőrincz Gyula elvtársnak több mint 19 éves elnöki mun­kájáért. Megbecsülésünk abban is kifejezésre jut, hogy Fábry Zoltán mellett, akit; a CSEMA­DOK első alakuló közgyűlése szervezetünk örökös díszelnöké­vé választott, Lőrincz Gyula elvtársat ls a CSEMADOK dísz­elnökévé választotta a KB. A IX. országos közgyűlés fon­tos feladatként tűzte ki a szer­vezeti élet további megszilárdí­tását. A közgyűlés és az 1968-as év jó feltételeket teremtett ah­hoz, hogy helyi szervezeteink és járási bizottságaink aktivizálják a CSEMADOK tagságát, rendsze­resítsék a vezetőségi és tagsá­gi gyűléseket, felfrissítsék a CSEMADOK alsóbb fokú szerveit és bővítsék szervezetünk tagsá­gi alapját. Az elmúlt két év alatt a CSEMADOK-nak 11 új helyi szervezete alakult, s el­mondhatjuk hogy Szlovákiában mindenütt, ahol mód és szük­ség van rá, működik helyi szer­vezetünk. Taglétszámunk 9258­cal gyarapodott, így a CSEMA­DOK-nak jelenleg 53 136 tagja van. Gyarapodott járási bizott­ságaink száma is. Kassa járási jogkörű várossá, Pozsony pedig kerületi jogkörű fővárossá vált. Mindkét helyen mégalakítottuk a CSEMADOK járási bizottsá­gát. A losonci járás déli részén területi átszervezés következté­ben megalakult a nagykürtösi járás, így jelenleg a CSEMADOK járási bizottságainak száma 15. Az ez évi járási konferenciák és évzáró közgyűlések felada­ta volt, hogy megvitassák a CSEMADOK programjavaslatát. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a vitára bocsátott prog­ramtervezet nem került az ér­deklődés középpontjába. Az elmúlt két év alatt a CSE­MADOK helyi szervezeteiben több mint 12 000 vezetőségi és taggyűlést tartottak. Ez a nagy szám bizonyítja, hogy az elmúlt évben Csehszlovákia magyarsá­ga körében is fokozódott a társadalmi aktivitás. E gyűlések beszámolói és vitafelszólalásai tükrözik, hogy a CSEMADOK­tagság körében viszonylag egy­séges nézet alakult ki helyze­tünk megítélését és a jelenle­gi időszak legfőbb feladatait il­letően. Az összesítés azt mutat­ja, hogy a CSEMADOK tagsága a fő feladatokat, a következők­ben látja : — fokozni ős szilárdítani kell a szervezet munkáját, elő­segíteni a termelési feladatok teljesítését, a termelés növeke­dését, a párt és a kormányszer­vek eredményes munkáját, a rendet és a jogbiztonságot; — a párt akcióprogramjából kiindulva, szilárdan kitartva a CSEMADOK Központi Bizottsá­gának március 12-i állásfogla­lásában foglalt elvek mellett, mely az itt élő magyarság százezreinek álláspontjává vált, továbbra is törekedni kell a nemzetiségi kérdés következe­tes, igazságos, marxista—leni­nista megoldására; — szorgalmazni kell a nem­zetiségek helyzetéről szóló, al­kotmányban lefektetett elvek­nek a gyakorlati életben való megvalósítását járási és helyi szinten, s az alkotmányból fa­kadó törvényekben érvényesí­teni a párt akcióprogramjának tételeit; — szorgalmazni kell a terü­leti átszervezéssel kapcsolatban előterjesztett beadványok érvé­nyesítését mint a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásának egyik legfontosabb feltételét; — tovább kell fejleszteni és a legjobb módszerek felhaszná­lásával elősegíteni a szlovák és a magyar nép közötti megér­tést, az egyenjogúság alapján való baráti együttélést a prole­tár internacionalizmus