Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-16 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

BEOSZTJA — Nicsok, Sándori Már régen nem láttalak. Mit ctinálM, hogy élsz? <? — Köszönöm szépen, jélnnleg szabadságon vagyok. - Na, és kellemesen télik a szabadságod? * — Persze. Pihenek, vadászgatok és nők után nézegetek. - Itt vadászgatsz? És mire, ha szabad kérdeznem? >:;Mire, mire, ilyen kérdés, hát természetesen nőkre... AZ IGAZSÁG - Az igazgatóval szeretnék beszélni -, szól a titkárnőhöz a látogató. - Az lehetetlen, az igazgató nagyon el van foglalva és megtiltotta, hogy bárkit is beengedjek hozzá ... - igy a válasz. - De kérem, ő nékem iskolatársam volt... - Az lehetetlen. A mi igaz gatónk soha sem járt iskolába! BALSZERENCSE Amint a vonat kifut az állomásról a feleség nagyot sóhajtva igy szól a férjéhez: - Hej, ha most itt lenne a zongoránk! - De szivem, hogy jut most eszedbe ilyen ostobaság? - Csak ezért, mert a zongorán hagytam a vonatjegyünket... — Csend legyen odafent! A FARSANGI BALON A farsangi bálon szinte egész éjjel egy táncospárt figyel a bál közönsége. A férfi minden egyes táncot végigjár a partnernőjével. Egy pillanatra sem engedi el a nő kezét. Reggel, mikor már indulnak hazafelé, egy férfi odalép a pár elé: - Hallja, uram! Maga rettentően szerelmes lehet ebbe a hölgybe. Egész éjjel egy pillanatra sem engedte el a kezét. - Ez nem szerelem - legyint a férfi. - De, ha egy percre eleresztem a feleségem kezét, rögtön rohan a büfébe költekezni! A BÍRÓSÁGON A biró megkérdi a vádlottat: - Mondja el, miképp jutott arra a gondolatra, hogy a temetőből kerékpárt lopjon? - Tekintetes bíróság, én azt hittem, hogy azt a járművet valamelyik szegény elhunyt hagyta ott! VADNYUGATON Egy vadnyugati gyógyszertárba belép a farmer, zsebébe nyúl, előhúz két receptet és így szól: - Kérem, itt van felírva két gyógyszer. Egyik az asszonyomnak, másik a lovamnak. Vigyázzon, nehogy összekeverje a kettőt, mert nem szeretném elveszíteni a lovamat! CINIKUS ÉLETRAJZ X. V. 1920-ban született. De minek? IDEJÉBEN - Készülj, Éva, színházba megyünk. - Mikor? Ma este? - Ugyan szivem, hova gondolsz? Holnapután ... KÜLÖNBSÉG - Tudod, mi a különbség a nő és a kutya között? - Sajnos még nem, de te majd megmondod. - Hát a kutya szereti az urát és az idegenekre csahol. - És a nő? - Ö fordítva ... LONDONBAN Egy előkelő londoni klubban líét úriember találkozik. Mondja John, igaz, hogy új lakájt foqadott fel? És milyen ember az illető? — Nem tudom kérem, még-sohasem láttam ói józan állapotban. — Miért, mindig be van rúgva? — ö nem, de sajnos én igen. JELLEMZÉS - Ez oz ember olyan mint a szög. - Miért? - Azért, meri mielőtt valamire felhasználom, mindig fejbe kell vernem. Preciz ember (Pourquoi pas - Belgium) Elvont fogalmak Ha feltámadnak régen elszállt évek, s vásott gyerekként táncolnak elébed, elcsattant csókok, rég kihűlt ebédek, katonasors, vagy drukkos diákélet, suli-tízpercben elfogyasztott zsemlék ... — azt általában úgy hívjuk, hogy emlék. Ha ügy érzed, taglóval fejbevertek, és formás üjjacskák köré tekertek, ha semmi étvágyad nincs délfelé, esak bambán bámulsz önmagad elé, s ez hetekig is tart, hidd el nekem — ezt úgy hívják, hogy örök szerelem. Ha hull az ember bánatos halomba, ha puska dörren és robban a bomba, ha nem a holnapoktól, vagy a máról, csupán egy árva asztal formájáról folyik meddő és pokoli vita — ezt úgy hívják: magas politika. sz. z. •Hü - A mi hazánk a Šumavától a Tátráig, és a leg jobboldalibb erőktől a legbaloldalibb erőkig terjed ... 0- Rabo rajza) RENDŐRVICC — Tisztelt őrmester úr, ezt nem lehet kibírni. Képzelje ei, szomszédom a Fülöp, nem hagy nyugton, állandóan azt krákogja, nogy „Jöjj el hozzám, Anna"... - Na és, magát Annának hívják? - Nem. — Akkor egyszerű ai egész. Ne menjen le heziá é* kéét. Gyere csak, szivem! Alighanem a aládodból jött egy látogatói (lei Paris) PÉNcS GVöKM III. Egyéniség Sn: üdvözöllek, Tiborkttm. ö: jRosszkedvűen): Na, mit akarsz? Én: Szeretnék elcsevegni veled. Ő: (Megpödrt mérgesen a haját): Nincs ldöm ilyen marhaságokra. Sn: No, ne dühöngj... hogy el ne felejtsem, olvastam a legújabb versedet. ö: (Pedzent kezdi a csalétket): Tetszett legalább, te kurafi? Sn: (Ravaszul): Nagyon ¥> volt. Tipikus Bábi vers. ö: (Bekapja a csalétket): Látod, így kell verset írni! Ne a rímekkel bíbelődj, öreg, hanem verset lrjl Szóval tetszett... Hm ... Te Izé ... nekem nem tetszett a tiéd. Én: Neked nem tetszett az enyém? ö: (Leereszkedően): Nem, öreg, nem. Mert te verkllzel barátom. VerkHzeL Papparappappa .., Ez már régen divatját múlta. Rímfaragás. Piszmogás . .. Annyira viheted talán, mint az öreg Pósa bácsi.. . Én: De kérlekl ö: Aztán az a sok nyavalygás a verseidben. Krónikus hascsikarásban szenvedsz, hogy ilyen pesszimista vagy? Én: Tudod, ez alkati kérdés dolga. ö: Egy nyavalyátl Nem siránkozni kell, hanem megírni a dolgokat. Emlékszel? Én már tíz évvel ezelőtt rámutattam a nacionalisták disznóságalra. No, ismered azt a versemet, hogy ... „Magyarül, szlovákúl kelepel a szarka?" Én: Hogyne Ismerném, na e y feltűnést keltett. Ö: Látod. Mert én az életet írom. ami van. A romantikus siránkozás nem a kenyerem. De te!? Szóval, mért ls látod feketének ezt a jó öreg világot? Én: Mert Ilyen a természetem. A költök majdnem mind pesszimisták. Ilyen volt Juhász, Tóth Árpád, József Attila ... 0: Elégi Ne hivatkozz másokra. Szóval neked nem tetszik ez a világ Így, ahogy van? Én: Nem. ö: Akkor hát barátom kösdd fel magadl Én: De Tlborkám ... neked nem tetszik Tóth Árpád? ö: Nem. , Én: Kit szeretsz a régiek közül? O: Senkit. Én: A kortársak közül? Simon Istvánt, Juhász Ferencet vagy Illyést? 0: Őket sem. Sn: De hát miért? ö: Mert írnak... Nekem mindenki ellenségem,, aki ír. Érted? Mindenki. És harcolni fogok edlenük, amíg csak bírok. Én: Jó, Jó, csak csillapodj! A hazaiak közül sem kedvelsz senkit? ö: Senkit. Én: Miért, Tiborkám, miért? ö: Mert blkficek és kurafiak! Én: Mégis, mit üzensz költőtársaidnak? ö: Gebedjenek megl ,