Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-12 / 60. szám, szerda

HÓVIRÁGOT TESSBKI (Könözsi István felvétele) Nincs kitaposott ösvény MAR TÖBB MINT EGY ÉVE tanulunk élni a lehetőségeinkkel, szerezve örömteljes és keserű tapasztalatokat. Január, augusztus, a föderációs államforma kialakítása egy-egy állomása ennek a jelentős útnak. A csehszlovákiai magyarok számára a január elsősorban az egyenjogúság megvalósításának reményét csillantotta meg. Ismerjük az események alakulását. Erőnkből a demokratizálódási folyamat első szakaszában jóformán csak a koholt vádak, a nacionalista hullám elleni védekezésre futotta. Az augusztusi események után azok, akik nemrég még a köztársaság egységének megbontásával vádoltak bennünket, meglepődve állapíthatták meg, hogy továbbra is csehszlovák állampolgároknak valljuk magunkat. Egyesek nyilván mást vártak tőlünk, mert elfeledték, hogy számunkra a szülőföld és a haza eggyéforrott, azonos fogalom. A több mint félmillió magyar nem vándorló, aki egy-egy történelmi megrázkódtatás után fogja a kalapját és tovább áll. Itt születtünk, itt élünk, s e tény meghatározza a cselekedeteinket is. Mi ennek az országnak akarunk egyenrangú polgárai lenni. Számunkra az akarunk hangsúlyozása nagyon lényeges. Azt, hogy valóban azok leszünk-e, elsősorban a nemzetiségi végrehajtási törvények szabják meg. Jelenleg a nagy várakozás időszakát éljük. Beszélgettem e kérdésről néhány déli járás vezetőjével. A pártbizottságoktól a nemzeti bizottságokon keresztül a nemzeti frontig mindenütt ugyanazt az elvet vallják: helyes, hogy rendezik a nemzetiségi kérdést, de csak azután cselekedünk, ha megismerjük a végrehajtási törvényeket. Jogi szempontból igazuk van, erkölcsi, emberi szemszögből vitatható az eljárásuk. E területen, járási szinten, vajmi kevés változás történt, egyedül a galántai járási pártbizottság kísérelte meg, hogy felmérést készítsen a nemzetiségi kérdésről, de intézkedésekre itt is csak a végrehajtási törvény elfogadása után lehet számítani. Nem véletlen, hogy e kérdésben a lakosság — tájékozottsága szerint — saját maga alakítja ki a véleményét. Nem kevés azok száma, akik azt mondják: „ugyan, kérem, a miniszterek kinevezésén kívül nem történt semmi". Mások szerint: „addig, amíg nincs végrehajtási törvény, kár a gőzért". Kinek van igaza? Mindkét megállapítás csak féligazság. A képviselet a kormányban és a minisztériumokban csak egy része a megoldás stádiuámában levő intézkedéseknek. Ugyanakkor, szinte gyermekien naiv elképzelés, hogy a törvény minden kérdést megoldó „bűvös gyógyír" lesz. A törvények önmagukban még nem jelentik a kérdések megoldását. E megállapítás hatványozottan helytálló a nemzetiségi végrehajtási törvény esetében. MIÉRT EMLÍTEM EZT? Mert hosszúnak és kihatásában károsnak tartom ezt a „törvényN

yilván u cm túlzás az az állítás, hogy a galántai járás egyik legszebb községe Taksony. Ezt bizonyítja az is, bogy a faluszépítési akció járási versenyében több alkalommal az első helyen végzett. Amit az idegen első látásra észrevesz, az a főutca gyalogja róját szegélyező virágágy, melyben tavasztól késő őszig ezernyi színben pompáznak a virágok. A létesítmények közül elsősorban a tavaly átadott sportpálya figyelemre méltó, melyet korszerű öltözőkkel is felszereltek. Talán ezért is szerepel sikeresen a taksonyi labdarúgócsapat a járási bajnokságban . . Említést érdemel még az iskola épületének kibővítése, az óvoda átépítése, s mindenekelőtt a művelődési ház, melyet sok község megirigyelhetne. Éppen a városi igényt ls kielégítő művelődési ház miatt, no meg a taksonyíak színházszeretete miatt jár szívesen és gyakran a komáromi színház is Taksonyba vendégszerepelni. Tavaly például hét színműelőadására