Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-02 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó

„A kormány intézkedéseket fog hozni/Jiogy a nemze

ti bizottságok/ az iskolák/ a tudományo

s és kultu ralis intézmények és mindazok/ akikn

ek ez hatáskörükbe tartozik/ fordítsanak fokozott figyelmet a könyvtárakra.. (Az SZSZK kormányának programnyilatkozatából) MŰVELŐDÉSÜGYÜNK É

vek óta beszéd téma. Foglalkoztunk vela gyűléseken, és) vitőt rendezték róla az újságok. A csehszlovákiai magyar könyvtárügy és általában a csehszlovákiai magyar könyvtárak helysete ennek ellenére még mindig megoldatlan. A kulturális életűnket Jelző — egyébként sok eredményről tanúskodó — térképen ez az egyik legnagyobb íehér íolt, művelődésügyünknek ez az egyik legfájóbb problémája. Többször az az érzésünk, hogy szavunk söket füJekre talál, az ajtót illába döngetjük. Nemrégen zajlott le például a szlovákiai könyvtárosok országos konferenciája. A találkozótól fordulatot vártunk. A konferencián a magyar könyvtárak és könyvtárosok helyzete azonban még említést sem kapott. Szó van arról, hogy a magyar könyvtárosok szakosztályt alapítanak. A baj csak az, hogy a gyakorlati megvalósítás nehezen megy, különféle akadályokba ütközik. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának programnyilatkozata érinti a könyvtárakat is. Abban bízunk, hogy a könyvtárügyet országosan jellemző hiányosságok felszámolásával párhuzamosan megoldódnak a magyar könyvtárak és könyvtárosok problémái is. Ml — nem a teljesség igényével — itt néhány fogyatékosságra szeretnénk ráirányítani az Illetékesek figyelmét. Az adatokat a CSEMADOK Központi Bizottságának á felmérése, az észrevételeket pedig saját országjáró utunkon szerzett tapasztalatok alapján közöljük. A CSEMADOK akciója az olvasók, az állomány, a kölcsönzés és a csehszlovákiai magyar Írók művel számának, valamint a könyvtárosok iskolai végzettségének a megállapításéra irányult. A szövetség Központi Bizottságának titkársága — a helyi szervezetek segítségével — a felmérés adatait 12 járás magyarlakta faival és városai közül összesen 127 kérdőívre adott válaszok alapján nyerte. Az adatok elszomorítóak. Leginkább az a szembeötlő, hogy a magyar nyelvű könyvek nemcsak összetételükben, hanem az egy főre eső mennyiségükben is mélyen a szlovákiai átlag alatt vannak. Az egy magyar lakosra eső könyv például mindössze 0,91 százalék. Az össz-szlovákiai mutató 1,52 százalék. Az egy olvasóra eső könyvmennyiség csehszlovákiai átlaga 16,2, az egy magyar lovasóra eső könyvmennyiség viszont mindössze 10,1 kötet. A könyvállományon belül ís nagy az aránytalanság. A felmért területek lakosságának 80,8 százaléka magyar nemzetiségű. Ennek ellenére az összkönyvállománynak csak a 82,6 százaléka magyar nyelvű. Nem tekinthető egészséges jelenségnek a műfajoknál észlelt eltolódás sem. A magyar könyvek zömét ugyanis a szépirodalom alkotja, és háttérbe szorul a politikai és szakirodalom. Számokkal kifejezve: a szépirodalmi könyvek össz-szlovákiai átlaga 44,4, a magyar könyvek szépirodalmi átlaga viszont 60,8 százalék. Mindez arra enged következtetni, hogy a magyar lakosság körében lemaradt a szakismereteik bővítésére és a tudományos gondolkodásra irányuló igény. A felmért könyvtárakban Ijesztően kevésnek bizonyult a csehszlovákiai