Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-13 / 61. szám, csütörtök

Ä párt biztosítani tudja az állam progresszív fejlődését |Folytatás a 2. oldalról) tők a marxista párt politikajá- litikai pártok és erők pluralitá- ga és ax SZLKP Köxponti Bízott- és a szélsőséges irányzatok le­folytatás a 2. oldalról) szlovák külpolitikai irányzat alapelveinek és a belső problé­máknak a bírálatára. A régi ve­zetés és a szektás-bürokratikus gyakorlat bírálatát felhasznál­ták az egész párt befeketltésé­re, munkájának, történelmének s különösen a társadalomban betöltött vezető helyzetének a befeketítésére. Kétségbe von­ták a marxista párt politikájá­nak alapvető kérdéseit. E gon­dolatok, amelyeket a tömegtá­jékoztatási eszközök is terjesz­tettek, előidézték és meggyor­sították a nézetek rohamos dif­ferenciálódását, valamint a bel­politikai küzdelmet a párt és állami politika irányvonaláért. Ennek a Jegyében teltek a múlt év és az idei év első hónapjai. A válságos helyzet kialakulásának okai Ha e jelenségek osztály- és szo­elális gyökereit vixsgáljnk, azt látjuk, hogy itt sok mindenben a München előtti burzsoá köztársa­ság, valamint az 1945—1948-as ivek nézeteinek, politikai erőinek, mozgalmainak és irányzatainak folytatásáról van szó. Kiviláglott azáltal, hogy ezek az erők 1988. Januárja elfitt nem léphettek fel nyilvánosan, de még nem szűntek meg létezni. Társadalmunk 1948. lebruár előtti polgári és kispolgá­ri osztálymotivumai, valamint a polgári és kispolgári politikai mozgalmak és ideológiai szem­pontok hagyományai az emberek tudatában részben fennmaradtak. Ezért az 1968. januárját követfi áj helyzetben ismét felmerültek a politikai életben, bár más takti­kával és jelszavakkal, igazi poli­tikai céljaik elkendőzésével. Igy megfigyelhettük, a szociáldemok­rácia felújítására irányuló, vala­mint a Nemzeti Szocialista Párt egész 1948 február elfittl tevé­kenységének rehabilitációját, a politikai katolicizmus újboi. ki­alakítását célzó erőfeszítéseket és számos más olyan irányzatot és áramlatot, amelyek a jauuár utá­ni helyzetet pozícióik felújítására és a politikai életben való érvé­nyesülésre akarták felhasznál­ni. Semmiképpen sem lehet itt lebecsülni a nyugati, burzsoá ál­lamok politikai hatását és propa­gandáját sem. A teljes, senki és semmi által nem korlátozott és ei­lenűrzött sajtó-, szólás- és gyüle­kezési szabadság mellett ezek a szocialistaellenes és jobboldali erfik radikalista jelszavakkal és akciókkal további fejlődésünket veszélyeztető válságos helyzetet alakítottak kl. Ez a politikai küz­delem nem maradt következmé­nyek nélkül a párton belül sem. ahol a tagság egy része a radi­kalista jelszavak hatása alá ke­rült, annál ls Inkább, mert a tö­megtájékoztatási eszközök is köz­vetítették, és pártolták egyes ma­gas pártfunkcionáriusok is. Az augusztusi események és a dogmatizmus Belpolitikai fejlődésünket még bonyolultabbá tették az augusztu­si események. Az új helyzetben a párt a külpolitikai kapcsolatok és a belpolitikai helyzet norma­lizálására törekedett. De pártunk és állami vezetésünk konszolidá­ciós erőfeszítéseit jelentfis mér­tékben gátolták és gátolják ma is a társadalmunkban ható szélsfisé­ges irányzatok és erfik. Ezért pár­tunk pozitív programjának, január atánl politikájának kiharcolása során állandó harcot kell vívnunk ezekkel a szélsőséges irányzatok­kal. Szüntelen küzdelmet kell vívni