Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-16 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

[Folytatás ax L oldalrúl) leltetik a saját beruházásainkra fordított összegek, amelyek az 1966. évhez viszonyítva 1968-ban 735 millióról egymlllárd 150 millió koronára növekedtek, ebben az évben pedig a több mint 40 építkezésünkön mintegy másfél milliárd koronát fordítunk erre a célra. Manapság — a Szlovák Szocialista Köztársaság első kormányának nyilatkozatára támaszkodva — tovább dolgozunk a lakáskérdés megoldásához szükséges bázis elkerülhetetlen fejlesztésén. Elsősorban az 1971—75 közötti időszakban új panelgyárak építését tervezzük, mert ezekben az években a lakásépítkezés terve a mostani ötéves tervhez viszonyítva mintegy 50 000-rel több lakással számol. Lényegében tehát arról van szó, hogy évente további 10 000 lakás számára kell kibővíteni a bázist, ami igen igényes feladat. • Melyek a szlovák Epítésügyt Minisztérium legközelebbi feladatai a lakásépítkezés terén, és milyen az együttműködése — az életkörnyezet javítása érdekében — a Fejlesztésügyi és Műszaki Minisztériummal? — A Szlovák Szocialista Köztársaság első kormányának programnyilatkozata a lakáskérdés megoldását igen sürgető és elsőrendű politikai feladatnak tartja. Ennek érdekében a kormány számos intézkedést készít elő, hogy kibővíthessük a lehetőségeket a beruházási terv és a gazdasági eszközök szakaszán, s hasonlóképpen az építkezési terület és tervezetek előkészítésében, az építőipar anyagi-termelési bázisában és egyéb iparágakban is. A fennálló nehézségek ellenére, amelyek még mindig előfordulnak például az építkezési hely és a tervezetek előkészítésében, a szükséges beruházások idejében való biztosításában és összhangba hozásával, az építkezési terület átadásában, a koordinációban, valamint az építőipar szervezetében, illetve az elegendő építőanyag és egyéb termék stb. hiányából adódnak, arra készülünk, hogy megjavítjuk a mai lakástípusokat, növeljük színvonalukat és haszonértéküket Egyúttal új épülettípusokat is javasolunk és természetesen ennek megfelelő anyagi-műszaki bázist is építünk nemcsak saját reszortunkban, hanem a vegyiparban, a közszükségleti iparban stb. ls. A Fejlesztésügyi és Műszaki Minisztériummal közösen a kormány programnyilatkozatának értelmében az ötödik ötéves tervidőszak végéig olyan állapotot aka runk elérni, hogy 100 statisztikailag nyilvántartó',' háztartásra 92,5 lakás jusson, 1980-ban pedig 95 la kás. összehasonlításul: 1961-ben 82,5 lakás, 1965-beu 88,1 lakás esett 100 háztartásra. Ezzel összefüggésben természetesen figyelembe vesszük a lakosság igényeinek a növekedését s ennek megfelelően dolgozzuk ki a lakásépítkezés koncepció ját és kivitelezési módját. • Megvannak-e a feltételek ahhoz, hogy az építő tparl vállalatok megbirkóznak igényes feladataikkal? Milyen pozitív feltételeket teremtenek számukra, hi szén tudjuk, a jövőben éppen ezeknek a vállalatoknak kell túlnyomó részben megvalósítaniuk a lakás építkezést? Ezzel összefüggésben számolnak-e a sokat emlegetett jugoszláv segítséggel? — Csupán az intenzifikálás adta lehetőségekkel és a tartalék kihasználásával — tekintettel a felada' igényességére — nem lennénk képesek az 1971—75-ö években országos viszonylatban átadni évente mint egy 115 000 lakást. Távlati tervünk szerint feltételezzük, hogy az utóbb említett időszakban azoknak a szállító vállalatoknak, amelyek Szlovákiában a komplex lakásépítkezést biztosítják, fokozatosan