magyar írók müveinek a száma is. A 127 könyvtár összesen csak 3374 hazai kiadású magyar könyvvel rendelkezik. A képesítésre vonatkozó adatok szerint az említett könyvtárak vezetői közül mindössze 18 rendelkezik főiskolai végzettséggel, 80 könyvtárosnak csak közép, 29-nek pedig csak általános iskolai végzettsége van. Ogy véljük, az említett adatok önmagukban is arról beszélnek, hogy könyvtárügyünkkel kapcsolatban Igen sok az elvégzésre váró munka, Igen sokat kell tenni mind a városi toind a falusi könyvtárakban annak érdekében, hogy elérjük az országos szintet, a szükségletnek megfelelő átlagot. A könyvtárakban tett személyes látogatások során azt tapasztaltuk, hogy a szlováklakta vidéken sem rózsás a helyzet. Egyetlen kerületi és jfirftsl könyvtár sem rendelkezik például a zavartalan munkavégzéshez szükséges helyiségekkel. A kOflyvalap általában mindenütt gyorsabban nő, mint a helyiségek száma. Egyedül a trencséni járási könyvtár kivétel. Itt a helyiségek száma — a jó tervezés és a kedvező adottságoknak köszönhetően — megelőzte a könyvalap szaporodását. Egyébként a járási könyvtaraknak az egyharmada 20—30, a kétharmada pedig 50—60 százalékkal kevesebb helyiséggel rendelkezik, mint amennyire szükségük lenne. Főleg az olvasótermek hiányoznak, és nem klelégítőek a szolgálati helyiségek sem. A többi könyvtárnál hasonló a helyzet. A falusi könyvtáraknak — amelyek rendszerint a helyi nemzeti bizottságok vagy az iskolák épületében kapnak helyet — alig egynegyede rendelkezik külön, a rendeltetésének megfelelő helyiséggel. Az, hogy viszonylag sok könyvtárral rendeike- . zünk és számok tekintetében megelőzzük a nagyobb országokat is, pozitív jelenség. Egészségtelennek tekinthető Viszont az, hogy a számsztfrü gyarapodással nem tartott és ma sem tart lépést a szakszerű könyvtári munka. A rossz feltételek mellett működő úgynevezett „ttJrpe"-könyvtárak elszaporodása azt eredményezte, hogy sok könyvtárat tarthatunk nyilván, de Igen kevés Jő, a szükségletnek megfelelő könyvtárral rendelkezünk. A már említett fogyatékosságok mellett szinte mindenütt feltűnő a könyvek aránytalansága. Számos könyvtárban kevés a szakkönyv, nincsenek meg a mai Írók művei. Másutt a gyermek- valamint a politikai és időszerű kiadványokban mutatkozik hiány. A legrosszabbul a magyarlakta vidékek könyvtárai állnak. Itt általában mindegyik tárgykörből kevés a könyv. Az egy főre tervezett — a szlovákiai átlagnak megfelelő szintet — úgyszólván sehol sem érik el. Néhány éve tulajdonképpen ennek a káros helyzetnek a felszámolása érdekében született az a rendelkezés, hogy a magyarlakta vidéken működő könyvtárak az egy főre eső országos átlagnál nagyobb összeget fordíthatnak állományuk gyarapítására. Adottság tefoát lenne. A könyvtárosok azonban — tisztelet a ritka kivételnek — kevés gondot fordítanak a magyar nyelvű könyvállomány rendezésére és feltöltésére. Könyveket vásárolnak. A hiba csak az, hogy nem mindig az érdeklődésnek és a szükséglettiek megfelelően. Több helyen egyrészt a kényelemszeretet és a bürokratizmus, másrészt « hozzá nem értés, a könyvpiac újdonságainak a figyel metikívíil hagyása ölt kétségbeejtő méreteket. A könyvesboltok — legtöbbször azokból a kiadványokból, amelyek az üzletekben nem fogynak — rendszeresen küldenek nagyobb szállítmányokat a