Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-16 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. március 16. A NAP kel: 5.56, nyug­szik: 17.50 órakor. A HOLD kel: 5.25, nyug­szik: 15.48 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük HENRIETTE — BOLESLAV neivö kedves olvasóinkat ü 1839-ben született AR­MAND SULLY-PRUDHOM­ME Nobel-díjas francia költő ( + 1907). • 1859­ben született ALEK­SZANDR SZTYEPANOVICS POPOV orosz fizikus, a drótnélküli hírközlés út­törője ( + 1905). Néhány szó a névteleneknek Naponta, amikor megérke­zik postánk, a nagy halom le­vélben majd mindig akad né­hány, amelynek Íréi „elfelej­tették" aláírni a nevüket. Sok­szor az ember Igazán nem is tudja mi lehet az oka ennek a „feledékenységnek". Nem csodálkozunk, hogy azok, akik nyomdafestéket nem túrd szavakkal vitáznak egyes cik­keinkkel, nem merik aláírni a nevüket, de sajnos olyanok is elég szép számmal akad­nak, akiknek semmi oknk nincs arra, hogy eltitkolják kilétüket. Tndjnk, volt idő, amikor egyes panaszos levelek íréi, a helyi viszonyokat bfrálók kellemtlcn helyzetbe kerültek a helyi hatalmasságok elfitt, ha kiderült, hogy sérelmeik­kel a szerkesztőséghez merész­kedtek fordulni, és a nagy nyilvánosság figyelmét felhív­ták bizonyos fonákságokra, méltánytalanságokra. Ogy gon­doljuk, ezt a korszakot a de­mokratikus fejlfidés már el­söpörte, és ma már mindenki megírhatja nyíltan a vélemé­nyét a szerkesztőségnek anél­kül, hogy ennek bármiféle „következményei" lennének. A névtelen levelek számá­nak növekedése nem jé jel. Tény azonban az is, hogy a szerkesztőségnek küldött név­telen leveleket szerzőik nyugod­tan aláírhatnák, mert legalább ez esetek tűlnyomő részében választ adhatnánk olyan „pi­kánsnak" vélt kérdésekre és problémákra is, amelyek a névtelen levélíré alapos tájé­kozatlanságáról tesznek bi­zonyságot. Előfordnl az is, hogy a névtelen levelekre a nyilvánosság előtt válaszol a szerkesztőség. Ez azonban csak akkor szükséges, ha va­lami közérdekű problémát vet­nek fel az olvasók. Természe­tesen itt szem előtt kell tar­tanunk, hogy az Oj SZÖ po­litikai napilap és pártlap. Kérjük ezért olvasőinkat, hogy problémáikkal, bírála­tukkal nyugodtan forduljanak hozzánk, és a levelek alá ír­ják esak oda a nevüket. Ez az egyenes dolog, ez a — be­csületes mód. A szerkesztő­ségbe érkező levelek nem ke­rülnek illetéktelenek kezébe, akik visszaélhetnének velük. Mindenkinek tiszteletben tart­juk a nézeteit, állásfoglalását, senkinek nem okozunk kelle­metlen perceket. A nyíltság, az fiszinteség bennünket is kötelez. Ma már a tisztessé­ges szándékú embereknek nem kell a névtelenség homályába burkolózniuk. A Vasárnapi Cj Szó követ­kezfi száméban jogfoszlányok, törvénytöredékek címén kö­zöljük Haraszti Gyula írását, amelyben a szerző a húszéves szövetkezeti mozgalom hely­zetével foglalkozik, lapunk 8. oldalán a hatvanéves Csemic­ky László festőművész mun­kásságáról Garsi Imre tollá­ból teszünk közzé cikket, Ady üzenete — ez a címe Czine Mihály tanulmányának, Har­cos énekek címén verses em­lékezést állítottunk össze a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása 50. évfordulójá­nak tiszteletére és a Szép magyar novellák sorozatban Jókai Mór: Első az etikett cl­mfi müvét közöljük. A SZERKESZTŐSÉG BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az „Egyesült" Nyugat-Európa nagy lelkesedéssel fogadta Nixon amerik al elnököt... (Rhelnische Post karikatúrádat) Kölcsönösség a bizalomban A vezetők és a vezetettek viszonyáról szólva szinte sosem felejtik el hangsúlyozni, milyen nagy szerepe van a bizalom­nak. Jannár óta élvonalbeli politikusaink sem restek arra, hogy funkciójuk