Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-16 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

A tudomány műhelyéből A világűr titkainak kifürkészésére tett újabb és újabb erőfeszítések szervesen egybefonódnak a rakéta-, a műszer-, a hírközlő stb. technika soha nem tapasztalt fejlődésével. Arról is gyakran írt már a sajtó, hogy az űrkutatás milyen termékenyítő hatást gyakorol a különböző tudományágak — meteorológia, kibernetika, matematika, orvostudomány stb. — tökéletesedésére. Az űrhajózással összefüggő, hoszszan sorolható fejlődési területek között ritkábban említik az élelmezéstudományt, pedig szerepe ugyancsak fontos. Az űrhajósok élelmezésének legésszerűbb megoldásával a Szovjetunióban is számos tudományos kutató foglalkozik. Fő törekvésük: olyan élelmiszerek előállítása, amelyeknek a súlya és térfogata a lehető legkisebb, tápértéke viszont minél nagyobb. Ezeknek a töményített élelmiszereknek tartalmazniuk kell mindazt a szénhidrátot, fehérjét, zsírt, ásványi anyagot stb., amely a megfeszített szellemi és fizikai megterhelésnek kitett szervezet számára nélkülözhetetlen. A sikeres laboratóriumi kutatások és a kidolgozott tudományos módszerek alapján, Moszkvában üzem létesült az űrhajósok számára készülő úgynevezett töményített élelmiszerek gyártására. Ma már tetszés szerinti mennyiségben állítják elő. Igen Ízletesek, táplálóak, súlyúk és térfogatuk viszont kicsiny, tehát az űrhajók fedélzetén jelentős készlete szállítható belőlük. Egy adag elektromos eljárással töményített nagy tápértékfl scsi (fehérjével dúsított káposztaleves) súlya mindössze 30—40 gramm. Fél kilogramm szőlő pedig körülbelül 25 grammra zsugorítható. A kétszáz • • rmenu űrebéd grammnyi adag marhasült súlya töményítéssel 25—35 grammra csökken anélkül, hogy zamatából, tápértékéből és élvezhetőségéből veszítene. A töményített élelmiszereket tubusos készítmények egészítik ki. Ilyen tubusos készítmények világűrben történő fogyasztásának már a Csehszlovák Televízió nézői ís szemtanúi lehettek korábbi űrrepülésekről sugárzott közvetítések alkalmával. A több napi, vagy heti útra induló szovjet űrhajósok műanyagtasakokban tárolt, különleges eljárással tartósított friss húst is visznek magukkal. A hús hónapok múlva is élvezhető, s az űrhajó kabinjában levő elektromos sütőlapon frissen elkészíthető. Az űrélelmezés megoldásánál is nagyobb feladat az ivóvízszükséglet kielégítése. Hiszen a víz súlya igen nagy és az ember napi adagja több liter. A Szovjetunióban hosszas kutatómunka eredményeként sikerült olyan cukorfajtát előállítani, amelynek elfogyasztása után az emberi szervezetben biológiai víz keletkezik a cukorban lekötött hidrogén és a belélegzett oxigén egy részének vegyi egyesülése útján. A szovjet űrhajósok ivóvízszükséglete nagyrészt a hidrogéncukor fogyasztásával fedezhető. Ezáltal kedvezőbb a lehetőség az űrKomplett &rhajósebéd, amely négy fogásból éi vízzel hígítandó vitamin-koneentrátumből áll. A négy fogás együttes súlya körülbelül tizedrésze az ngyanilyen tápértékfl „földi" mentinek. Evőeszközök csak felvételünkön szerepelnek: az Grhajő fedélzetén ezt a földi kényelmet nélkülözni keli. hajóban szállított hasznos súly (műszer stb. j minél jobb arányának kialakítására, az űrutazás időtartamának növelésére, illetve a hajtóanyagszükséglet csökkentésére. Képünkön bemutatjuk azt az űrhajósinenűt, amelyet a cikk szerzője kapott ajándékba legutóbbi moszkvai útja alkalmával. BERTALAN ISTVÁN Egy „bolhajármíí" rövid története A szekrénnyel, mármint a kocsiszekrénnyel kesdő&ütt a dolog. Alec Issigonis, a BMC autógyár főkonstruktőrje egy csaknem megoldhatatlan probléma előtt állt. Azt • feladatot kapta, hogy egy, a városi közlekedésre szolgáló olyan kis kocsi konstrukcióját dolgozza kt, amely könnyen vezérelhető legyen s mi több belsejében tágas teret biztosítson, az utasoknak. Vagyis olyan kocsit kívántak tőle, amely segítséget nyújthat a túlzsúfolt városokban valő parkolásnál. S éppen ekkor született meg a szekrény ötlete, amelyet szállítási célokra ls használnak, hiszen tágas teret biztosít. Le is rajzolta az elképzelését: egy 234 cm hosszá, 141 cm széles és 120 cm magas szekrényt. Nem véletlenszerűen választotta ezeket a méreteket. Ilyen térség szükséges ugyanis négy személy számára, bogy kényelmesen elférjenek benne. Erre