szelle­mében. Ebből a célból olyan kapcsolatot kell teremteni és űgy együtt dolgozni a Mati­ca slovenskával, hogy mindkét szervezet a szocialista alapokra épülő nemzeti kultúra és öntu­dat ápolója, a nemzetiségi kér­dés igazságos — az egyenlőség elve alapján álló — megoldá­sának hirdetője legyen, hogy Dél-Szlovákia vegyes lakosságú falvaiban egység, béke és meg­értés honoljon; — a csehszlovákiai magyar nemzetiség egyenjogúságának intézményes biztosítását a ha­zafiság további szilárdítására felhasználni; — minden erőnket arra kell összpontosítani, hogy Csehszlo­vákia magyarsága művelt, kép­zett és kulturált egyedet alkot­va olyan természetes társadal­mi alakulatot képezzen, mely az alacsonyabbrendűség átkát levetkőzve egyenjogú népcso­portként él és alkot. Dr. Szabó Rezső főtitkár be­számolójában — a népművelést, népnevelést, a kulturális tömeg­mozgalmat, valamint a magyar értelmiség elhelyezését érté­kelve rámutatott: a közgyűlésnek látnia és tu­datosítania kell, hogy eredmé­nyeink a lehetőségek alatt ma­radtak. Elérkezett az az idő, amikor a továbbfejlődés újabb lendületet s a kor követelmé­nyeinek megfelelő munkastí­lust és munkaformákat igényel. Hazánk társadalmi életében 1968 januárjától óriási lehető­ségek nyíltak és változások áll­tak be. Megváltozott a cseh­szlovákiai magyarság államjogi helyzete és a társadalom egé­szében betöltött pozíciója is. A párt akcióprogramja a nemzeti­ségek helyzetéről szóló alkot­mánytörvény s a Szlovák Nem­zeti Tanács várható törvényei új, az eddigieknél sokkal jobb feltételeket és lehetőségeket biztosítanak. E dokumentumok azonban távolról sem oldják meg összes problémánkat. A CSEMADOK Központi Bi­zottságának az a véleménye, hogy az előterjesztett program­javaslatból kiindulva az előt­tünk álló időszakban erőnket néhány olyan feladatra kell összpontosítani, melyek a CSE­MADOK munkáját, nemzetisé­günk életét, s egész társadal­munk továbbfejlődését segítik elő. Nézetünk szerint ezek min­denekelőtt a következők: — Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja akcióprogramjának szellemében és az 1968 novem­beri központi bizottsági határo­zat alapján elősegíteni hazánk­ban a társadalmi élet tovább­fejlődését, melyben az emberek megtalálják önrealizálódásuk és teljes kibontakozásuk minden feltételét; — rendezni a magyar nem­zetiség egyenjogúságát, problé­mái törvényes és intézményes megoldását az önállóság és ön­rendelkezés szellemében, a képviseleti és a végrehajtó szervekben egyaránt az arányos képviseletet biztosítva, úgy, hogy a közéleti funkciókba a legrátermettebb becsületes, ge­rinces emberek kerüljenek; — szorgalmazni és elérni, hogy az illetékes szervek meg­teremtsék szellemi életünk — tudományos és kulturális éle­tünk — felső fokát a Szlovák Tudományos Akadémia, a kuta­tóintézetek és az egyetemek keretében — nemzetiségi mú­zeum, központi könyvtár, levél­tár, galéria és egyéb intézmé­nyek felállításával; — továbbfejleszteni társadal­mi szervezetünket, a CSEMA­DOK-ot, bővítve tagsági alap­ját, szilárdítva szervezeti éle­tét, s a mai, a X. rendkívüli or­szágos közgyűlésen ügy megha­tározni hosszabb időre szóló programját, hogy össztársadal­mi szempontból és a csehszlo­vákiai magyar nemzetiség szempontjából egyaránt