a múlt évek merev elképzelései­vel, px emberek gondolkodásában meglévő konzervatív elemekkel. Az évtizedek során elég sok em­ber elsajátította a problémákhoz, az emberekhez, az Irányításhoz való bürokratikus közeledést. A szokásnak e páncélingét eléggé aehéz levetni, és vonzóan hat a párt vezető szerepének régi mód­szerrel történfi érvényesítéséhez, a régi irányítási módszerhez valfi visszatérés hajlama. Ezért nytltan megmondjuk, hogy semmilyen kö­rülmények között sem engedhet­jük meg a visszatérést a régi, az ötvenes vagy hatvanas évek mun­kamódszereihez sem a pártban, sem a társadalomban. A párt el­lentétbe kerülne az emberekkel, elszigetelődne tfilük. szektás po­zíciót foglalna el. A vezető sze­repet csupán a párton belüli de­mokráciának, mint tartős állapot­aak a megszilárdításával, vala­mint a társadalmon belüli demok­ratikus viszonyok megszilárdításá­val őrizhetjük meg. Csak Így le­het megőrizni a széles néptöme­gek bizalmát és támogatását, csak igy lehet megoldani a nép támo­gatásával társalalmunk problémáit. Ezért a szocialista demokrácia el­veinek be nem tartására irinynlfi, habár helyi jellegű kísérletekei Aliért fő veszély a jobboldal? A CSKP KB novembert határo­zata, amellyel az SZLKP Központi Bizottsága egyértelmű egyetérté­sét nyilvánította, a mai feltéte­lek között ffiveszélynek a szocia­listaellenes erfiket és a jobboldali •pportunlsta erfiket jelölte meg. Beszéltünk ezen erfik osztály-, szociális és politikai okairól. Egyes emberek még a tömegtájé­koztatási eszközökben is, sfit egyes vezetők, pártfunkcionáriusok ls — a novemberi határozattal ellentét­ben — más nézeteket hirdetnek a a M veszélyt a konzervatív, szektás irányzatokban látják. Sfit, egyesek nyilvánosan, a határozat­tal ellentétben megtévesztik az embereket, érveket koholnak a Jobboldali és a baloldali veszély más értelmezésének Indokolására. Meg kell említenem egy esetet, mert körülötte zaj kezd támadni. Rossz szolgálatot tatt ax utóbbi hónapokban a pártnak e téren Kosý elvtárs is, az SZLKP Köz­ponti Bizottsága Ideológiai osz­tályának volt vezetfije. A CSKP KB novemberi határozatával és ax SZLKP Központi Bizottsága elnök­sége Irányvonalával ellentétben a szlovák és a cseh sajtót, a rádiót és a televíziót olyan cikkekkel és beszédekkel árasztotta el, ame­lyekben lényegében átvette a jobboldali opportunista szempon­tokat pártunk politikájának szá­mos fontos kérdésében. Nyilváno­san vitába szállt a CSKP KB és az SZLKP KB alapvetfi dokumentu­maival. Az SZLKP KB elnöksége ezért ez év február 17-én kénytelen volt Kusý elvtársat felmenteni az SZLKP KB ideológiai osztálya ve­zetfijének tisztsége alól. Tekintet­tel arra, hogy M. Kusý elvtárs a párt irányvonala elleni kampányt tovább folytatja — pl. a Večerník ez év március 10-1 számában — feltétlenül szükséges ebben a be­számolóban is nyilvánosan elhatá­rolni magunkat helytelen nézetei­tfii. Hasonló módon lépnek fel egyes publicisták és pártfunkcio­náriusok is. Szükséges lesz e né­zetekkel nyilvánosan vitába száll­ni. Miért jelentik a ffi veszélyt tár­sadalmunkban a szocialistaellenes erfik és pártunkban a jobboldali opportunista irányzatok? A szocialistaellenes erfik eluta­sítják a szocialista társadalmi rendet a ml marxista (elfogásunk­ban. A jobboldali opportunista erfik elhagyják a kommunista párt marxista leninista alapelveit, fel­építésének elveit, és tagadják ve­zetfi szerepét