könyvtárosoknak. A könyvtárosok viszont legtöbbször ahelyett, hogy kiválogatnák a nekik megfelelő köteteket s a többit visszaküldenék, az egész küldeményt megtartják. Az ilyen könyvvásárlás révén a polcok ugyan megtelitek, az olvasó azonban nem talál olvasnivalót. A mechanikus könyvvásárlásnak tulajdonítható, hogy számos könyvtárban a klasszikusok és a hazai írók művel ls hiányoznak. Pedig — talán mondani sem kell — könyvtáraink magyar nyelvű könyvállományát, az érdeklődésnek megfelelő szakkönyvek mellett, -elsősorban ezeknek kellene képeznlök. A klasszikusok azért nem hiányozhatnak egyet'en könyvtárból sem, mert ezeket állandóan keresik. A hazai írók műveinek a beszerzése meg irodalmunk és könyvkiadásunk támogatása szempontjából fontos és Illő. WmMmmmimmmmmiimm Gyakori, hogy egy-egy hazai kiadvány jelenleg csupán 6—SOÖ Vágy még ennél ls kisebb pédányszámban jelenik meg. E rendkívül alacsony szám azért boszszantó, mert ennél sokkal több a nagyrészt magyar olvasókkal rendelkező könyvtár. Az itteni kiadványokból tehát, ha a könyvtárnak mindegyike csupán egyetlen példányt vásárolna, a most kiadott példányszámnak a kétszerese is elfogyna. Tudjuk, hogy a könyvek példányszámát nem csupán a kereslet, hanem a papírkészlet ls meghatározza. A nagyobb érdeklődés esetén azonban — amibe a könyvtárak döntően beleszólhatnának — a papírkészletet s ennfek megfelelően minden blzohnyal a példányszámot is lehetne módosítani. A könyvtarakban uralkodó elégtelen állapotokért nem mindig a könyvtárosok a felelősek. Előfordul, hogy a könyvtáros átgondoltan, a szükségletből kiindulva rendeli a könyveket, az elosztók azonban nem tesznek elegét a rendelésnek. Ebben as esetben a könyvtáros a legjobb akarattal sem szabályozhatja a könyvállományt úgy, ahogy szeretné, ahogy azt az olvasók igényük. Ám a könyvüzletek, ha sokszor késve is, aránylag mindig kielégítik a rendelőt. A gond, a felelősség nagyrészt tehát mégis a könyvtárosoké. Kevés kivétellel a könyvtáros hozzáértésén és szorgalmán múlik, hogy milyen a könyvállomány, az Illető könyvtár, hogyan teljesíti küldetését. Ha Behány — különösen falusi — könyvtárban még nem is mindig példás a rend, a szorgalommal, a könyvek kezelésével általában nincs baj. Annál kifogásolhatóbb a hozzáértés és a könyvtáros szakismeretének a hiánya. Aránylag kevés a szakképzett könyvtáros, ennek ellenére a képesítetlen könyvtárosok ls végzik a maguk teendőit, és mit sem gondolnak a tanulásra, a szakmai ismeretek alapos elsajátítására. Tudás és szakismeret nélkül pedig ma már a könyvtáros sem végezhet megfelelő munkát. A nehézség rengeteg. Szervezetten koiiene ezért a* elégtelenségeket orvosolni. A legfontosabb az, amit a kormányprogram is mond: „a nemzeti bizottságok, az iskolák, a tudományos Intézetek, és mindazok, akiknek ez hatáskörükbe tartozik, fordítsanak fokozottabb figyelmet a könyvtárakra. .