a hala­dás, a fejlődés aktív elősegíté­sét szolgálja; — megoldani a Nemzeti Frontban tömörült többi társa­dalmi szervezet keretében dol­gozó magyarok helyzetét a ma­ximális autonomitás elve alap­ján. E feladatok teljesítésében látjuk továbbfejlődésünk zálo­gát és alapját. ramtervezetét. A néhány hónapos vita összegezett tanulsága a kö­vetkező: a CSEMADOK-nak az új körülményekhez megfelelő prog­ramra van szüksége, eszerint vál­toztatnunk kell szövetségünk szer­vezeti szabályzatán; módosítanunk kell szövetségünk elnevezésén. A programtervezet vitájában alapszervezeteink többsége kérte, hogy változtassunk szövetségünk elnevezésén. A KB utolső ülése elé ennek értelmében javaslatot terjesztettünk. A KB úgy döntött, hogy a CSEMADOK-ot a Cseh­szlovákiai Magyar Nemzetiség De­mokratikus Szövetsége elnevezés­re javasolja változtatni. Többszöri vita után a KB eredeti javaslatá­tól eltérően a következőképpen javasoljuk módosítani szövetsé­günk elnevezését: a Csehszlová­kiai Magyarok Kulturális Társa­dalmi Szövetsége. A közgyűlésen tehát javaslom, hogy szövetsé­günk új elnevezése ez legyen. Emellett megmarad a szövetség eddigi szimbóluma s egyelőre rö­vidítése is. Húszéves a CSEMADOK. Ünne­pelnünk kellene, s emlékezni az indulás első napjaira. Húsz év munkáját úgy mérhetjük legjob­ban, ha a kezdettel összevetjük a jelent. Szövetségünk nagy utat tett meg. Húsz év rövid idő, szá­munkra mégis nagy és becses múlt. A húsz év tanulságai sok­félék, jók és rosszak. De talán szóljunk csak a leghasznosabbak­ról. Arról, hogy a semmiből kul­túra teremtődött. Tanulság, hogy e kultúra képes lett megfogal­mazni a politikai igényeket, hogy munkánk és életünk lényegének az állandó mozgásnak és aktivi­tásnak kell lennie. Tanulság, hogy mindig a felemelkedés, a gazdagodás, a több demokrácia útját kell keresnünk. Csak így le­hetünk mi is a fejlődés ösztönzi! s nemcsak ösztönzöttjei. Csak így lehetünk az ország erős, demok­ratikus láncszeme. Mindig a felemelkedés útját kell követnünk Dobos László miniszternek, a CSEMADOK KB elnökének megnyitó beszéde a CSEMADOK rendkívüli X. közgyűlésén Eddigi közgyűléseinknek volt egy megszokott rendje: a beszá­molók értékelték a kiil- és belpo­litikai eseményeit, valamint ösz­szegezték szövetségünk négy éves tevékenységét, Ügy érzem, e ha­gyományos gyakorlaton ez alka­lommal változtatnunk kell. Amíg az előző közgyűlések inkább szá­mot adó jellegűek voltak, ez a mai programot formáló, progra­mot alakító, reformáló jellegű. Csehszlovákia szövetségi köztár­sasággá alakult s megtörténtek az első lépések az itt élő nem­zetiségek helyzetének rendezésé­re. A társadalmunkban kibontako­zó demokratizálódás szövetségünk életében is megmutatkozott. A CSEMADOk-ban is megindult egy mozgás, mely két dolgot vetett felszínre különös erővel: a nem­zetiségi kérdés meguldatlanságát, s ebből erődően a CSEMADOK demokratizálását, illetve újszerű programja kialakításának szüksé­gességét. Tulajdonképpen e két problémát foglalja magába köz­gyűlésünk munkarendje is. Az elmúlt közgyűlés óta több mint két év telt el. E két esz­tendő, de kiil.