a társadalomban, valamint internacionális köteles­ségeit, s a nyugati szociáldemok­rata pártokhoz hasonló kispolgári elképzeléseket propagálnak. A po­litikai pártok és erfik pluralitá­sát népszerűsítették és népszerű­sítik, más politikai koncepciókat és platformokat agyainak kl, „úgynevezett népi mozgalmat", „a demokratikus szocializmust védel­mezd össznépi mozgalom" koncep­cióját, s mindezt a Nemzeti Front és a párt keretein kívül. Konk­rétan megkísérelték tömegalappal rendelkező ellenzéki politikai áramlatok kialakítását, mégpedig széles körű publicitással, amit még ma is megkapnak tömegtájékoz­tatási eszközeinkben. Igy ezek az erfik knnkrét tettekre és nagy akciókra térhettek it, amelyek hónapokon át megrázkódtatták társadalmunkat és államunkat, meghiúsították a pártnak, az ál­lam konszolidálására irányuló erőfeszítését, megnehezítették a párthatározatok és következteté­sek megvalósítását. Ezek a szél­sőséges erők Ingatag politikai helyzetet és ax űj küzdelmek, új válságok, bel- és külpolitikai konfliktusuk lappangó veszélyét alakították ki hazánkban. Ezért a CSKP Központi Bizottsá­ga és ax SZLKP Központi Bizott­sága is az antiszocialista erőket és a Jobboldali opportunista erfi­ket tartja a Ifi veszélynek. Küz­deni kell ellenük, politikailag le kell győzni őket, hogy már vég re meglegyen nálunk a felgyü­lemlett problémák progresszív megoldásához szükséges politikai nyugalom. Hazánk helyzetét a CSKP KB és az SZLKP KB novemberi és de­cemberi plénumain hozott határo­zatban értékelte, s ezeken nincs mit változtatni. E határozatok al­kotják továbbra is pártunk politi­kai munkájának alapvetfi irányvo­nalát. Nem akarjuk az embereket megbélyegezni, hanem egyesíteni akarjuk őket a párt programjának és irányvonalának elvei alapján, leküzdve helytelen nézeteiket és álláspontjalkat. Mindkét szélső­ség — különösen a veszélyes jobboldali szélsőség — leküzdése megteremti a párt eszmei és ak­ciőegységének, társadalmunk ve­zetéséhez szükséges ereje és ké­pessége felújításának az előfel­tételeit. A politikai gyakorlat liics összhangban a határozatokkal ls el kell ntasitannnk és politi­kailag le kell küzdenünk. A szlo­vák társadalomban nem kevés ha­gyományos konxervatív elem van. Akadnak elvtársak, akik a 10—20 vagy 30 év előtti pártmunkamód­szerek elképzelései közepette él­nek. Nem képesek megérteni a társadalmi átalakulásokat, s ezért — ifiként bonyolult helyzetben — hajlamosak arra, hogy visszatér­jenek a régi szokásokhoz. Türel­mesen érvényesítenünk kell poli­tikai munkánk új elveit és mód­szereit, minden szakaszon, min­den szervezetben, és segítenünk kell azoknak az elvtársaknak, akik ilyen vagy amolyan okból nem tudják megérteni korunk e parancsát, a fejlett társadalom­ban végxendfi politikai munka parancsát. Axt mondjuk, bogy a társadalom irányításának, tehát a pártmunkának Is a társadalmi problémák és a társadalom fejlő­dési foka tudományos megismeré­sének sxintjére kell emelkednie. Hogy e helyes állítás ne legyen üres frázis, szüntelenül le kell küzdeni munkánkban a konzerva­tív hajlamokat. Természetesen sokkal nehezebb demokratikus, politikai módszerekkel dolgoz­ni, mint a régi bürokratikus módon. Politikánk tartós sikere axonban éppen attól függ, mllyea mélyen hatolnak be a szocialista demokrácia gondolatai pártunk és társadalmunk minden résxébe. Konkrét mindennapos munkával ad|uk vlssxa az emberek bizalmát és biztonságát, hogy nem ismét­lfidnek meg a múltbeli hibák és tévedések. Igy adunk nekik re­ményt és távlatot Kerületi, járási és alapszervezeteinknek meg kell vltatnlok e problémákat, munka­módszereket. Ki kell küszöbölni a fogyatékosságokat, mert mun­kánkbői kl akarjuk irtani mind­azt, ami megcsontosodott, fennhé­jázó, rutinosság. Nyugtalanít bennünket, hogy országos méretekben lassan ha­!ad pártunk belső konszolidá­ciója, mert ebből további prob­lémák származnak. A pártaktí­vákon és az évzáró taggyűlések lúlnyomó többségén a pártta­gok egyre erősebben követelik hazánk politikai helyzetének megnyugvását és elsősorban a legfelsőbb pártszervek egysé­gét. Gyakran bírálják azt, hogy a vezető pártfunkcionáriusok számos alapvető kérdésben nem lépnek fel egységesen. A CSKP KB plenáris üléseinek doku­mentumai — főként a novem­beri határozat — helyes utat mutat és távlatot ad. A közö­sen kidolgozott és jóváhagyott dokumentumokkal azonban nincs összhangban a politikai gyakorlat. Pártunk egyszerű tagjai nem tudják megérteni, hogy a vezető pártszervekben a határozatok Jóváhagyása után nem tudják elérni azok egysé­ges magyarázását és az egysé­ges eljárást. Nem tartják tisz­teletben pártunk felépítésének alapelveit, a demokratikus centralizmus elvét, nem tartják be az alapszabályzatot, és sú­lyosan megsértik a pártfegyel­met. Ez a pártot bomlasztja ős veszélyezteti. Továbbá azzal a következménnyel jár, hogy a társadalmi életünk különféle szakaszain dolgozó kommunis­ták nem védelmezik és harcol­ják kl a párt egységes állás foglalását, hanem különféle szakmák szerint vagy saját hangulatuk szerint lépnek fel. Ogy véljük, ez a kulcsfontos­ságú feladat, ha a párt előre akar haladni. Ma rendkívül fontos az öntudatos pártfegye­lem és a kommunisták aktív részvétele a pártpolitika meg­valósításában. A kommunisták öntudatos fegyelmének és akti­vitásának alapja természetesen az eszmei egység, amely a pár­ton belüli demokrácia fejlesz­tése során szabad véleménycse­re alapján alakult kl. Ha azon­ban nem akarjuk, hogy pártunk a végtelenségig vitaklub és az ellentétes nézetek csatatere maradjon, ha azt akarjuk, hogy társadalmunkat valóban vala­mennyi szakaszon vezesse, ak­kor feltétlenül fel kell újítani a demokratikus centralizmus elvének betartását, ami magá­ban foglalja azt a kötelességet ls, hogy fegyelmezetten be kell tartani és meg kell védelmezni a felsőbb pártszerv jóváha­gyott határozatalt. Bizonyára nagy politikai munkát igényel, hogy teljes eszmei egységet érjünk el pártunkban. De a pártfegyelem megszilárdulása, a legfelsőbb pártszervek hatá­rozatainak betartása igen gyor­san megnövelheti pártunk ak­clóegységét, hozzájárulhat belső konszolidációjához és a szélső­séges irányzatok leküzdéséhez. Az eddigi anarchista állapo­tokról át kell térni pártéletünk alapelveinek betartására, és nyomatékosan meg kell köve­telni, hogy a párt minden egyes tagja — az egyszerű tag épp­úgy, mint a magas funkcioná­rius — fegyelmezetten teljesít­se a legfelsőbb pártszerv hatá­rozatait. Ogy véljük, hogy a CSKP KB legközelebbi plenáris ülésének meg kellene tárgyal­nia a pártirányvonal megsérté­sének, a nyilvános tevékenység során való fegyelmezetlen eljá­rásnak, szárnyak, csoportok kialakításának, a demokratikus centralizmus és a pártalapsza­bályzat durva megsértésének a konkrét eseteit. Olyan konkrét intézkedéseket kell tenni, ame­lyek biztosítják a pártfunkcio­náriusok egységes eljárását és fellépését. Valószínűleg alkal­mazni kell majd az alapsza­bályzatban lefektetett szankció­kat is azokkal a tagokkal szem­ben, akik rendszeresen megsér­tik az említett elveket, és ár­tanak a pártnak. A demokrati­kus centralizmus elvének, mint szervezeti alapelvnek újbóli megszilárdítása, valamint a pártszervek jóváhagyott határo­zatainak védelmezése a párt-, állami, gazdasági és kulturális élet legkülönbözőbb szakaszain dolgozó kommunistákat arra fogja vezetni, hogy egységesen kövessék a Jóváhagyott koncep­ciót, irányvonalat, konkrét cé­lokat. Ez az út vezet a párt ve­zető szerepének megszilárdítá­sához a tömegszervezetekben, az államigazgatásban, a gazda­ságban, a tömegtájékoztatási eszközökben és másutt. A pár­ton belüli demokrácia és az ön­tudatos fegyelem betartása utat mutat a párt egyesítéséhez és a szélsőséges Irányzatok le­küzdéséhez. Ez az út vezet min­den egyes párttag érvényesülé­séhez a pártpolitika kialakítá­sában és annak ellenőrzésében. A párt megszilárdításának, a pártfegyelem megszilárdításá­nak e folyamata nem lesz köny­nyű és ellenállástól mentes. Szükségesnek tartjuk azonban mielőbb rátérni erre az útra és következetesen haladni rajta, és érvényes ez a legfelsőbb pártszervekre éppúgy, mint az alapszervezetekre. Hasznos vol­na, ha az SZLKP KB mai ülése ebben az irányban valamennyi szlovákiai pártszervre és szer­vezetre kötelező határozatot hagyna jóvá. Most, amikor tár­sadalmunkban számos ellenté­tes nézet ütközik össze, ismé­telten figyelmeztetni kell arra, hogy pártunk marxi—lenini el­vekre és tanokra épült párt és ilyen ls akar maradni. E tan alkotórészét képezi a párt tár­sadalmi vezető szerepének el­ve ls; és ezt az elvet nemcsak hirdetni akarjuk, hanem Igen konkrétan érvényesíteni ls fog­juk társadalmi életünk minden szakaszán. Emlékeztetni kell arra, hogy pártunk tanainak és politikájának elve a munkás­és kommunista pártok interna­cionális testvéri barátságának gondolata is, s ebből az elvből, valamint nemzeteink érdekeiből következik pártunk és álla­munk orientációja a külföldi kapcsolatok kérdésében. Ezért minden egyes pártnak köteles­sége a párt politikáját védel­mezni ezen a téren is. Ezek a kérdések Jelentik ma a pártta­gok állásfoglalásának próbakö­vét a párthoz, a párt politiká­jához és célkitűzéseihez. A párt­tagokat és funkcionáriusokat annak alapján fogjuk megítél­ni, hogyan viszonyulnak ezek­hez az alapvető kérdésekhez, a párt alapvető dokumentumai­hoz, elsősorban a CSKP KB no­vemberi határozatához, és ho­gyan védelmezik, magyarázzák a gyakorlatban ezeket az elve­ket és dokumentumokat. Nem segítenek a pártnak az olyan tagok és funkcionáriusok, akik ezekkel az elvekkel és határo­zatokkal ellentétesen járnak el, vagypedlg objektívan ártanak mozgalmunknak és fékezik tár­sadalmunk fejlődését. Ezért minden egyes pártszervezetben elemezni kell e kérdéseket, tisztázni a vitás problémákat és a pártszervezetet a pártirány­vonal köré egyesíteni. A tömegtájékoztatási eszközök befolyása Ezzel kapcsolatban ismét érin­teni kell a tömegtájékoztatási eszkőzök munkáját. Befolyásuk az emberek gondolkodására és tuda­tára mérhetetlen. Ensek tudatá­ban van minden társadalom, min­den állam és minden politikai mozgalom. Nem mindegy, és nem lehet közömbös számunkra, vajon az állami és tömegtájékoztatási eszközök — a sajtó, a rádió és