és négy esztrádműsor bemutatása ra került sor a művelődési házban. Ezenkívül különböző ünnepségeket, tánctanfolyamot, bálokat stb. tartottak a művelődési otthonban, melynek idei terve még a tavalyinál is gaz dagabb. Az idei rendezvények közül eddig a jól sikerült farsangi mulatságok és a Matica helyi csoportjának bálja emelkedik ki. A közeljövőben nyilvános ünnepi gyűlésen emlékeznek meg a CSEMADOK megalakulásának huszadik évfordulójáról. Ebből az alkalomból értékelik a helyi szervezet tevékenységét ls, remélve, hogy újból fellendül a munka a múlt évig kitűnően dolgozó helyi szervezetben. TAKS ONY-1969 A művelődési házban nyílt meg a falu presszója, mely vasárnap és köznap is nyitva tart. A művelődési házat felhasználhatják a házasodó fiatalok is: itt tarthatják meg lakodalmukat ... A község fiataljai nagyon megszerették a teaesteket, melyeken a zenét a népszerű TOS-együttes, a járás legjobb zenekara szolgáltatja. Sokkal fosszabb a helyzet a faluban a mozi viszonylatában. A mostani filmszínház épülete ugyanis már olyan rozoga, hogy le kell bontani. Helyette egy új filmszínházat építenek. A munka megkezdésére azonban csak a jövő évben kerül sor. Átadásának ideje tehát még ismeretlen. Közszolgáltatási gondokkal nem küzd a falu, mivel Ganlánta mindössze két kilométerre esik, s ott minden megtalálható . .. Hasonló a helyzet a munkalehetőségek terén is. A falu lakosságának egy része — közel 600 ember — Galántára, illetve Pozsonyba jár naponta munka után. Helyben csupán a szövetkezet jelent számottevő munkalehetőséget, melynek mintegy 280 tagja van. Az idénymunkák idején azonban ennél sokkal t.<ibb embert alkalmaz. Egyébként a falu lakosainak száma 2480. Ennek 62 százaléka magyar, 38 százaléka pedig szlovák nemzetiségű. — Hogy állnak a lakáskérdéssel? — kérdeztük Flaskár I. ászlótól, a HNB fia il, de a falu gondjait nagyon jól ismerő elíökétől. — Nálunk a lakáskérdés nem okoz különösebb gondot. Az utóbbi időben hat olyan személynek biztosítottunk lakást, akik saját erejükből nem tudtak lakáshoz jutni. Jelenleg 52 telekigénylési kérvény fekszik a nemzeti bizottságon. Ebből harmincat kielégítettünk. S ez megfelel a fontossági sorrendnek. Tavaly 17 építkezési engedélyt adtunk ki. Idén is kb. ennyi ház építését engedélyezzük. A családi házak építését a helyi gazdálkodási özem kőművesei végzik, de sokat segítenek az egyéb üzemekben dolgozó kőművesek is. Beszélt az elnök a községfejlesztés merész távlati terveiről is. melyekből egyebek közt a vízvezetékhálózat kiépítésének és egy fürdőmedence létesítésének a terve emelkedik ki. Ha figyelembe vesszük, hogy mi az, amit eddig megvalósítónak a taksonyiak, akkor egy pillanatra sem kételkedhetünk további elképzeléseik valóra váltásában sem. FÜLÖP IMRE re várakozó időszakot", mikor minden párthatározat cselekedetre buzdít és tettekre serkent. S éppen ez a buzdítás vetett fel bennem egy gondolatot. A párt mint a társadalmi haladás és fejlődés ösztönzője emberségben és igazságtevésben megelőzheti, sőt, jő értelemben helyes, ha megelőzi a törvényes intézkedéseket. Nem a paragrafusok megsértésére vagy kikerülésére, hanem humánummal való kiegészítésére gondolok. Vagyis még nincsen jogerős nemzetiségi végrehajtási törvény, de semmi akadálya annak, hogy a párt saját soraiban meg kezdje az egyenjogúsággal összefüggő kérdések rendezését. Ez a példamutatás igen pozitívan hatna a magyar dolgozók és a párt kapcsolatára. Mert ha cseh és szlovák vonalon szükséges a párt és a nép kapcsolatának elmélyítése, akkor ennek az elvnek magyar vonatkozásban is érvényt kell szerezni. A múlt évben tartott járási és kerületi pártkonferenciák megállapították, hogy kevés a magyar párttag, nem kielégítő a magyar