a szekrényre azonban — hogy mozgás képes legyen —, kerekeket is kellett tervezni, amelyeknek pedig — mint tudjuk — megtehe tősen nagy helyre van szükségük. A megoldás? A szekrény minden sarkára egy lebető legkisebb átmérőjű kereket kell tervezni. Issigonis elhagyta a „klasszikus" poggyásztérséget a kocsi hátsó részén. A felső éltől csupán egy ferde falat helyezett el a padiéig • még helyet kellett találnia a sárhányák számára is. A hátsó tengely belyett a kerekeket szabadon függesztette fel. a poggyász számára Dy módon a hátfal mögött egy 49 cm mély és 97 cm széles teret kapott. A tervező meg volt •tégedve önmagával: papírra vetette a jöven 06 BMC Mini alapjait. Olyan kocsit sikerült létrehoznia, amelynek neve 1959 6ta világhírre tett szert, már csak Mért is, mert a viszonylag szűk helyre beszerelt négyhengeres motor 34 lóerőt szolgáltat. A „mini" nem csupán külalakjával váltott ki nagy feltűnést, hanem belsejének színvonalas, biztonságos és kényelmes elrendezésével is. Később a BMC-Mini-Cooper standard karosszériájával, ámde már 73 lóerőt szolgáltaté 1275 ccm-es motorral a versenypályákon is elismerést érdemelt ki magának. A Mini lett Alec Issigonis autőkonstruktőr életműve, hiszen olyan „bolha-járművet" hozott létre, amelyet méltán nagyra becsülnek nema motorosok, hanem a szakemberek ls. A Wankel motor bevált í^icWw! A szekrényalakkal kezdődött a BMC Mini tervezése. A rajz ennek a törekvésnek második fázisát mutatja. Elméletileg már kész a kétajtós limuzin. Látni, Alec Issigonis helyes úton jár. Ez pedig a BMC-Mini utolsó változata, amelyből már mintegy egymillió lut a világ számos országában. A Wankel-motor bebizonyította, hogy több mint műszaki kuriózum, hogy egészen új lehetőségeket nyit a gépkocsiiparban. Az 1967-ben „debütált" R0 80 műszaki koncepciójában már kész jármű, s méltán viselheti „Az év autója" címet. Az NSU neckarsulm gyárából kikerülő RO 80-ban kétségkívül a motor a legérdekesebb. A két bolygódugattyús Wankelmotor, ugyanúgy, mint az Ottomotor, porlasztott, levegővel kevert benzin robbantásával működik. Míg azonban a hagyományos robbanómotorban a robbanás ide-oda hajtja a dugattyúkat, a Wankel-motor bolygődugattyúja rotáló mozgást végez. A forgó dugattyú excentrikus volta teremti meg a négy ütemhez, szíváshoz, sűrítéshez, robbanáshoz és kipufogáshoz szükséges kisebb-nagyobb térfogatot. A motor újszerűsége tehát nem annyira elvében, mint inkább különleges szerkezetében rejlik. Ennek köszönhető, hogy a motor kisebb és könnyebb lett, valamint kevesebb részből áll, mint hengeres elődei. A Wankel-motor egyirányban forgó dugattyúja ezenkívül kisebb energiaveszteséggel is dolgozik, mint a hengeres motor, ahol a dugattyúk állandó ellentétes mozgás következtében, egy teljes munkamenet elvégzése alatt négyszer kerülnek holtpontra. Az RO 80 Jelű gép 115 lóerejét két, egyenként 497,5 ccm lökettérfogatú kamra, illetve bolygódugattyú szolgáltatja, percenként 5500 fordulatszámmaL A kis Splder csak 50 lóerős volt, de már ennél a motornál ís feltűnt, hogy csak magas fordulatszámnál éri el a maximális forgatónyomatékot. Az RO 80 ezzel szemben már határozott javulást mutat. Motorja feltűnően csendes. Míg a Spider a kétüteműekhez hasonlóan pöfögött, a kétdugattyús motor határozottan „kulturált" hangokat hallat. Az áramvonalat karosszéria a szél okozta zajt is minimumra csökkenti. A tesztautó gyorsulási ideje 0-ról 100 km/óra 13,5 mp, végsebessége pedig 176 km/óra volt. Kuplungozás nélküli a kapcsolása, az automatikus erőátvitel persze eleinte szokatlan, mivel a hidraulikus nyomatékmódosítóval ellátott tengelykapcsoló elektromos-pneumatikus úton működik és nyomban kiemel, ha a vezető a váltórudat megfogja. És az üzemanyagfogyasztása? Ha valaki az RO 80-at mint valami sportkocsit vezeti, könynyen eléri a 18 literes fogyasztást. 120 km-es tempónál, a gyári adatnak megfelelően kb. 11,2 liter benzint fogyaszt. Átlagban 13—15 literes üzemanyagfogyasztással .lehet számolni. Az RO 80 utasterét úgy méretezték, hogy még igen magas emberek térdei számára ls van hely. A tervezők valóban min denre gondoltak: fűthető hátsó szélvédő, a négy irányjelzőnek defekt esetén egyszerre valő működtetésére szolgáló relé, szellőzőberendezés, valamint a behúzott kézifék számára felszerelt Jelzőlámpa egészítik kl a kocsi felszerelését A