Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-02 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó

Vásár vámosi jegyzetek A

vidéket járó manapság bent a faluban már hiába keresi a szövetkezet irodaházát. Az útbaigazító valahová a falun túlra mutat... Valaki már tréfát is csinált belőle, azt mondta „kitelepítették" őket a faluból. De mielőtt még kopogtatnánk az elnök ajtaján, hadd mondjunk el valamit Vásárvámost említettem. Ám a kíváncsi olvasó ezt a helységnevet hiába keresi a régebbi térképeken. Megtalálhatná Vásárutat meg Vámosfalut, de Vásárvámost nem. Mi azonban — persze, ha elárulom — tudjuk, hogy ez az új helységnév 1960 óta létezik. Ekkor egyesült a két falu. A két falu nevéből alakult kt a harmadik: Vásárvámos. És most itt lennénk a vásárvámosi szövetkezet (ez is a két falu szövetkezeteinek összeházasodásából jött létre] vaskos drótkerítéssel övezett gazdasági udvarában. Jobbra a mázsaház, balra a szövetkezet egyszerű irodaháza áll. Távolabb az istállók, gazdasági épületek. Az elnök irodájának ajtaján kopogtattunk. Csomor Géza viszont a szomszédos irodahelyiségben fűtőzött. Ott, ahol fürge asszonykezek intézik a szövetkezet írásbeli dolgait Amikor mégis átbaktattunk az elnök szobájába, Radimák János, a szövetkezet agronómusa is velünk tartott. (Valamikor ő volt huzamosabb ideig a vámosfalusi szövetkezet elnöke.). Hogy könnyebb legyen megérteni a szót, ott kezdem, amikor a két szövetkezet egyesült. Erről nem akarok többet mondani, mint amit az elnök meg az agronómus állított: „nemigen vethettünk mi akkor semmit egymás szemére. Keserves volt a helyzet mindkét szövetkezetben." Aztán már csak az 1963-as esztendőnek van valami jelentősége az öszszeházasodott szövetkezet történeté ben. Ekkor fejezte be Csomor Géza, Rfdimák János meg Földes József a nagymegyeri mezőgazdasági középiskolát. Most már csak az volt a fontos, hogy olyan helyet kapjanak a szövetkezetben, ahol szaktudásukat a lehető legjobban érvényesíthetik. Csomor Gézát elnökké választották. Tapasztalata ls volt már az elnökösködésben. A hajdani vásárüti szövetkezet élén állt huzamosabb ideig. A tagokkal akkor is jól megvolt, csak a járás egyes vezetőivel nemigen tudott szót érteni. Ezért kellett átadnia tisztségét. Erről azonban ő maga sem Igen akar ma már beszélni. Azt mondja: „Nemigen jut messzire az az ember, aki mindig hátrafelé nézeget." Kérdéses volt azonban a másik két „végzős" beosztása. Radimák Jánost zootechnikusnak, Földes Józsefet meg agronómusnak akarták megtenni. Az 6 véleményük viszont az volt, hogy egyikük legyen agronómus, a másik pedig a komplexbrigád vezetését vegye át. Elgondolásukat azzal indokolták, hogy először a növénytermesztést kell megfelelő színvonalra emelni, utána az állattenyésztéssel majd csak boldogulnak. Ha lesz ele gendő takarmány, lesz tej meg hús Is. Bízzák ezt csak őrájuk. Az értelmes, okos szót a tagok is megértették. Azt mondták, jó, legyen hát Földes József a gépesített brigád vezetője, Radimák János meg agronómus. Hogy az elképzelés nem volt rossz, a rákövetkező esztendők bebizonyították. A vásárvámosi szövetkezet ma már a dunaszerdahelyi Járásban a legjobbak közé tartozik. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert nem könnyű olyan járásban az elsők közé jutni, amelyben az ország legjobb szövetkezeteit találja az ember, ahol egyes termékekből, Illetve terményekből megközelítik, vagy már el is érték a világszínvonalat. Vásárvámos mégis ezek közé a szövetkezetek közé tartozik. Hogy állításomat tényekkel is bizonyítsam: az egy főre eső termelés értéke náluk meghaladja a 74 000 koronát. A búza átlagos hektárhozama 26 mázsáról 39 mázsára, az árpáé 29 mázsáról 31 mázsára, a kukoricáé (morzsolva) 21 mázsáról 46 mázsára emelkedett. És most következik az, amit Radimák Jánosék előre megmondták, tudniillik, hogyha jó eredményeket érnek el a növénytermesztésben, az állattenyésztéssel már könnyebben boldogulnak. Felfogásukat további tények bizonyítják. Lássuk csak: a hústermelés 27 vagon-. ról 61 vagonra emelkedett, a napi fejésl átlag 3,5 liter helyett már elérte a 10 litert. És nem is akármilyen tejet adnak el. Hogy az elnök szavát idézzem: „A mi tejünk, kérem, orvosság. Innának csak Ilyen tejet az emberek, kevesebb volna közöttük a gyomorfekélyes." Igazságtalanok lennénk azonban, ha most minden eredményt a vezetőknek tulajdonítanánk. Ezt ők maA teremtő dicsérete guk nem akarják. Sok minden közrejátszott itt. A sok közül mégis három dolgot tartanak a legfontosabbnak: mindenekelőtt a szövetkezeti tagok határtalan szorgalmát említik meg, majd azt, hogy fokozatosan specializálják magukat bizonyos termelési ágazatokra. Míg a múltban 28féle növényt termesztettek, ma már csupán 8 fő termény termesztésére szorítkoznak. Harmadik helyen említik, hogy annak idején egy kicsit meghúzták a nadrágszíjat, mindaddig, amíg szilárd alapot teremtettek a továbbfejlődéshez. Az elnök említette, hogy amikor a szövetkezet élére került, örültek, hogy 18 korona jutott egy-egy munkaegységre. A múlt esztendőben azonban már — a természetbenieken kívül — 40 korona jutott És még valamit Ezt én szeretném hangsúlyozni: a negyven koronás munkaegységen kívül TÖTHPÁL GYULA felvétele közel 4 millió korona van eltéve esetleges nehezebb időkre. Más szóval: ha fél esztendeig a szövetkezet egy fillér bevételhez sem jutna, a negyven koronás munkaegység-értéket akkor ls meg tudná tartani. Tudjuk azonban azt ls, hogy a munkaegység-érték alapján még nemigen tudnánk pontosan megállapítani a tagok tényleges jövedelmét A jövedelem nagysága azzal is összefügg, hogy milyen szilárdak a teljesítménynormák, mennyi munkaegységet képes szerezni egy-egy szövetkezeti tag egy meghatározott Idő alatt. Érti az elnök, hogy mire gondolok, már hogyne értené. Nem is kell törnie a fejét, hiszen — ahogy tapasztaltam — egy kicsit ő ls számoló ember. Számítása szerint a szövetkezeti tagok évi átlagos jövedelme a természetbenieken és egyéb juttatásokon kívül 27 000 korona, vagyis havi Jövedelmük meghaladja a 2200 koronát. Szép számban vannak olyan állandó dolgozók, akiknek a jövedelme jóval meghaladja az átlagot. A sok közül csak egyet említek: Zalka Győző fejőgulyás múlt évi jövedelme — a természetbenieken kívül — 39 240 korona volt. Nem nehéz kiszámítani, hogy a nevezett „tehenes" havi keresete, amit készpénzben kap, meghaladja a 3200 koronát. Megegyezik tehát a véleményünk abban, hogy a szövetkezet tényleg szépen összeszedte magát. A vezetők véleményét tolmácsolom, amikor azt mondom: most már egyrészt tartani szeretnék ezt a színvonalat, másrészt újabb lehetőségek után kutatnak. Hogy adódnak-e még kihasznáratlan lehetőségek? Részükről a válasz egyértelműi Igen. Egyre inkább vetőmagtermesztésre és tenyészállatok nevelésére törekednek. A gyümölcstermesztés fejlesztése is fontos helyen szerepel a szövetkezet távlati tervében. Ám ha már a gyümölcstermesztést is szóba hoztuk, valamit Itt el kell mondanom. E téren már eddig is sokat tettek. Éppen ezzel kapcsolatban a járásban, sőt a járás határain túl ls gyakran emlegetik a nevüket, ök nemcsak gyümölcsöt telepítettek, hanem — számítva arra, hogy a fák egyszer termőre fordulnak — a tárolás kérdését is megoldották. Nem egészen 3,5 milliós költséggel olyan gyümölcstárolót építettek, amilyennek párja talán az országban sincs. Igaz, sokáig tanakodtak a dolgon, mert három és fél millió korona nagy pénz, nyomós ellenérv volt azonban, hogy a gyümölcsfák teremni kezdtek és a felvásárlás mai rendszere nem bizonyult kellő kezesnek, hogy a gyümölcs nem marad-e a nyakukon: ha nem veszik át Idejében, mit kezdjenek majd vele. A korszerű tárolót mégiscsak felépítették. Az Idén már 17 vagon almát tároltak benne, jövőre 50 vagonra számítanak. Nem baj, hiszen a tároló 140 vagon gyümölcs befogadására alkalmas. Még csak annyit, hogy ennek a tárolónak már híre futott. Az ország különböző részeiből jönnek megnéznL Számos szövetkezet tett olyan ajánlatot, hogy párját esetleg náluk is felépíthetnék. Vállalnák is, ha be tudnák szerezni a szükséges felszereléseket, építőanyagot. Ám ez olyan kérdés, amely már meghaladja a szövetkezet lehetőségeit. Talán az övék sem épült volna fel, ha egyes üzemeknél, vállalatoknál nem akadnak megértő emberekre. Ez azonban már más lapra tartozik ... Mielőtt elbúcsúztunk volna, megkockáztattam egy kérdést: Szerintük elégedettek-e a szöyetkezeti tagok. Az elnök azt vallja, hogy túlnyomó többsége igen. Értékelni tudják azt, amit eddig elértek. Áskálódók, okoskodók azonban náluk is akadnak. — Jól tudom — folytatja az elnök —, hogy rólam sem vélekedik mindenki egyformán. Az ujjunk sem egyforma... A szövetkezeti tagok sem ... Az elnök nem lehet mindenkinek jó embere. Ez a többi vezetőre is vonatkozik ... Egy-két meggondolatlan szóért azonban mégsem lehet a gyeplőt a lovak közé dobni. Azt hiszem, a vásárvámosi szövetkezet vezetőitől ezt nem is kívánja senk

l- SZARKA ISTVÁN