önmagában természetesen a figyelem kevés. Szükség van konkrét Intézkedésekre is A felmérések és a szakmai elemzések azt bizonyították. högy a szlovák könyvtárak messze lemaradnak a cseh országrészek könyvtárai mögött, a magyarlakta területeken működő könyvtárak viszont még a szlovákiai könyvtárak átlag színvonalát sem érik el. A hiba eredője mindenekelőtt az — és ez egyaránt vonatkozik mind a szlovák, mind a magyarlakta vidékeken működő könyvtárakra — hogy, könyvtáraink technikailag és anyagilag nincsenek megfelelően ellátva, nem kielégítő á szakképzés, az utánpótlásnevelés, tiwcs megoldva a központi Irányítás kérdése. A sziovfik szakemberek véleménye szerint összszlovákiai szempontból mindenekelőtt a kerületeken, a járások ôs a közsfigek körzetében kl kellene építeni a központi ffpusú könyvtárakat és létre kellene hozni egy olyan resíortfeletti irányító szervet, amely — ismerve a sajátbs viszonyokat, a sajátos lgSnyt állandóan szem előtt tartva — beszólna a szlovákiai könyvtárak anyagi helyzetét rendező szervek döntéseibe és Irányítaná « szlovákiai könyvtárügyet A magunk részéről ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy hásonió lépéseket várunk a magyarlakta vidékek könyvtárügyi proSUemáinak a megoldása érdekében ls A mi esetünkben ls mindenekelőtt létre kellene hozni a köfepontl magyar könyvtárat, amely módszertani utasításokkal látná el a vidéki könyvtárakat és amely egyben a csehszlovákiai magyar könyvtárügy tudományos központja lenne. Megoldásra szorul a magyar könyvtáros képzés ás a magyar nyelvű könyvtári szakSéltő kiadásának a kérdése ls. Nem gondolunk Snálló folyóirat megjelentetésére^ llyeo elképzelés, jelenleg alighanem irreális. Jogos igény azonban az, hogy legyen a Népművelésnek vagy a szlovák nyelvű könyvtári szaksajtónak at országos jellegű könyvtári kérdésekkel és « csehszlovákiai magyar könyvtárak sajátos helyzetével foglalkozó magyar nyelvű Bzakmaíléklete, módszertani tauácsadőja, A béreíés, a munkakörnyezet, a munkaidő kérdése, és több ftiás, a könyvtárakat és a könyvtárosokat szorosan érintő lényegbe vágó kérdés szintén rendezésre vár. Magyar vottaloh igen fontos lenne megállapítani azt, hogy tula jdonképpen mennyi azoknak a dél-vldélű könyvtáraknak a száma, amelyeknek olvasói túlnyomóan magyar nemzetiségűek. Egyes adatok ötszázról, mások többről, megint mások ennél kevesebbről bőszéinek. De e szám akármennyi is, a pontos nyilvántartás mindenképpen szükséges. E nélkül lehetetlen a szlovákiai könyvtárügyet széleskörűen, lga«Ságosan, a szükségletnek megfelelően rendezni. Régi igazság, hogy a könyvtárak színvonalából a társadalom kulturális fejlettsége is kikövetkeztethető. Nálunk a könyvtárak jelenlegi színvonala, sajnos, nem vet jő fényt sem magukra a könyvtárakra, sem e társadalom kulturális fejlettségére. A döntő változást az említett programnyilatkozat realizálásitól várjuk. Meggyőződésünk, hogy előbbutóbb megalakulnak az esedékes központi szervek, és a szlovák könyvtárak problémájának a megoldásával párhuzamosan megoldódnak a magyar könyvtárak problémái is. Ám addig is míg erre sor kerül, a közművelődési, tehát a járási, a városi és a helyi könyvtárak IrányítSsáért jelenleg felelős jírísl, városi és helyi nemzeti bizottságok iskola- és művelődésügyi szakosztályainak intézkedniük kellene, méghozzá sürgősen, hogy a hatáskörükbe tartozó könyvtárakban Javuljon a könyvvei végzett munka, és a lakosság szükségletének, valamim a nemzetiség összetételének megfelelően rendezxék a könyvalapot. Annak érdekében, hogy a szlovákiai könyvtárügy közmegelégedettségét kiváltóan intéződjék el, az elvégzésre váró feladatokon egyforma jószándékkal erősséggel és határozottsággal szükséges fáradozni mind „lent", mind „fent". BALAZS BÉLA