Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-15 / 63. szám, szombat

PETŐFI SÁNDOR FÖLTÁMADOTT A TENGER... Föltámadott a tenger,, A népek tengere; Ijesztve eget földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng ós üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sülyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele oz égre 'Örök tanúságúi: Habár fölül a gálya, S alúl a víznek árja, Azért o víz az úr! A szlovákiai konszolidált helyzet a párt igyekezetének eredménye VIKTOR PAVLENDA ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA AZ SZLKP KB ÜLÉSÉN A tétova kéz Ez idén a tavasznak kemény téllel, kemény faggyal és hideggel kell viaskodnia. Már március közepe felé halad az idő, de reggel a napsugaraknak még mindig birkózniuk kell a metsző hideggel és órákig eltart, amíg végre két vállra fektetik a tél utolsó hírnökeit. Én ezt a harcot a Ligetfalusi parkban figyeltem a minap, ahol a föld még kemény ugyan a fagytól, de itt-ott már olvadozik a fagyos rög és minden jel azt mutatja, hogy rövidesen győzedelmeskedik a tavasz, és a liget minden talpalatnyi földjét üdezöld fűszálak borítják majd. Egyelőre folyik a nagy munka. A parkot fiatalítják. A régi korhadt fákat kiirtják, gyökerestől emelik ki őket a földből, törzsüket pedig a földre döntik. Mozdulatlanul hevernek a földön, olyanok így mintha halottak lennének. Temetésük csendesen zajlik le, fürész dolgozik rajtuk, hangja olyan, mintha utolsó útjuk kísérőzenéje volna. A nagytakarítás nyomait viseli a park, most gödrök, földkupacok váltják egymást, itt-ott a ledöntött fák vastag gyökerei ágaskodnak felfelé. Mint borzas hajú óriás fejek, olyanok, a fodrászt várják, aki majd olló helyett fűrésszel jön. Ezek a ledöntött fák óhatatlanul eszembe juttatják az egykori Petőfi-fát, amelyet nemegyszer próbáltam átölelni, de nem sikerüli, oly széles, vastag törzse volt. Mi, fiatal írók, költök, egyszerűen Petőfi-fának neveztük, mert úgy tudtuk, hogy Petőfi pozsonyi tartózkodása idején gyakran itt ült a hatalmas fa árnyékában. Akkoriban vastag törzséi ülőalkalmatosság vette körül. Amikor én megismertem, már nem lehetett alatta ülni, vastag ágain gyéren nőtt levél, és korhadt törzse cementtel volt kitöltve. Próbálták még megmenteni, de nem sikerült. Egy napon, amikor kijöttem a ligetbe, a hatalmas fának nyoma veszett. Hogy mikor vágták ki, nem tudom. De tény, a látványon oly szomorúság fogott el, hogy a park elvesztette számomra varázsát, vonzóerejét. Nem is jártam én arra évekig... A helyzet akkor változott, amikor végre felállították a Petőfi-szobrot. Legutóbb tavaly Szilveszter napján jártam ott. Az utat — amelyen megközelítettem a szobrot — érintetlen, tiszta fehér hó fedte. En hagytam rajta az első lábnyomokat. A Petőfi-szobor fejét kis fehér hósapka fedte, és nyakát ugyancsak fehér hógallér kere'ezte. A szobor úgy nézett ki, mintha fázna, és előre lendülő, tétova kezével —• amelyből kiverték a kardot — úgy hatott, mintha segítséget kérne. — Ma pedig, hogy a tavasz erősen érezteti hatását, a tétova kéz már nemcsak kéri, hanem követeli rendbehozását. SZABÓ BÉLA Fiatal művész kiállítása Naďa Rappensbergerová-Jankovičová grafikái és rajzai A bratislavai Városi Képtár kiállítási tevékenysége részben arra irányul, hogy a fiatal művésznemzedék tagjainak alkotásaival megismertesse közönségünket. Rappensbergerovát (szül. 1936) mint a Hložník grafikai iskola neveltjét, kitűnő esztétikai érzék, Igényes forma-, és Csiszolt rajzkészség jellemzi. Mesteri drámai kifejező ereje, elmélyültsége, humanizmusa, lüktető, dinamikus temperamentuma döntő befolyással voltak a tehetséges tanítványra. De egyéni szemlélete, sajátos látásmódja rövidesen érvényesül s önálló útra tér. Szürrealista szellemben fogant, az egyetemes modern művészet felé tájékozódó alkotásai a valóság elemeiből szerveződnek képpé. Az ember világáról, a kor problémáiról beszélve erős feszültségben tömöríti az ellentétes hatásokat. Az objektív valóságban gyökerező benyomásainak szubjektív vetületeit sorozatokban jeleníti meg. Átgondolt kompozíclójú, árnyalt festőiségű kőrajzal az ember belső világának kifejezőt Szürrealista képzettársításokkal kapcsolja össze a konkrét és az elképzelt tárgyakat. A Terror fojtogatását szuggesztíven érezteti 1964-es ciklusa. — A hazárd játékosok (1965) fojtott légkörében intuiciós érzékenységgel, közvetlen reagáló készséggel jelzi az idegtépő izgalmakat. — A Magdaléna sorozatban emberi viszonylatokat, lelki problémákat feszeget. Együtt érez a szerelmet áruló, sivár sorsú szerencsétlen nőkkel. Rappensbergerová művészetében az utolsó két évben új fejezet kezdődik. Témaköre bővül és stílust változtat. A szürrealista elképzelés helyébe a nyers és fanyar valóság mása és egyértelmű tartalom lép. Realista formálású, de a másolástól távol álló, szilárdan rögzített, feszültséget kiváltó figurái tömören egyszerűek. Toll-, ecset- és kombinált technikájú rajzai felfedik a módot, ahogy a témához áll és úrrá lesz felette. Rappensbergerová termékeny és színvonalas Illusztráló művész is. BÁRKÄNY JENŰNÉ Szlovákiában a jelenlegi konszolidált politikai helyzet a párt jelentős igyekezetének az eredménye. Pártunk arra törekedett, hogy létrehozza a fo lyamatos társadalmi fejlődés, a január utáni politika valamenynyi egészséges eleme fejlődésének feltételeit. Ez kétféle irányban történhet: úgy, hogy a társadalmi történés középpontjába a szocializmus megújhodásának átgondolt, jól kidolgozott pozitív programját állítjuk, és úgy, hogy emellett az elsődlegesen ható tényező mellett határozottan fellépünk a nyilvánvalóan szélsőséges megnyilvánulások és ezek hordozói ellen. Mindkettő alapja annak, hogy bár nem mindenkit és mindenáron, hanem mindenekelőtt a párt és a társadalom valamennyi progresszív erejét egyesítsük. Az a cél, hogy Szlovákiában a pozitív program egészséges alapján szilárdítsuk meg a párt egységét, és kiküszöböljük a szélsőségek mindenféle mellékízét. Ebben az értelemben és ennek érdekében arról van szó, hogy semmiképpen se vonják kétségbe és ne járassák le ennek a Központi Bizottságnak, ennek a szlovákiai pártvezetőségnek a törekvéseit. Ezeknek a törekvéseknek a célja, hogy az embereket ne aggasssza, vajon tovább haladunk-e a szocialista építés január előtti gyakorlata kinövései eltávolításának útján, ne tartsanak attól, hogy a január utáni politika negatívumai mellett elmarasztaljuk Január tartalmát, értelmét ls. Ezért világosan kell meghatározni állásfoglalásunkat, a legmagasabb szlovákiai pártszerv állásfoglalását e komoly kérdéssel kapcsolatban. Pavlenda elvtárs ezután röviden foglalkozott az SZLKP rendkívüli kongresszusa előtti szlovákiai helyzettel. Egyebek között a következőket mondotta: Szlovákiában 1968 januárja előtt a negatív társadalmi jelenségek elleni harc éle a hatalmi szubjektivizmus maradványai és hordozói ellen irányult. A szlovákiai pártvezetés egyes személyeiről volt szó, akik Novotný személyi hatalma megőrzésének érdekében tevékenykedtek. Az említetteken semmit sem változtat az a tény, hogy Szlovákiában már 1963 óta új pártvezetőség volt. Ez önmagában véve leginkább az országos központ helyzetéhez való viszonyban játszott pozitív szerepet. További pozitívuma az volt, hogy a szlovákiai feltételek között a hatalmi szubjektivizmus éleinek bizonyos tompulását jelentette. Egyszersmind azonban nem mellőzhetjük a vezetés bírálatát sem a „minihaladás" koncepciójáért, amellyel őrizkedett attól, hogy felizgassa, megharagítsa a prágai vár kultuszának őrét és a vezetés egyes személyeit, akik közvetlenül kiálltak a személyi hatalom mellett, illetve azokat, akik két széken akartak ülni. A szlovákiai pártvezetés ilyen differenciáltságának új körülmények között meg kellett nyilvánulnia 1968 Januárja* után is. A hatvanas évek szlovákiai politikai fejlődése ilyen ellentmondásos voltában lehet megérteni azt a tényt, hogy olyan európai formátumú politikust, mint Husák elvtárs, akinek nagy erkölcsi elégtételt kellett volna kapnia „nem engedte be" a politikai életbe az a vezetés sem, amely 1963 óta progresszív, de negatív irányban is ténykedett. Ez a negatívum átment az 1968 Januárja utáni időszakba is; csakhogy január után ez már jobban meglátszott, önmagában véve már nem volt elegendő a valami ellen folyó harc platformja, a közvélemény joggal elvárta a valamiért vívott harc platformja szlovákiai kezdeményezésének kibontakoztatását. Ilyen feltételek közepette közeledett az SZLKP rendesen összehívott rendkívüli kongresszusának ideje. Az SZLKP Központi Bizottsága összetételének kérdése közvetlenül a kongresszus előtt még nyílt volt. Ugyanakkor egyáltalán nem arról volt szó, hogy a Központi Bizottságba a marxizmus—leniniznuishoz hűséges egészséges erők, vagy pedig a jobboldali szélsőségesek kerülnek-e. A kérdés, gondolom, egyértelműen úgy hangzott, milyen mértékben maradnak meg azok, akik a párt és a társadalom nyilvánossága előtt részben vagy egészen elvesztették a bizalmat, és milyen mértékben kerüi be a pártvezetésbe Husák elvtárs politikai áramlata, amely egyre inkább megszerezte a pártban a tagság tömegeitlek, s nem kis mértékben a tisztségviselők aktívájának is a bizalmát. Annak ellenére, hogy a kongresszus különleges körülmények között ült össze, delegátusai mind azok voltak, akiket a párt járási és kerületi konferenciái demokratikusan megválasztottak. Ez azt jelenti, hogy az SZL.-s.? KB nem egy addigi tagja nem azért maradt ki a Központi Bizottságból, mert az valamilyen különleges kongresszus volt, sem pedig a szocialista országokhoz való állásfoglalása miatt, hanem az SZLKP 1968. évi utolsó kongresszusa, vagyis január előtti és január ulánl tevékenysége miatt. Hiábavaló tehát az ismert, de leginkább anonim szerzők valamennyi arra irányuló mostani kísérlete, hogy megingassa a szlovákiai új legfelsőbb pártszervbe vetett hitet. Munkájának eredménye, tevékenységének eredménye most és a jövőben is igazának legjobb döntőbírója lesz. Ogy vélem, ma világosan és egyértelműen meg kell mondani, hogy Szlovákiában augusztus nem állíthatja meg, és nem is kellene fékeznie a hatalmi szubjektivizmus rendszere maradványainak felszámolására irányuló egészséges folyamatot; nem takarhatja el a tisztségviselők munkájában a nép által augusztus előtt indokoltan bírált hibákat és fogyatékosságokat; nem állíthatja meg az ember széthelyezésének folyamatát, melyek során politikai, szakmai, szervezői és emberi tulajdonságaik minőségét tartjuk szem előtt. Az SZLKP rendkívüli kongresszusa hangoztatta, s határozataiban és döntéseiben részben meg is valósította az alkotó marxizmus—leninizmus alapján a szocializmus egészséges fejlődésének fő kritériumait. Az a társadalmi-politikai fejlődés, amit Szlovákia a rendkívüli kongresszus óta megtett, a legjobb bizonyítéka a kongresszuson megvitatott legfelsőbb pártszerv munkája színvonalának. Szlovákiában ma relatíve kedvezőbb a helyzet mindannak az egészséges elemnek, hangsúlyozom, egészségesnek a megvalósítására, minden téren, ami előtt 1968 januárja nyitotta meg az utat. A januári egészséges értékek megvalósításában a tehetségtelenségen, a tisztességtelenségen, az önkritikátlanságon és a bizalmatlanságon kívül semmi más nem akadályoz bennünket. Pavlenda elvtárs felszólalása további részében rámutatott, hogy a politikai problémák intenzív megoldásán kívül nagyobb gondot keil fordítani a gazdasági kérdésekre, az életszínvonal kérdéseire is. A dolgozóknak nvíitan meg kel) mondani, mi a helyzet, hogyan nkarunk tovább haladni, de nem majdan a nyolcvanas években, amiben mindig nagy mesterek voltunk, hanem most, 1969-ben, ennek második, harmadik negyedévében. Az állampolgárnak elsősorban azt kell tudnia, milyen lesz a holnapja, s nemcsak azt, hogyan kellene majd utódainak élniük egy-két évtized múlva. Az embereknek ismerniük kell, mit várnak tőlük, hogy ily módon élhessenek; a társadalomnak rendelkeznie kell olyan gépezettel, amely ennek a követelménynek rugalmasan megfelel. Itt a legfőbb ideje annak, hogy meghatározzuk azt a szervet, amely teljes mértékben felelős lesz a gazdasági reform továbbfolytatásáért. Ettől a szervtől meg kell kívánni a további előrehaladás pontos idő- és tartalmi tervének kidolgozását. Azzal számítunk, hogy a gazdasági reform egész problémakörével kapcsolatban a CSKP KB plénuma ez év júniusában vagy júliusában kifejezi alapvető állásfoglalását. Ogy tervezzük, hogy az SZLKP KB elnökségének legközelebbi ülésén előterjesztjük az SZLKP Központi Bizottsága gazdasági kérdésekkel foglak kozó plenáris ülése előkészítés sének komplex javaslatát. Ebben a szlovákiai gazdaság 1975-ig terjedő fejlesztésének fő irányait, a konszolidációs program megvalósítását, a gaz dasági reform kibontakozását tartjuk szem előtt. Különösen Szlovákia szempontjainak meghatározására gondolunk a gazdasági reform intézkedéseinek falőkészítésében és végrehajtásában. A gazdaságirányításunkat érintő intézkedések egész láncolatáról van szó. Éppen ezért rendkívüli figyelmet kell szentelni e lánc minden egyes szemének, kiváltképpen pedig az egyik legelsőnek, amelyet a vállalatokról szóló törvény formájában akarunk lerögzíteni, 1969 rendkívül nehéz gazdasági év lesz. Az első hónapok eredményei nyugtalanítóak. Még nagyobb iramot vett a be. vételek és a kiskereskedelmi árak növekedésének körhintája. Váltakozni fog tehát a nagyobb bevételből eredő megelégedettség érzése a kiskereskedelmi árak alakulása által okozott bosszúság érzésével. Pavlenda elvtárs a továbbiakban hangoztatta, hogy újból vissza kell térni az SZLKP KB decemberi plénumának a gaz. dasági problémákkal kapcsolatos következtetéseihez. Bírálóan ítélte meg a „dubnicai tanácskozás" következtetéseinek az üzemekben való megvalósítását. Kitért arra, hogy egyes komoly közgazdasági problémákra a kommunisták ls rámutattak az évzáró taggyűléseken, az SZLKP Központi Bizottságára is eljönnek az elvtársak ezekkel a problémákkal és sürgős megoldásukat kérik, mivel lényegesen kihatnak az egész politikai helyzetre. Pavlenda elvtárs kijelentette, az a feladatunk, hogy a minisztériumokban jól kifejlődjék a pártélet, a pártszervezetek tevékenysége, hogy a kommunisták, a felelős gazdasági dolgozók teljes határozottsággal, a dolgok teljes ismeretében álljanak a hatáskörükbe tartozó kérdéseK megoldásának élére. Az egyes kéidések megoldásában kifejezettebb akcióképességet, és felkészültséget, a párt gazdasági politikájának következetes érvényre juttatását várjuk a minisztériumoktól. Az utóbbi időben leveleket kapunk, amelyek a gazdálkodásban előforduló rendetlenségre, nem létező nevekre kiutalt fizetésekre, vezetők meggazdagodására, a szocialista vagyon szétlopkodására és hasonló jelenségekre hívják fel a figyelmet. Nemcsak névtelen levelek ezek, hanem alá Is írják őket, sőt az emberek személyesen is eljönnek megmondani azt, ami a szívüket nyomja, amit nem tűrhetnek el sző nélkül. Csak azt kérik, ne közöl- A jük a nevüket, s az aláírásukat elolvasás után semmisítsük meg. Mire figyelmeztet ez? Egyebeken kívül a nem egy munkahelyen uralkodó rossz, nem demokratikus légkörre. Arra, hogy az emberek még mindig félnek ujjal mutatni a visszásságokra, tartanak attól, hogy megtorlásban részesülhetnek azok részéről, asiknek vaj van a fejükön. Véleményem szerint itt nyíltan meg kell mondanunk, mindenkinek, hogy senkinek sem görbülhet meg a haja szála sem azért a becsületes igyekezetért, amelylyel a munkahelyeken előforduló visszáságokra igyekszik rámutatni. Az ilyen embert, amennyiben megfelelő munkaszínvonalat ér el, ilyen értelemben is értékelni kell. Pártunk és szervei mindenkor kiállnak mellettünk, elsősorban azzal, hogy az Illetékes állami és gazdasági szervekben dolgozó kommunisták közreműködésével a helyzet megjavítását szorgalmazza, mégpedig az érintett személyek beosztásárarés kapcsolataira való tekintet nélkül.