<jnüsen a januárt követi) időszak bonyolult, drá­mai helyzetek elé állított bennün­ket. Nem akarok belebocsátkozni a január utáni politika részletes elemzésébe. E korszak történelmi jelentőségét, értelmét és hibáit csak egy sokoldalú, az Indítéko­kat és összefüggéseket egyaránt kutató elemzés adhatja meg. Vi­szont januárt nem lehet elkerülni vagy átlépni, január történelem­mé vált, a csehszlovákiai magya­rok történelmévé is. Ax akció­program s a január utáni politi­ka pozitív alapelvei nem marad­hatnak csupán elképzelések. E le kintetben nem elégedhetünk meg szónoklatokkal vagy szónoki ígé­retekkel. Meggyőződésünk, hogy az akcióprogram tételeinek el­hallgatása, csorbítása, illetve megváltoztatása a január ut4.il időszak szellemének, célkitűzé seinek és erejűnek meggyengíté­sét jelenti. Az akcióprogram hely­zetünkre vonatkozó tételeinek megvalósítása lassúbb ütemben folyik, mint ahogy azt egy évvel ezelőtt elképzeltük. Viszont né­hány hónap múltán rá kellett éb rednünk, hogy a CSEMADOK ál­tal meghirdetett program megva­lósítása nehezebb, mint a prog­ram kialakítása. A 68-as esztendő a programu zás éve volt. A 69-esnek szükség­szerűen terveink, elképzeléseink fokozatos valóra váltása eszten­dejének kell lennie. Nem akarok senkiben hamis illúziót kelteni, ezért el kell mondanom, hogy márciusi programunk megvalósí­tása lassabban halad, mint ahogy azt vártuk Rá kellett döbben­nünk, hogy ez a valósítás csak lépégről lépésre, pontosabban csak kis lépésekben történik. De nézzük a tényeket. Mi az, antit sikerült megvalósítanunk, szövet­ségünk márciusi programjából? Hosszas viták után napvilágot látott a nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvény. Igaz, sok­kal többet vártunk e törvénytől, viszont ebben a formájában is kétségtelen pozitívum; a törvény­hozó testületek feltöltésével meg­növekedett a magyar nemzetiségi képviselők száma. Magyar képvi­selők kerültek a Nemzeti Kama­ra, valamint a Szövetségi Gyűlés elnökségeibe; az SZNT egyik al­elnöke magyar. A kormánynak van magyar minisztere. Kinevez­ték a mezőgazdasági miniszter magyar helyettesét. A kormány határozata értelmében magyar he­lyettese lesz még az oktatásügyi, valamint az egészségügyi minisz­ternek; a múlt év novemberében megalakult az SZNT nemzetiségi bizottsága. Megkezdte és aktívan folytatja munkáját a kormány nemzetiségi titkársága; rövidesen a kormány elé kerül a nemzeti­ségi tanács felállításáról szóló ja­vaslat; a kormány elnökével tör­tént megbeszélés értelmében a járások hatáskörén belül szintén létrehozhatnak nemzetiségi ta­nácsadó testületeket. Ezáltal hely­zetünk megítélése magasabb szint­re, a központi szervek elé kerül. Eddig nem volt fórum, mely a nemzetiségek ügyével foglalko­zott volna. Ma már van. A nem­zetiségi kérdés intézményes meg­oldását tűztük ki célul. A csehszlovákiai magyarság ma­gatartása fokozatosan megválto­zott. A passzivitásból, a folyto­nos védekezésből egy társadalmi­politikai aktivitás alakult. E vál­tozásnak köszönhető, hogy hely­zetük rendezésének szükségessé­ge szinte elemi erővel tört fel 68 tavaszi hónapjaiban. Helyze­tünk megítélést illetően egyre több objektív véleménnyel talál­kozunk. Ügy hiszem, nem túlzok, "ha azt állítom, hogy országunk­ban a nemzetiségi kérdés értel­mezése objektivizálódik. A múlt év folyamán vitára bo­csátottuk a CSEMADOK ój prog-

Next

/
Thumbnails
Contents