betöltésének ezt a nélkülözhetetlen támpontját min­duntalan hangoztassák, sfit jórészt ettől tegyék függővé küldeté­sük sikerét is: ha a nép, a tömeg megbízik vezetőiben, a hegyek ls elmozdíthatók. Nincs szándékomban s nem ls tudnám elvitatni ennek a biza­lomnak a jelentőségét. Ugyanakkor abszolutizálni sem tudom, hi­szen éppen az elmúlt két évtized bizonyítja: vígan lehet uralkodni nélküle is. A bizalmat ugyanis lehet csak a proklamálni, vagyis egyszerűen kinyilatkoztatni, s ha senki sem jár a végére, van-e valójában, vagy nincs, sokan hihetik, igaz, amit proklamálnak. A mai politikai helyzetet természetesen nem lehet összehasonlítani a január előttivel. Egyrészt inás a politikai vezetés, másrészt más a tömeg politikai meglátása: ma már nem lehet felelőtlenül és ellenőrizhetetlenül handabandázni, mert egyre kevesebben vannak, akik kritika nélkül elfogadják. A bizalomnak ezt az egyik válfaját tehát mindenki szükséges­nek tartja, viszont ritkán jut eszükbe, hogy a másik változat, a vezetés részéről a tömeg iránt tanúsított bizalom is legalább eny­nyire nélkülözhetetlen. Mert ha az előbbitől függ a vezetők cse­lekvési szabadsága és biztonsága, az utóbbin a tömegek szabadsá­ga és biztonsága múlik. Köztudott, hogy Sztálin mesterségesen duzzasztott kultuszának és vissza-visszatérő véres terrorjának éppen a tömeg iránti bizal­matlanság volt az egyik legfőbb oka. Sztálin nem bízott a tömeg­ben, mert nem bízott önmagában. Nem bízott abban, hogy a népet a politikai küzdőtéren meg tudja nyerni a kitűzött céloknak. Ezért volt szüksége a diktatúrára, s ezért volt minden, az övétől eltérfi nézet lázadás a szocializmus ellen. Lenin forradalomra vezette a tömegeket anélkül, hogy a sze­mélyes diktatúrának még a látszatát is kísérteni engedte volna. A tömeget sosem kioktatta, hanem mindig meggyőzte. Sosem esett a gyenge, máról holnapra lett, felkészületlen vagy kort tévesztett politikusoknak abba a hibájába, hogy az embereket megleckéz­tette, burkoltan vagy nyíltan megfenyegette, hangos szóval lehur­rogta volua, hanem mindig az érvek éles logikájával, hitet, meg­győződést teremtő erejével nyerte meg hallgatóit és követőit. S mert Lenin képes volt erre, ezért nem lett a hatalom megszállott­ja, tehát bitorlója, s ezért lett a forradalmi politikus mintaképe. Ha január utáni helyzetünkre vonatkoztatva tesszük tel a kér­dést: vajon vezetőink megbíznak-e a tömegekben, számos tényt ta­lálunk annak Indoklására, hogy igenifi választ adjunk. A demok­ratizmus fokozott érvényesülése például kétségtelenül ennek a bi­zonyítéka. Hogy ezt a demokratizmust időközben ismét meg nyirbálták, az főként külső hatás következménye, szükségszerűség, s feltehetően átmeneti jelenség, de nem feltétlenül a vezetők bizalmatlanságának jele. Természetesen amint állandósulna, mi­helyt a mindennapi élet közvetlen jellegzetességévé válna, nyom­ban bizonyítékká is válna, és szomorú eseményeknek lenne az elfijele. Reméljük, hogy még nem ebben az irányban fejlfidik a politikai helyzet. A közelmúlt jelentősebb eseményei, mint pl. a VII. or­szágos szakszervezeti kongresszus, az önálló szakszervezeti poli­tika lehetősége és léte is erre enged következtetni. SZABÓ GÉZA Tárgyalások offenzívával Amikor Párizsban megkezdődtek a vietnami tárgyalások, számoltunk azzal, hogy nehéz és bonyolult viták várhatók, hogy a megegyezés még nincs a láthatáron. Hosszas diplomá­ciai előkészületek után végre mind a négy érdekelt fél tár­gyalóasztalhoz ült és kifejtette álláspontját.- A kulisszák mö­götti tárgyalásokról terjesztett híresztelések ellenére sem si­került a megegyezésnek még a körvonalait sem felvázolni. A szembenálló felek alapvetően más megoldást javasolnak a háború befejezésére és a dél-vietnami helyzet rendezésére. A párizsi tanácskozásokról a világsajtóban legutóbb köziölt kommentárok eléggé pesszimisták, és ha valamilyen alapvető fordulat nem következik be, nehéz elképzelni a nézetek köze­ledését. Miközben Párizsban folynak az eszmecserék, a hazafias erők Dél-Vietnamban nagyarányú offenzívába kezdtek. Rend­szeresen támadják a jelentősebb városokat, támaszpontokat, és az amerikai felderítés szerint közel negyvenezer harcos gyűlt össze Saigon közelében, és nincs kizárva újabb nagy támadás a dél-vietnami főváros ellen. Sokan felteszik a kérdést, miért kezdett a Felszabadítást Front Ilyen nagyarányú offenzívát éppen a párizsi tárgyalások Idején? Sokan azt állítják, ezzel akarják bebizonyítani az Egyesült Államoknak és a saigoni kormánynak, hogy nem iga­zak a hazafiak katonai gyengeségéről, kimerültségéről ter­jesztett híresztelések, vagyis készek tovább folytatni a fel­szabadító harcot, ha az Egyesült Államok nem akar a béke megteremtése érdekében semmiféle engedményt teinni. Kétségtelen, hogy a hazafias erők újabb támadása bonyo­lultabbá teheti a helyzetet, sőt felboríthatja a nagy nehezen tető alá hozott párizsi tárgyalásokat is. Az Egyesült Államok több katonai vezetője a saigoni kormánnyal egyetemben meg­torlásként a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bom­bázások felújítását követeli. Sőt legutóbbi sajtóértekezletén még Nixon elnök is kijelentette, hogy az offenzíva ellenin­tézkedésekre készteti Washingtont. Nixon helyzete nem irigy­lésre méltó, hiszen a választási hadjáratban és megválasz­tása után is a háború befejezését ígérte az amerikai népnek. Ha beleegyezik a katonák követelésébe és felújítja a VDK bombázását, visszaesik a válságba jutott johnsoni politika út­vesztőjébe. Ügy tűnik, Nixon ezt mégsem meri vállalni, noha nem olyan típusú politikus, aki nem hajlandó vállalni az Ígéreteinek megmásításával járó következményeket. Egyes hír­magyarázók szerint az is lehetséges, hogy a bombázásokat egyelőre csak a saigoni kormány légiereje újítaná fel, s ezzel sikerülne elkerülni a párizsi tanácskozások nyílt megtorpé­dozását. Mert az kétségtelen, hogy az amerikai bombázások újrakezdése esetén Hanoi és a Felszabadítást Front képviselői nem maradnának tovább Párizsban. Mint emlékezetes, éppen a bombázások megszüntetése volt az előfeltétele a VDK tár­gyalási részvételének. Az elmúlt helek tehát nem hoztak semmi pozitívumot a vietnami kérdés megoldásában. Nehéz lenne megjósolni, merre tereli az új offenzíva e bonyolult problémát. Egy azonban va­lószínű: a mindkét felet kielégítő megoldás még messze van. SZŰCS BÉLA A plovdivi Bulgarrenault autógyár 1967 decembere óta ered­ményesen gyárt Renault 10 és Renault-Alptne kocsikat. A fran­cia és olasz berendezésű üzemben többnyire Franciaországból importált alkatrészekkel dolgoznak. Tavaly még csak egy ter­melöszalag működött, s a gyár tízezer autót gyártott. A képen folyik az R-10 mintájú autók szerelése. (BTA felvétele) Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága március 12­én tartotta plenáris ülését Bratislavában. A Központi Bizottság teljes ülésén az SZLKP KB elnökségének tevékenységéről-, va» lamint a jelenlegi politikai helyzet legfontosabb kérdéseiről Gustáv Husák az SZLKP KB első titkára tartott beszámolót. St. Tc .ás felvétele A francia közszolgáltatási dolgozók kedden 24 órás általános sztrájkot szerveztek bérköveteléseik alátámasztására. A pári­zsiak a megbénult forgalom miatt gyalog, autóstoppal vagy katonai teherautókon igyekeztek munkahelyükre. (ITPj felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents