Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-16 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

Számos cikk, hozzászólás, kritikai megjegyzés, optimista nyilatkozat és borúlátó megállapítás látott már napvilágot a sajtóban a lakáskérdéssel összefüggésben. Lapunkban is nemegyszer foglalkoztunk ezzel az igen bonyolult problémával. Sok-sok vonatkozása van a lakáskérdés megoldásának. Egy azonban bizonyos: építőanyag nélkül nem lehet építeni. Éppen ezért amolyan egyelőre csak kis - portyázóútra indultam, hogy világosabb képet nyerjek arra a kérdésre: Hogyan állunk tulajdonképpen az építőanyagokkal való ellátásban? Hangsúlyozom: a portyázásnak csupán első lépéseit tettem meg, és szívesen venném, ha olvasóink - különösen az építkezők és az illetékesek is — hozzászólnának a felvetett problémákhoz. Óriási előretörés Elsősorban I.otár Seknička mérnököt, a Szlovák Építésügyi Minisztériumnak az építőanyagok termelési koncepcióját irányító főosztályvezetőjét látogattam meg. A címben szereplő, kérdésre válaszolva egyebek között ezt mondotta: — Az építkezők körében még mindig a cement és a tégla tartozik a „legérdekesebb" építőanyagok közé. Nem csupán azért — tette hozzá —, mert egykor úgymond a legfontosabb építőanyagokat képviselték, hanem mert hosszú ideig tartó hiányuk miatt leggyakrabban ezekről beszélnek. Sok építkező is éppen ezeknek az anyagoknak a hiányára panaszkodik. Milyen azonban a helyzet? Nem kívánom most emlegetni az elhanyagoltakat — mondotta Seknička mérnök —, mégis le kell szögeznem, hogy országos viszonylatban például az egy lakosra eső cementfogyasztás 465 kiló (Szlovákiában az elmúlt évben kb. 630 kilót tett ki!), ugyanakkor Magyarországon egy lakosra 260 kg, Bulgáriában 404 kg, Jugoszláviában 165 kg, Olaszországban 502 kg, a fejlett Svájcban pedig 700 kg cement esett egy főre. Annak ellenére, hogy nagyarányú fejlesztési programunk megvalósítása van folyamatban — az 1969—70-es években még kb. 300 000 tonna cementtel adósai maradunk a fogyasztóknak. Ezt a hiányt behozatallal igyekszünk pótolni. Annak ellenére viszont, hogy például 1972-ben egyebek között egy új cementgyárat helyezünk üzembe Turňában, tudatosítanunk kell, hogy a lakáskérdés megoldása érdekében új építőanyagok után is kell néznünk, amelyek a fejlett országokban egyre nagyobb teret hódítanak. A • téglagyártás az elmúlt években, sajnos, háttérbe szorult. Az 1961—1966os években csupán egyetlen téglagyárat rekonstruáltunk, nem építettünk fel egyetlen új üzemet sem, sőt számos téglagyárat — elavult berendezése miatt — be kellett zárnunk. 1967-ben fordulat történt. Ismét szabad utat kapott a atéglagyártás. Ez idő szerint hat új téglagyárat építünk, többet rekonstruálunk, illetve modernizálunk. A jövő évben további három nagy üzemet helyezünk üzembe, amelyek Igen progresszív építőanyagot, a hőszigetelés és egyéb szempontból si kimagasló új, ez eddig hiányolt anyagokat fognak gyártani (miako, Hurfy). Annak ellenére, hogy nagy beruházási akciókat valósítunk meg, a falazőanyagok és egyéb téglagyártmányok szükségletét csupán 1970 után fogjuk tudni fedezni. Hozzá kell még fűznöm, hogy a piacon nagy a hiány a kerámiában — padlólapban, burkolócsempében, kőanyagcsövekben stb. Már 1958 óta arra törekedtünk, hogy Nagymihályban egy ilyen termékeket gyártó üzemet létesítsünk. Az építkezést ennek ellenére — tízéves késéssel — csupán 1967 végén kezdhettük meg ... A magánépítkezők szükségleteit egészben véve fedezik % A fenti optimista megállapítások után, amelyek anyagilag is fedezve vannak, nem kevésbé derűlátó tájékoztatást kaptam a Szlovák Kereskedelmi Minisztériumban is, amely az építőanyagok kiskereskedelmi értékesítését irányítja. Karol Kobelár mérnöktől megtudtam, hogy az elmúlt évben — nyilvántartásuk szerint — lényegesen javult a helyzet az építőanyagokkal való ellátás terén. Cementből például az Az elmúlt évben arra kezdtek törekedni, hogy szabályozzák az építőanyaggal való ellátást oly módon, hogy elsősorban azok jussanak hozzá, akiknek építési engedélyük van. Ezt a tevékenységet a járási nemzeti bizottságokon keresztül a kerületi nemzeti bizottságoknak kellett volna végezniük ... Pesszimisztikusabb nézet A Magasépítő Vállalatok vezérigazgatóságán ján Cervenáktól, a termelési igazgatótól kevésbé derűlátó informá-' ciókat kaptam. Pedig ez a tröszt biztosítja szlovákiai viszonylatban a lakásépítkezés nagyüzemi lebonyolításának mintegy 95 százalékát. — Paradoxnak kell tartanunk — mondotta az igazgató —, hogy miközben a vezérigazgatóságunk vezetése alatt levő vállalatoknak szigorúan be kell tartaniuk a lakásépítkezésre vonatkozó feladatokat, a számunkra szállító vállalatokra ilyen kötelezettség nyilván — annak ellenére, hogy számos kormányhatározatot adtak ki erre vonatkozóan — nem érvényesek. Ezt bizonyítja egyebek között az is, hogy az előregyártott elemeket gyártó vállalatok vezérigazgatósága ebben az évben mintegy 9000 köbméter előregyártott elem szállítására nem vállalt kötelezettséget. A zsolnai acélszerkezeteket gyártó vállalat közel 20 millió korona értékű lakatoskészítményt nem lesz képes rendelkezésünkre bocsátani. A Karvinában és Boleticeben működő Kovona-vállalatok kb. ötezer lakásmag szállítását visszautasították, s még tárfedéllemezek biztosítása. Ezeket az anyagokat ugyanis a múltban a cseh és morva országrészekben gyártották és onnan kaptuk őket. Most azonban az 1969. évre a papír- és cellulózgyárak prágai főigazgatósága visszautasította a szlovákiai szükségletek fedezését (az 1969. év második felére egyetlen négyzetméter ilyen anyagot sem biztosítanak!), azzal érvelve, hogy a párkányi cellulóz- és papírgyárnak kell megoldania ezt a kérdést. A helyzet olyan, hogy a párkányi kombinát — különböző bonyodalmak következtében — nem képes fedezni szükségleteinket. A prágai központ „lezártnak" tartja az ügyet, előttünk viszont a kérdés: Ki ad tanácsot, hogyan végezzük el a Szlovákiában épülő lakóházak tetőinek szigetelését, amikor behozatalra sem számíthatunk ...? Nem tudják kielégíteni a keresletet A magánépítkezők fő „segítőtársa" a JEDNOTA. Ennek feladata lenne ugyanis, hogy az illetékes szervek által kiadott építési engedély alapján biztosítsa és nyilvántartsa a szükséges építőanyagok folyamatos szállítását. Ezért meglátogattam a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Központi Bizottságát is, ahol Ernest Dovaltól, a kereskedelmi osztály vezetőjétől kaptam beavatott tájékoztatást. Megállapításait, valamint Štefan Dojčannak, a galántai JEDNOTA üzemvezetési alelnökének az észrevételeit így összegezem: 1967. évhez viszonyítva 137 000 tonnával, mészből 13 000 tonnával, a nem égetett falazóanyagből 100 millió téglaegységgel, 36 millió téglával, azbesztcement fedőlemezből 886 000 négyzetméterrel többet juttattak a piacra. Hasonlóképpen jóval több kohászati gyártmányhoz jutottak a magánépífckezők. Ami az ez évi helyzetet illeti, a nyilvántartott követelmények nagy részét előreláthatólag fedezni fogják tudni, talán csak falazóanyagban, tetőfedőcserépben és deszkaáruban lesz még komolyabb hiány. Sok függ persze attól is, hogyan teljesítik az egyes vállalatok a termelési tervet, és hogyan alakul az egyes építőanyagok behozatala. Ebben az évben 12 500 családi ház építését kellene befejezni. Ennek — az anyagellátás szempontjából — nincs akadálya. Rosszabbítja viszont a helyzetet, hogy növekszik a be nem fejezett családi házak, és hasonlóképpen a kiadott házépítési engedélyek száma is. 1966-ban például 29 931 megkezdett házépítést tartottak nyilván, 1967-ben 31 069-et, 1968-ban pedig már 33 324-et. Miközben 1966-ban 14 313 építési engedélyt adtak ki, 1968-ban 15 513-at. gyalni sem hajlandók velünk. Senki sem tudja viszont megmondani, hogyan oldjuk meg az ezzel kapcsolatban felmerült problémákat. Hiszen minden józanul gondolkodó embernek tudnia kell, hogy a lakásba úgynevezett „mag" is tartozik, amely nélkül nem komplettizálhatjuk a lakóházat. Ami a csempéket illeti, a helyzet igen kritikus: csupán a lakásépítkezés számára 75 000 négyzetméter hiányzik belőlük. Hasonló a helyzet a kerámiai burkolócsempék szakaszán is — ezekből 55 000 négyzetmétert nem tudnak szállítani a termelők. Nem ls akarok már beszélni a különféle armatúrákról, amelyeknek hiánya krónikus ... Az egyik legkomolyabb fogyatékosság a tetők szigetelésére szolgáló kátrány— Sokan csalódottan távoznak elárusítóhelyeinkről, mert azok gyakran üresek. Miért? Mert a termelőüzemek, különösen amelyek téglát, cementet és könnyűbetonból készült építőelemeket gyártanak, nem is beszélve a faanyagról, nagyobbrészt maguk értékesítik termékeiket. Ezért azok, akik közelebb építkeznek a termelőüzemhez, nagy előnyben vannak. Még rosszabb, hogy az építkező gyakorlatilag nem szerezheti be egy helyen a szükséges építőanyagot. Nemegyszer demizsonnal a kezében, vagy egyéb „devizával" kell — sokszor szabadsága rovására — keresnie a lehetőségeket .. . f t. i "í • . '• .... --y * ^-xv . •• ' . ý 5' :: &ŠÉMB.Í * : S- äv.1Nehéz kommentálni a fenti és számos további - az építőanyagok beszerzésével összefüggő - problémát. Csupán széljegyzetre törekedtem, mégis egy hosszú, befejezetlen cikk lett belőle. Nem találtam ugyanis még választ sok-sok kérdésre. Például arra, miért nem szállítja az építőanyagokat gyártó ipar a szerződésileg biztosított anyagokat értékesítő vállalatoknak? Nem tudom megérteni, miért van a piacon - legalábbis egyes helyeken - hiány építőanyagban, amikor a statisztika szerint, vagy például a cementgyárak vezérigazgatóságának kijelentése szerint elégnek kellene lennie belőlük, különösen a magánépítkezők számára. Felháborított, amikor Dojčan elvtárs, a galántai JEDNOTA járási alelnöke arra panaszkodott, hogy a turanyi DREVINA — a megkötött szerződés ellenére - csak abban az esetben hajlandó szállítani fagyártmányokat a galántai /árásba, ha a JEDNOTA beleegyezik abba, hogy 12,5 százalék helyett csupán 9 százalékos árengedményt kap. Jómagam — és ezzel nyilván egyetért számos érdekelt is — nem tudom megérteni, miért oly áttekinthetetlen a helyzet a lakásépítkezést biztosító anyagellátásban. A nagyvállalatok még talán valamiképpen megtaláljuk a kiutat, ámde mit tegyen a magánépítkező? Kihez forduljon, amikor történetesen az építőanyagot gyártó üzemtől meglehetősen messze építi családi házát? A JEDNOTA ugyanis szlovákiai viszonylatban például csupán 27 százalékban képes biztosítani a falazóanyagot. Még kevésbé tudja megérteni, miért változik napról napra az építőanyagok ára, avagy hogyan került ma gyakorlatilag valamennyi deszkaáru áz I. minőségi osztályba ... Egyik beavatott tájékoztatóm azt javasolta: ha nem akarok a bolondokházába jutni, inkább mondjak le arról, hogy megtalálom a probléma gyökerét. Ennek az óvásnak ellenére a jövőben is folytatni kívánom portyázóutamat, és szeretném, ha olvasóink is segítenének ebben. Elvégre tudnunk kell: Van vagy nincs elég építőanyag? És amennyiben van, hogyan lehet becsületes úton beszerezni... DÓSA JÓZSEF