megközelítőleg 1,6 milliárd korona értékű építkezési munkával többet kell végezniük. Ezt a növekedést a mai építőipari vállalatok — nézetem szerint — nem volnának képesek megvalósítani. Ezért új építőipari vállalatok létesítését vettük tervbe. Ebben az évben például Kassán már megkezdte tevékenységét egy új építőipari szervezet, a Montostav. Hasonlóképpen Nyugat-Szlovákiában, s másutt is számolunk ilyen vállalatok telepítésével. Emellett tudatosítani kell, hogy új építőipari vállalatok létesítése nem egyszerű dolog. Az alaptőkén kívül számos, nem lényegtelen tényező is döntő szerepet játszik. Mindenesetre a lakásépítkezést szolgáló építőipari kapacitások kérdését —, amely polgártársaink szükségleteiből adódik —, a feladat sürgősségével összhangban oldjuk meg. Egy további kérdés, amelynek megoldása nem tűr halasztást — az elegendő építőanyagok és egyéb gyártmányok biztosítása, különösen a befejező munkálatok számára^-AB építészetnek ugyanis csekély befolyása van a más reszortokból származó szállítmányokra, mert az átvevői-szállítói viszonyra vonatkozó szabályok szerint a szállító nem köteles szerződésileg köteleznie magát arra, milyen mennyiségű, minőségű árut fog szállítani, s arra sem, melyik időszakban adja azt át. Márpedig mindenki jól tudja, hogy amennyiben nem folyamatos az anyagellátás, hosszú ideig tart és megdrágul az építkezés. Elvégre az a lakás, amelyből hiányzik a komplett felszerelés, például a fűtés, nem szolgálhat küldetésének. Az a véleményem, hogy a mai helyzetet nemcsak azonnali operatív beavatkozásokkal kell megoldanunk, hanem távELOTERBEN: A LAKÁSKÉRDÉS MEGOLDÁSA 0ý LADISLAV KOMPIS EPITESUGVI l.,|,,|5ZTfcS latilag is, az építőipar szisztematikus koncepciójának a más iparágakkal való összhangba hozásával, különösen ma, ajnikor az Iparügyi Minisztériumban — feltételezem — olyan partnerre találunk, amely meg fogja tudni oldani ezeket a feladatokat. Az iránt is érdeklődik, milyen segítség várható külföldről. Ha megengedi, mivel ez a kérdés ma még csak a tárgyalások és gazdasági kalkulációk stádiumában van, ezzel összefüggésben saját nézetemet fejezem ki. A lakótelepeken, a tömeges építkezéseken — a terület időbeni előkészítése és az építőipari kapacitások kiépítése után — mi is gyorsan fogunk tudni építeni, mivel részben már megvan, részben pedig bővítjük ezen építkezések számára az anyagi bázist. Amennyiben külföldi szervezetek segítsége jönne számításba, úgy vélem, ez több típus választékát és az építkezések sokoldalúbb architektonikái kialakítását eredményezné. Helyesebbnek tartom azonban — az importált házak magas árára való tekintettel —, ha külföldről olyan anyagokat, berendezéseket és mechanizmusokat importálnánk, amelyek hiányoznak a belföldi piacon. Kívánatosabb lenne a külföldi szállítók kezdeményezése például szállodák, egészségügyi Intézetek stb. épftésére. Olyan létesítményekre gondolok, ahol a hazai feltételeknek megfelelően jól elvégezhető a variábilis elemek, illetve a különféle épülettípusok kiválasztása. • Gazdasági szempontból vonzóbb lesz-e a jövőben a lakásépítkezés a vállalatok számára és nem kell-e továbbra is az alacsony jövedelmezőségre, illetve az anyagi érdekeltségben ma meglevő hiányosságokra panaszkodniuk? — A lakásépítkezés vonzóbbá tétele és előnybe részesítése a másfajta építőipari tevékenységhez viszonyítva első feltétele annak, hogy hatékonyan megoldjuk a bonyolult lakáskérdést. Ami az árakat illieti, a szállót építőipari vállalatok érdekeltségének fokozása érdekében a lakásépítkezés és polgári építkezések terén 1969. január elsejétől több intézkedést foganatosítottunk. Ilyen intézkedés például az, hogy összpontosított lakásépítkezés esetén 4 százalékos, a szétszórtan épülő házak esetében pedig 6,5 százalékos rendkívüli árpótlékot számlázhatnak a szállítási árakhoz, ezenkívül a lakásépítkező vállalatok mentesítve vannak a nyereség utáni költségvetési befizetéstől stb. Tekintettel arra, hogy ezek az intézkedések a Jövédelinezőség szempontjából nem veszik teljes mértékben figyelembe a helyi sajátosságokat, további ármódosításokat készítünk és terjesztünk a kormány elé. Hasonlóképpen annak érdekében, hogy az építkezési munkák nagykereskedelmi árai megközelítsék az objektív feltételeket, úgynevezett objektivizáló indexek kihirdetését vettük tervbe, amelyek rendeznék az építőipari munkák árát, figyelmbe véve az anyagok és gyártmányok eltérő szállítási költségeit, valamint az éghajlati feltételeket. Nézetem szerint azonban az árak Ily módon feldolgozott objektivizálása sem tükrözi teljes mértékben a valódi feltételeket a konkrét építkezésen. Tökéletesebb megoldás lenne ebből a szempontból, ha figyelembe vennénk az építőipari munkák individuális árkalkulációját, amit mint távlati megoldást javasolunk. Ennek nyilván az lenne az eredménye, hogy kiküszöbölné az egyéni anyagi érdekeltségben meglavő mai hiányosságokat. • A lakásépítkezés problémáin kívül milyen további sürgős feladatok várnak az Építésügyi Minisztériumra? — A lakáskérdés nehéz feladatainak megoldása mellett a mai és a jövendő időszakban is lő céljainknak tartjuk, hogy gyorsabban fejlesszük az építőipari kapacitásokat, a legközelebbi években gyorsabban biztosítsuk a beruházási építkezések és a lakosság indokolt követelményeit. Ami az építőanyagokat illeti, a meglevő üzemekben folyó termelés intenzifikálásán kívül biztosítjuk az iparág gyors fejlesztési programját, közben különös figyelmet akarunk szentelni az építőanyagok minősége javításának, a választék bővítésének és a helyi anyagforrások kiaknázásának. A szocialista vállalatról és vállalkozásról szóló törvénnyel és a gazdaságirányítási rendszer további kibontakoztatásával összefüggésben, valamint a termelési-műszaki bázis úí szervezeti átépítésére, a vállalatokon felüli csoportosulásra és a vállalatok relatív autonómiájára való tekintettel nem csekély munka vár ránk. A vezető dolgozók körében — az Irányítás valamennyi fokán — el akarjuk érni, hogy szüntelenül maguk előtt lássák a döntő termelési tényezőt: az embert. Továbbá befolyásolni kívánjuk az egész népgazdaság fejlesztését, hogy a jövőben a kapacitások gyorsabb strukturális fejlesztésével, jobb minőséggel, az építkezési idők lerövidítésével stb. számolhassunk. A jobb minőséget, termelékenység fokozását és a relatíve alacsonyabb kiadásokra valő törekvést szem előtt tartva a termelési folyamatok intenzifikálását kezdjük meg a tudomány és a technika legújabb ismereteinek és eredményeinek alapján. Emellett nagyobb mértékben fogunk foglalkozni a vállalatok és az egyes szakmák koncepciós és fejlesztési problémáival az építőipari termelés és az építőanyagok 1971—80-as évekre szóló fejlesztési tervének kidolgozásával, mert ez az alapvető feltétele annak, hogy az egész szlovákiai építőipar fellendüljön és polgártársaink szükségleteit ki tudjuk elégíteni. Ily módon akarjuk kiharcolni, hogy az építőipar társadalmilag elismert iparággá, az itt végzett munka pedtg vonzóbbá váljon. D. J. Egy közvéleménykutatás során kiderült, hogy nálunk az emberek a legsürgősebb megoldásra váró problémának a lakáskérdést tartják. Ez természetes is, hiszen a mai ember nem elégszik meg akármilyen lakással. Az összkomfortos lakás tulajdonképpen életszükséglet. Ezért mindannyiunk vágya, hogy korszerű, jó lakásunk legyen. De nemcsak az egyén, hanem a társadalom törekvése is ez, amit a lakáskérdés megoldását szolgáló intézkedések egész sora bizonyít. Ezek közé tartoznak a különböző kölcsönök is, melyeket az Állami Takarékpénztár nyújt dolgozóinknak a lakásépítésre. Az ilyen kölcsönöknek a dolgozók nagy hasznát veszik, hiszen kevés ember rendelkezik annyi készpénzzel, amennyi egy lakás felépítéséhez vagy megvásárlásához szükséges. Ráadásul elsősorban a fiataloknak nincs lakásuk, s ha nem vehetnék igénybe az Állami Takarékpénztár segítségét, akkor bizony nagyon soká várhatnának arra, amíg összekuporgatnák a lakás megszerzéséhez szükséges összeget. A kölcsön viszont lehetővé teszi számukra, hogy aránylag rövid (viszonylagos értelemben „rövid") időn belül lakáshoz juthatnak, s a későbbiek folyamán már csak a kölcsön törlesztése jelent gondot. Vagyis a kölcsön valóban hathatós támogatást jelent a lakás megszerzésében. Annál is inkább, mivel az Állami Takarékpénztár a felek számára nagyon kedvező feltételek mellet nyújtja a különböző kölcsönöket. .. De talán nézzük meg konkrétan, milyen kölcsönök nyújtásával járul hozzá az Állami Takarékpénztár a lakáskérdés megoldásához. Manapság az építkezni akarók olyan öszszegű kölcsönt vehetnek fel amilyenre szükségük van — persze a kölcsön visszafizetésének reális feltételei mellett. Az egyik legkedvezményesebb kölcsön — mivel csupán 1 százalékos a kamatja — az, amelyet a csoportos családi házak (például négy lakásegységes házak) építői vehetnek fel. (A csoportos családi házak építőit a nemzeti bizottságok is támogathatják — 25 000 korona értékig. Sőt, ilyen esetben díjmentesen telket is bocsáthatnak az építkezők rendelkezésére.) Az új ház építésére felvett kölcsönre a kamatláb 2,7 százalék, s az esedékesség határideje 30 év. Ilyen esetben azonban korlátozott az ingatlan átruházása, ami azt jelenti, hogy a házat, a tnlajdonos addig nem adhatja el, amíg a kölcsönt vissza nem térítette. Ugyancsak 2,7 százalékos a kamatláb a szövetkezeti lakás árának befizetésére adott kölcsönre is, az esedékesség határideje azonban nem haladhatja meg a tíz évet. A családi ház építésére, illetve az olyan nagyobb szabású javításra, melynek során új lakás jön létre, szintén 2,7 százalékos a kamatláb, de a törlesztés határideje 30 év. A családi házak és lakások kisebb javítására is felvehető kölcsön, de ilyen esetben a kamatláb 5 százalékos, a visszafizetés határideje mindössze öt év. A családi házak vásárlására is ad kölcsönt az Állami Takarékpénztár. A kamatláb magassága s a törlesztés határideje azonban attól függ, hogy a házat szocialista szektortól, vagy magántulajdonostól veszi az illető. A szocialista szektortól vásárolt családi házra felvett kölcsön kamatja 4 százalékos, az esedékesség határideje pedig 20 év; a magántulajdonostői vásárolt házra adott kölcsön 5 százalékos, s a visszafizetés határideje 15 év. Érthető tehát, hogy dolgozóink teljes mértékben kihasználják az Állami Takarékpénztár kölcsönét, mely csupán a múlt évben nem kevesebb, mint 290 millió koronával járult hozzá a lakásprobléma megoldásához, s teljes mértékben ki tudja elégíteni a lakásépítők igényelt is. FULOP IMRE