dolgozók szervezettsége, s a vegyes lakosságú járásokban kevés a magyar pártfunkcionárius. Az idei évzáró gyűlések azt jelzik, hogy e téren vajmi kevés változás történt. A magyar dolgozók száma és szervezettsége közötti arány lényegesen alacsonyabb, mint a szlovákoké. Ismerjük az 1945— 48-as évek hatását, de azóta két évtized telt el, s a jogtalanság időszaka sem lehet örökös indok. Az okokat másutt is keresni kell. A falusi pártszervezetekben magas a párttagok átlagéletkora, az új párttagok kőzött kevés a magyar fiatal. A pártéletben ez a nemzetiségi kérdés egyik vetülete. Megoldása nem törvénytől, hanem elsősorban a magyar kommunisták munkájától és a járási pártbizottságok irányító tevékenységétől függ. Ide kapcsolódik a hivatásos magyar pártfunkcionáriusok kérdése is. A MCLT ÉV JANUÁRJA ÓTA sok képzett, tapasztalt szakember kapott helyet a pártapparátusban. A felfrissítés folyamata helyes, főként ha a minőségi szintet is emeli. Csupán azt hiányolom, hogy a vegyes járások pártbizottságai mindmáig nem kutatták fel azokat a képzett és tapasztalt magyar kommunistákat, akik helytállnának a pártapparátusban is. A társadalom élcsapata a történelem folyamán sohsem járt kitaposott úton. Kezdeményezett, példát mutatott, az emberi egyenjogúság élharcosa volt. A járási pártbizottságoknak a fent említett kérdések rendezéséhez ez a hagvom^nv szolgáltasson követeivlő néldát. CSETÖ JÁNOS Dicsértessék a nép neve POLITIZÁL-E Á CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYARSÁG? B rtelmiségi körökben, de ® másutt is az utóbbi időben nem egyszer felvetődött már a kérdés, a csehszlovákiai magyarság nem zárkózik-e el túlságosan a társadalmi mozgástól, s konzervativizmusa nem akadálya-e az előrehaladásnak; s egyáltalán, mi az oka annak, hogy soraiban egyre erőteljesebben nyilvánulnak meg amolyan „balos tendenciák". Azt hiszem, ezek a vádak csak részigazságok, s inkább a helyzet felületes ismeretéből, s az összetevők figyelmen kívül hagyásából erednek, mint az objektív adottságokból. Ilyenkor mindig Petőfi szavai jutnak az eszembe, aki a szabadszállási választási kudarcot jellemezve (melyhez képest „az ördögi gonoszság — krisztusi erényi") a megtévesztettek mentségét így magyarázta: „ .. .De én ezért nem a népet kárhoztatom, hanem ámítóit, félrevezetőit, kiket egykor a törvény és az isten egyaránt meglakoltat..., a nép én előttem szent, annyival tnkább szent, mert gyönge, mint az asszony s m'nt a gyermek. — Dicsértessék a nép neve most és mind örökkél" Bármennyire messze esik is egymástól, s bármennyire eltérő a két ilirténés, az analógia lényege: a nép ártatlansága. Vádak és vádaskodások idején ma is ezt a szemléletet érvényesíthetjük. A „kollektív" elmarasztalás helyett legfeljebb azt kérdezhetjük: mi az oka a magyarság tartózkodásának, nyugalmának, vagy a társadalmi láz-állapot miatti türelmetlenségének?! E magatartás meghatározó pozitívumaként Gály Iván a napokban már leszögezte: — a példamutató helytállást a munka frontján; valamint — létfontosságú érdekei — nemzetiségi jogok — védelmének képességét, s a kiegyezésre kész józan megfontoltságát. „Hosszúéves, nemegyszer sanyarú tapasztalatok munkálták ki ezt az alapállást — írja Gály —, ezt a mentalitást, amely — így is mondhatjuk — forrongó időkben a munkába menekül vagy temetkezik és tettkészsége jobbára kimerül a védekezésben". (Vasárnapi Oj Szó, 1969. II. 23. J Ehhez a látlelethez nincs mit hozzátenünk, ahogy nincs mit elvennünk utóbbi megállapításából sem, melyben a fő veszélyét látja annak, hogy a csehszlovákiai magyarság elszigetelődik s megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy cselekvő részese legyen a politikaformálásnak. A KORIGÉNY kapuját döngeti ez a félelem, s a viszszahúzás és lemaradás hátrányait vetíti elénk — okkal és joggal. Mivel azonban okozati összefüggésekről van szó talán nem érdektelen, ha az o k o k a t is érintjük. M

indenekelőtt abból indulnék ki, hogy a csehszlovákiai magyarság nem eredendően (ab ovo) maradi, politika nélkül való, sőt ma sem adta fel társadalmi elkötelezettségét. A végleteknek azonban nem híve, mert ötvenéves léte alatt megszokhatta már, hogy a társadalmi válságok számára kettős, vagy sokszoros tehert jelentenek. (Legyen szó, akár politikai, akár gazdasági válságról.) Tehát eleve tartózkodóbb az ismeretlennel szemben, mert nem tudja, mit hoz ez számára. Hovatartozása becsületességéről s érettségéről azonban már nemegyszer kiállította a bizonyítványt. Kétségtelen, hogy nem szívesen adja magát valamelyik politika játékszerévé, hogy rajta keresztül egyes akarnokok kerüljenek csak feljebb, magatartása lényegét azonban meggyőzően felfedi az a tény is, hogy az első köztársaság idején a párt ezen a vidéken volt a legerősebb, s nem véletlen, hogy a CSKP köztiszteletben álló harcosai között jó néhány magyar nemzetiségű is van. Ennek a politikumnak természetes folytatását jelenti „a gyáva szemérmetlenség kurjongató rossz éjjelén" tanúsított magatartás, a csehszlovákiai magyarság antifasiszta becsülete, „melyet mi, mindenki másnál elkötelezettebben őriztünk" — ahogy Fábry Zoltán irja A vádlott megszólal megrázó vallomásában. Elismerés helyett azonban mi a folytatás, a következmény? ... A társadalmi felszabadulást követően a némaságra ítélt író kérdez: „Jártok-e már felemelt fejjel? Élltek-e már a félelem ós hatalmi elnyomatás alól felszabadult, emberhez méltó életet? Ha igen, úgy én fáradt nosztalgiával intek búcsút nagyon meszsziről és nagyon mélyről. Én még mindig a földet nézem: a port, a sarat, és még mindig megváltatlanul mormolom a vágy immár nyolcéves szavát: csak még egyszer felemelt fejjel járni és nem szégyenben és félelemben..." (Stószi délelőttök, 372. o.j Régen volt, mondhatja valaki, s mi magunk is legszívesebben a feledésnak adnánk át, ha a közelmúlt történései nem idézték volna fel újra ezt a veszélyt . .. Hisz még az alkotmány sáncai, s az óvatosan adagolt nemzetiségi jogok biztosításáig sem Jutottunk, amikor a reménykedéssel várt megújhodásnak a nemzetiségekkel szemben — a jogok deklarálásán kívül — tömegméretekben csupán egyetlen szava volt: a nacionalista szenvedély felszítása, s a nemzeti intolerancia. Pedig a jelszó: az emberarcú szocializmus volt... Vajon a csehszlovákiai magyarság bűne és különcsége hát, hogy fenntartásai vannak a túlfokozásokkal, s extremltásokkal szemben?! Mert vaskos tévedés, lia valaki azt hiszi, a magyarság kivonja magát a társadalmi aktivitásból. Elég Dél-Szlovákia gazdasági eredményeit szemügyre venni, hogy lássuk, ott, ahol okosan éltek a lehetőséggel, már a megújhodás előtt olyan politikai légkört teremtettek, melyek MA a gazdasági stabilitást jellemzik. Példaként, mint „republikát a republikában" a dunaszerdahelyi járást szokták emlegetni, de hasonló vonásokkal többé-kevésbé más járásokban is találkozhatunk . . . Hogy hiányzik bejple az aktív politikai szemlélet, mely elméleti síkon is képes lépést tartani a korigénnyel — jobbára így igaz. A maguk részéről azonban sosem voltak a demokratikus jogok kiterjesztése ellen, s ők maguk a gyakorlatban próbáltak segítői lenni ennek a folyamatnak. K

ezdettől fogva a magukénak vallják január eszméit, s a demokratikus jogok kiterjesztésének szii kségességét. Persze, torzítások nélkül... Viszont ez a felfogás ma már a legfelsőbb politika szintjén is így jelentkezik Aligha túlzás tehát, ha azt mondjuk, hogy a két szemlélet között ma mát alig van különbség. Persze, ele-