a televízió — a párt- és az állami politika szellemében hatnak-e, va­jon segitik-e, vagy zavarják, Il­letve ártanak neki. Ezért a párt vezetősége IsmételteB visszatér ehhez a kérdéshez, és ezért for­dult már aanyi ízben a tömegtá­jékoztatási eszközökben dolgozó kommunistákhoz. Nagyra becsüljük azoknak a kommunistáknak és nem kommunistáknak a munkáját, akik ezekben az eszközökben se­gítik a párt- és állami politika megvilágítását az embermilliók elfitt. De ma sem lehetünk elé­gedettek azzal, hogy az emberek ogy része visszaélve a sajtósza­badsággal, összezavarja a fogal­makat, a párt irányvonalával el­lentétes nézeteket és elveket ter­jeszt, vagy a konszolidációs folya­matot megzavaró kampányokat és szenvedélyeket Igyekszik kelteni. Lényegesen meg kell javítani a tömegtájékoztatási eszközökben dolgozó kommunisták munkáját, következetesen érvényesíteni kell a párt vezetfi szerepét ezekben az eszközökben űgy, hogy a kommu­nisták ezeken a helyeken ls a párt harcos társai legyenek. Meg kell javítani azoknak az állami és társadalmi szerveknek a munká­ját is. akik ezekért az eszközökért felelősek. Pártunk nem valósít­hatja meg föl politikai célkitűzé­seit, ha az elvi politikai kérdé­sekben befolyása nem érvényesül következetesen a sajtóban, a rá­dióban, és a televízióban. A mai állapot fékezi előrehaladásunkat. Exea a téren az elégtelen megol­dás már sok politikai kárt oko­zott nekünk, és rontja a helyzetet. KfilfinSsen aktív szerepet kell Itt látszania elsfisorban a pártsajtó­nak és az állami tájékoztatási esz­közüknek. A szavakról át kell tér­ni a tettekre. Azt mondhatjuk, hogy Szlovákiában eléggé megja­vult a helyzet a televízióban, a rádióban és a sajtó jelentűs ré­szében. Megelégedéssel nyugtáz­zuk az e szakaszokon dolgozó elv­társak Jfi szándékát. Természete­sen még túlságosan sok a politi­kai hiba mind a pártszervek, mind a publicisták munkájában. Erről a helyről la azzal a kéréssel for­dulunk a tömegtájékoztatási esx­közökben dolgozó kommunisták­hoz, értékeljék munkájukat pár­tunk alapvetfi dokumentumainak szempontjából és az eddiginél sok­kal következetesebben, kezdemé­nyezőbben és elkötelezettebben segítsék a párt -és állami veze­tést. Érthetetlen, hogy a tömeg­tájékoztatási eszközökben válasx nélkül, vita nélkül marad számoa olyan megnyilatkozás, amely nyilvánvalóan helytelen és a párt Irányvonalával és dokumentumai­val ellentétes. Az e szakaszon dolgozó kommunisták és más dol­gozók körében végzett mnnkát te­kintsük politikai munkának. Ha azonban nem lehetséges, politikai­lag egyetértésre jutnunk, meg­győznünk őket, akkor nyilvánva­lóan kénytelenek leszünk káder­intézkedésekhez folyamodni. A saj­tó- és szólássxabadság anarchista, egoista, az e szakaszon dolgozfik kis csoportjainak érdekeire sza­bott magyarázata miatt nem tart­hattuk az egész társadalmat fe­szültségben. nyngtalanságban, vál­ságos helyzetben, nem oltogathat­juk szüntelenül a különféle kam­pányokat. elodázva Igy az embe­rek milliói érdekében fontos prob­lémák megoldását. Újból hangsú­lyozni kell azt az ismert elvet, hogy a társadalmi szabadság foka nagymértékben füpg főként azoa emberek felelősségétől, akik na­ponta Ilyen vaey amolyan formá­ban az emberek százezreihez, sfit millióihoz szólnak. E felelősség kérdése nem egy ember, vagv egy kis csoport mi»Sii(»te. Ez társa­(Foly tatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents